Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Ha Down-kóros babát várnál, megszakítanád a terhességet? fórum

Ha Down-kóros babát várnál, megszakítanád a terhességet? (beszélgetős fórum)


❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
217. 2cb29de033 (válaszként erre: 106. - Bf5264a5b9)
2010. dec. 8. 14:34

Úgy látom erre a hsz-re válasz nem érkezett, akinek szólt...


(tudom, hogy későn reagálok ezekre, de most olvasgatom ezt a fórumot)

216. 2cb29de033 (válaszként erre: 70. - Loch ness)
2010. dec. 8. 14:26
És tényleg mi van akkor, ha lebetegszel, és kórházba kerülsz??? Akkor ki fog vele lenni??
215. 2cb29de033 (válaszként erre: 60. - 1175d140d7)
2010. dec. 8. 14:24
Ezek milyen fontos kérdések! :)
214. 2cb29de033 (válaszként erre: 47. - Loch ness)
2010. dec. 8. 14:22
Hát úgy gondolom, ha nem ilyen rohanó világot élnénk, mi is mosolyognánk, és tele lennénk melegséggel, és nyugalommal...
2010. dec. 8. 14:06

Velem is hasonlóan közölték.

2kor született meg,este 8kor vehettem először a kezembe.Minden szép és jó volt,de másnap szaladt be a nővérke,cinikus mosollyal az arcán,h baj van ám a gyerekkel,ezért kér minden terhességi papíromat,de azért azt hozzátette,h a szomszéd szobában a lánya szült,ha van időm menjek át csodáljam meg a gyönyörű unokáját.

Majd másnap megmondja a doki mi baj.

Másnap délután már én kerestem meg a dokit,aki egy karlendítéssel a folyosón,mindenki előtt odavágta DOWN.

Amikor látta h nem térek észhez,azért azt hozzátette,h nem biztos,majd 3 hét múlva a genetikán megmondják.

Sírni nem mertem,mert akkor elapad a tejci.

Kisfiam 8 hónapos koráig csak szopizott,20 hónaposan hagytuk abba.

Az volt a szerencsém ott a kórházban,h hasonló felfogású csaj volt velem egy szobában,mint Te,és ő bátorított...

Úgy bántak velem a kórházban mint ha leprás lennék,úgy néztek rám...

Igazad van,mennyivel emberségesebb lett volna,ha behívják apukát,anyukát és szépen szánnak ránk 10 percet és elmondják mivel állunk szemben.

Nekünk is felajánlották,h ott hagyhatjuk....

212. Tigris1971 (válaszként erre: 211. - Milendin)
2010. dec. 8. 14:01
Szomorú történet,sajnos ilyen az általános hozzáállás a betegekhez az egészségügyben.
2010. dec. 8. 13:53

Szia Cseperke!

Teljesen egyet értek veled, de sajnálatos módon idáig még nem jutott el a világ, vagy csak ez az ország nem tudom. A másik fele meg az, hogy láttam milyenek a kórházban ilyen esetben. Nekik az a kényelmes ha jó nagy egészséges gyerek születik belenyomják az anya kezébe aztán csinálj amit tudsz. Mikor a lányom vártam mindent elolvastam a Down kórról, autizmusról, mindenről, az esetlegesen fellépő szervrendszeri gondokról. Szülés után pár nappal a szobába mellém került egy anyuka akit aznap császároztak. Mikor mutatta a képeket a gyerekről számomra világos volt, hogy Down szindrómás a baba. Nekik senki nem mondott semmit. Péntek volt jött a hétvége és szombat reggel hozták az én lányomat neki meg nem hozták a babát. Majd megjöttek az ő babájával is később, jött egy gyerekorvos is közölték, hogy kell a baba alá egy légzésfigyelő mert nagyon gyenge valószínű nem tud szopizni sem, de nem mondtak semmit. Anyuka tőlem kezdte kérdezni, hogy szerintem mi lehet a baj, Down szindróma, mindenkit megkérdezett aki bejött hozzám látogatóba. Egész hétvégén zokogott, mikor a férje jött megerőltetve magát úgy tett mintha minden rendben lenne. Hétfőn behívták őket egy külön szobába és közölték, hogy hagyják ott a babát a kórházba, mert szerintük Down szindrómás, már vettek tőle vért a vizsgálat eredménye három hét. Az anyuka köpni nyelni nem tudott, alig bírt járni úgy sírt. Ez nem normális hozzáállás mellesleg mint mondtam három napig senki nem mondott semmit. Én azonnal hazajöttem még hétfőn, mert tudtam, hogy jön be a családja és úgy éreztem nem kell nekik oda plusz egy ember a szobába. Biztos vagyok benne, hogy hazavitték a babát hiszen beszéltem az anyukával és mondta nekem, nem azért sír mert a baba Down-os hanem mert így bántak velük, és mert azt mondták hagyja ott a kórházban, de hát ő kilenc hónapja beszél hozzá szereti, négy hónapot feküdt végig, mert a placenta a méhszájon volt és hamar el is öregedett stb. Ez volt ami a legjobban fájt neki. Mennyivel szebb lett volna ha már a védőnőnél kapnak felvilágosítást, ha ott a kórházban leültetik elmondják mik a lehetőségek, hová fordulhatnak, hogyan tovább.

