Egyszerűen nem tudom elviseni!! :(( (beszélgetés)

Aranyos vagy, de halott ötlet. Már csak azon filózom, hogy adjam be a családnak?

Meg, hogy mikor?

Húh, de nehéz lesz:(

Mamám nagyot fog bennem csalódni, már volt egy tönkrement házasságom:(

De sokat hallottam már (mástól-máshol) ezt a frázist. Nem jó ötlet, csak a gyerek miatt benne lenni egy rosszul működő (bármilyen okból) kapcsolatban...

Te ezek szerint nem így látod:(

Már nem tudok már csak veszekedni tudok. Egyszerűen nem tudok már normális lenni.

Tudom, hogy jót akartok és segíteni, de nem tudok már vele jó lenni!

Nem tudom, de én is ezt érzem! :( nincs gyerekünk "hál Istennek"!

Lelkifurdalásom volt miatta, hogy sz*ét vagyok, de egyszerűen az ember a szívét a lelkét a szervezetét nem tudja becsapni és, ha egyszerűen azt érzem, hogy nem kell akkor nem kell! :((

Ti mit csinálnátok, ha 5 éves ismeretség (ebből már 2,5 év házasság) 1 gyermek után, azt vennétek észre, hogy már nem szeretitek a férjeteket?!

Sem szerelemmel, sem sehogy, és nem kívánnátok az együttlétet sem?!

Igen van ilyen és ilyenkor nem szabad együtt maradni, valakinek menni kell. Bár olvastam irtad, hogy hétvégén elmegy, de sajnos az a biztos, ha már nincs ott.

Most türelem kell addig. Utána fel fogsz lélegezni!

Hat persze :)

Viszont ez az allapot rögtön megfog szunni ha,kulönköltözik az ember.

Nem lehet átvészelni..én legalábbis nem tudtam.

15 éve elváltak útjaink,azóta jó barátok vagyunk.

Én kapcsolatban,Ő egyedül.Nem szabadna a saját életünket gyűlölködéssel mérgezni...annak az életnek már nem volt értelme.Sokan csak kényszerből vannak egy fedél alatt.Sajnálom őket!

Kedves első hozzászóló!

Elhiszem neked az együttlakás sok problémával jár, hiszen mindannyiunknak van hibája, talán próbálj beszélni vele és tegyetek meg mindent, hogy eltudjátok egymást viselni. Meg kell beszélni mi a hiba és igyekezni kijavítani. Tudakold meg, ami benneteket érint ez csak kizárólag rátok tartozik és reméljük sikerül ésszerű megoldást találni.

Szívélyes üdv.Ágnes

Mert most olyan helyzet van, hogy nem tudok máshol lakni.

Megbeszéltük 100x, hogy elköltözik most úgy néz ki, hogy hétvégén elmegy.

Mi kényszerít arra, hogy elviseld?

Egyszer élünk, ne légy boldogtalan.

Érzetél már úgy, hogy nem bírod a párod vagy férjed elviselni? De nem átmenetileg, hanem huzamosabb ideid!

Mikor már a hangától is "ráz a hideg"! Egyszerűen utálom magam, de megy már tovább.

És voltál e olyan helyzetben, hogy rákényszerültél egy olyan emberrel együtt lakni akinek csak egymás vérét, energiáit szívtátok már és a végén rácsodálkoztál, hogy mennyi utálat van benned? :((

Hogy lehet ezt átvészelni!