Élet 50 után, avagy milyen új célok lehetnek? (beszélgetős fórum)

Ezt nem értem teljesen:)

A legjobb barátnőmről van szó. A gyereke kutyája, de hát milyenek a gyerekek, a barátnő pedig úgy vislekedik a kutyával, mintha a gyereke lenne:DDD

Imádom a kutyáját egyébként, de néha rám tör a féltékenység:DDDDD

...vagy így választottak társaságot.

Egy időben nekem sem esett jól nem-kutyásokkal beszélgetni.

Új célok? Az attól függ.

50 felett vagyok egy kicsivel és egy régi/új célom az, hogy vegyek egy velencei telket egy kis házzal, amit szépen megcsinálgatunk ha kell és majd ha nyugdíjasok leszünk ott várjuk az unokákat, mert bízok benne, hogy addigra lesz/lesznek:DDD

Új/régi célom az is, hogy a gyerekemnek ne kelljen küzdenie nehézségekkel. Persze kell neki, de ha segíthetek, akkor kevesebbet.

Céltalanul szeretek sokat mozogni, így bicajozok, tornázok, járok szórakozni, sokat látogatom a családomat, együtt elmegyünk időnként közeli helyekre, hogy együtt legyünk és kikapcsolódjunk.

Egy közeli célom, ami most a legerősebb bennem, hogy segítsek a tesómnak meggyógyulni. Remélem ezt az évet úgy zárjuk, hogy már el is felejtettem ezt a célomat...

Szerintem úgy élni, hogy az életünkben legyenek céljaink, és ráadásul meg is valósítsuk azokat, semmi köze az életkorunkhoz.

Szerintem csinálj mindent ugyanígy tovább, mint eddig.

Az 50 az csak egy szám, kit érdekel?:)

Az biztos, hogy ha kutyád vagy macskád van, az bizony korlátoz bizonyos tevékenységekben.

A cicus előnye, hogy nem kell hazasietned hozzá időre, és ha pici korától úgy van szoktatva, akkor sok helyre viheted magaddal.

A kutya esetében a "sétához" (itt legtöbbször nem a séta a lényeg, hanem a szüksége elvégzése) nagyonis kötve van a gazdi. Viszont sokkal könnyebben tudsz vele ide-oda menni, és manapság már egyre több szálláshelyen van lehetőség kisállatot vinni, némi plusz díj ellenében.

Én a barátnőimen észreveszem, hogy bár nem azért van kutyájuk, hogy ne kelljen társasági életet élniük, de óhatatlanul kirekesztik magukat a nem kutyás barátok életéből. Csak fél órám van, mert le kell vinni a kutyát(bezzeg a kutyásokkal együtt van órákig), nem tudok buliba menni, mert este 7-kor és 10-kor is le kell vinni a kutyát. Nem tudok több napra elmenni veletek, mert a kutyát nem tudom kire hagyni és még sorolhatnám. Az egyik ilyen barátom a legjobb barátnőm, és roppantul unom, hogy a kutya miatt nem jár tornázni, stb. és már sokszor úgy érzem, hogy nem is az én legjobb barátnőm, hanem a kutyásoké:D Ez csak egy kis féltékenység, de nem gondolom komolyan:DDDD

Tehát, valamennyire kirekesztik magukat a társaságokból és egy idő után csak 1 társaságban lesznek...

Közel 10 évvel ezelőtt jöttem el nyugdíjba, akkor kitűztem a célt: leszokom a dohányzásról. És megcsináltam!

Azok után kitűztem magam elé, hogy abból a közel 30 kg túlsúlyból visszaadom azt a 20-at, amit a dohányzás abbahagyásakor kaptam. Most már elmondhatom, azt is megcsináltam!

De ha már ennyire benne vagyok, még le akarok dolgozni további 6-8 kg-ot abból a bő 10-12-ből, ami akkor volt rajtam...

Lehet, hogy valakinek ez nem cél, de szerintem ezért van az, vagy érzem úgy, nem tengetem üresen az életem, még mindig minden napnak látom az értelmét, túl a 71-en.

Arról nem beszélve, hogy itt közöttetek van amikor én tanulok (mégpedig sokat), más alkalommal én tudok valami újat mondani, amivel másoknak segíthetek.

Cél nélkül az ember betokosodik, beszürkül.

No igen, meglehet, hogy nem is tudja szegény, milyen is lehetett az élete az őseinek, dédinek, ükanyónak, stb. :))

Amikor még kertesben laktam, nekünk is volt tacsink. Minden kutya értelmes, okos, és egész biztos vagyok abban, hogy a kutya időben jelez a gazdinak, hogy indulni kellene lefelé, csak éppen a gazdi nem úgy alakítja a saját teendőit, hogy tudomásul venné: a séta kezdetét a "természet", a szükséglet szabja meg, és nem ő.

Biztosan előfordul ilyen is, sőt anno ami házunkban is voltak tócsák.

Volt,hogy a házmester velem ordítozott miatta, pedig később egyszer bevallota, hogy tudta, hogy nem az én kutyám csinálta, de azt is tudta, hogy én szó nélkül feltakarítom.

