Elárultak (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elárultak
hát ezt nem tudom elhinni,elöttem meg lefujjogja szegényeket
Kedves beky!
Ne haragudj, de hihetetlen csőlátásod van. Nincsen otthon pityergő szegény anyuka és nincsen elment szemét férj és apa. Valaki írta már előttem, hogy itt mindenki veszít. Az előbbi esetben, Pipőci esetében a férfi veszíti a legtöbbet, hiszen nem csak a házasságot, de a gyermekeket is elveszítette, és jól meg is fogja majd bánni. Az pedig, hogy vár arra, hogy felnőjenek és megértsék nem azt jelenti, hogy egy szemétláda, hanem azt, hogy érzelmileg meglehetősen alulfejlett. Mindenki veszít, de a legtöbbet az előző esetben a "szemét elhagyó áruló" férfi veszíti, hiszen anyukának azért ott maradtak a gyermekek. Ha pedig egy kapcsolatban megcsalás esete forog fenn, akkor baj van a kapcsolattal. Olyan nincsen, hogy az ember megkívánta a friss húst (45 év felé ne menjünk mert a klimax... az más lapra tartozik), pláne nem egy pár éves kapcsolatban. Olyan van, hogy nem kapta meg otthon amit akart, és ahelyett, hogy lett volna gerince odaállni a másik elé és elmondani a problémát, kifelé menekült... A nővel is az a helyzet, hogy szintén nem beszéli meg a bajait...írják itt sokan, hogy főznek, mosnak, meg jajj de rossz nekik, de milyen jó is lenne, ha ezt otthon adnák elő értelmes formában nem pedig a "Pista már megint csagka valagad mereszted a tévé előtt, gyere már aztán vidd le a szemetet" .
Leülni beszélni egymással szemben. Méghozzá a legapróbb gondot is, mert, ha nem gyűlik és a végén hatalmas problémává érik. Ha kevés a szex, akkor azt, ha máshogy akarod akkor azt. Ha nem tetszik, ahogy öltözik azt, ha keveset segít azt, ha túl sokat van el azt, ha túl keveset azt....mindent ami gond. De persze nem arra gondolok, hogy meg kell változtatni a partnert, hiszen változik majd ő a jó irányba a beszélgetések nyomán hiszen ő otthon boldog és mindene megvan.... és soha nem jutna eszébe félrelépni....
Ehhez kell két nyílt és őszinte ember, mert néha kellemetlen bizonyos dolgokról beszélni még a partnerünkkel is, vagy éppen azért kellemetlen. Kell két ilyen ember...
a hányásnak meg gondolom raj is,meg paraszt is nem kicsit hozzá
olyanokat írt az ócska ribinek,.Nagyon szép vagy,ilyen szép csaj jobb pasit érdemel,szeretlek
de szerintem most már selyti,hogy most lebukott
nem térek magamhoz,ekkora retek legyen egy srác
hát ezt nem hiszem el miket olvastam az elöbb komolyan
Sőt! Akkor csak igazán. :)
10 év után sem bíztok egymásban? 10 év után sem érzitek, hogy elég vagyok a másiknak? Ez szerintem nagyon rosszul hangzik :S
Hierarchia mindenképp van. Minden kapcsolatban van egy dominánsabb jellem, ami jó esetben nem azt jelenti, hogy elnyomja a másikat, hanem határozottabb, és a másik jobban hagyatkozik rá. Két dudás nem fér meg, két nyuszi-muszi mit is, hogy is csináljak meg nem jut semmire. Mindegy, hogy a nő vagy a férfi, aki inkább irányít, a gyerekeknél meg egyértelmű, hogy ha nincs valakinek szava a saját utódja előtt, akkor nevelni sem tudja.
Először is: ne vegyük a szeretőnőket egy kalap alá, mert nem lehet. Vannak köztük kapcsolatban, házasságban, vagy akár gyerekes anyukák capp-pakk családostól. Meg van, aki elszórakozik a férfival, de mellette tényleg független, mert keresi "az igazit", meg van, aki már 40 körül van, és letett a gyerekről, vannak a karrieristák... Amiről Te beszélsz, az egy szűk réteg, és ennek a szűk rétegnek egy kis szelete.
Egy másik nőért elhagyni egy családot, az nem egyszerű. Szerintem ember a talpán, ami mondjuk 20 év házasság, tíz év szorosan a gyerekekkel töltött idő (amit jó esetben szívesen folytatna is), anyagi biztonság, megszokás, vagyis a jól bevált kényelem, de kimondja, hogy nem vagyok boldog, és váltok. Én azt gondolom mércének, amit korábban írtam.
