Ha Down-kóros babát várnál, megszakítanád a terhességet? (beszélgetős fórum)

Nem kell szélsőségesnek lenni!

Minden éremnek két oldala van!

Leírtam a véleményem,és ennyi!Nem akarok senkivel kötözködni vagy bárkit megsérteni!

Gondolj bele mi lenne, ha te is Down-osan születtél volna. Hogy esne, hogy mutogatnak az utcán? Nem tudsz teljes, normális életet élni? Nem dönthetsz önállóan dolgokról? Nem dolgozhatsz úgy, mint más ember? Nem járhatsz olyan gyerekek közé iskolába, akik "normálisak".

Itt a városomban az ilyen iskolába mindenféle szindrómás gyerek jár. Nem tudnak mindegyikkel úgy foglalkozni, ahogy kellene, mert az egyik autista, a másik vak, a harmadik Down-os...

Értem, csak egyet nem értek vele.

Egyébként hozzáfűzésként: az eszkimóknál tudtommal akkortól számított gyereknek a gyerek, ha már volt neve. Addig ki lehetett tenni a hóba, hogy megfagyjon. Képzeld el, ha te úgy döntenél, hogy neked is ettől gyerek a gyerek, aztán felháborodnál, hogy a nyakadra jön a rendőrség, és nem hagyják, hogy a meggyőződésed szerint tegyél... Ezzel csak arra akartam utalni, hogy nem dönthetünk mindenben a saját fejünk szerint. És ha a tudósok szerint is a fogantatástól önálló emberi lény az ember, akkor sosem értettem, min lehet még egyáltalán vitatkozni az abortusszal kapcsolatban.

Egyébként ha nekem beteg babám lenne, valószínűleg borzalmasan érezném magam, az elején biztosan. Csak mivel meggyőződésem, hogy akkor is el kellene fogadnom, teljes erőmmel azon kezdenék gondolkodni, hogyan hozhatnám ki a helyzetből a legjobbat úgy, hogy mindenkinek jó legyen. De az nagy segítség lenne, hogy tudnám: mindenképp vállalnom kell.

Engedd meg,hogy én is vissazkérdezzek,mielőtt válaszolok neked!

Amikor egy édesanya feláldozza magát a gyermekéért,mert beteg(ami természetesen egyértelmű!)és otthon marad,neveli szeretik egymást,DE emellett mindennapi megélhetési gondjaik vannak ami akárhogy is,de beárnyékolja a szeretetet ez a normális élet?

Nem tenné szerintem.

Elég éles a határvonal ott, ahonnan már életképes és ahol még nem. Egy pár hetes magzat nem életképes önállóan-és ez messzire vezet, ne menjünk bele, hogy de akkor mi lenne, ha stb. kezdetű dolgokba.

Szerintem érted, hoyg mire értem.

Örülök, hogy egészséges gyereket szültem, amikor itt volt az ideje.

Semmiképpen sem vállalkoznék egy DS-s gyerek világra hozatalára.Persze, hogy szerethető és szeretetet ad -amíg él a szülő.Az anya feláldozhatja a saját életét a beteg gyerekéért, joga van hozzá. És ha már nincs az anya? Az ő élete is véges. Akkor aztán jön az intézet, ahová bezárva leélheti a beteg az életét.30-40-50 évesen kényszerül alkalmazkodni ahhoz, hogy tömegben éljen, nem fontosabb mindennél (mint a szülőnek volt), csak egy a többiek közül.Nem érti, az életében olyan hatalmas törés következik be, amit elviselni nehéz. Most is úgy gondolod, hogy nagy jót tett vele az anya?

Nem értünk egyet, nem is fogunk. Én döntök a testemről, másodsorban pedig a férjem.

Értem az álláspontod, de nálam a hangsúlyok nem a mindenáron való életvédelmen vannak, hanem ott, ahol kisebb kárt okozhatok.

Életvédők: sokak szerint minden gyereket meg kell szülni, ha beledöglesz is, ha rámegy a családod is, ha már nem tudod felelősséggel vállalni vagy csak mások rovására. ezekre értettem, ui. ők adják az abortuszellenesek nagy részét.

És mi van akkor,ha valaki akar gyereket azért nem védekezik,de egészségeset és nem beteget????

Nem mindenki olyan erős,hogy lelkileg bírjon nevelni egy sérült gyereket!Mert bizony az egészséges babával sem minig könnyű!

Nem lehet elítélni azt sem aki elveteti és azt se aki otthonba adja mert nem bírja lelkileg!!!

Egyébként én sem tartanám meg!Magam miatt sem és a gyerek miatt sem.Mert tetszik-nem tetszik hiába ad sok szeretetet a társadalom nem fogadja el és nincsnek meg a normális élethez való feltételei!!!!

hát én nemtom...nekem két kivétel van: ha megerőszakolnak valakit, vagy ha (és itt rezeg a léc) súlyosan fogyatékos/hátrányos helyzetű gyerek lenne.

van a családomban ilyen. hát...senkinek nem kívánom.

Mondom, hogy ez csak akkor lenne érvényes, ha te szabadon döntenél arról, hogy az a gyerek márpedig Down-os lesz és direkt annak fogan meg. Akkor tényleg tied lenne a felelősség. De így csak annyi a felelősséged, hagyod-e élni.

Az első mondatodat az életvédőkről nem értem.

Mindenki azt gondol, ami akar.

"Önálló lény" az én szememben akkor lesz, amikor meg a világon van, függetlenül az én testemtől.

És nagyobb a felelősségem a családom már megszületett tagjai felé, mint a meg nem születettek felé.

Hidd el hogy nálam is kizárva. Nem vetetnék el gyereket csak azért mert becsúszott, és nem jókor jön.

A fiamat évekig vártuk, kétoldali donga lábbal született. Szeretjük, imádjuk, de még ez a "kicsi" baj is, eszméletlenül megvisel, lelkileg, anyagilag... mindenhogy :(

Bölcsödébe integrált csoportba jár, értelmi sérült és más testi sérült gyerekek közé. Ismerem őket név szerint, és mind-mind szeretni való. És minden nap ha látom őket meg szakad értük a szívem.

Hiába az abortuszellenességem, és betegednék bele a döntésbe, ha értelmi sérült, vagy más élettel összeegyeztethetetlen baj lenne a babámmal, én bizony elvetetném. És egy életen át cipelném a terhét.

A gyereked nem a saját tested, csak kilenc hónapot vendégeskedik bent. Nem a kezed vagy a lábad, hanem önálló lény.

A másik kérdésre meg elmondtam, hogy nem csak az én véleményem, hanem sokaké, köztük szakembereké, hogy a kettő összefügg. Harmadszorra nem fogom elismételni.

Amúgy nem érdemes vitatkoznunk, mert az életről és annak az értékéről alapvető nézetbeli különbségek vannak köztünk, és nem itt kell egymást győzködnünk. Elsősorban a fórumindító kérdésére akartam válaszolni, ami ismételten ez: nem vetetném el a Down-os gyerekemet, mert joga van az életre, amit élvezni tud, szeretni tud és szeretetet fog elfogadni. Ha pedig ez a családi légkör, akkor a testvére se sopánkodni fog, hanem természetesnek veszi, hogy majd örömmel gondoskodik róla (én ilyen családokat is ismerek) Mint ahogy akkor is gondoskodna, ha az egészséges testvére hirtelen megbetegedne.

Ezt jól leírtad! Tök igazad van!

Ha választhatnék inkább nem jönnék világra, mint, hogy dawn-nal "éljek"...