Elárultak (beszélgetős fórum)

Végig olvastam a hozzászólásokat ehhez a témához.

Nem nagyon találtam olyat,ahol a nők-feleségek-esetleg magukba néznének.Miért történik meg,hogy életünk párja félrelép....?vajon a kíváncsiság hajtja,vagy valami más,mélyebb okból teszi.Egy nőnek elsősorban saját magába kell belenézni,miért is történhet ez meg?Vajon ismeri-e azt a férfit elég jól,akihez hozzá köti az életét?

Álljon itt egy példa,mindenki tanulságára,bár senkit nem szeretnék untatni vele.

A férfi-nevezzük Andrásnak-a feleség,-nevezzük Piroskának-,és a harmadik,-nevezzük Aninak-.

András és Piroska sok-sok éve házasok.2 nagy felnőtt gyermekük,és unokájuk is van már.Mindketten értelmiségiek.

Fiatalon házasodtak össze,s mostanra jómódban élnek.András temperamentumos,mindig szerette a nőket,de vigyázott,hogy Piroska ebből semmit ne sejtsen.Amúgy Piroska prűd,nehezen viselte András

közeledését.András jó párszor próbált vele erről beszélni,de mindig kudarcba fulladt.Maradtak tehát az 1-2 napos kalandok.Jóllehet Piroska sejtette,de bedugta a fejét a homokba.Úgy gondolta,mégis hozzá jön haza minden nap.Andrásnak ez teljesen kényelmes volt,és erre a korára már nem akart ezen változtatni.Na meg félt is Piroska fenyegetéseitől,mert utált vitatkozni.Egy nap azonban elszabadult a pokol.András munkahelyére jött egy 40-es évei végén járó tűzgolyó.Tele élettel,temperamentummal,mindig ragyogó,két lábbal a földön járó nő:Ani

Kezdetben csak méregették egymást,ám egy nap mindkettőjük agyára leborult a köd.Ani független elvált nő volt,senki nem kérte számon hol,mikor és kivel volt.Mindketten tisztába voltak András helyzetével,de úgy tűnt,nem sokat bírnak ki egymás nélkül.Egyre erősebb,és erősebb lett köztük az érzés.András odáig elment,hogy egy reggel eljött otthonról,és csak másnap este ment haza.Előtte is előfordult néhányszor,hogy kitalált valamit,hogy Anival lehessen.Piroska kezdett gyanakodni,és kutatni András mobiljában,és zsebeiben.Végül András nem bírta,és Ani tanácsára hazament,elmondott mindent Piroskának.Többek között azt is,hogy még soha életében nem volt szerelmes,de Anit szereti teljes szívéből.Elszabadult a pokol.Piroska csak hisztériázott,fenyegetőzött,és zsarolta Andrást.

Közben Ani terhes lett,elmondta Andrásnak,aki minden kétséget kizáróan vállalta volna a babát.Egyetlen aggályuk volt:a koruk.

1 hónap múlva sajnos Ani elvesztette a babát,ami nagyon megviselte,de szerette Andrást,és várt,várt....András nem tudott dönteni.Hagyja ott a kényelmet,a megszokott prüd Piroskát,vagy kezdjen új életet Anival.Megkérte Anit,pihentessék ezt a dolgot egy kis ideig.Természetesen biztosította,hogy majd másképp lesz minden,csak ő nem tud ilyen helyzetben élni.

Történt egy októberi napon,hogy Piroska nem hagyta abba a hajtóvadászatot Ani ellen,megszerezte a telefonszámát,és felhívta.Számon kérve tőle férjével való kapcsolatát.Ani egyébként egy határozott karakán nő,vigyázott,hogy ne sértse meg Piroskát.Rövid,és értelmetlennek bizonyult ez a beszélgetés,de Piroska azóta is zsarolja Andrást,aki gyáva nyúl módjára megmaradt a kényelemben.Ani,és Piroska néhányszor össze is futottak András munkahelyén,de több szó nem esett köztük.Ani tudja,érzi,hiába távolodtak el egymástól,András még mindig őt szereti.Feltett szándéka,hogy egyszer közli Piroskával:Hiába köti gúzsba András testét,a szívét már nála hagyta,és ezen soha semmi nem fog változtatni.Ani félre állt,de tudja egymás nélkül sohasem lesznek boldogok.

Vajon melyikőjük lépése volt helyes?

