Egyedül maradtam várandósan (beszélgetős fórum)

Nem tudsz megbocsátani? Ez nem éppen előnyös tulajdonság.

Leírásodból nekem úgy tűnik, eléggé függ az életed a férjedtől (közös ház, közös vállalkozás - amit jelenleg ő irányít?).

Ő beéri a különélő apuka szereppel? Ha jön egy másik nő majd az életébe (aki nem csak egy kaland lesz neki), az téged hogyan érinthet - többek között anyagilag?

Nagyon kedves vagy és köszönöm szépen a jókívánságokat ❤️!

Remélem boldog életet tudok biztosítani neki 🙏!

Tiszta szívből küldök neked ölelést, szerencsét, egészséget!

Jó anyuka leszel, bízzál magadban! Kívánom, hogy teljen sok örömed a babádban.

De aranyos vagy, köszönöm szépen 😘!

Igen, valószínűleg igy lesz jó a kicsi lányomnak és többen is ebben erősítenek engem. Most még nehéz, főleg, hogy most olyan izgalmas minden, a mocorgása, amit senkivel nem igazán tudok megosztani pl. De hát ha a sors így akarta, akkor így, mi ketten a két nagyi és a papa leszünk egy boldog család 🙂.

Ebben az esetben szerintem a (körülményekhez képest) legjobb döntést hoztad.

Szerintem a gyermek szempontjából sokkal jobb egy külön utakon levő harmónikus nevelés, mint együtt, de rossz légkörben.

Tök jól látod a dolgokat, nem lesz baj. :)

Nagyon köszönöm, hogy ilyen kedves vagy.

Nem, nem tudnám a férjemmel újrakezdeni, ha bántanak, nem tudok megbocsátani. És valóban, a kislányom úgy élhet harmónikus életet, ha nem a veszekedést látja, hanem az anyósom, anyukám, apukám szeretetét kapja, és persze az enyémet 🙂.

Persze nem a férjem nyilván akkor láthatja a lányát mikor majd szeretné, én nem szeretném, ha hétvége apuka lenne, így nem fogok ilyen kitételeket szabni, hogy csak két hetente egy napra lássa. Hisz ő az apja, még ha a mi kapcsolatunk nem is végződött jól.

Kitartás!

Biztosan nem így képzelted el a jövőt, de szerintem jó döntést hoztál.

Most van időd lezárni a múltat, még ha nehéz is és amire a kislányod megszületik csak rá tudsz koncentrálni.

Szerintem akkor kezd csak vele újra, ha teljesen le tudod zárni a múltat és nem mérgez belülről.

Persze nem ideális egyedül nevelni egy babát, de sokkal jobb, mint ha folyamatos feszültségben és ki nem mondott feszültséggel teli légkör venné körül.

Biztosan csodálatos anyukája leszel és fel fog rád nézni, hogy milyen erős vagy! :)

Nem ő volt az igazi.

Meg találod majd, fel a fejjel!

A kicsi lány pedig így lesz nyugodt. Nem folyton veszekedő szülők között.

Sziasztok! 32 éves, 27 hetes kismama vagyok. Úgy alakult, hogy mivel a várandósságom eleje rosszullétekkel tarkított volt, plusz hát ne tagadjuk, a libidóm is a béka feneke alá került, nem nagyon voltunk a férjemmel szexuálisan együtt. Nekem nem is hiányzott két hányás között a szex bevallom őszintén. Eleinte próbálkozott, hogy legyen valami, aztán furcsa mód, mintha egyik napról a másikra elvágtám volna, nem szekált vele. Gondoltam, végre megértette, hogy nekem most nem megy.

Aztán mivel élelmiszeriparivállalkozása van, egész nap nincs itthon, jön megy, intézi a dolgokat, fel sem tűnt, hogy a szokásosnál több beszerző körútra megy, több továbbképzésre (járvány előtt persze) és mivel se féltékeny típus, se telefonban turkálós nem vagyok, így mindig elhittem, hogy ide kell menni, oda kell menni.

Aztán egyszer vacsora közben ahogy a szobából jöttem ki és pont mögötte álltam meg, láttam, hogy valami nővel beszélget messengeren és mikor megszólaltam a háta mögött váratlanul, kinyomta a telefont és letette az asztalra. Na itt kezdett furcsa lenni a dolog. És szégyen, vagy nem de aznap este mikor elaludt a 7 évünk alatt nem tettem ilyet, de beleneztem a telefonjaba. Nyilvánvaló volt amit láttam, és pörgetve a beszélgetést visszafelé végülis a kapcsolatuk júliusban kezdődött. Persze rögtön felkeltettem és kérdőre vontam, először könyörgött, hogy nem úgy van ne haragudjak, aztán átment abba, hogy miattam van, mert nem lehet hozzám érni és neki fontos a testiség.

Aztán mondta, hogy ő így már nem akar velem maradni, mert ez már sz@r így is úgy is, elmegy, de jófej lesz, maradhatok én a családi házban, ami negyed részben csak az enyém, ő meg elmegy. El is ment még akkor. Ez volt két hónapja. Azóta párszor beszéltünk, mikor megvette a baba dolgokat és elhozta, de nem tart - e még a nővel a kapcsolata. Őszintén, már nem is érdekel. Persze sokan mondják, hogy a gyerek miatt jó lenne újrakezdenünk, de elképzelni sme tudom, hogy pl egy ágyban aludjunk, egy házban legyünk, mintha mi sem történt volna. Anyós jofej,az én oldalamon áll, segít ahol tud, mert a szüleim messzebb élnek. Nem hiszek abban, hogy egy gyerek miatt egy rossz kapcsolatban benne kell maradni. Mivel társtulajdonos vagyok a vállalkozásban, így anyagi gondjaim nincsenek. Szőnyű helyzet, nem tudom mi lesz, ha már a kislányom is meg fog születni.

Nem kérek tanácsot, hisz kevesen lehettek hasonló helyzetben, és azt sem kérem, hogy most együtt savazzuk a férjem, csak jó volt kiírni ezt az egészet. Nem várok sajnálatot, talán ha jobban odafigyelek rá az elején, akkor ez nem történik meg. Csak most el vagyok keseredve.