210. cseperke (válaszként erre: 208. - Milendin)
2010. dec. 8. 12:55
Bocsi,kimaradt egy n betű a nevedből..
209. cseperke (válaszként erre: 208. - Milendin)
2010. dec. 8. 12:55

Kedves Miledin!

Szerintem erre az lenne a megoldás,h terhes kismamaként a védőnők tartsanak egy olyan előadást,ami arra készítene fel,h ha mégis beteg baba születik,mi legyen az első lépés.

Ha egészséges is lesz a baba,akkor sem ártana meg egy ilyen tudás.Talán ilyenkor együtt érzőbbek lennének azok a szülők is...

Ezt csak azért írom,mert mi is mikor megtudtuk,csak álltunk,és azt sem tudtuk mitévők legyünk...

És bizony jó lett volna egy segítség,h kicsit könnyebb legyen.

2010. dec. 8. 11:27

Kedves Szabadgondolkozó!


Ezt most nagyon elnézted én nem is ezt írtam. Azt írtam, hogy annyi tragédia történhet mármint egy nem Down-os babának is lehet súlyos szívbetegsége. Vagy lehet akármi más amiért lehet aggódni az életéért. Nem azt írtam hogy a Down baba születése tragédia. Arra próbáltam reagálni amit te írtál, hogy nem mindenki van felkészülve egy Down baba fogadására mivel nem ritkán súlyos szívbetegség is jár a Down szindrómával. Erre írtam azt hogy rengeteg tragédia lehet az életben egy gyerekkel és a gyermek életéért való rettegés (azért, mert történetesen súlyos beteg amit én nem a Down szindrómára értek hanem pl a szívbetegségre.) a legnagyobb tragédia. Ti mind azt hiszitek, hogy mindenki támadni akar és meg is értem mivel az emberek alap gondolkozása tényleg baromi furcsa, de olvastad az előző kettő hozzászólásomat. A véleményem a témáról. Nem szabadna azt mondani hogy valaki nincs erre felkészülve, a baj a gondolkozásban van. Lehet szülni nem Down babát is és elvetetni a Down babát mint akinek nincs joga élni. Aztán lehet annyi betegség ami kialakul vagy veleszületett egy nem Down babánál is és akkor mi lesz azokkal akik nincsenek felkészülve rá. Aki gyereket vállal az ne úgy tegye mint a boltba, hogy lehet válogatni az szebb az nagyobb stb. Aki gyereket vállal az legyen felkészülve mindenre mert bármi történhet.

2010. dec. 7. 12:29
Ha időben megtudnám,akkor mindenképpen.
206. 3265084553 (válaszként erre: 205. - Milendin)
2010. dec. 7. 12:29

Egy down-os gyermek születése, nem feltétlenül tragédia. Legalábbis nem kellene hogy az legyen.


Sajnos ilyesmit az iskolában nem tanítanak.

