Erőszakos valóság (beszélgetés)

"Nem kell verni a gyereket, de ha már az ember megteszi, csakis indulatból tegye!"

Popper Péter.

Nem szeretem ha egy gyereket vernek, de mivel emberből vagyok egy pár fonon nálam is elcsattant sajnos.

De nevelés céljából nem szabad.

Nem akarom , hogy igazat adj, tevedsz es nem kicsit.Hogy oszinte legyek, csak irok mert irtal.A te velemenyed nem tartom merv adonak.Nem csak ebben a temaban, minden temaban, csak egy fele kepen vizsgalod a dollgokat.Ezt mar megbeszeltuk.

Tisztelem az anyat aki veres nekul tisztesegesen felnevelt egy gyereket,akibol tiszteseges felnot let.De tisztelem azt az anyat is aki nem felt elovenia veszot , vagy akarmit amire szukseg volt es ugy nevelete fel tisztesegesen a gyereket.

Es csak egy kis tortenet: ma a varosba voltunk.Tobbek kzot megalttunk egy kis ugralo hazikonal.Meg volt fen egy kislany az en lanyomnal joval kisebb.Nagy meglepetesemre a lanykam kezen fogva segitete le a kislanyt a haziko csuszdajan. Mert megtanitottuk neki , hogy a gyengebre vigyazni kel. Mert megtanulta itthon, hogy segiteni kel. Es buszke vagyok rea.

Majd az elet igazol , vagy vadol.Te nem kel igazolj, vadjaid pedig figyelmen kivul maradnak.

A ritka, jogos "atyai pofon" után is jó, ha a szülő bocsánatot kér

A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek - de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem

sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az "atyai pofon" meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt. "

"Biztos vagyok benne, hogy nálad is lesz olyan, amikor elszakad a cérna. Mert EMBER vagy ugyanúgy te is. Az emberek pedig hibáznak. "

én is erről beszéltem, hogy előfordulhat, mert emberek vagyunk.

De ne feledd, azt írtad te is, hogy hibázhatunk. tehát ez hiba.

A gond, ha valaki ezt teljesen jogosnak kezeli.

Minden gyerek más. MInden szituáció más. Minden szülő más.

Gyakorlatban kell megtapasztalni ezeket a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy nálad is lesz olyan, amikor elszakad a cérna. Mert EMBER vagy ugyanúgy te is. Az emberek pedig hibáznak.

Ezeket a dolgokat nem lehet megtervezni előre.

Ha olvasol pszichológiai könyvet mai napig, akkor nem ellentmondás, hogy itt szídod? :))

nagyon furák ezek az eszmefuttatások.

Elolvastad, amit ide bemásoltam?

Te mennyire gondolkozol el ezeken? Mert én azt látom, hogy te azt szeretnéd, ha én azt mondanám, hogy helyes, neked van igazad :)

Pedig nincs. Nagyon nincs.

Az ütés nagyon nagy sebet ejt. Ha még szíjjal is tetted, akkor az még nagyobbat.

Ezek tények és nem elméletek.

Ez egy manipulatív kérdés. Azért mert meg is ölhetlek, attól nem lesz oké, ha csak nagyon megverlek.

Mind a kettő nagyon káros. A mértékétől függően akár teljesen azonos szinten.

"Engem is vertek, mégis felnőttem" - Számoljunk le a mítosszal!

Nagy baj, ha időnként eljár egy szülő keze? - a kérdés örökké aktuális, pedig a pszichológusok már egyetértenek, ez a nevelési módszer komoly lelki sérüléseket okozhat.

Fizikai bántalmazással lehet, hogy rövidtávon a szülők elérik a céljukat, és az adott pillanatban sikeresen tiltják el a gyereket a rosszalkodástól, ám a pofon után mindkét fél rosszul fogja érezni magát: a szülő bűntudatot és lelkiismeret-furdalást érez, hogy testi fölényét használta a védtelen, kiszolgáltatott gyerekével szemben, a gyerek pedig megalázottnak érzi magát. Ez az érzés csak pillanatnyi kellemetlenség, de milyen hosszú távú hatással van a gyermekre a módszeres fizikai büntetés?

A gyerek utánoz, modellt követ

"A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat, hiszen ez a legegyszerűbb, legősibb evolúciós megoldás: aki fizikai fölénnyel rendelkezik, az érvényesíteni tudja az akaratát a gyengébbel szemben" - mondja Deliága Éva gyermekpszichológus. A szakértő szerint a gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék. "Mert hogyan tudom megtanítani a gyereknek, hogy udvarias legyen, ha erre csak olyan eszközeim vannak, mint az agresszió? Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben" - magyarázza Deliága Éva. A szülő ugyanis, mint példakép van jelen a gyermek életében, tőle sajátítja el azokat az eszközöket, hogy hogyan is tud majd a társadalomba beilleszkedni illetve érvényesülni. A kutatások szerint, akiket vertek gyermekkorukban, azoknak 70 százaléka maga is alkalmazni fogja a gyermeknevelésben az erőszakot, és ez így öröklődik generációkon keresztül. Ezért fontos, hogy másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy "csak".

