Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Egyszerűen nem tudom elviseni!! :(( fórum

Egyszerűen nem tudom elviseni!! :(( (beszélgetős fórum)


1 2
2012. máj. 26. 02:12

Igen, ez az érzés az, amikor már gyakorlatilag vége van. Én sok-sok próbálkozás után nemrég ugyanilyen érzésekkel pakoltam össze a cuccaimat és jöttem el valakitől.

Sokan adják a "jótanácsokat", hogy ki kell tartani, meg mindent meg kell próbálni, stb. Oké, nyilvánvaló, hogy nem az első rossz szóra lép le az ember - sőt, inkább az a jellemző, hogy nagyon is nehezen látjuk be, hogy ez együtt nem megy -, de nem is attól alakul ki az az érzés, hogy többé nem bírsz egy légtérben maradni a másikkal... Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami elvezet idáig. Sok-sok probléma merül fel addig, és véleményem szerint mindenki igyekszik legjobb tudása és szándéka szerint helyrehozni a dolgokat.

A "nem tudom elviselni" és "nem akarok vele lenni" érzések akkor jelentkeznek, mikor a kapcsolatnak érzelmileg már gyakorlatilag vége, nem szereti az ember a másikat. Ilyenkor már nincs min gondolkodni, max. azon, hogy hova mehetsz...

2012. máj. 24. 11:31
Én sem!
51. Ailen Zia (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2011. jan. 5. 21:44
Azért lett vége...
50. B.Viki73 (válaszként erre: 49. - Sensitiv)
2010. dec. 29. 19:01

szia! sajnos ez az állapot már a végső...volt idő amikor még próbálkoztam, sírtam, megint próbálkoztam, könyörögtem...stb....már nem akarom. A beszélgetést sem, őt sem, semmit...sajnos idáig jutottunk, de ezért azért mindketten nagyon keményen dolgoztunk, nem egyik napról a másikra ment.

Amit jelenleg szeretnék, a nyugalom, és az, hogy ne kelljen folyton tartani valamitől a saját lakásomban, és hogy több türelmem legyen újra mindenhez. Ez nem én vagyok, próbálom úgy túlélni, hogy arra gondolok, hogy ez elmúlik, ez csak egy átmeneti állapot.

Hm, ez van, sajnos...

49. Sensitiv (válaszként erre: 48. - B.Viki73)
2010. dec. 29. 18:43

szia. arra nincs lehetőség, hogy leüljetek, és kibeszéljétek magatokból a gondokat vagyis azt ami neked és a másik félnek nem tetszik? sokszor azon romlik meg egy kapcsi, hogy az ember mindig a másiktól várja a közeledést, vagy azt, hogy változtasson. de ott reked meg, ha nem közlik egymás felé, vagy nem jelzik, h igény lenne a változásra.

összeszorul a szívem a soraidon, veled érzek. :(

valahogy mégis valami más mederbe kellene terelni a dolgokat, mert tönkremész.

48. B.Viki73 (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. dec. 29. 18:37

Szia!

Tudom miről beszélsz...sajnos én is hasonló cipőben járok. Már előre félek, hogy nemsokára hazaér...és megpróbálom úgy tervezni, hogy minél kevesebb időt töltsünk el együtt a közös helyiségekben, pl a konyhában....Az a baj, hogy én is magamat utálom már miatta...mert úgy érzem, általa én is rosszabb vagyok.

Azt hiszem, ha valaki eljut idáig, ez már visszafordíthatatlan.

V.

47. Sensitiv (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. dec. 28. 18:41
igen, éreztem így. :( borzalmas érzés, de sokszor kénytelen az ember tűrni, mert kiszolgáltatott élethelyzet rákényszeríthet sokakat ennek a szörnyű érzésnek az elviselésére. :(
46. 8285925b39 (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. dec. 12. 06:31
... én még nem voltam így, soha nem jutottam el eddig szerencsére, a tűréshatárom ennél sokkal kisebb, de anyumék így élnek kb. 45 éve.
45. 78826dc958 (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. dec. 12. 06:26
Én is gy voltam.El is váltam...
44. homokóra (válaszként erre: 43. - Ff36256613)
2010. nov. 5. 14:31
Tudom..csak vicceltem:)
43. ff36256613 (válaszként erre: 42. - Homokóra)
2010. nov. 5. 14:24
Sajnos, akkor kell mennem, mert sokan nincsenek otthon napközben, csak késő este. Én meg akkor már Attis miatt nem tudok menni...
42. homokóra (válaszként erre: 41. - Ff36256613)
2010. nov. 5. 14:18
Vasárnap??? Az munkaszüneti nap-DDDD
2010. nov. 5. 14:11

SZia!

Írtam privit.

Megjöttem a melóból, legközelebb csak vasárnap megyek:)

2010. nov. 5. 12:42

Stream!

Ez döbbenet..most olvasom..nagyon sajnálom:( Pedig annyira boldogan indult ez az egész..olyan boldog voltál..:( Mi történik? Hisz' szerelmesen szeretted a párodat, emlékszem..