2010. dec. 7. 12:26
Szerintem nincs az a tragédia amire bárki is fel tudna készülni. Márpedig a saját gyermeked életéért rettegni a legnagyobb tragédia. Viszont bármikor bekövetkezhet, nem kell hozzá Down szindróma. Vannak dolgok amire fel lehet készülni egy vizsga például, de egy gyerekre nem lehet, hát még ha gond van arra pláne nem.
2010. dec. 7. 10:35

Másrészt viszont a down-szindróma gyakran súlyos következményekkel jár. Az eseteg nagy részében súlyos szívbetegséggel. Nem mindenki alkalmas vagy felkészült egy ilyen gyermek fogadására.


Talán mégis érdemes ilyenkor megszakítani a terhességet, újra próbálkozni, és inkább egy egészséges gyermeknek életet adni.

203. 4c1a787e8f (válaszként erre: 191. - Milendin)
2010. dec. 7. 08:59

Gratulálok a hozzászólásodhoz!


Végre valaki leírta, amit úgy az egészről gondolok. Sok helyen lehetne itt idézgetni a fórumokban. Én is ilyesmiket próbáltam írni, de úgy, hogy ne bántsak meg senkit. No ezt így nem lehet...

Nekem nincs Down-babám, és nem mondom, hogy nem ilyednék meg, ha ilyen helyzetbe kerülnék, de az, ahogy ez a világ hozzááll ahhoz, ami épp nem illik a trendi képbe, nevetséges. Nekem annyi a "bűnöm", hogy "korán" szültem, ráadásul hármat, és még "lakásom sincs". Ergo felelőtlen vagyok... Pedig ha tudnák a "pontban 34 évesen BABAPROJECTET tervezők", miből maradnak ki...

A sok jómódú ovistársuk éppen hazaérve a tunéziai nyaralásból meg irigykedik, hogy mi csak az utca végére megyünk kirándulni, ahol egyszerre látni vonatot, villamost és földalattit... Mennyei boldogság... Ők még észre sem vették...


Egyébként egy Down-os kisfiút ismertem közelebbről, aki a buszon lett ölem gyakori lakója... Felállni nemigen tudtam, mert sok cuccom volt, és ők meg felszálltak az anyukájával. Senki se mozdult meg, én meg mondom a kisfiúnak, üljön az ölembe. Az anyukája meglepődött, de a fiúcska simán odajött. Ő nem tudott beszélni, de tökéletesen kifejezte magát. Viszont talán az első szavát ott az ölemben mondta ki... Sose felejtem el. Utána sokszor utaztunk még együtt, és már akkor se álltam fel, ha tudtam volna... Olyan jó volt Vele.

202. cseperke (válaszként erre: 201. - 3265084553)
2010. dec. 4. 14:40
Igazad van!!!!
201. 3265084553 (válaszként erre: 198. - Cseperke)
2010. dec. 4. 14:38
A jó dolgokat csak a bennfentesek tudhatják. ;-)
200. cseperke (válaszként erre: 199. - Timejja75)
2010. dec. 4. 12:35

Nem,ezekről nem írtam.

Nyaki redő,afp tökéletes.

19 hetesen elmentünk 4 dimenziós uhra,csak mert szerettük volna tudni fiúcska-e vagy kislány.

Ott a doki egy árnyékot látott a szívénél,csak a megnyugvás kedvéért elküldött minket genetikai uhra.

Ott 2 doki is bent volt,amikor vizsgáltak,nem találtak semmi eltérőt,de azért menjünk el egy magzati szívuhra.

Ott kétszer is voltunk,2 hét különbséggel,persze hogy mindent rendben találtak.

Fél évesen volt szívműtétje babócámnak......

De tökéletesen fejlődött a pocakban,és időre is született meg,normál súllyal....

199. timejja75 (válaszként erre: 198. - Cseperke)
2010. dec. 4. 12:31

szia,

milyen vizsgálatokon voltál pontosan?

Volt kromoszóma vizsgálatod,vagy amnio?

Bocs,lehet,hogy írtad már,csak nem olvasam még vissza...