Szerintem a nők fele túl sok az elvárás. Legyen olyan házias, mint anyós és főzzön olyan jól is és persze változatosan.2. Jó lenne, ha pénzt is keresne,mert egy fizuból nehéz...3. legyen kiegyensúlyozott , de határozott kedves gondoskodó jó anyja a gyerekeknek.4.Kívánja a szexet min heti 3x és ha lehet a nő csábítson, valami szexi dresszben.Persze nézzél ki jól ( vagy nem eszel, vagy eszel , de akkor legyen időd tornázni járni, mert a porszívózás nem éget elegendő kalóriát). Hiába mondják a pasik, hogy ez hülyeség. pl. Hulla fáradt vagyok, karikás a szemem alja, de azért kitakarítok, majd az esti séta előtt gyors rendbe szedem magamat, még a szempillámat is kifestem, majd egy jó kis fiatal csajt megbámul az utcán, igaz diszkréten, de ez akkor is annyira önbizalomhiányt eredményez nálam. Ugyanis tényleg jól néz ki a csaj, fasza divatos ruci, lapos has, nagy cici.... Én meg már nem vagyok olyan,mint lánykoromban. A mellem a szoptatástól fele akkora lett, mint egy üres szatyor, az alján kisebb fél almával, a hasamon a bőr lóg és ráncos,mert nagyon nagy volt a hasam (ikerterhesség, 3150 és 3100 grammal jöttek ki a lányok). Szóval szarul esik, mert nincs időm magamra.Igaz a felsőtestemre ráférne egy plasztika.Hát meg arról nem is beszélve, hogy ruhát fél éve nem vettem magamnak, télen vettem nyárra egy pár pólót.Szóval valamit el kell hanyagolni, mert ezt így nem lehet bírni, és általában az én vagyok.
Ha azt nézzük az enyém is ellene volt, hogy elmenjek dolgozni, de megbeszéltük, hogy anyagilag így éri meg, és több idő jut a gyerekekre, magamra, rá, és a bölcsi túl sokba kerül ahhoz képest amennyit keresni tudnék. Mi is 10 éve vagyunk együtt és az első gyerek után, míg pici volt, elvégeztem egy sulit. Ettől függetlenül a kommunikáció ellenére is én mindig rajta tartom a szemem. Mind a ketten féltékenyek vagyunk egymásra:) És Szabadgondolkodónak is igaza van, a pipik nem alszanak és valahogy mindig túltermelés van belőlük, vigyázz a férjecskédre, de szerintem jó úton jársz, bizti sokat számít, hogy törődsz magaddal stb. :)
Ebben az esetben nem, mert az apa arra vár, hogy a gyerekek majd ha felnőnek megkeresik ők.Azért mert megcsalták nem biztos, hogy nem szív és lélek. Egy ismerősöm abba ment tönkre, mert főzött mosott takarított eljárt dolgozni,sőt anyagiakban többet tett le az asztalra, mint a férje és mégis elhagyták egy másik nő miatt,persze előtte több nővel csalta apósom.Próbálta volna így is helyre hozni a dolgokat, sőt a kicsi gyerekei könyörögtek az apjuknak sírva, hogy "apa maradj, ne hagy itt minket, ne menj el".Aki így gondolja, hogy anő tehet arról, ha a pasi félre megy akkor annak semmi nem jó, MINDEN EMBERNEK VAN HIBÁJA !!!! Száz okom lett volna a megcsalásra,volt olyan ,hogy a párom nem volt hajlandó megbeszélni a dolgokat, problémákat.A megcsalás és megcsalás között vannak különbségetk:1. ha a pasi azért csalja meg a nőt, mert otthon baromi kényelmes,de jött egy kis fiatalabb nőci,akit megkíván. Ebből vagy egy éjszaka lesz, vagy több és érzelem mentes. 2:Ha tényleg nincs meg a komunikáció, a szerelem elmúlt ,a sérelmeket nem tudják, akarják megbeszélni, ilyen esetben a nő is hajlamosabb a megcsalásra, majd a válásra,mert ott már érzelmek vannak.
Mi közöm Nekem ehhez?