Nagyon, nagyon sajnálom..és bárhogy döntesz, drukkolok!!!!!!!

39. ebf2510f25 (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. nov. 5. 12:02
Olvasd el a naplómat, én 13 évig éltem házasságban, évek alatt értem el idáig. Már bánom, korábban kellett volna lépnem. Most boldog vagyok.
38. ceea79692f (válaszként erre: 23. - Ff36256613)
2010. nov. 5. 08:06
Nem tudja a mama,hogy nem vagy boldog????A mama valószínű a békesség kedvéért mindent a szoknyája alá sepert,mert akkor más szelek fújtak....Tudom én is aggódtam a mamám miatt,de az apu mindent elrendezett helyettem, és nagyon dühös volt,hogy évekig hallgattam a boldogtalanságomról.Az anyák mindent belátnak......csalódott,de nem benned,hanem a tönkrement kapcsolatodért,félti az unokáját,lányát...
37. veledjooo (válaszként erre: 36. - Ff36256613)
2010. nov. 5. 07:31
... és ezt vedd is figyelembe, hogy mindent viszel tőle, amiért egy férfinak érdemes élni.... így kezeld majd a kínlódását és a vádaskodását, mert lesz!
36. ff36256613 (válaszként erre: 35. - Veledjooo)
2010. nov. 5. 07:22

Persze, én is így gondoltam. Férjemmel, csak a gyereken lesz a harc. Nem fogja jól viselni, hogy nálam lesz. Múltkor összevesztünk, azt mondta mérgében: már pakolhatsz is, de a gyerek az marad!!


A családtól is "tartok" mert mint említettem, egy újabb csalódás lesz nekik, hogy megint "befürödtem":(

35. veledjooo (válaszként erre: 33. - Ff36256613)
2010. nov. 5. 07:20
Mi az, hogy a családnak? ... először a férjeddel beszéld meg, és utána a többiekkel, akiket még érint.... szeeeeerintem.
34. syria (válaszként erre: 1. - D515254a8f)
2010. nov. 5. 07:20

Sehogy. Külön kell menni, főleg, ha még nincs gyerek.

Ahol van gyerek, ott érdemes próbálkozni a kapcsolat helyrehozásával, de ha pár hónap alatt nincs érzékelhető változás, akkor nem érdemes kínlódni.

2010. nov. 5. 07:16

Hahó van itt valaki?

Mikor a legalkalmasabb egy ilyen témát felhozni a családnak?!

32. d515254a8f (válaszként erre: 31. - Veledjooo)
2010. nov. 4. 20:17
Hát igen az idő az megszépíti a dolgokat! Jaj! :)
31. veledjooo (válaszként erre: 30. - D515254a8f)
2010. nov. 4. 20:15
Én már 12 éve megléptem, én már nevetek, és örülök, hogy nem próbálkoztam tovább. :)
30. d515254a8f (válaszként erre: 29. - Veledjooo)
2010. nov. 4. 20:14

Tényleg? :)

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek! :)

29. veledjooo (válaszként erre: 28. - D515254a8f)
2010. nov. 4. 20:10
Én is! :)
28. d515254a8f (válaszként erre: 25. - Veledjooo)
2010. nov. 4. 20:10
Tudom!
27. d515254a8f (válaszként erre: 24. - Ff36256613)
2010. nov. 4. 20:10

Ne, sajnálatból ne.

Nekem, ha meg akart puszilni úgy elfordítottam a fejem, hogy a hátul a copfomat érte, úgy kifordultam!

26. lisa65
2010. nov. 4. 19:53
Szerintem nem szabad tovább együtt maradni, még a gyerek miatt sem, sőt ezzel pont a legtöbb kárt okozzuk neki, mert ő fog szenvedni, hiszen érzi a dolgokat, amik nem működnek. El kell válni és a gyereket pedig engedni ugyan úgy az apjához is. Ez a megoldás, ilyenkor már általában tudnak beszélni egymással normálisan az elvált felek a gyerekük miatt. Szerintem aki igazán szereti a gyermekét az inkább ezt választja.
25. veledjooo (válaszként erre: 22. - D515254a8f)
2010. nov. 4. 19:53
... teljesen érthető, és azt is tudom, hogy amire eljut idáig az ember, már minden lehetséges módon megpróbálja befoltozni a lukakat. De azt nem írhatjuk, hogy ... gyerüüüünk válj el! Igenis az első lépés, a próbálkozás, ez egyénfüggő, hogy mennyi időt vesz igénybe. Azért egyedül felnevelni két kisgyermeket, iskoláztatni... nem kis feladat ám, szóval csak csínján a könnyen odadobott megoldásokkal. :)
24. ff36256613 (válaszként erre: 22. - D515254a8f)
2010. nov. 4. 19:52

Nálam, erős szó az utálat, de valóban néha a hideg ráz, ha hozzám ér:(

Nem tehetek róla, mit csináljak, nem megy. Nem kivánom:( Sajnálatból legyek vele?

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook