Ha Down-kóros babát várnál, megszakítanád a terhességet? (beszélgetős fórum)

Még valami: az ún. "életvédők" jórésze csak addig védi és tiszteli az életet, amíg az meg nem született.

Ha adott egy család és a szülők döntése az, hogy nem áldozzák fel a család 3-4 tagját egy sérült élet mindenáron való felnevelése okán, akkor az szívük joga. Soha nem vennék ilyen felelősséget fel, mert mi van, ha velem történik valami és a másik gyerekem, gyerekeimnek kell az én keresztemet vinniük tovább?! Ehhez sincs jogom.

Ez így van,de ez csak egy dolog.Az meg tény,hogy valószínű sosem élhet teljes normális életet.

Nagyon kevés köztük az enyhén értelmi fogyatékos,a többi közép vagy súlyos.Plusz ami ezzel az állapottal jár,szívbetegség...stb.

Aki elítéli azt,ha valaki nem akar megszülni egy beteg gyereket,amiről még akkor tudomása van amikor elvetetheti,annak fogalma nincs arról amiről véleményt alkotott.Senkinek nem kívánom,hogy döntenie kelljen ilyen ügyben,mert nincs egyértelműen jó döntés.Viszont ha van több gyerek is már a családban,akkor Őket is figyelembe kell venni.Egy beteg gyermek ápolása általában egész embert kíván ha nem adják intézetbe.És bizony a család rovására megy.Sőt,nagyon sok házasság sem éli túl.

Nem, enm fog odáig fajulni, ha nem érted a különbséget, nem én fogom megmagyarázni neked.

Mitől dönthetek? Attól, hogy szabadon rendelkezem a saját testemmel.

Másrészt pedig a felelősség része az is, hogy felelősen és adott esetben az élők életét előtérbe helyezve fogok dönteni, mert ha már sérülni kell, akkor ne a már meglévő család sérüljön s minél kevesebbet. Kármentés.

Élőn pedig az önmagában életképest értem itt.

Nincs jogom dönteni a másik élete felől, de jogom van eldönteni a testemmel kapcsolatos dolgokat. Ez pedig az.

Bocs, de mitől ostobaság? Ha a magzat életéről én dönthetek, amikor pedig ő egy önálló személyiség, akkor előbb-utóbb ez odáig fog fajulni, hogy a magatehetetlen öregek életéről is mások kezébe fog kerülni a döntési jog. Mint ahogy azt nyugaton több helyen már csinálják is. Az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek ezek szerint mind ostobák, mert amit leírtam, sokuk véleménye is, meg még sok más emberé. Mármint az, hogy összefüggés van aközött, hogy a meg nem született életet és az élet végén lévők életét nem tiszteljük.

A másik: ezt írtad: "amíg én dönthetek, mert épelméjű vagyok és cselekvőképes, addig én fogom eldönteni, hogy egy másik embert életre kárhoztatok-e." Bocs, de te mi jogon dönthetsz? Te vagy az Isten? Nem te adtad a gyerek életét, te csak hozzájárultál ahhoz, hogy létrejöjjön. Az a baj, hogy a mai gondolkozás, a törvények azt sugallják az embernek, hogy joga van dönteni a másik élete felől. Pedig, ha belegondolunk, mi joga van hozzá?

Én is erre gondoltam. Nem igazán lehet őket hosszú ideig egyedül hagyni. Mi van ha kórházba kerülnék napokra? Ha meghalnék? Ha én is súlyos beteg lennék? Róla ki gondoskodna?

Az apja? - amikor a legtöbb férfi magáról nem tud gondoskodni, nem teszi tisztába a gyerekét...

A szeretettel nincs esélyed mindenre, mint bárki másnak. A szeretet nem tanul helyetted és nem dolgozik helyetted. A szeretetért nem kapsz fizetést, nem lesz saját otthonod, sárga csekkjeid stb.

Nem, nem "elég". Én tudom, egy ilyen gyerek mellett nőttem fel. Valóban sok szeretetet adnak, de másuk nincs: felnőtt elméjük. és egy felnőtt embernek felnőtt elmére és normál tartományú iq-ra van szüksége, minimum.

