Elpirulástól való félelem, eritrofóbia. Megszabadulnék tőle, de hogyan? (beszélgetős fórum)

Sziasztok újra :) Ti legalább lányok/nők vagytok. Nekem férfi létemre van ez a hülye pirulás. Amúgy amiket írtatok, azok rám is igazak. Pl. családi ebédnél ha rámjön a pirulás, én is kimegyek csinálni ezt-azt, elmosogatok stb. amíg elmúlik. De a legrosszabb, mikor a buszon utazom, és azt érzem, mindenki engem néz (közbe meg tudom, hogy nem így van), és mégis elpirulok, érzem hogy forró a fejem...

Azért érdekes, hogy egyik szülőm sem pirulós egyáltalán...

(kedvencem amikor még ki is emelik, hogy mennyire elpirultam... wááááá!! legszívesebben eltűnnék olyankor)

Amikor csináltam a jogsit, akkor is végig forró volt a fejem... pedig már az első pár óránál mondta az oktató, hogy milyen jól vezetek :) (egyébként azt sem szeretem, mikor megdicsérnek, mert általában akkor is elpirulok...:D)

Azt vettem észre, ha úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy "nem érdekel mi lesz" akkor kisebb eséllyel pirulok el.:)

Vagy ha lekötöm magam munkával, akkor kevésbé. De amikor nincs semmi feladat, akkor tök hülyén érzem magam, hogy ott állok és semmit se csinálok. Ilyenkor szintén csak úgy belepirulok...

Biciklizés közben viszont sosem éreztem azt, hogy elpirulnék, nem tudom miért... de egyre többet biciklizem, és olyan jó érzés, hogy végre nem érzem azt, hogy forró a fejem.

Amúgy kb. 15 éves koromban alakult ki ez, és csak egyre fokozódott... olyannyira, hogy mostanában jött mellé még egy idegesítő dolog, a kézremegés. Mikor fizetek a pénztárnál, és odaadom a pénzt akkor remeg a kezem (és gondolom tök hülyén nézhetek ki) és a hangom is mintha megváltozna picit...

Szia.

Nálam még az is segít ha ilyenkor a melegben az utcán felveszek egy napszemüveget.Talán úgy érzem hogy takar.Sokkal magabiztosabb vagyok.

Nagyon bátor vagy hogy beneveztél a versenyre.Kiváncsi vagyok hogy bírod és hogy milyen praktikákat vetettél be.

Nálam is így van a fiúkkal.Férnél vagyok de ha bókolnak vagy megnéznek vagy néha ha csak beszélnek hozzám már forrósodik a talaj.Főleg ha van is velem valaki.

És ahogy idősödöm folyton melegem van.Biztos a szorongással függ össze mert még nem klimakszolok.

Döbbenet!!!😄

És képzeld, ha boltban talizok valakivel, és érzem hogy kezdek égni, én is teszek veszek miközben beszél hozzám az illető! 😆

Mint ahogy te a repakkal...

Úgy látszik ez egy ösztön ami ilyen helyzetben automatikusan előtőr.

En most nagy bátorságot vettem, beneveztem egy versenyre, (torta dekoráció)

És ott ugye szembesülni fogok a zsűri esetleges dicséretevel, meglatasukkal, véleményükkel a munkamrol...

Ezt nagyon nehezen viselem, a szemtől szemben való beszélgetést, dicséretet stb.

De!! Rajottem ha a kezemben szorongatok egy jó fagyos palackos vizet, akkor a hideg érzet miatt nem tör rám olyan erossen a pirulas.

Úgyhogy ebben reménykedem, hogy így 'túl fogom elni'. 😆

De amúgy a tanfolyamoktol én is tartok...

Azt hinné az ember hogy ahogy idosodik ez a gyerekes pirulas csak-csak elmulik. De nem múlik... Sőt!!!

Mostanában visszajott egy tini korban lévő pirulas is, ha rám néz egy 'helyes' fiú, férfi érzem h pillanat múlva elpirulok. A legcikibb, h nemis tetszik!!!

Könyörgöm! Férjnél vagyok, gyerekeim vannak. Boldog vagyok! (ennek ellenére)

Szerintem maga a szo hogy eritrofobia nem olyan régóta lehet a szótárban. Legalábbis én pár éve bukkantam rá, holott évek óta próbálom megfejteni miért pirulok el tini korom ota.