Pedig van... Valaki jobban színészkedik, valaki rosszabbul. Ha valaki jól csinálja, szinte még maga is elhiszi amit mond. Ez egyáltalán nem jó senkinek, annak sem aki hazudik, mert benne van folyton a legnagyobb feszültség, még akkor is, ha "hideg vérrel" csinálja. De tény, hogy vannak emberek, akik a környezetükben mindenkit át tudnak verni.

Gondolj bele, hány (a megcsalásnál tényleg súlyosabb) kriminológiai eset került felderítésre, amikor senki nem gondolta volna, hogy az a jólelkű, jámbor ember ilyesmire képes lenne... És képes volt mégis.

Ez nagyon sarkos, de végül is -igaz-

Egyébként nekem mostanában volt egy érdekes meglátásom..nagy összejövetel volt nálunk , a gyerekem barátai-barátnői...

Itthon voltam, beszélgettem velük hajnalig..

kb-10-12 en voltak, csak egy kölyöknek nem voltak elváltak a szülei..17-18 éves kölykökről beszélek...

Éppen azon gondolkodtam amikor velük voltam, hogy 6-7 éves korukban a szülői értekezleteken még egész családokat láttam..aztán ahogy telt az idő nagy részük felbomlott..ezen az estén érdekesen megfogalmazták a gyerkek a problémáikat, szenvedéseiket a szülők háborúját, hihetetlen, hogy miken mennek keresztűl!!

Nagyon rossz volt hallgatni, hogy némelyik még válás után 5 évvel is sir egy-egy karácsony előtt..vagy, hogy a gyerek látja az anyján milyen erős de nevetséges a karácsonyi vacsora erőlködése...

Nyilván nekiugranak ezek a gyerekek is az életnek, nyilván vannak már rossz tapasztalataik, fájdalmaik..

engem megérintett az az este, elgondolkodtatott...

Szomorú, hogy felbomlanak a családi értékek, nincsenek hiteles példák..

Én úgy gondolom,hogy ez nem megcsalás volt,hanem viszony.

És az ,hogy a hölgy azt sem tudja szereti-e a férjét,vagy csak a hiúságát sértette az eset,az igencsak jelent valamit.

Nem azon kell gondolkodnia,hogy mit tett a férje,hanem azon vajon ő mit tett,vagy nem tett,hogy ez lett a végkifejlet.

és ha rájön,hogy már rég nem szereti ,nem figyelt rá,nem volt igazi társa,akkor nincs több kérdés.

Az első mondataidra értettem, hogy Pékkislány dönt, ő ismeri a kapcsolatukat, életüket.

De... jó tanulság? Nem tanult belőle a pasi, ott és amikor kellett volna. Újra ezt az utat választotta, nem a probléma megoldását.

Az első lebukás után el kellett volna mondania, hogy mi a gondja a házasságával, mi hiányzik vagy esetleg mi sok neki benne... stb., stb. Ott volt a lehetőség, de ő ezek szerint újra a színészkedést és a megcsalást választotta valamiért.

Hiába az új esély, tiszta alap nélkül nincsen jó folytatás... legalábbis Pékkislány részére.

Szerintem meg tök felesleges azon gondolkodni ,hogy ki mit tenne a helyébe,mert mindenkinek más a házassága,vagy a párkapcsolata.

Szerintem egy jó házasságban is előfordulhat ,hogy időnként ellaposodik,elfárad,és ez mindkettejükön múlik.

De ha szeretik egymást ,akkor megbocsátható,és talán még jó tanulság is ,mire figyeljenek oda,ha együtt folytatják,hogy a hétköznapok ne vegyék el az egymás iránt érzett szerelmüket.

ha viszont nincs meg a kölcsönös és valódi szerelem,akkor felesleges agyalni,hibást keresni,szapulni a másik embert,mert a kialakult helyzetben ketten követték el a hibákat,tovább kell lépni.

Ilyen egyszerű.

Elolvastam a cikket és remélem, nem vagyok hülye... de a helyzet azért kicsit számomra más, mint ahogy itt leegyszerüsítettétek... bocsánat érte. Én is azt mondom, hogy aki egyszer megtette, többé nem biztos, hogy megteszi... viszont! Pékkislányt a férje nem egyszer csalta meg, hanem bizonyítottan kétszer, csak ugyanazzal a nővel....