A büntető szülő mellett a gyerekben nem alakul ki egy belső értékrend

hirdetés

A pszichológus szerint a másik baj a veréssel az, hogy a gyerek számára egy pofon után nem lesz világos, hogy hogyan kellene a jövőben másképp viselkednie, és főleg miért. "Kialakul a gyerekben az, hogy a lényeg a büntetés elkerülése, és ez alapján cselekszik. Nem alakul ki viszont egy saját belső értékrend, nem fogja tudni a jót a rossztól megkülönböztetni, hiszen egy szempont lebeg csak a szeme előtt, hogy ne verjék meg" - magyarázta lapunknak Deliága Éva. Ilyen esetekben lesznek a gyereknek titkai, vagy kezd hazudozni: elköveti a "rosszaságot", amelyre vágyik, csak épp nem vallja be. Ráadásul teljesen másképp fog viselkedni a büntető szülő előtt, mint egy gyerektársaságban, hiszen nem belső értékrend szerint cselekszik.

Önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzések felnőttkorban

Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a gyerekkori verés a későbbi évekre, akár a felnőttkorra is kihat. Az erőszak rombolja az önbizalmat, az önértékelést, kisebbrendűségi érzésekhez vezet. "Ha nem érvényesül a szülőben az a szemlélet, hogy a gyereknek is jár a tisztelet, az ő testi-lelki szükségleteit is figyelembe kell venni, nagy károkat okozhat a gyerekben az érzés, amely a veréssel egyidőben jelenik meg: nevezetesen, hogy ő nem egyenrangú, vele bármit meg lehet tenni. Ráadásul ez még beépül az énképébe is" - hangsúlyozza a szakértő.

A ritka, jogos "atyai pofon" után is jó, ha a szülő bocsánatot kér

A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek - de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem

sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az "atyai pofon" meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt."

Nem mondja, hogy ezt csinalja.A fenyitek megvonasa eredmenye

Alul tajekozot.Tallan .Hallkan megsugom: megvan a legjobb gyerek pszihologus es legjobb neveleono konyve, amit elolvastam es nagyon sokszor , ha elakadok eloveszem ma is.

De azert ... tudod Csabi figyelembe kene veni azok elmenyeit is akik mast mondanak mint a pszihologiai tanulmanyok. Vajon miert hagyatok figyelmen azoakt a felnot embereket, akik ugy gondoljak, hogy hasznos volt az a nehany pofon.Az ocsem megkoszonte . Meg nincs gyereke akit megverjen, csak emlekei , hogy nehany pofon megmentete a javito intezetol.

En nem koszonom meg, keveset akptam es mar enm is emlekszem miert, csak azt hogy miert ekllet volna es nem kapttam.

Kezdjuk ellorol. Tudod, hogy ha feladom nem azert teszem, mert sarokba szoritaasz, hanem mert velled kar vitatkozni.Teged nem erdekel az ellenzek. Ez is egy rosz pont mint pszihologus, bezarsz egy sablonba amilyen szerinted kene legyek. Nem akarod elfogadni , hogy ilyen vagyok(sok mindenbe).Ha mondjuk a rendelodbe jutnek, kb ezt jellentene: vagy ilyene leszel , vagy mehetsz amere latsz.:)

Rendben. Akinek most is ott van és nem üti meg, arra mit mondunk? :)

És ha én is ezt fogom azután is mondani, akkor mi lesz? :)

Aha... oké...

Beszéljünk 5 év múlva oké? :DDD mikor ott lesz a 3 poronty a nyakadon. Puszillak. :)

Ezt nem így gondolom. A tiszteletet nem a félelemmel lehet elérni. A szülő erősebb, így azért megküzdeni ami adott a gyerek szemében gyengeség lesz.

Én sosem tiszteltem senkit, aki egy kisebb embert megütött.

És ha jól tudom, már te is kerestél a lányodnak pszichológust.

Pont itt is a Hoxán, úgyhogy emiatt egyik oldalt sem igazán értem, sem azt, hogy miért szídod a pszichológiát :) És hogy hogyan gondolod, hogy a verés nincs rossz hatással a gyerekre. Már a saját bőrödön is tapasztalhattad.

Verni? Hat attol fug mit jellent a veres.

Volt egy ismerosom aki keveset volt otthon egy idobe, kulfoldon dollgozot.Amikor haza ment elverte a gyerekeket, uttana kerdezte meg"na fiuk mit csinaltatok mig nem volt itthon" Az o elmelete, nem letezik, hogy a gyerek ne cinaljon vallamit ,amiert en kapjon. Megkaptta a bunteteset, biroja az Isten(aki Istenbe nem hisz, az elet ) volt.

Agyerekei nem lettek agreszivak, viszont visszamaradotak , idetlenek igen.

A pszichológiáról alkotott véleményed számomra csak annyit mutat, hogy nagyon alul tájékozott vagy benne. Ha gondod mutass egy olyan pszichológiai idézetet, ami támogatja, hogy valaki drogozzon, vagy megüsse a szüleit.

Ezért a pszichológiát felelőssé tenni elég érdekes dolog :)

Amúgy ha egy szülő megüti a gyerekét, akkor bizony előfordul, hogy ha a gyerek felnőtt lesz és elég erős, akkor mivel azt tanították neki, hogy ez megoldás, meg fogja ütni a szülőt. Erőszak erőszakot szül.

A gyerek a felnőttől tanulja, hogy mit lehet és mit nem.

Én nem így gondolom. Sosem szabad megütni egy gyereket. És egy felnőttet sem.

Nincs ez alól kivétel.

Ha valakinek elsül a keze, de megbánja, az emberi, de módszernek szentesíteni nem érdemes.

Mi a különbség abban, ha egy gyereket ütsz meg, vagy ha egy felnőttet?

Már egyre több országban büntetik, nagyon jogosan.

Képzeld el, hogy milyen a gyereknek, ha az emel rá kezet, akit ő a legjobban szeret és akiről azt hiszi, hogy őt szereti.