Én lennék igazságtalan édesanyámmal szemben? (beszélgetés)

Előbb-utóbb a saját életedet kellene élned, ez biztos. Az, hogy pszichiátriai beteg az anyukád, és egyedül lenne - hát, ez tényleg meggondolandó. Úgy értem az ember nem hagy olyan könnyen egyedül egy beteg anyukát, mint egy egészségest. Ha olyan a helyzet, nem is szabad - de te látod, milyen a helyzet. Az biztos, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan kell rendezni, és akkor menni, de szerintem is menni. Ha lenne munkád, talán más lenne a véleményem, de így nemigen lesz más választásod, mint elmenni szerencsét próbálni.

Egyébként mint pesti lakos, kérdezem: nem tudnál máshova menni szerencsét próbálni? Kisebb városban (ami sokszor épp elég nagy) szintén van lehetőséged munkát találni. Budapest szerintem nagyjából élhetetlen hely, akinek nem muszáj, ne költözzön oda.

Még egy: esetleg arra nem gondoltatok, hogy kiadjátok a házat, és úgy költöztök el együtt? Mert mondtad, hogy eladni nem valószínű, hogy lehetne. Kiadni nem lehet esetleg jobban? És akkor megválnotok sem kellene tőle azonnal. Mert amíg nem lesz új otthonod, addig ezt fogod annak érezni, nem lehet jó még az otthonérzést is elveszíteni.

Ezt is akartam kérdezni amúgy, hogy a fősulin/egyetemen kollégista voltál? Mert ha kisebb városban élsz, gondolom ott nincs főiskola, ahhoz kollégistának kellett lenned. Szóval már akkor is külön éltél. Akkor anyukád hogy viselte?

Én is 7 éve totál egyedül költöztem Pestre, egy ismerősöm nem volt, még is túléltem :)

legnehezebb kikerülni a szülők érzelmi zsarolásából.

Én anyámnak nemrég azt mondtam, mert nem adtam be valamire a derekamat, h "bocsánat, de ezt így fogom csinálni, mert így szeretném, felnőtt ember vagyok, szegény nem tudott mást mondani, minthogy oké-

Mondhatjuk, hogy beteg, igen. Pszichiátriai betegségben szenved, kétszer visszaesett, mert nem szedte a gyógyszereit, az egyedülléttől meg szerintem ki lenne készülve, így lelkiismeret furdalásom az van, rendesen.

Felhoztam már neki a témát, természetesen fél az egyedülléttől, megszakadna a szíve, mit csinálnék én egyedül stb volt a válasz.

El tudnál indulni az életben?Mert ha Pestre mész kell albérlet,kaja sem árt.Vagy csak elindulnál toronyiránt?

És mit mond édesanyád?

Megkérdezném anyukámat, hogy mi a véleménye. És arról is megkérdezném, hogy ha továbbra se találok munkát, akkor hogyan lesz életem, családom. Persze normális hangnemben. És arról is megkérdezném, hogy el tudná-e képzelni, hogy ott maradjon, vagy hogy veled menjen, melyiket inkább.

Személyesen ismerek olyat, ahol Pesttól 250 km-re élő idős szülőpár úgy döntött, ogy eladják mindenüket, és Pest környékére költöznek, mivel mind a négy gyerekük azon a környéken él, dolgozik vagy tanul.

Olyat is ismerek, ahol a szülők 400 km-t költöztek, hogy a gyerekeik és unokáik közelében legyenek.

De nyilván több példa van az ellenkezőjére, ami érthető is, idősebben nem olyan rugalmas az ember.

De az általam ismert családokban is úgy volt, hogy hiába ott a rokonság, ház, kert, maradtak, aztán gondolkodtak, és végül egy idő után úgy érezték, hogy a gyerekek fontosabbak.

menjél, ez az élet.

FElnevelnek, Te pedig kimész az életbe, elvégre fiatal vagy, munkát és párt keresel, ...

MENJÉL!!!

Nem értem miért ilyen önzők az emberek. Ne haragudj, de a családtagjaid eléggé azok (nem bántani szeretnélek vele). De ha egy szer ott nem jutsz előrébb, ahol vagy, akkor lépni kell. Miért tartanak téged vissza? Miért kell zsarolni? Eskü nem értem. 9 hónap rengeteg idő, ha ennyi idő alatt nem találtál munkát, ezután sem fogsz.

Azt még nem kérdezted meg a családtól, hogy akkor maradsz, de adnak neked fizut minden hónapban? Mert akkor szívesen maradnál :) A nullából nem lehet megélni. És így gondolom anyud "nyakán" élsz, hogy nincs kereseted.

Hol az igazságtalanság?

Kérdezd meg, menne-e veled, és induljatok.

Mennék!

Anyukádnak vannak szomszédai, van telefon a világon, bármi van, tudnak téged értesíteni.

Miért lenne az jobb, hogy mind a ketten éhen haltok egy eldugott kis faluban?

Legalább te is dolgozhatnál, pénzt kereshetnél és támogathatod őt is.

Már rég neki kellett volna elzavarnia téged, hogy boldogulj!