Furcsa hangok

Az egyik leghíresebb ilyen jelenség a „Bloop” névre keresztelt tengeri hang, amelyet 1997-ben rögzítettek az óceánkutatók. Egy elképesztően erőteljes, mély, buggyanó zajról van szó, amit egymástól több ezer kilométerre elhelyezett víz alatti mikrofonok is tisztán érzékeltek. A fantázia persze azonnal beindult... Sokan egy gigantikus, eddig ismeretlen tengeri szörnyetegre gyanakodtak, ami messze túltesz a kék bálnán is. Végül majdnem tizenöt évet kellett várni a kiábrándító, mégis lenyűgöző magyarázatra. Kiderült, hogy a hatalmas antarktiszi jéghegyek repedése és törése produkál ekkora alapzajt a mélyben.

Nem minden rejtélyes morajlás érkezik azonban a víz alól. A „Hum” néven ismert, leginkább egy távoli, alapjáraton működő dízelmotorra emlékeztető zümmögést a világ számos pontján észlelték már. A leghíresebb talán a taosi vagy a bristoli eset. A dologban az a legidegesítőbb, hogy a lakosságnak csak egy kis része – körülbelül a két-három százaléka – hallja, őket viszont a megőrülés szélére kergeti a folyamatos búgás. Bár gyanakodtak már gyárakra, gázvezetékekre és katonai kísérletekre is, a mai napig nincs egyetemes magyarázat arra, miért zúg a föld a kiválasztottak fülében.

Egy másik hang a "Skyquake", vagyis „égrengés”. Képzeld el, hogy egy teljesen tiszta, viharmentes napon egyszer csak olyan dörrenést hallasz az égből, mintha a tüzérség vonult volna fel a fejed felett, vagy mintha egy repülőgép épp átlépte volna a hangsebességet – miközben egyetlen gép sincs a közelben. Ezt a hangot a történelem során a világ szinte minden táján feljegyezték már. A kutatók szerint a háttérben meteorok robbanása vagy a földrengések által kiváltott és a légkörben felerősödő lökéshullámok állhatnak, de biztosra még nem tudják.

Végül itt van a szibériai tajga és az északi tájak egyik legmisztikusabb akusztikus élménye, amit a helyiek sokáig a szellemek susogásának hittek. Amikor a sarki fény táncol az égen, sokan esküsznek rá, hogy egy finom, sercegő, pattogó hangot hallanak, mintha valaki száraz leveleken gázolna át, vagy mintha a statikus elektromosság játszana a fülük mellett. A tudomány sokáig váltig állította, hogy ez lehetetlen, hiszen a sarki fény túl magasan, a ritka légkörben keletkezik ahhoz, hogy a hangja lejusson a földre. Nemrégiben azonban finn kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a különleges meteorológiai körülmények és a légköri töltések miatt a hang valóban létezik és alig hetven méteres magasságban jön létre, vagyis nem a képzeletünk játszik velünk.

A világ tehát hangosabb és titokzatosabb, mint gondolnánk és néha a legjobb, amit tehetünk, hogy egyszerűen csak fülelünk.