Összejöttek a nővel, kiderült, Pékkislány rájött, a nő vőlegénye is, cirkusz, könnyek, beismerés, igérgetés... minden szép és jó. Aztán véletlenül újra lebuktak, csak most Pékkislány édesanyja miatt (véletlenül, ilyen az élet).

Eszembe jutottak gondolatok..először is az, hogy a pasinak mégsem volt azért minden olyan szép és jó. Másodsorban az, hogy amikor jöttek a könnyek és a nagy szavak az első lebukás után, akkor miért nem került sor az okok kiderítésére. Utoljára pedig az, hogy én már ezt a pasit igazán becstelennek gondolom a feleségével szemben. Megtette, hát jó, voltak esetleg elfedett problémák. Megvolt a lehetőség, mégsem változtatott rajta, hanem újra hazudozott.

Nekem lényegtelen, de hány esélyt érdemel? Ezt Pékkislány dönti el...

Azt, hogy a gyerek milyen kapcsolatot alakít ki, az élete során, az nagyban függ attól, hogy milyen viselkedés formákat lát, és visz magával!

A gyerek minden rezdülésedet figyeli, tanulja, és elraktározza. Ebből táplálkozik, az egész élete során, utánozza a szüleit, akarva akaratlanul.

Majd ráeszmél, hogy úristen ezt pont nem akartam, pont ezt akartam elkerülni!

És ekkor jön a felismerés, hogy már megint tanult valamit, majd újra és újra beleesik ugyanabba a hibába.

De egyszer eljön az a pillanat, amikor eldönti, hogy nem akarja a szülei életét élni, és akkor homlokegyenest megváltoztatja az életét!

Abban teljesen igazad van, hogy mindenkinek mást és mást jelent a szerinted nem létező normális kapcsolat!

Hiába dönti el a hűtlen szülő, hogy otthon normálisan viselkedik, ez örökös "színészkedéssel" jár, és pont a gyerek az, akit nem lehet becsapni!

Egy társat sajnos lehet, mert nem akarja észrevenni a jeleket, de egy gyereket soha!

a probléma fö oka az.(!) hogy nem adunk kellö idöt az érzelmek letisztulásához.. mindent gyorsan azonnal szeretnének..

ez van a párkapcsolatok terén is az emberek megismerkednek.(!) éreznek valamit, ami talán csak egy pillanatnyi fellágolás., aztán már ott is a gyerek, igy muszáj"ly" házasodni..

- de érzelmileg még nem készekek semmire..

aztán ahogy telik - mulik az idö rájönnek, hogy ááá!! ez mégsem az! hisz.. nem egy az érdeklödésunk más dolog hajtanak benünket és elbeszélunk egymás mellett.. és igy megis történik, hogy a felek másfele néznek, ahol megtalálják, megtalálni vélik azt ami a saját partnerükböl, kapcsolatukból hiányzik..

szerintem a nök ugyanannyi százaléka lép félre mint a férfiak., csak erröl nem szivesen nyilatkoznak meg a hoxa inkább nöi forum, mint férfi, ezért hallunk kevesebb példát erröl és szidjuk a férfinem eme fajtáját..

véleményem szerint.., több idöt hagyni és elöször felnöni kellene a kapcsolathoz és nem forditva., akkor a férelépések százaléka is kevesebb lehetne..

Szerintem nincs "normális kapcsolat". Én nekem megfelelőnek gondolok valamit, más meg mást.

Valaki szerint az a normális, ha a házastársak egymás nyakába lihegnek folyton, nincs haverokkal sörözés, nincs külön buli, barát nőkkel teázgatás, mindig mindent együtt kell csinálni. És valaki így érzi jól magát. Szerintem pl. ez "nem normális", és én nem is tudnék így élni, de ettől nem mondhatom, hogy ez nem jó, hiszen valakik így érzik jól magukat.

Hidd el, valakinek a hűtlenségéből senki semmit nem vesz észre, mert teljesen "normálisan" viselkedik, működteti a kapcsolatát. Na pl. ilyenkor sem lehet a szülőre mutogatni, ha a gyerek "normáltalan" kapcsolatokat alakít ki később.

Én nem is azt mondtam hogy itt mondta akárki is...általánosan beszéltem...mert már nagyon sokszor hallottam ezt a kifogást,és nem értek vele egyet.

Hát ha vannak érzelmek akkor természetesen van értelme folytatni,de csak abban az esetben,ha benő a pasi feje,és fel tud nőni egy felnőtt kapcsolathoz...

Meg a másik kifogás:hova menjek egy kis gyerekkel,hogyan kezdjek így új életet?

