Elárultak (beszélgetős fórum)

"Tény az, hogy a pasiknál többször előfordul, hogy félremennek, de a nőknél is van ilyen típus."

Nem tény, olvass utána, a nők legalább annyiszor lépnek félre, mint a férfiak, csak teljesen más a motiváció. Egy kapcsolat már nem kapcsolat, ha a harmadik fél felbukkan, az a kapcsolat már rohad és igen kevés ember tudja megjavítani, különösen azért, mert a másikra mutogatnak, az ígérget, közben a valódi problémát meg jól a szőnyeg alá söprik. Akik meg össze, vissza csalják egymást, azok már rég nem szeretik és nem is tisztelik a másikat és végső soron csak magukkal szúrnak ki, hogy ilyen kapcsolatot tartanak fenn. Gyávák lépni, inkább fen tartják a látszatot. Nem mernek igazi életet élni....

Gyerekek mi Nők és Férfiak nem vagyunk "állatok"....sem a férfi ,sem a nő !!!

Aki szeretőt tart és hazudik, nem tisztességes! A házasság a szeretetre és bizalomra épül! Ha ez nincs,akkor nincs is házasság,csak egy kierőszakolt szövetség.....Tudom!

honnan veszed, hogy másodjára a barátnő kezdeményezett?

és én nem vagyok hajlandó "megszokni", hogy a férjek "ide-oda hajlanak", már csak azért sem, mert gondolom az én párom se tolerálná, ha én lennék ilyen "hajlékony"...

Hát ez az, csak az a baj, hogy a nők honnan tudják, melyik pasira számíthatnak? Ennek bizonyítéka, ha a pasinak már van családja, akkor ő már bebizonyította, hogy nem lép le olyan könnyen. Ezért ő vonzóbb lesz, a célnak jobban megfelel. De azt senki nem számolja bele, hogy esetleg mint családos, nem olyan könnyen lép le a régi családjától, hogy egy másikat alakítson a facér csajjal. Ezért van az, hogy kellenek a piszkos módszerek, hogy eleinte meg kell játszaniuk, hogy ők tényleg csak szexet, meg milyen szabadok, milyen függetlenek....

A cikkírónál is szerintem volt benne valami, mert a másik csaj, az úgynevezett barátnő nem volt házas csak menyasszony, az meg nem ugyanaz, lehet, hogy irígységből is tette...Ezzel nem mentem fel a férjet, de a férj utána megbánta, a barátnő meg nemhogy megbánta, hanem még egyszer kijátszotta a bizalmát. Namost a férjektől már "megszoktuk", hogy ide oda hajlanak mint egy zászló (ettől függetlenül hibás a férj is) de a barátság egy másik alapon nyugszik, és ezért jobban fáj...sokkal jobban fáj, mert pont tőle nem vártuk volna, nem?

És ezzel azt akartam mondani, hogy általában a nők mind családot és férjet szeretnének, az ember társas lény. Csak mindenki más-más taktikát használ (a nők)

-van aki megjátsza a független nőt, mert azt gondolja, hogyha eljátsza, hogy a pasi nem kell neki, akkor a pasit jobban bevonzza (közvetett taktika)titokzatoskodik, mindig van egy hátsó szándék stb. de rafináltabb módja, és ezzel is be lehet fűzni a férfiakat, van akinek kimondottan tetszik, van aki túl későn jön rá, hogy nem tetszik neki...

-van aki kerek perec megmondja hogy kellesz nekem hapsikám,családot is akarok, le akarlak kötni, jössz vagy maradsz? Ez is bejön sok férfinál (direkt, közvetlen taktika) és semmi titokzatosság nincs benne, de vannak férfiak akik erre buknak.

Végeredményben nem tudjuk meghazudtolni a természetünket és ki-ki a saját módszerével "szaporodik":)))) Most hogy ennek nagyon szép körítése a szerelem, a szeretet és barátság, összetartás egy házasságban, attól még az egész a fajfenntartásról szól. És a 30-as csajszik a "legelvetemültebbek" a módszereket illetően, mert kevesebb idejük van már...Ezt nem gúnyolódásként értettem, én is 30-as vagyok, csak nem bírom amikor valaki azt mondja (facér csajok) hogy ő nem szereti a kötöttségeket, és ha a pasi félnapik nem sms-ezett vagy nem hívta, akkor magán kívül van, lebunkózza, azzal fenyegeti, hogy elmondja a feleségnek, stb. stb. Hol van itt a független nő???

Vladimira, bocs, hogy most válaszolok, igen, vannak olyan facér nők, akik azt látják egy nős pasiban: Igen, ez nem egy lelépős fajta, erre számíthatnék, csak valahogy meg kéne oldani, hogy szorítsam ki a képből a feleségét.

Eleinte eljátszák a független nőt, aki nem akar kötöttségeket, ez a mézes madzag. Ezután, mivel ők is csak nőből vannak és férjet akarnak akivel karácsonyt töltik, nyaralni mennek, dicsekszenek vele, benyújtják a számlát. Ilyenkor 2 lehetőség van: pali jön, vagy pali marad a családdal.