Milyen esélyre gondolok? Arra, mit te is megkaptál az élettől: hogy az légy, ami csak szeretnél, hogy utazz, szeress, gondolkodj, élj és csak te felelj magadért.

A hatásvadászat meg nem érdekel. Nem kizárólag Down betegek és nyakkendős milliárdosok vannak a világon, milyen ostobaság már ez.

Nekem az egészséges rokonaim is rengeteg szeretetet adnak, hál istennek!

Nem tudnám erre beáldozni az életem, de úgy látom így van vele kb. a 99%!

Sőt ha nem lehetne gyerekem és már 15 éve küzdenék de most összejönne 1 dawn-os gyerek akkor sem.

Az utolsó mondatodra reflektálok:

amíg én dönthetek, mert épelméjű vagyok és cselekvőképes, addig én fogom eldönteni, hogy egy másik embert életre kárhoztatok-e. Nem azért, mert utána majd az "öregek felett is ítélkezem", ez egy oltári ostobaság volt tőled.

Ezt hogy érted? Majdnem olyan, mintha azt mondanád, hogy az életet nem lehet csak levegővel élni. Persze, más is kell hozzá, de a levegő alapvető. Ugyanúgy a szeretet is.

Milyen esélyre gondolsz? Hogy nincs akkora esélye, hogy nyakkendős irodista vagy milliárdos legyen, aki mások nyakába ereszti a vörös trutymót? Szerintem meg ezek az emberek azt mutatják meg, hogy elég, ha az ember semmi mást nem tud, "csak" szeretni. Ez a legfontosabb, ettől vagyunk emberek, nem a többitől, ami csak járulék

Gondolkodás nélkül igen. Sok ilyen gyereket, felnőttet ismerek és az ő életük nem a legjobb. Az igaz, hogy nagyon tudnak szeretni és alkalmazkodni, de...

Milyen életük lenne?

Igaz a volt barátom húgát szerettem, imádtam annak ellenére, hogy súlyos szindrómás volt, de nem tudnám mindazt végigcsinálni, amit az ő családja.

Igen, ez így van.

De az életet nem lehet kizárólag szeretettel élni. Nem indulna ugyanolyan eséllyel, mint bárki más és erre soha nem kárhoztatnék senkit, aki nem tud a sorsáról dönteni.

Szia,

Ismerem a betegséget, találkoztam már ilyen betegségben szenvedő gyerekekkel, emberekkel. CSAK pozitív tapasztalatom van velük kapcsolatban, hihetetlen szeretetre méltóak, de én sem vállalnék Down-szindrómában szenvedő babát :S szép nem szép, de nem lennék erős egy ilyen baba-gyerek felneveléséhez. Egy genetikailag egészséges babával is lehet rengeteg gond-betegség... (nekünk se volt egyszerű az eddigi életünk)

Minden elismerésem akik a tény tudatában vállalják a babát!

Sajnos a családban van egy ilyen fiu...Ő már lassan 40 éves lesz.

Imádnivaló...szerethető , és annyi szeretet kapsz tőle hogy ugy feltöltődsz amennyire csak kevés ember tud .

Ők olyan emberek akik csak adnak és nem várnak semmit.

Most is potyog a könnyem...nem is tudom miért...

Tisztelem az anyukáját...ő a nagynéném..

Az egész életét a fiának áldozta, és szenteli még a mai napig is.

A férje elhagyta , azota sem tud nyitni a világ felé....

Genetikailag nagy az esélye hogy talán nekem is ilyen gyermekem legyen ha eljön az ideje...

A kérdésre a válasz..nem tudom....

Látom mit okozott ő a családban (pozitivat és negativat is beleértve)..és képtelen vagyok dönteni.....

Igen, elvetetném.

A betegséget pedig közeli családtag révén (unokatestvér, aki családban nevelkedett, szoros a kapcsolatunk stb.) ismerem, s ezzel együtt semmiképpen nem tartanám meg.