2010. dec. 4. 12:28

Nekem nem volt lehetőségem ezen gondolkodni,h elvetessem-e vagy sem,hiszen semmi gond nem volt a terhességemben.

Pedig rengeteg vizsgálaton voltam,mindenhol minden rendben,és mégis down-babám született.

Egyszer majd megkapjuk a választ miért őt kaptuk.

Egyikőtök azt írta,h 100-ból 97 család rámegy erre.

Sok szülővel találkoztam már és az a tapasztalatom,h inkább erősebb lesz a kötelék a szülők között.

Az a baj,h itt is szinte minden rosszat leírtatok ezzel a témával kapcsolatban,de a jó dolgok hol maradnak?

197. Zizisicc (válaszként erre: 196. - 8285925b39)
2010. dec. 4. 11:48
A 193-ban leírtam, hogy mit gondolok most ..... nem tudom ....
196. 8285925b39 (válaszként erre: 195. - Zizisicc)
2010. dec. 4. 11:43

Nem szakíttatnád meg?

... én most így gondolom, hogy én igen...

***

Kb. 10-15 éve, anyum kolléganőjének down-kóros kisunokája született, a fiatalok 20-21 évesek voltak... nem tudták feldolgozni, éretlenek voltak még a helyzet kezelésére talán, a mama nevelgette a kicsit.. kb. 2 év múlva a fiatalokat zuhanyozás közben agyoncsapta az áram (valami nem jól volt bekötve), egyszerre mentek el... :(((

195. Zizisicc (válaszként erre: 194. - 8285925b39)
2010. dec. 4. 11:40

Igen .... én is így gondolom.

(Kivéve az első kijelentést ....)

2010. dec. 4. 11:31
... terhesség alatt, időben észrevéve, igen, megszakíttatnám a terhességet. De ha már megszületik, akkor az enyém... és én az övé vagyok már arra az életre... minden lélegzetvételemmel és rezdülésemmel. Sokat gondolkodtam egyébként régebben ezen... vannak az ismerősök között, down-kóros gyermeket és más sérült gyermeket nevelők is, és bután hangzik, de néha irigyeltem őket... hogy olyan mélységeit ismerhetik meg a szeretetnek, az odafigyelésnek, a törődésnek, amit mi, egészséges gyermeket nevelő, egészséges emberek soha nem ismerhetünk meg. Annyira más, szerintem sokkal egészségesebb értékrenddel rendelkeznek, amivel mi soha nem fogunk...
193. Zizisicc (válaszként erre: 192. - 3265084553)
2010. dec. 4. 11:21
Én nem tudom, hogy döntenék ..... kavarognak bennem az érvek, ellenérvek, érzések ....
2010. dec. 4. 11:01

Nem szakítottuk meg, és nem bántuk meg.

Most 7 éves.