Inkább maradnak...jajj de sokan élnek így.Én nem azt mondom hogy olyan könnyű lehet sok év után pláne gyerekkel kilépni egy házzasságból,de aki nem tesz a gyereke ill.a saját boldogságáért,az ne is várja,hogy a dolgok majd maguktól megoldódnak!

Ez igy van !! Erről szól Csernus könyve is !

Nyilván erősnek tünik az a férfi aki mellett 2 nő is áll, nyilván Ő ettől érzi magát iszonyú erősnek és hatalmasnak...mi lenne vele egyedűl, mi lenne ha pár hónapig egyedűl kéne lennie?? Ez jó kérdés..

Az az ideális, ha az érzelmek és a józan ész párosul. Pl. egy becstelen, lump emberrel nem szabad kapcsolatot létesíteni, bármennyire is szeretjük. Persze lehet azt mondani, hogy megváltozik, de az esély minimális.Ez a példa nem a mostani esetre vonatkozik.

Férfi hozzászólónk viselkedése tipikus. A legtöbb nőt a kiszolgáltatottság határozatlanná teszi, és képes a saját érdekének is ellentmondani. Saját maga ellen cselekedni. Ez a gyengeség tünteti fel a férfit erősnek, felsőbbrendűnek. A férfiak többsége túlértékeli egóját, ezt képes az itt látható példa alapján szavakkal, (de szerintem ez alapján akár tettekkel is) minden áron bebizonyítani.Provokálják hol a határa annak, hogy mindent megtehetnek, legkevésbé sem érdekelve a mennyire tapos a másik lelkébe. De pontosan ez mutatja gyengeségüket és önmagukban való bizonytalanságukat.

Meg ne felejtsük el,-amit már sokan írtatok de nagy jelentőséggel bír-ha meg is "bocsájt" az ember,akkor is ott fog motoszkálni benned,hogy ép most hol van,mit csinál,vagy egy nézeteltérésnél mindig fel fog hozódni,és igazából soha sem lesz minden a régi.

Ezért is tettem idézőjelbe a bocsájt szót,mert megbocsájtani meg lehet,de felejteni nem,és akkor az igazából mégsem megbocsájtás.

És ilyenkor a gyerek miatt sokan együtt maradnak,viszont ez lúrkó(k)nak sem tesz jót,sem példaértékkel nem bír a szülei házassága,ahhoz hogy ő később egészséges lelkületű felnőtt legyen,illetve egy ilyen házasság szerintem hangos a vitáktól,ami szintén árt egy gyereknek.

Ma már egyáltalán nem fura egy ilyen történet...tapasztalatból mondom, hogy akár egy ilyen fórumon akár családban, ill barátnőkkel megbeszélni egy ilyet buta dolog !

Valahol olvastam, hogy első és legfontosabb , hogy ne beszéljük ki a családban és a személyes körben ezeket..aztán pedig irány egy olyan ember aki pszihiáter vagy családterapeuta..

Hisz nyom nélkül nem marad egy ilyen történet, és egy profi ha másban nem is de abban tud segiteni, hogy jó kérdéseket tesz fel és még a saját hülyeségeinkre is megadhatja a választ..ill rávezethet!!

Nem tud reális tanácsot adni egy olyan ember eki csaldtag ill barát, mert érzései vannak az alany iránt..

sokat olvastam családterápiáról és ismerek is olyat aki vezeti ezeket, hihetetlen miket látnak idegenként egy-egy páron...még az is sokat elárúl amikor bemennek együtt egy rendelőbe és ahogy leülnek, ahogy egymásra néznek...érdemes megpróbálni !!

Én valószínűleg elhagynám a helyedben...főleg ha már többször átvert,és megcsalt...nem hinném hogy meg tudnék neki bocsátani,amíg ott van mellettem...talán akkor igen ha már elhagytam és megkönnyebbültem...

Viszont azt is mondtad,hogy szeret téged és nem tenné meg veled többször...hát,ha annyira szeretném, és tényleg be tudná ezt bizonyítani nekem,tehát teljes változáson menne keresztül,és látnám rajta hogy tényleg a családja a legfontosabb neki,akkor talán megpróbálnék adni neki mégbegy esélyt...egyéb esetben nem....de ezt is csak akkor ha képes lennék tiszta szívvel megbocsátani....ami nagyon nehéz ismerjük be...de nem lehetetlen...