Nem ennyire sarkos ,természetesen,csupán arra szerettem volna rámutatni,hogy a férfi-nő kapcsolatok mit sem változtak az évek során,mármint az alapok.

Se nem silányabb,sem nem rosszabb csupán más,mint régen.

rengeteg sérül ember van, ez igaz...

de mindenki megtalálja a párját :)

és ez a lényeg :)

Csak nem ennyire sarkos az "érték"

Nyilván minden korban megvoltak ezek a megcsalásos storyk..

Nem hinném, hogy a nők elnyomása, nem tisztelése a régi érték..

Normális érték alatt pl a saját családomat értem, a szüleim tisztelték egymást, minket is..egyszóval felelősséget vállaltak értünk. Persze fel lehet tenni a kérdést mi a normális?!

Mert már néha én sem tudom :) De egy biztos rengeteg sérült ember kovályog a világban, és azoknak sérült gyerekei..

Én a helyedben megcsalnám én is, tudod miért. 1: van két gyereketek,akiket fel kell nevelni és ha nincs a megcsaláson kívül egyéb súlyosabb probléma, pl. családon belüli erőszak,akkor ne a válás legyen az első gondolat. 2. Ezzel jobban cissza se vághatnál, ugyanis egy férfinak a gyerekei anyja az elsődleges nő, ha elsöprő szerelem volt az elején és ha még mindig szereti.3. ilyen esetekben kell úgy gondolkodni, mint egy pasi.A férfiakat hajtja a vére,ők nem érzelmi központúak.

Tudom,hogy valaki erre képtelen lenne, én is köztük vagyok, mert akkor olyan lennék mint ő. De erre is van megoldás, ha nem csalod meg , igen is flörtölj, kezdj el látványosan adni magadra, légy vidám, mintha mi sem történt volna. El fog gondolkodni és azon fog igyekezni,hogy kiderítse mi van a háttérben és hogy vissza hódítson.

ha baromság, akkor maradjon minden a régi!!!és a hasonlat, amelyet te adtál nem állja a helyét:)! az hogy ez a férfi zenél, nem feltétlenül az, amit ő tanult az iskolában, hanem hobby által is kialakulhatott, mert szeretett zenélni, a másik dolog pedig, hogy a mérnökök nem éjszaka zenélnek, hétvégenként elutaznak ilyen, olyan bulikra, ahol számos nő már csak azért szemeződik a pasival, mert ugye menők a zenészek, s azért hagyjuk meg, hogy nem kicsi a kísértés!!!!

nem véletlenül mondom ezt, ismerem az ilyen zenészeket, nekem is dobta szelet egy, aki nyitott házasságban él (ezt a barátnőmtől tudom, neki mondta), minden áldott lánnyal szemeződik, nem egyszer hívott, hogy énekeljünk náluk egy másik barátnőmmel (mert ugye kórusban énekelünk), de soha meg sem gondolnám, hogy nős férfi akár forogjon is körülöttem, szó szerint le szoktam rázni!!!!s nem csak ezt a fiatal 30-as pasit ismerem, hanem még jó párat, hiszen felénk megvannak a régi, hagyományos esküvők, ahova igenis eljárogatunk, és ritka az a zenész, aki nem keresi a szemkontaktust!!!!egy másik énekes a csapatjával ment turnéra előadás keretén belül, s a csapattagok azon vették észre,hogy nem tudnak aludni amiatt, h döngött a fal:)....no mindegy nem általánosítok, hiszen egy kalap alá nem lehet venni az egészet, mivel vannak kivételek: két nagyon jó haverom is zenél, de mindkettő keresztény, jajj,s ismerek családapát is, de az más fából van faragva, mert amikor leállunk beszélni, a feleségét kezdi:), meg a drága gyermekét:)....ebbe a házasságba, ami itt le van írva változás kell, amit írtam, hogy szakemberek segítségével igenis el lehet érni:Isten külön és együtt mindkettőnek, tanácsadó a kapcsolatnak, pszichoterapeuta a kimondott fájdalmaknak

Kedves Szabadgondolkodó! Volt már olyan kapcsolatod, amelyben a párod Veled együtt változott, fejlődött, megbeszélhettél vele mindent, még a legvadabb szexuális fantáziáidat is, amiket aztán ő hajlandó volt megvalósítani Veled? Volt már, hogy azért léptél előbbre, hogy a kapcsolat is előbbre lépjen, alakuljon, ne laposodjon?

Ha ezt megéled, nem fogod azt gondolni, hogy Pékkislány esete az élet rendje...

Én boldog vagyok, mert nekem megadatik. Igaz, nem adják ingyen, de minden percét élvezem: jó benne anyának lenni, jó benne a házasélet és jó még a háziasszonyi szerepkör is. Mindez nem azt jelenti, hogy nincsenek viták, de ezek olyan "beszélgetések", mégha olykor emelkedettebb a hangszín is, amelyek magukban hordozzák a kompromisszumra, megoldásra való hajlamot is.