2010. dec. 3. 23:08
Amit kihagytam, hogy az a család ami egy beteg baba miatt széthullik nem is család igazán. Tudjátok azért vagyok együtt a párommal mert nincs választásom, annyira szeretem, hogy nincs választásom és nem is akarok választani. Egy családban annyi dráma és gond jöhet aki amiatt lelép, mert beteg baba született vagy Down kóros arra hogyan mered rábízni az egészséges gyereked életét vagy a sajátodat. Amennyiben holnap anya daganatos lesz apa elszalad és fordítva, mert nem akarja nézni ahogy szenved. Mekkora duma, tehetetlenségében nem bírja nézni és inkább elhúz összejön mással és úgy tesz mintha semmi nem történt volna. Az ilyen embereknek kutyát sem adnék nemhogy családot. Az egészséges gyereket pedig azzal akarjátok megvédeni, hogy öltök vagy a kórházba marad a másik gyerek. Nagy vicc egy gyereknek nem számít, hogy a másik gyerek hogy néz ki vagy beszél-e esetleg mennyire tisztán beszél mekkora szókészlettel, játszanak egymással és kész. Magatokat nem akarjátok kitenni annak, hogy valaki egy életre rátok legyen utalva. Sajnos amennyire olvastam a súlyosabb esetek a Down szindrómánál, olyan egyéb szervrendszeri problémákkal küzdenek, hogy a szülei örülnek ha minél tovább élnek, el sem gondolkoznak azon, hogy mi lesz ha túlélik őket, örülnek minden napnak és tudják, hogy előbb utóbb ők temetik el gyermeküket ami szerintem sokkal nagyobb fájdalom bárminél. Akiknél pedig nem olyan súlyos a betegség jól fejleszthetőek és ennek örömére egyedül is képesek megállni a helyüket. Ezért azt gondolom inkább csak a szégyen és mások véleménye az ami ilyenkor megkeseríti az életetek. Amennyiben csak a külvilág érdekel valakit azt nem lehet megmenteni előbb utóbb valami meg fogja keseríteni az életét. Amúgy azt nem találjátok rossznak és a gyerekekre nézve igen megterhelőnek, hogy a szülei mindig gondterheltek, munkába rohannak, bevásárlást intéznek, főznek, takarítanak és mire megvannak mindezzel annyi idő jut a gyerekre, hogy egyél, fürdés, alvás. Sok családban a hétvége is rámegy a munkára, hogy legyen még több pénz, fizetni a még több hitelt. Ennél bizonyára sokkal rosszabb egy gyereknek aki azt látja, hogy megérkezett a tesó megvívja neki az áhított életet, mert anya sokat van otthon, sokat foglalkozik, játszik velük, több ideje van. A családja átrendezte az életét és neki ez milyen rossz, mert így lesz kapcsolata velük. Annyi szar dolog van a világon és mindenki ezt a Down szindrómát kergeti, miért féltek tőle ennyire? Nem vettétek még észre, hogy az emberek azoktól a dolgoktól félnek aminek nem ismerik a működését és nem tudják irányítani, befolyásolni, ezeket a dolgokat gyorsan el is pusztítja rendre, hogy ne fenyegessék a pozícióját. Miért pont ez a szindróma ennyire nagy ellenség, mi az amit náluk nem tudtok irányítani és mi az amit ők ezerszer jobban tudnak nálatok?
2010. dec. 3. 22:10

Sziasztok! Alkoholista felnőttet ismertek vagy kábítószerfüggőt. A társadalom lenéz és kinéz mindent és mindenkit aki nem tökéletesen olyan szürke és unalmas mint azok akik a társadalmat alkotják. A Down baba feláll a helyéről és arrébb megy, mert amennyiben igen akkor vannak önálló gondolatai és képes megtenni azt amit akar.