Ha tudsz angolul, van font pár videó a YouTube on. Van egy lány aki 2 videóban meséli el történetét, és hogy tudta, nem lekuzdeni de az élete részéve tenni, és maga biztosan elfogadni, elviselni.

Olyan érdekes, én pl nem merem elmondani a csaladtagoknak hogy micsoda lelki teher nyom engem nap mint nap. Tudják hogy pirulos vagyok, de nem tudják hogy ez megkeseriti az életemet.

Bizonyos szituációkat pl egy családi ebédnél, már megtanultam kezelni a helyzetet. Ha én beszélek és érzem jön a pirulas, folallok az asztaltól hogy pl hozzak vizet magamnak és annyi idő pont elég hogy lenyugodjak.

Azután már tudok beszélgetni, de ha megint érzem hogy jön akkor hozok magamnak mondjuk szalvétat. 😆😆😆 Nem hiszem hogy észre veszik h éppen zavarban vagyok.

Röhejes az egész...

Sajnálom a lanyodat... Amikor én is láttam a majdnem 14 éves lányomat elpirulni, szinte majdnem elsirtam magam.

Én Budapesten élek.

Személyes talakozasok kellenének,annyira érzem hogy ez segíthet rajtunk!!

Sziasztok!

Igen, én is úgy látom hogy a lányom örökli tőlem.12 éves és pl ma is hogy jöttek locsolók , beszélgetett nevetgélt velük de láttam rajta hogy piros volt.Sokszor látom hogy ha zavarban van, piros.Nagyon szeretnék tenni valamit.Miattam, miatta és a többi hasonló fóbiás emberért.Úgy érzem a mi problémánk nem ismert.Nem segít nekünk az ég világon senki.Elfogadják , segítik a fogyatékkal élőket az autistákat,van önsegítő az alkoholistáknak a többi szenvedély betegnek de nekünk kevés ilyen segítség van.Kisebb városban nincs pl önsegítö csoport nincs is..Szerintem nekünk nagyon fontos lenne.Én tolna megyei vagyok, itt a közelben nincs.Szeretnék tenni valamit.Jó lenne talizni valahol beszélgetni sokat segíteni egymásnak és magunknak.Ezt a betegséget kevesen fogadják el.Hátrányban vagyunk munkát illetően is.Az emberek nem is tudnak erről a nyavalyáról akiket beavatunk azok nem fogadják el.Legalábbis nem értik meg.Fogalmuk sincs arról hogy ezzel milyen nehéz együtt élni.Akárcsak a szocfóbiával.Megnehezíti az életet sőt sokaknak lehetetlenné teszi.Tennünk kellene azért hogy ismertebb legyen és elfogadóbbak legyenek az emberek ez ügyben.És természetesen azért hogy enyhítsük a problémánkat ha már meggyógyulni nem tudunk.

Szia,

Nap mint nap Hasonló 'elmenyeket' élek meg mint te.

Rettegek attól hogy bemegyek egy boltba csaladostul és egy ismeros jön majd szembe velünk.

Csak a gondolattól rosszul vagyok.

Én is szívesen találkoznék bárkivel aki ettől, ebben szenved, úgy érzem a személyes találkozás sokat segíthet.

De ha van kedved irhatsz nekem. 38 éves vagyok, 2 lányom van.

Ma pl.csak találkoztam egy volt kollégámmal egy boltban akit mindössze 1 hónapja láttam és máris éreztem hogy égek.Elkezdtem turkálni a zöldségek között hogy ne lássa a piros fejem.Tök gáz volt.Beszélt hozzám én meg turkálok a répák közt.Pár másodperc mulva már jól voltam és dumáltunk.

Olyan rossz hogy szerintem néha tök furin viselkedünk mert nem akarjuk hogy lássák a zavarunkat.Biztos tök furcsának tűnhetünk.

Sziasztok!

