Epilepszia - A teljesebb életért (beszélgetés)

Süssfelnap, a kérdésed nagyon jó. De azt hiszem emberre és gyerekre válogatja magát a megoldás. A kisfiam nekem is 5 éves. Sosem látott még begörcsölni, de tudja azt, ha anya elájul oldalra kell fordítani és segítséget hívni. Volt már rá példa, hogy ezt tudta is alkalmazni, ha nem is az én esetemben. Vagyis nem ijedt meg, hanem kezelte a helyzetet. Pici koruk óta úgy nevelem őket, hogy nem gyerekként, hanem értelmes emberként, vagyis partnerként kezelem mindegyik gyereket, ha kérdeznek felelek és a feleletemet törekszem úgy megadni, hogy az Ő koruknak megfelelően legyen ugyanaz a válasz megadva, mintha egy felnőttnek válaszolnék. Ez azt eredményezte, hogy túlontúl önállóak, de mindent meg lehet velük beszélni. Én egy kicsit szélsőséges helyzetekbe is belevittem, - a legkisebbet még nem, de a fiú már volt olyan értelmi és fejlődési rendellenességgel élő gyerekek közösségében, hogy képes volt felfogni, hogy nem csak egészséges gyerekek és emberek vannak körülöttünk, hanem egy cseppet "másfajták" is. Ezt Ő képes volt felmérni, tolerálni, és tanulni tőlük, valamint átadni tudását nekik... s bármilyen hihetetlen a gyerekemnek ez olyan élmény volt, ami még engem is meglepett. Én azt hiszem, és én úgy gondolom, hogy sosem lehet korán elkezdeni elmondani a gyereknek egyes helyzeteket, szituációkat és megtanítani ezeknek a kezelésére. A zebrán is átmegy, és körbenéz, ez ugyanolyan általad tanított dolog, ami rögzül benne, mint az is, hogy az én anyukám egészséges, de vannak helyzetek, amikor „elszunnyad” és ilyenkor segítenem kell neki. A gyerek számára ez teljesen természetes lesz, és bizony-bizony a két nagyból kiindulva nálam, rászólnak azokra a gyerekekre, akik esetleg csúfolódnak, vagy feltűnően megbámulnak egy számukra "más" gyerkőt. Ez is tapasztalat, játszóházban egy kisfiúnak az arca deformált volt, a fiam megkérdezte miért olyan? Először tőlem, majd a kisfiútól is. Jöttek idősebb gyerekek és kicsúfolták a kisfiút. Az én fiam lerendezte annyival: aki mondja másra, az mondja magára! és ezzel hátat fordított a csipkelődőknek és leült a kisfiúval játszani.

Ha jól értelmezem a nagyobbik 5 éves nálad, vagyis van egy kisebb is. Nálunk a fiú rettentően várta a kistesót, nincs köztük 2 évnyi korkülönbség, de a fiú pelenkázta, fürdette, etette, altatta a húgát. Minden tevékenységbe bevontam őt, hogy érezze és lássa, hogy a pici ember milyen kiszolgáltatott nekünk szülőknek, és mennyi múlik azon, hogy Ő, mint a tesója, hogy gondozza, szeretgeti őt. Ezzel megint fokozódott az önállósága, gondoskodás tudata a két gyerek között pedig egy olyan kötelék-összetartás alakult ki, hogy időnként még engem is meglepnek, hogy Ők egymás között mi mindent kidumcsiznak.

Tudnék még példákat mondani, de azt hiszem felesleges. Csakis rajtad múlik az, hogy tudod elmondani, és a gyerkőd ezt hogy értelmezi. Az értelmezésben pedig Te és családod segíti, mert kérdések hada vár Rád, ha jól tudtad elmondani. A gyereknek a példa Te vagy, amit tőled lát, azt alkalmazza, ha Te ügyesen tálalsz és minden kérdésre kielégítően felelsz, nincs okod attól félni, hogy a gyerkőd kicsi ahhoz, hogy megértsen dolgokat. Megértenek ők majd’ mindent a maguk módján és a maguk érzelmeivel…. 

Talán most kusza voltam, de remélem azért kihámozható a mondadóm érdemi tartalma. 

Kedves Vadooc!

Te mikor és hogyan magyaráztad el a gyereke(i)dnek, hogy mi bajod és hogy mit tegyenek, ha történik veled valami?

Gondolom, a legnagyobb biztos tisztában van vele, hogy előfordulhatnak problémák Anyával...

Az én nagyobbikom 5 éves és már próbáltam neki mesélni erről a dologról, mert hát sose lehet tudni és az utóbbi időben nem vagyok sajnos a top-on, de nem tudom, hogy mennyit fog fel ebből, illetve érdekelne, hogy hátha van valami ötleted, hogyan lehet jól elmagyarázni egy ekkora gyereknek egy ilyen - számára kicsit felfoghatatlan - dolgot.

Előre is köszi,

sfn.

Terápiás bemutatón voltam a két kutyámmal.

Volt egy nagyon súlyosan sérült kislány, aki az Édesanyja ölében ülve simogatta a kutyákat. Majd Rumi hirtelen felállt, és a kislányra meredt, idegesen lihegve. Aztán a lánykára rátört egy roham. Csak pár másodpercig tartott szerencsére. A lényeg az, hogy az én kutyám egy teljesen idegennél is megérezte, és jelezte, hogy rohama lesz, mert figyelte, mert érezte hogy ő is segítségreszorul.

Szia

az OITI telefonszáma:06-1-467-9300, itt kell kérni , hogy kapcsoljanak tovább.

Remélem, jól emlékeztem!

Judit

Ezt már sokaktól hallottam.Nekem nem sikerült még soha elaludnom,még alvásmegvonásnál sem.Jó a nemelalvókám.:D

És nem lehet megműteni a szemed?-vagy kezelik valamivel?

Szia

mi a dr.Barcs-hoz járunk, ő is OPNI-s volt, onnan igazolt át az Amerikai úti OITI-ba. Ha jól láttam az ajtajukra kiírva, a dr.Kelemen Anna a szobatársa:)

Judit

Akkor nincs ötletem :(

Remélem sikerül megtalálnod a dr nőt!