A kisebb termetű kutyákat, szükség esetére, be lehet tanítani "kutyapelenka" használatára is.

Az én kamaszkorom idején még nem volt ilyen kitalálva, a felmosórongyot meg nem akartam kimosni, inkább felkeltem lázasan is és levittem a kutyát.

A kutyatartási kultúrát sem lehet általánosítani.

Az a kutyás társaság, ahová jártam, azt tanította, hogy igyekezzünk úgy nevelni és tartani a kutyát, hogy ne adjunk alapot a kutyák utálatára, inkább csendesítsük a kutyaellenes közhangulatot.

Nekem is van kutyám...panelben. Egész kiskorától itt él. Dobozos kutya volt, árokban találták a tesóival együtt. A tesóit szépen lassan örökbefogadták, ő pedig nem kellett senkinek, egyik szemére nagyon gyengén lát (vagy egyáltalán nem), és olyan kis furi, esetlen volt.

5 éve él velünk, szeret bennünket, azt hiszem, mai napig szent meggyőződése, hogy a gyerekeim testvére. Ha fotózkodunk, beül középre... magától. Ebédnél ott áll az asztalnál, szemmel láthatóan keresi a székét, hogy ő hova üljön. (De az még mindig nincs.) ... ha lenn szaladgálunk, akkor szaladgál boldogan... ha fenn fekszünk, akkor fekszik. Így szocializálódott, szeretetben. Nem tudja, hogy másképp is lehetne élni, pl. erdőn-mezőn szaladgálni naphosszat, tuti imádná, de mivel ezt nem ismeri, nem hiányolja.

Tudom, állatkínzó vagyok, de ezt ő még soha nem jelezte nekem, annál inkább, hogy szeret bennünket. :)

Emlékszem, 40.-ik évem felé közeledtem, azt hittem megőrülök, hogy én nem akarok megöregedni, én nem akarok beráncosodni, én még fiatal, friss akarok maradni!!!!

De az időt megállítani nem tudjuk. És amikor eljött a nap, és reggel belenéztem a tükörbe: jé semmi változás. Ugyanúgy nézek ki ma is, mint tegnap! Azóta már nem érdekel igazán, hanyadik szülinapom következik. Nem az évek száma dönt!

Óh!

Szerencsére itt még nem találkoztam ilyenekkel. Ezeknek a kutyáknak nagyon jó dolguk van errefelé. 😀

Igen, ezen én is túlléptem, elgépelhette.

De tényleg vagy tart kutyát valaki, vagy nem - és vagy társas lény, vagy nem.

Hogy változtat-e valamely régebbi szokásán, az meg szíve joga.

Egyetértek Virággal, az 50 nem valamiféle határnap.

Eléggé, különösen, ha az írottak képileg is megjelennek az ember lelki szemei előtt.

Bízzunk benne, hogy csak azért maradt benne ez a durvaság, mert nem olvasta el a szöveget, mielőtt elküldte.

Kutyától és sétától függetlenül, Sikerbox mondata megint sértőre sikeredett:

"Nehogy már kutyát fogadj magadba és betokosodj!!!"

Mintha bárki is azért tartana kutyát, hogy ne kelljen társasági életet élnie.

A kettő egyszerűen nem függ össze.

Szerintem már ez is egy kicsit idejétmúlt, hogy azon a címen elindul egy idős ember sétálni, hogy a kutyát sétáltatja.

Nyugodtan megsétáltatja saját magát is, kutya nélkül! Én ezt teszem minden nap, amikor az időjárás engedi, és tökéletesen érzem magam kutyus nélkül is.

Persze, aki kertes házban lakik, nem sétáltat kutyát, mert "van hely neki elég, ahol mozoghat", mondja. Én viszont panelban nem tartok kutyát, mert szerintem az már kimeríti az állatkínzás fogalmát. Éppen eléggé szenvedek én magam is a bezártságtól, minthogy még arra kényszerítsek egy másik élőlényt, hogy ugyanezt érezze ő is. :))

Igazad van szerintem is kutyaügyileg.😀

Nálunk sok egyedülállónk van kutyusa, és mindenfelé csoportokban beszélgetnek. Mindig vidám társaság, én is szoktam közéjük menni, csak már kutya nélkül.

Ha bármennyi éves korára egyedül marad valaki, miért ajánlják a társkeresést?

Mintha nem lehetne egyedül élni.

(A "kutyát fogadj magadba" nyilván "kutyát fogadj magadhoz" akart volna lenni. - Akinek kutyája van, általában nyitottabb, mert a séták, vagy horribile dictu a kiállítások alkalmával sok ismeretségre tehet szert.)

Az 50 csak egy szám. Miért kellene új célokat kitűzni? Eddig mit csináltál? Nem volt célod, dolgod?

Aztán miért kéne a kardodba dőlni, 50 felett megáll az élet?

Már ne is haragudj, de ez egy rettenetesen bugyuta kérdés.

Bálint gazda még 100 évesen is aktív, és rajta kívül emberek milliói élnek még boldogan 50 felett.

Tűzzél ki célt, és érd is el! Akkor nem fogsz ilyen badarságon agyalni!

Egy 60 feletti, aki nem szokott unatkozni.

😀😀😀