Eutanázia az állatoknál?! (beszélgetős fórum)

Én nagyon jónak ítélem meg, mert nekem is volt egy cicám, amely hosszú éveken keresztül beteg volt, és már pár napja lehetett hátra, de nem hagytam, hogy tovább szenvedjen, így elaltattam. Nagyon sajnáltam, lehet hogy másnapra magától is elpusztult volna, de nem bírtam már látni, a szenvedését. Most a testvére (16 éves) van elég rossz állapotban, de még várok vele.

Az egészséges állatok elaltatását viszont ellenzem. Sajnos jobban meg kellene büntetni azokat az embereket, akik felelőtlenül meghagyják őket, és utána kidobják az utcára. Onnan pedig az ebtelepre kerülnek, ahol ez a sors vár rájuk.

Mi nem rég altattuk el a 12 éves macskánkat mert súlyos tüdőgyullagást kapott.

Az állatkák sajnos nem tudnak szólni, hogy ez fáj az fáj, föleg a macskák, és nagyrészt csak akkor vesszük észre, hogy valami baj van amikor már késő.

Sajnos ez van, bele kell törődni.

Állatbarátnak tartom magam, nekem is van egy topikom Állatkínzás címmel. Akkor hoztam létre amikor Tímár Péter díjazta annak a filmnek az elkészítőjét aki vízbefojtott egy kismacskát és azt be is mutatták valami filmszemlén. (A macskagyilkos azzal védekezett, hogy beteg volt az állat.)

Egyébként az eddig írókkal egyetértek.

DE szomoró dolgok ezek. Nekem is van egy kutyám, másfél éves. Imádom, de eszembe jutott már, hogy mi lesz ha nem lesz?? Az altatást nem tudom elképzelni, hogy megtegyem, de ha olyan rossz történik, amiben nagyon szenved, akkor biztos újra átgondolom.

Egyelőre még a gondolatától is rettegek, hogy hogyan viselem majd a hiányát...

Nekem volt egy cicám, nagyon okos cica volt.

12 éves korában kapott valami nyálkahártya fertőzést, amiből már nem tudott kigyógyulni. Nem akartam, hogy valami hozzá nem méltó helyen pusztuljon el, ezért mielőtt elaltattattam volna, megpróbáltuk a dokival megmenteni. Mikor láttuk hogy nem sikerül meggyógyulnia, akkor altattattam el, hogy aztán az őt megillető módon vehessek tőle végső búcsút. Ez lehet hogy hülyén hangzik, de akinek van/volt állata, akit nagyon szeret/ett, az tudja, hogy miről beszélek.

Teljesen egyetértek!

Ha az én cicám olyan beteg lenne,hogy csak szenved és nem tudnak rajta segíteni,fájó szívvel,de inkább ezt választanám!

Nagyon örülök,hogy ennyien igy gondolkodunk és még mindig képtelen vagyok flfogni azokat akik inkább végig nézik azt ahogy szenved a kedvencük ahelyet,hogy elaltatnák!

Azzal,hogy elaltatunk egy állatot nem egyen rangu azzal,hogy ha pl elgázoljuk!Tudom ellent mondásos mert igy is meg ugy is egy állat életébe kerül de ha végig gondoljuk akkor rájövünk,hogy "mégse"!

Volt egy gyönyörű krémszínű kan perzsamacskánk. Imádtuk, de ahogy kezdett kamaszodni, úgy nőtt benne a harci ösztön, és állandóan sakkban tartott bennünket, féltünk tőle. Hatalmas szemfogai voltak, a nyoma még mindig látható a családunk szinte minden tagján.

Az állatorvos azt mondta, hogy herélés után javulhat a helyzet, ha nem, akkor altatás. 8 hónapos korában ivartalaníttattuk, és szerencsére utána már csak a szomszéd macskákat hajkurászta, egyszer csattintott egyet a homlokom mellett, de az már gondolom csak egy kis nosztalgia volt. Nagyon-nagyon sajnáltam volna azt a gyönyörű, egészséges cicót elaltatni, szerintem nem is engedtem volna.

Ha beteg az állat, akkor szerintem is az altatás a humánus megoldás.

nagyon szomorú történet:((((

szörnyű lehet, ha az ember arra kényszerül, hogy elaltassa az állatát. főleg azért, mert ugye a kis állatkák annyira bíznak a gazdiban... s ha az ember nem tud segíteni... hát szörnyű lehet!

Sziasztok

Ma hajnalban 4-töl 5-ig az egyik rádio műsörában az állatok eutanázijárol volt szó!

Mi a véleményetek erröl?