Jól hangzik. Egészen addig, amíg nem jön be egy új csinibaba a képbe. :) Semmi köze a kommunikációhoz.10 év? A kritikus időszak még ez után jön. :)
Megszoktam már... :) A legtöbben szélsőségesen gondolkodnak erről. Azt hiszik, ha így van nálunk, akkor biztosan mindenben a férjemet követjük, ő számít elsőnek mindig, szinte hajlongunk előtte és nem fontosak a többiek, az egyéni érdekek. Nem így van. Sokat látok és hallok, olyan munkahelyen dolgozom, ahol még kb. 50 női kollégám van. Érdekes módon nem tudott mindenki, akinek lett volna rá lehetősége a munkahely által, iskolába menni, mert a férje nem engedte, nem vállalt át a teendőiből, én viszont már két iskolát is végeztem, mióta együtt vagyunk (gyerek mellett). Sokan nem sminkelik magukat és nem hordanak divatos ruhát (XXI. század, Mao.!), mert a férjük felháborítónak tartja és k...ásnak. Az én férjem tudja, hogy azért fogytam az elmúlt két hónapban 20 kg-ot, hogy csinos lehessek, én sminkelem magam és szeretem a mély dekoltázst vagy a kicsit kihívóbb ruhákat (a jó ízlés határáig, amennyit gyerek mellett egy nő bevállalhat). A munkahelyem vállalati kocsijának sofőrje miatt több családban botrány tört ki, egy kolléganőm férje azt sérelmezte, hogy a felesége a sofőr mellett ült, amikor hozott minket haza továbbképzésről... Én sokat szoktam mesélni az ezermester sofőrről itthon (tényleg szuper ezermester, barkácsoló), erre a férjem azt mondta, ha tényleg olyan jó, ahogy mondom, lakásfelújításkor hívjam már el, el kellene vágni a tükröt és méretre, formára szabni... el is jött, meg is csinálta, utána voltunk is náluk látogatóba... :)
Igen...szerintem is IDIÓTA....de!!!
Boldogtalan házasság,nuku kommunikáció....és a mi társadalmunkban,mindig az ANYUKA a szent...../vannak jó APÁK/.....ez egy buta pasi,érzelmileg is sánta,de az anyuka sem egy szív-lélek.....megcsalták :(((,...de ebben is 2 ember vesz részt...és a sértettsége miatt 4 ember vesztes....ha Ő jó anya,akkor segítenie kell a gyerekeinek,hogy megértsék és feldolgozzák!!! Az Apa csak férjként ment el ,nem apaként/:(aki rövid ideig bírt csak küzdeni/.Lehet ,hogy ebben az esetben én tévedek,de sok esetben a gyerekek elhidegülése hátterében az Anya áll!
Végülis igaz, vannak (elég kevesen) azok is akik nem akarnak családot, a férj meg igen. De ezek a nők is közös otthont akarnak, legfeljebb az anya szerepet nem akarják vállalni, szerintem attól még nem független típusok.
Másik dolog, igen, az, hogy egy férfi dobbant egy másikért, nem a megbízhatóság bizonyítéka, de ezt magyarázd el a sok szeretőnek is:) Mert egy csomóan úgy állnak hozzá, hogy: Ha miattam elhagyja a feleségét, családját, akkor én kellek neki és megbízhatok benne.
Holott tényleg ez egy elég ferde látásmód a világról, mert ha őket megcsalta, egyszer a szeretőt is megcsalja majd, de erre a butuskák nem gondolnak...
Apuka vár arra, hogy a gyerekei megkeressék???? Ő vár a gyerekeire, holott ő hagyta el őket???? Azért mert az asszonyt elhagyta, a gyerekeit még nem kéne, mert attól függetlenül látogathatná. Elég idiótán gondolja!!!
Pipő, nagyon egyetértek a családról való elképzeléseddel, én is hiszek egyfajta hierarchiában, de itt sokan megköveznek majd érte:))))))))) És hiszek a kommunikáció hasznosságában is:) Nagyon jól elmagyaráztad a lényeget: ötvözni kell a régi szokásokat az újakkal, valahogy kiragadni a jót mindegyikből
Eszembe jutott erről egy számomra csalódást okozó történet... :S Baráti család -apa, anya, két gyerek- látszólagos szép élet után másfél éve feloszlott. A férfi a férjem jó barátja, már előtte is sokat mesélt, panaszkodott, hogy nem jó a házasságuk... azt mondta, hiába próbálja megbeszélni a feleségével, nem sikerül. Közben talált egy másik hölgyet, kialakult egy párkapcsolata, elköltözött a családjától és új életet kezdett. Kezdetben járt még a gyerekeit látogatni, de rögtön problémaként élte meg, hogy a kapcsolatuk más lett, mint addig volt (bizalmatlanok voltak vele, mert ővelük nem beszélték meg a válást és a kialakult helyzetet, csak annyit láttak, hogy apuka elköltözött egy másik nőhöz és annak két gyerekéhez). Én türelemre intettem, de nem hallagatott meg. Néhány hónapja már egyáltalán nem jár a gyerekeihez, nem telefonál nekik, nem keresi velük a kapcsolatot. A férjemnek azt mondta, arra vár, hogy felnőnek és az évek alatt megértik őt, elfogadják a döntését és újra kapcsolatot akarnak vele majd... Én pedig arra gondolok, hogy ekkora barom legyen valaki! Teljesen másként nézek már rá... :(
Szerintem sem, de az emberek többségének igen. Ők megalázónak tartják, hogy valaki mást választottak helyettük, amikor velük él valaki egy párkapcsolatban. Megalázónak érzik a becsapást, holott talán érdemesebb lenne a sebek nyalogatása és a mártírkodás helyett a kapcsolat milyenségét nagyító alá venni (sokszor pedig önmagunkat is).