43 éves vagyok és kb 20 éves korom óta küzdöm a szociális illetve az eritro fóbiával.Van idő mikor könnyebb de van hogy elviselhetetlen.Szülés után jobb volt ,de megint elviselhetetlen.Munkámat elveszítettem lehangolt és elkeseredett vagyok mert kilátástalan az életem emiatt a hülye betegség miatt.Mivel régóta élek együtt EZZEL,különböző praktikákat és taktikákat sajátítottam el.Azt is észrevettem hogy ha melegebb van elég ha rám néznek egy csoportban az is pirulást válthat ki.Viszont ha hűvösebb a levegő nem vészes a helyzet.Ha mozgásban vagyok akkor sem olyan rossz mintha ülnék.Ha érzem hogy pirulok egyből felállok és csinálok valamit.Ezért nem tudok olyan helyre menni mint pl:tanfolyam vagy osztálytalálkozó.Nagyon rossz ezzel együtt élni.Nagyon szeretnék egy olyan csoportot akol személyesen lehetne találkozni de sajnos itt a mi megyénkben nincs.Ha élőben beszélgetnénk talán szoknánk a szitut és enyhülne ez a kínos pirulás.

Szia,

Tudom miről beszélsz...

Sokszor kerulok én is hasonló helyzetbe ahol mondjuk megkerdojelezik az igazamat.

Pl elég ha csak azt mondja valaki hogy tudom hogy nem te voltál... És máris vörös vagyok. 😏

Én azt vettem észre magamon hgy a levegotlen, világos, meleg helysegekben elkerülhetetlen a pirulas ha hozzam szól vki. De ha fazok, hidegebb van és mondjuk a fenyviszonyok sem olyan jók akkor nem jön elő... Hmm érdekes.

Sziasztok,

Egy ideje én is ratalaltam a fórumra, és olvasgatom az oldalakat.

En 38 éves vagyok 2 lányom van és kB 14 éves korom óta kínoz ez a szörnyű fóbia...

Voltak évek amikor kevésbé szenvedtem a pirulastol, főleg amikor külföldön éltünk, de most hogy újra itthon vagyunk mintha újból kezdene felerosodni.

Utalok plázákba menni, utalok a pénztárnál sorbaálni, legszivesebben egy lakatlan szigetre mennek élni.

Igazából duhit ez az egész hogy 38 éves felnőtt fejjel nem tudom lekuzdeni. És hogy ezt a dühöt fokozzam úgy látom a 14 éves lányom is megorokolte tőlem...

Valahogy úgy érzem hogyha találkoznánk mi pirulosok talán együtt letudnank küzdeni, vagy megtanulhatnank kontrollálni, hisz egymás előtt nem kellene ezt szegyeljuk...

Üdv sorstársak!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a topicra. Azt hittem én vagyok ennyire defektes, hogy minden jelentéktelen dolgon képes vagyok elpirulni...

Sajnos egyelőre nem találtam semmiféle megoldást a problémára, mindenesetre próbálkozom. Eléggé megnehezíti ez a fóbia a mindennapjaimat. Egyik legidegesítőbb dolog az, hogy azt hiszik hazudok csak azért, mert vörös lett a fejem... Idegenekkel inkább nem is veszekszem, még ha nekem lenne igazam, akkor sem én jönnék ki jól a történetből...

Remélem még páran azért olvassák ezt a topicot :)

Fel a fejjel, én hiszem, hogy van valami természetes "gyógymód" erre..:))

Üdv a klubban! :)

Igen, ez valóban közhely. Mert nagy nehezen kilépünk a komfortzónánkból. Én mondjuk végig makogom, remegem, izzadom és természetesen pirulom az ilyen prezentációkat. Akárhányszor gyakorlom, a következőtől ugyanúgy görcsben vagyok hetekkel előtte rá.

Szia!

Érdekelne a facebook csoportotok. Lehet csatlakozni hozzátok? 😊

veszem, hogy vörös vagyok. Na az a kellemetlenebb, mert akkor úgy viselkedem, mintha semmi sem lenne, csak ha rádöbbenek, akkor van gáz. De mára már bátrabb vagyok, előfordul, hogy keresem azokat a szituációkat, amik kellemetlenek lehetnek. Szerintem ez egy jó terápia lehet. Ha lenne rá gyógymód, ami végleg vagy akár csak átmenetileg megszüntetné és nem lenne komolyabb mellékhatása, azonnal belevágnék. Az a probléma, hogy az életminőség sínyli meg és rengeteg olyan szituációt kerülök, amiben pedig szívesen részt vennék. Mert remek társasági embernek tartom magam, aki olykor élvezi, hogy a társaság középpontja, szeret szerepelni, mégis máskor épp ezek okoznak gondot. Edzem magam és próbálok kikeveredni ebből oly módon, hogy nem foglalkozom mások véleményével, növelem az önbizalmam.

Gyertek és meséljetek. 😊

Sziasztok!