És vannak gyerekeink is, akik bármilyen "vihar" után azt mondják, hogy egyformán szeretnek minket és nem gondolkodnak el rajta, hogy melyikünk van jobban megbántva, megsértődve, elgondolkodva, mert tudják, hogy a problémák megoldása ott van a kezünkben és élni is fogunk vele... :)

Ez nagyon szomorú, amit írtál, csak nekem nem valós... olyan kis mártíros az anyukád szemszögéből.

Egy gyerek könnyen befolyásolható, főleg, ha a körülmények is erősítik a helyzetet... anyuka többet van vele sokkal, mint apuka, így el tudja mondani, éreztetni tudja, neki mennyire fáj a megcsalás.

Viszont... gyereknek nem mondjuk el, mi szülők, hogy esetleg problémák vannak a szexuális élet terén, ellalposodott a házasságunk és éppen a másiktól várjuk a tevékenyebb, aktívabb hozzáállást, vagy csak éppen esetleg apukának gond, hogy anyuka 100 százalékig anya és nem marad nő a párkapcsolat számára... stb., stb., stb.

A gyerekeknek nagyon jó és kifinomult az érzékelésük, így ha gond van, előlük eltitkolni nem lehet, de azért nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk el nekik.

Ha valaki bentmarad egy ilyen házasságban és ráadásul szenved is, akkor valószínűleg vannak érzései a másik fél iránt. Akkor pedig nem a romokon kell ücsörögni és sírni, nem a gyermekek háta mögé kell elbújni, hanem odaállni és megbeszélni a dolgokat, változtatni, fejlődni, előbbre lépni.

Nem kell az ígérgetés, teljesen felesleges a könnyes bűnbánat. Valamiért megtörténtek a dolgok és ha ez a házasságban kialakult problémákban gyökerezik, akkor azon javítani lehet, kell... ha mindkét fél akarja és nem vonulnak el külön utakra. Ha viszont így van (egy házasság, egy ház, külön ágy, közös kassza), senkinek nincsen joga a másikat hibáztatni.

Egyébként nagyon sok házas embernek tudnám ajánlani azt az egyetlen szót, ami szerintem nagyon fontos: KOMMUNIKÁCIÓ.

majd megjön ,ne aggódj:))

A szerelmet nem lehet akarni,az vagy ránk talál,vagy nem.

De te is látod,hogy nem mindegy kit választunk társnak ,mert nem elég nekünk szeretni őt,az is kell,hogy ő is ugyanúgy szeressen minket.

Csupán azért ,mert ez az élet rendje,és már vágysz is rá ,ne kövesd el azt a hibát,mint annyian,hogy megelégszenek egy átlagosan jónak ígérkező kapcsolattal,mert az sokkal több fájdalmat hozhat,mint a társtalanság.

Ne érd be kevesebbel az igazinál!:))

Ez igaz!

Ebben az értelemben boldog vagyok, mert, ha kimegyek egy mezőre egyedül és beszívom a fű és a réti virágok illatát boldog vagyok, annak érzem magam és jó egyedül. Ilyen értelemben rendben vagyok, nem vagyok társfüggő. Csak tudod vannak vágyaim... valószínű az ősi ösztön hajt, mert gyermeket szeretnék, de, ha nincsen kivel és számtalan nő volt az életemben már, akkor bizony velem is van valami... hiába jönnek ők. Nem feltétlenül hiányoznak, de szerintem az élet értelme a gyermek, hogy valami jobbat adjunk a világnak, mint saját magunk és ezzel jobbá tegyük azt.

Ez elmélet persze. Én jól érzem magam, mindig is jól éreztem... ebben az értelemben boldog vagyok, mindig az élet napos oldalán kell keresni engem:)

De azért az hiányzik... részemről ennyi és tudom, hogy tehetek róla. Nehezen megy a kötődés...

Én úgy gondolom,hogy a boldogság,döntés kérdése.

Egyfajta életszeretet,vagy életszemlélet.

Így ebből a szempontból lényegtelen ,hogy van -e társunk,hogy elérjük-e céljainkat,vagy hány problémával is kell szembenéznünk ,akkor is bennünk lesz ez az érzés,és segít túljutni bármin,amit csak az élet hoz számunkra.

Ezért nem kaphatjuk meg sem egy társtól,sem a szerencsénktől,sem a szüleinktől,sem semmilyen külső történéstől,dologtól,csakis önmagunktól.

Viszont ha úgy döntünk ,hogy boldogok leszünk ,biztos vagyok abban ,hogy számtalan társ ,barát ismerős,haver lesz,akivel megoszthatjuk a boldogságunkat.

:))

Jájj.

Igaz.

Kezdek fáradni:))

Családot emlegettél,és összevontam a kettőt,azt hittem majd attól várod a boldogságot.

Szóval bocs,újraolvasva félreértettelek.

:)