Nem hiszem. Szerintem benned van a "hiba", talán nem is gyárilag, hanem neveltetésből vagy más okból kifolyólag. Nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, soha semmi nem történhet, ami miatt a párkapcsolatom összeomlik... viszont nem élhetek ezzel a tudattal, mert sokan pontosan ennek köszönhetik, hogy bekövetkezik a "vége". Tudomásul veszem, hogy mindennek megvan az esélye és próbálok okosan élni, hogy megelőzzem, a legjobb formám, tudásom szerint. Viszont ha ez nem fog már menni, akkor nincsen is értelme, mert ha kevés leszek a férjemnek (nemcsak a szexre gondolok, hanem összességében), akkor el kell engednem, mert attól viszont irtózom, hogy magamhoz kössek egy embert (legalábbis látszólag, aki boldogtalan velem).
Néhány hozzászólással előrébb olvastam pár szót "régmúlt idők" házasságairól, párkapcsolatairól, negatív értelemben.... nos, én a régmúlt és a jelen értékeit ötvözöm a kapcsolataimban, legyen az párkapcsolat vagy a szülői mivoltom.
Először is, kövezzetek meg, hiszek a tiszteletben és egyfajta családi hierarchiában. Ez nem jelenti azt, hogy "uralkodik" egyikőnk a másikon, de mindenképpen fontos nekünk... nálunk például minden tekintetben a férjem a családfő. Halkan megjegyzem, iskolában gyerekem osztályfőnöke elmondta, hogy manapság ez a legritkább... A szülő, a felnőtt, a tanár iránti tisztelet természetes. Magam körül látom, hogy sok család omlik össze, mert a tagok nem találják és nem tudják, hogy "hol a helyük". Ez utóbbit azért tettem idézőjelbe, mert ez nem egy kötelező jellegű meghatározás, hanem teljesen természetes, a családban betöltendő szerepkörre utal.
Amit pedig mindenki elfelejt, miközben a családon belül elsétálnak egymás és a gondok mellett, az a KOMMUNIKÁCIÓ. Ha nem tetszik valami, nem jól érzed magad, utálod a helyzetet, vagy bármi adódik, akkor mondd meg, beszélj róla, stb., stb.
Én úgy 10 év alatt értem el a férjemmel arra a szintre, hogy bármit meg tudok vele beszélni, még mások számára elképzelhetetlenül kínos, intim szituációkat is esetleg, ha az élet úgy hozza.
Hiányoltam is, hogy Pékkislány nem írt róla, mit mondott neki a férje, miért csalogatta meg...
Ha valaki lelép egy másik nőért, az nem a megbízhatóság jele. Ha korrekt módon válik, és utána is gondoskodik a gyerekeiről rendesen, akkor megbízható, de az, hogy egy másik nőért dobbant, nem jelent megbízhatóság szempontjából semmit.
Én ezt nem így látom. Szerintem a nők nem számító taktikából lesznek látszat függetlenek. Ez inkább úgy működik, hogy annak érzik magukat, és ha egyszer tényleg közel kerültek valakihez, akkor előjön a családot akarok ösztön. Vagy valami más esemény beindítja bennük, vagy szimplán a "biológiai óra", és már elég érettnek, felkészültnek érzik magukat.
Van az a felállás is, hogy a nő nem akar családot, gyereket, a férfi meg igen, és az összeegyeztetés nem egyszerű ilyenkor sem :S erre sem lehet ráhúzni, hogy a nő taktikázik, mert az amúgy jó kapcsolat fennállása kerülhet ezzel veszélybe.
Nemek magas, hogy miért "megalázó", ha valakit megcsalnak. Az ilyesmi bántó, dühítő, az ember csalódott... De nem megalázó szerintem.
szerintem most szánja-bánja,aztán minden kezdődik elölről.ne hagyd hogy megalázzanak...jobbat érdemelsz...
persze, egyetértek...én csak azt hangsúlyoztam, h változás kell!!! tudom mennyire sz.. amikor az ember nem akar egyedül maradni...én is voltam benne, sőt néha még gondolkodom rajta:), meg kell várni a megfelelő pillanatot, mert ha úgy van az úgyis eljön