Ugyanezekkel a tünetekkel küzdök úgy kb. nagyon régóta. Régebben önbizalomhiány és önértékelési problémák is társultak mellé. Ez mára megszűnt, sőt! 😉 Ma már nem érdekel, ki mit gondol rólam. Ezt az egy problémát leszámítva. Ez a vörösödés sajnos soxor megkeseríti az életem.

Amit megfigyeltem az az, hogy ha kipihentebb vagyok, többet alszom és nem vagyok kialvatlan, kevésbé jön elő. Akkor napközben jobb passzban vagyok. Ezen kívül, ha jól érzem magam a bőrömben úgy minden tekintetben. Legyen az smink, ruha. Ezek nálam jabítanak a helyzeten. Volt olyan szituáció, mikor kollegával szemben elszakadt a cérna, mikor megjegyezte a színemet. Őt akkor kiborulva felvilágosítottam róla, mivel küzdök. Rajta kívül kolleganőmmel osztoztam meg, mert volt, hogy Ő is utalást tett rá. Vele közelebbi kapcsolatban vagyunk, megnyugtatott, hogy ez nem hiba, ne fogjam fel úgy. Soxor úgy érzem, bárcsak világgá kürtölhetném, hogy mindenki akivel bármikor találkozom a jövőben, már ismerje az okát. Van, hogy észre sem

Sziasztok! Úgy látom időről időre gyarapodunk :). Aminek persze most nem kéne örülnöm. Mert ha nem létezne ez a mindennapokat megnehezítő fóbia, akkor mindenkinek jobb lenne. De mégis jó érzés újra és újra tudni, hogy vannak még sokan rajtam kívül sorstársak. Ez a tudat valahogy a problémát is elviselhetőbbé teszi, ha meg nem is oldja.

Hmmm... most nem jut eszembe elmesélendő történet. De "persze" pirulok azóta is nagyjából napi/heti szinten. Viszont hála a hoxa-nak és a csoportnak, már szinte egyből túl is teszem magam az eseteken.

Sziasztok!

25 éves vagyok, már 10 éve küzdök ezzel a fóbiával. Mikor elkezdődött ez az egész elkezdtem a neten keresgélni róla hátha valaki tudja mi lehet a bajom, de sajnos anno még nem voltak fent erről se fórumok, se cikkek, semmi. Nagyon örülök hogy viszont most a napokban rábukkantam erre a fórumra. Igaz már megfejtettem rég a probléma forrását,de a jó a rosszban hogy "nem vagyok vele egyedül". Természetesen nem jó dolog, hogy másnak is vannak ilyen problémái, de végre nem érzem magam egyedül ezzel.

Nekem is ahogy az előttem szólóknak szoktak rosszabb és jobb napok lenni, de minden nap meg kell ezzel küzdenem. Nemrég kezdtem egy új munkahelyen, ugye ott még nem ismernek és így szoktak is furcsán nézni mikor egyik pillanatról a másikra rák vörösre vált az arcszínem. Mondanám hogy kezdem megszokni ezeket a megalázó pillanatokat, de igazából nem, sajnos ezt nem lehet megszokni. Olvastam pár tippet jópár hozzászólással ezelőtt, mint pl.hogy elsősorban el kell fogadnunk magunkat és attól kevésbé fog rámtörni ez az egész, ami igaz is, de sajnos mikor alapjáraton rosszul indul a nap vagy csak szimplán nem jó passzban vagyok akkor ismét jön ez az egész és máris ugyanott vagyok ahol voltam.. Szóval nem könnyű, úgy ahogy nektek sem.

Sziasztok!

30 éves vagyok, és évek óta ezzel küszködöm.

Vannak jobb, köztes és vannak rossz időszakok.

Van, amikor egy szimpla köszönés is megteszi a hatását :D van amikor simán elflörtölgetek úgy, hogy abszolút semmi (vagy legalábbis nem érzem, hogy elvörösödnék :D ).

Az tud a legrosszabb lenni, mikor valaki azt mondja, hogy hú de elvörösödtééél!!!Olyankor mondom, hogy tééényleg? Én észre sem vettem... -_-

Persze ilyenkor jön a totál mély bordó szín...

Az alapozó persze semmit nem ér, bármilyen jó fajtát próbáltam eddig. (szerencse, vagy sem :D de a kezeim mindig hidegek, így hamar le tudom hűteni az arcom :D )

Triviar írása rám is nagyon illik :)