Az hogy a társadalom milyen szemmel néz rá, hát pont olyannal mint valakire aki vak, süket, homoszexuális, tolószékes, túl sok testékszere van, lila hajú, punk stb. Ebből kiindulva kit érdekel a társadalom. A társadalom nagy része karrierista, teljesítményorientált idiótából áll akik azt hiszik akkor tökéletes az életük, ha van egy nagy házuk jó munkájuk és legalább két gyerekük lehetőleg egy fiú egy lány, hogy legyen mindenből egy, minden családtagnak egy autója apának jó nagy anyának kisebb. Aki nem rendelkezik ezekkel az már nem is ember nem élhet teljes életet. Egy Down szindrómás ember miért ne utazhatna, miért ne élvezhetné az életet. Az élethez semmi nem kell mint víz és némi élelem a testnek, szeretet a léleknek, meg valami ruha hogy meg ne fagyj. Felelősséggel akartok gyereket vállalni és észre sem veszitek, hogy jelenleg az anyagi világ haldoklik a munkahelyek bizonytalanok, a fizetések szart sem érnek, de még bedőltök annak a sok a baromságnak, hogy nektek kell egy új kocsi szép díszek a fára és a házra mert anélkül nincs is semmi. Amennyiben a jelen helyzetet nézem gyereket vállalni totál nagy felelőtlenség a legtöbb várandós nőtt kidobják a munkahelyéről, miután van már gyereke fel sem akarják venni máshová. Lássatok már túl ezen a sok szaron. Gyerekeket otthagyni a kórházba, mert jobb is neki egy intézet csak mert Down szindrómás. Régen a Pető intézet mellett laktam ott olyan gyerekek vannak akik betegségét nem is lehetett kiszűrni vagy oxigén hiányosan születtek stb. Súlyos értelmi és testi fogyatékosságokkal baba és tolókocsiba életük végéig. Sok még beszélni sem tudott egyáltalán. Vannak szörnyű dolgok az életben és sajnos már nem létezik egészséges életmód és a mindent megtettem. A levegő amit beszívsz méreg, a kaja amit megeszel méreg, a víz amit megiszol méreg ezért van az hogy ahogy olvastam 18 terhességből egy beteg babával végződik míg csak 600 terhességből egy Down szindrómás baba. Milyen csodás lenne, ha az összes betegséget lehetne szűrni az lenne ám a születésszabályozás. A gyerek önmagában hatalmas lemondásokkal jár, de azért vállalod mert igazából miről kell lemondani? A sok anyagi jellegű dologról ami amúgy sem fontos. Minden amit pénzért vettél elvehetik tőled nem a tiéd igazán, ami a szívedben él az amit magaddal vihetsz, az amit úgy adsz tovább, hogy valóban örök. Tényleg milyen rossz lehet egy testvérnek ha rámarad egy down szindrómás, sokkal jobb ha milliós hitelek maradnak rá, mert apu elszarta az utolsó nagy húzását vagy alkoholista tesó marad rá akit szintén szíve joga lenne kitessékelni az életéből mégsem teszi és így tovább. Sokkal nagyobb katasztrófák vannak mint a Down szindróma. A tested felett te rendelkezel ez igaz, és azt gondolod van jogod eldönteni, hogy milyen baba az akivel megosztod és milyen amelyikkel nem. Lehet hogy sorozatgyilkossal osztod meg, vagy egy pedofillal vagy talán Hitler anyukája mennyire volt elégedett a fiával akivel ő osztotta meg a testét. A döntés nincs a kezedben csak a látszat és a vizsgálatok ellenére sok nem átlagos baba rejtve marad. Bizonyára van oka ennek is. Egy bizonyos sokkal rosszabb dolgok vannak a világon mint egy szeretetcsomag és ha lenne egy kis esze itt jó néhány embernek nem sajnálkozna meg osztaná az észt, hogy mennyire felnéz a másikra mert azt nem dobta el a saját gyerekét ez a természetes. Sokatokat inkább lehetne sajnálni, mert fogalmatok sincs arról hogy az élet valójában az amit A Down szindrómás emberek élnek. Nincs igényük semmire csak szeretetre.

2010. dec. 3. 20:39

Sziasztok!

Próbáltam végigolvasni ezt a topikot.

Volt ahol felháborodtam azon hogy olyan emberek mondanak véleményt,amiről fogalmuk sincs.

Könnyű úgy beszélni h egy ismerősöm ismerőse ilyen gyereket nevelt.

Viszont lehet nem vettem észre,de nem olvastam olyan hozzászólást ahol downos baba anyukája írt volna...

Igen,nagyon könnyű ítélkezni úgy hogy nem látnak bele egy ilyen családi életbe.

Kérdezlek Titeket,Ti mit csináltatok volna akkor amikor 9 hónap után megszülitek a GYERMEKETEKET,odaadják és közlik Veletek,DOWN.

Akkor dobjam el,mert egy ismerősöm ismerőse rosszakat mondott róla?

Ez nem olyan dolog,h bemegyek egy boltba és nem sárga almát kérek hanem pirosat.

Ő az én vérem,testem,és imádom akkor is ha megbámulják az utcán,mert az enyém!

És jobban kellene szégyelnie magát annak aki megnézi....

És addig senki ne mondjon véleményt,amíg nincs ebben a helyzetben...

Különben meg nincs két egyforma egészséges gyermek sem,nem kell náluk sem általánosítani...

Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

2010. nov. 4. 09:23
Igen. Nagyon igen. Ismerek Down kóros felnőttet, nem teszem ennek ki sem a gyereket, sem magamat, sem a környezetet.
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook