Fogház, börtön, fegyház (beszélgetés)

Igen, mert nem mondjuk ki igazából, de nekiállunk ilyenkor kapkodni. Mintha azt hinnénk, hogy ilyenkor megáll az élet, a bent lévő totális elkeseredésben kardjába dől, nem biztos a szerelmünkben, nekiállunk félteni, előjönnek olyan érzések, szembesülünk olyan dolgokkal, amiket nem úgy kellett volna csinálni, elnézést akarunk ilyenkor kérni olyan dolgokért, amiket tettünk, mondtunk és még sorolhatnám ...

Pedig higgyétek el, hogy mindegyikünk pasija/párja/férje akárkije felkészülve megy be. Még az is, akit elfognak és úgy marad bent, mert tudja ő, hogy olyan dologgal foglalkozik, amiben benne van az, hogy leültetik.

Akinek - mint nálunk, todikáéknál, sosemtalálodki-éknél - egy hosszú, elhúzódó folyamat eredménye a büntetés, ők is lelkileg megerősödve lépik át a kaput és hagynak kint minket, mert van 2-3-4 hét az ítélettől a behívóig megerősödni.

Én a saját uramon tapasztaltam: totálisan összeroppant az ítélethirdetés után, ám úgy felszívta magát, hogy nem ismertem rá arra az emberre, aki átlépte a börtön kapuját és iszonyat büszkeséggel töltött el, hogy most már tud magára vigyázni vagy legalább megtalálja azokat, akik segítenek neki ebben.

Ugrálhatunk mi itt kint, de ez az ő játszmájuk, akár tetszik, akár nem. Ez egy olyan zárt világ, ahova képtelenség belátni, megérteni, ahol sokszor nem lehet következtetni. A férjem az elején panaszkodott, majd egy hónap után leállítottam, hogy egy dolgot azért tisztázzunk le: nem szállodába ment, most azok a szabályok vannak, amiket mondanak - fegyházban még szarni sem mehetsz engedély nélkül -. Panaszkodhat, de nekem csak a szívemet fájdítja vele és nem tudok neki segíteni azon kívül, hogy támogatom, szeretem és segítem és ez mindkettőnknek rossz. Rázza meg magát és fogadja el magában a helyzetet még akkor is, ha nem érdemelte meg, amit kapott, jobban mondva olyanért ítélték el, amit ő konkrétan nem követett el, de volt egy előélete, amire nem lehet azt mondani, hogy makulátlan. Ő nagyon sokat változott bent, sokat keményedett, jobban látja az embereket, már nem bízik meg mindenkiben, mint itt kint. Iszonyatosan büszke vagyok rá, még jobban szeretem, kívánom mint eddig.

Hülye helyzet ez, de embert faragott belőle, mint mindenkiből fog. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a bvknek van elrettentő ereje, mert sorra látom az ellenpéldákat kijövetelkor, de egy dolog biztos, hogy fejben állít az emberben.

Úgyhogy nem kell falnak menni, megoldják ők, mert kemények és mert mindegyik a gyereke, felesége, szülei, barátnője, menyasszonya mit tudom én kije miatt csinálja ... és végigcsinálja! Ez biztos, mert mindenkinek letelik egyszer! Nekünk már 1,5 év elment, 2,5 vissza van. Pörögnek a hónapok, vele együtt mi is mert így állunk hozzá. Nem kell azért lelkiismeret-furdalást érezni, mert süt a nap és jól érezzük magunkat itt kint, amíg ők bent vannak, és higgyétek el, senki sem várja el tőlünk, hogy búskomoran várakozzunk itt kint.

Nem azt mondom ezzel, hogy minden happy, hiszen az életünk egyik oldala tőlünk el van zárva, de mindennek meg van az oka és a legszarabb helyzetből is ki kell hozni a lehető legjobbat főleg azoknak, akiknek gyereke van, mert ők aztán nem érdemlik meg, hogy amíg apa ül, addig neki is rossz legyen.

Szóval fel a fejjel!!!!!!

Sziasztok!

Köszönöm a nyugtató szavakat és a történeteket.Igen el vagyok keseredve, de szerintem mindenki ugyan ezt érezte mint én...Azért írtam amit írtam, mert így hogy keveset beszéltünk én látom, hogy TI jó emberek vagytok és biztos nem csinálnátok ezt meg velem.Ilyenkor mindenkinek eszébe jut minden "okosság".

huuu hát ez durva! és sajnos tényleg vannak ilyen emberek :( még szerencse hogy időbe észbe kaptatok!

és teljesen igazad van. én ahogy vissza emlékszem jobbra balra rohangáltam, hogy milyen ott, mik vannak, bánthatják-e, vagy normalisak, de tudtam, hogy legalább 1hétnek el kell telnie mire jelentkezik. normalis hogy az ember kétségbe van esve, hisz nem egy mindennapi dologba kerultunk. de hidd el honey82, amit tudtunk és tapasztaltunk, mindent leirtunk.

Leírok egy történetet, ami velünk megesett 1,5 évvel ezelőtt. Mi nem Baracskán vagyunk érdekeltek, de tanulságul szolgálhat.

1,5 évvel ezelőtt még egy másik fórum élt, ahova bevonulás után egyből írtam, infókat kértem stb.

Jött valaki, aki nagyon "készséges" volt és egyből felajánlotta a "segítségét". Kaptam az alkalmon és tájékoztatott, hogy a férjem jól van, nincs vele semmi gond, megkeresi az ő párja bent, beszél vele, segít beilleszkedni neki. Nagyon megörültem, mivel nálunk nagyon elhúzódott a karácsony, újév miatt a kapcsolatfelvétel.

Aztán jöttek a történetek - a "segítség" írta privátban - hogy milyen nehéz a sorsa, hogy gyereket egyedül nevel, jól jönne neki segítség. Megsajnáltam.

A férjem a második telefonbeszélgetés alkalmával leüvöltötte a fejemet, hogy mit gondolok én, kit küldök a nyakára "jó szándékból", megpróbálta lehúzni mindenféle téren, majd mikor azt látta, hogy ez nem fog menni, megpróbálta bemószerolni. Ha a férjemnek nem az a cellatársa, aki volt, nagy szarba kevertem volna, ő segített elrendezni a dolgokat, leállítani az embert és tisztázni a férjem. Ezután lenyugodtak a kedélyek én itt kint elrendeztem asszonykát, bent az urát, aki nem csak minket szemelt ki, de tőlünk nem jutottak sem pénzhez, sem máshoz.

Na most ezzel nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de figyeljetek oda. Innen nem feltételezem senkiről, de tudom, tapasztalatból, hogy kétségbeesve mire nem képes az ember és mennyire nem látja át a dolgokat.

Mi baja lehet a férjednek bent? Most figyelnek rá a legjobban, hiszen ilyenkor van a besorolás, kaját kap, igaz a szoktató maga a hely nem egy leányálom, de ez az ő harcuk, amit nekik kell végigcsinálni a mi támogatásunkkal. Hagyd, hogy férfi legyen! Meg fogja oldani a dolgait, mert rá van kényszerítve.

sajnos egyet értek B.lina-val

bárki megtenné szerintem, csak a beszoktatósok máshol vannak, amig nincs valamelyik barakkba, szintre beosztva nem nagyon lehet infohoz jutni róla, utána már könnyebb ha tudod hogy hová van elszállásolva

nyugodj meg, ne pánikolj :) minden rendben van vele. rendeződnek a dolgai és jelentkezni fog.

sztem nehéz helyzetbe nem kerulne senki egy utána kérdezéssel, viszont sztem tokre nem egy helyen vannak.

Akkor ez sem egyedüli eset! :D:D:D

De tényleg túl kell élni, és ettől leszünk bitang erős emberek az életben! Sosem gondoltam volna, hogy 22 évesen börtönbe fogok járni látogatni! :( De ezt is megéltük! :D Ennél rosszabb csak nem jöhet! :) De ha ez kell egy jobb élethez, hogy tanuljanak belőle! Nekem mindig azt mondja, hogy ez kellett neki, ezt tuti a sors akarta így, mert már mindent máshogy lát és sosem lenne már hülye...

Ezek a levelek nagy értékkel fognak bírni szerintem szabadulás után! :)) Velem csak az a baj, hogy mindig mondom neki, sokat írj, mert szeretem olvasni mi van veled, meg hogy küldj minden héten! :D De hát ez neki nem jön mindig össze, mert hogy nincs témája! :D Ilyenkor kicsit "mérges" vagyok! :DD De megértem teljes mértékben, ott sokkal másabb az élet! Van, amúgy hogy én is kicsit ki égek, de akkor olyan jó hallani, hogy megkérdezi, mikor írsz? :D

+ Ma az is annyira jó érzés volt, hogy füllentet pár hete nekem valamiben, tudtam, hogy nem igaz, leírtam ebben a levélben, hogy mi lehet a valóság stb! :D És erre azt mondta, igazam volt füllentett, és hogy az a legdurvább, hogy én őt jobban ismerem mint ő saját magát! :)))Függetlenül ettől a füllentős szitutól! :D

igen! :D:D:D

szófosásom van néha, szeretek olyan leveleket küldeni nekei, ahol napokra osztom fel a levelet, és elmesélem mik történtek velem, vagy ami épp eszembe jut, képeket teszek bele stb! :D

Ezzel az a célom, hogy mikor olvassa, kicsit kitudjon kapcsolni, és úgy érezze "kint" van! Ő nagyon szereti ezeket a leveleket, épp ma mondta, hogy elolvasta, 1,5 órán át ezzel foglalkozott mert közbe-közbe elmélázott, elgondolkodott mindenen! :D Szóval jól esik neki, nagyon! :))

Még én sem kaptam pecsétes, vagy áthúzott levelet. A telefon is zavartalanul megy. Mondjuk az a maximum, hogy azt mondja, hogy azért kell letennie, mert balhé van. Viszont azt is tudom, hogy állati finom tóalmási Tüzes kolbászt lehet kapni a boltban.HONEY olvassál Tökölről! Szerintem 1 hónapban 1x inkább utazzál többet!,

Lányok köszönöm a látogatás leírását. A férjem mindig a régi katonasághoz hasonlítja Baracskát, lehet, hogy ezért viseli meg ennyire.

Szia tilitoli!

Az én párom azért szeretne dolgozni, mert az ő elmondása szerint jobban telik az idő és nem tud gondolkodni így jobb neki, de Tökölre szeretném, ha átkérné magát , mert közelebb van konkrétan pár kilómáter :)