Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története fórum

Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története

22. ALLICS
2008. okt. 15. 15:57

Szia!

Az én kisfiam a 33.hétre született,bár nálunk semmi probléma nem adódott fejlett volt még inkubátorban sem volt egy percet sem,rengeteg kisembert láttam a koraszülött osztályon.

Sajnálom az eddigieket,de ezekután remélem már semmi baj nem lesz:))

2008. okt. 15. 15:53

Szia!


Szomorúan olvastam a cikkedet! Drukkolok, hogy többé ne kelljen ilyen borzalmas dolgokat átélnetek!!

Egészséget és minden jót kívánok Nektek!!

2008. okt. 15. 12:41
Szia! Elolvastam a cikkedet, és nagyon megrendített. Én éppen kisbabát várok, 4 éves fiam mellé egy kislányt! Átérzem a fájdalmadat, egy anya inkább átvenné a szenvedést, csak a babája egészséges legyen! Kívánok nektek jó egészséget, és sok-sok boldogságot!
19. winny
2008. okt. 14. 19:58

Szia

Kicsi drága,hogy bírta ki ezt a sok szenvedést?

Miért?Épp csak bejött a világunkba.

Kívánok nektek egészséget!

2008. okt. 13. 21:03

Szió! Hát ez borzalmas. Terhesen állandóan attól rettegtem, hogy mi lesz ha beteg lesz a kisbabám. Szerencsénk volt, bár nincs olyan nap, hogy ne rettegnék attól, hogy valami baj történik. Én szerencsére nem éltem át ilyen borzalmakat, de szeretnék neked sok kitartást, és a továbbiakban sok-sok egészséget kívánni. A világon ez a legdrágább, az egészségünk. Remélhetőleg most már minden rendben lesz, szurkolok nektek.

Bence pedig ezt el fogja felejteni.

17. suagi
2008. okt. 13. 18:58

Szia. Kegyetlen és kiszámíthatatlan az élet és a sors, remélem mostmár elkerül benneteket minden rossz, szívből kívánok nektek gyönyörű, mosolygós egészséges napokat, a babónak pedig óriási puszi, amiért ennyire erős. Ja és biztos el fogja feledni a borzalmakat, még annyira csöpp.

Koraszülöttes ápoló vagyok, és igen, náluk még, ennyire piciknél 90%-ban a fejet szúrjuk meg!

Szép napokat nektek.

16. 39f5f6877d (válaszként erre: 15. - Vales61)
2008. okt. 12. 20:51
Köszönjük szépen a jó kívánságot!
2008. okt. 12. 19:09
Most már felejtsétek a rosszat.CSak a szép boldog,jövő felé nézzetek.Egészséget,boldogságot nektek,Sok boldogságot a babával!!!!!!!
14. Katoca5 (válaszként erre: 8. - 39f5f6877d)
2008. okt. 12. 15:13

Szia!


Nagyon sajnálom, ami veletek történik. Hasonlóakat élt át velem anyukám, amikor csecsemő voltam (31 éve) - koraszülés, vérátömlesztés, vérvétel fejvénából stb. Sajnos az emlék megmaradt, 31 évesen is tűfóbiás vagyok. Képes vagyok egy vérvételen elájulni.


Remélem a te prüntyikéd nem jár így.


Kitartást és minden jót kívánok nektek!

2008. okt. 12. 14:14
A sok megpróbáltatás után jó egészséget és sok boldogságot kivánok-
2008. okt. 12. 12:00

Utálom az olyan kórházakat, ahol nem engedik az anyát a gyerek mellé branülkötés közben!

A fiammal kb. ugyanígy jártuk az intézményeket 10 hós koráig, tudom mit éltél át, én csak egyszer hagytam, hogy elvigyék tőlem, utána nem érdekelt az osztály rendje, én bementem, én fogtam.

Meglepő módon a fiam nem elfelejtette, hanem megtanulta kezelni a helyzetet, a nyaggatásokat, és ha megkértem már pl. 10 hósan, hogy mutasson a nővérkének egy szép vénát, hogy a branül sikeresen bekötődjön, majdnem egy mukk nélkül tűrte a vájkálást a bőre alatt, de még a kezét sem kellett lefognom...közben persze nekem csorgott a könnyem, de én foghattam és beszélhettem hozzá, nem kellett se ráfeküdni, se lefogni a gyereket (aki már újszülöttként 4 naposan is kifeszítette magát a dokinő karjából, mert ott nem segíthettem fogni őt, letették, és nyomták a felkarba a 4napos oltást, az én fiam meg ugrott egy nagyot és az oltóanyag kilőtt a világba :))

Azóta is ha doktorhoz megyünk, nem kell leszorítanom, elmondom neki mi lesz, nyissa a száját nagyra, vegyen nagy levegőt, előtte még otthon meg a váróban "megbeszéljük" a szurit is, hogy fájni fog, de kell, muszáj és lehet sírni is, de megyünk és adják. Érdekes módon ezzel sincs többnyire problémánk :) csak az én tűfóbiám akadály néha :) meg az, ha ő ülve kéri a szuriját és lefektetik akkor 3 ember kell hogy tartsa :)) én szóltam előre :D

Teljesen megértelek és remélem nem kell többet találkoznia a babócádnak semmilyen kórteremmel, max. ha a kistesót megy majd látogatni valamikor :)

2008. okt. 11. 22:02

Tényleg sokkoló volt olvasni ezt a sok szörnyűséget.


Remélem, túl vagytok a nehézségeken, sok vidámságot és egészséget kívánok az egész családnak.

2008. okt. 11. 21:35
hát borzalmas ami veletek történt én biztos kibuktam volna amilyen parázós vagyok. további jó egészséget kívánok nektek
9. mint
2008. okt. 11. 21:28
En is csak azt tudom irni amit az elottem szolok.Nagyon sajnalom,hogy ilyen borzalmakon kellett keresztul mennetek.Sok sok boldogsagot kivanok nektek es egeszseget.
2008. okt. 11. 20:27
Köszönöm a sok jó kívánságot. Hála az égnek mostmár egy igazi életvidám kisbaba. Talán már el is felejtette!
2008. okt. 11. 19:06
Ildikó! Sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett keresztül mennetek ilyen rövid idő alatt! Kívánom, hogy soha többé ne kelljen ezt végigjárnod, és most már csak a szép és jó következzen!
2008. okt. 11. 18:34
Sajnálom, hogy ennyi mindent kellett átélnetek. Mielőbbi gyógyulást a picidnek és kitartást neked!
2008. okt. 11. 18:01

Ildikó!

Felnézek az erődre, kitartásodra!

A kisfiad bátor, erős legényke!

Nagyon sajnálom ami veletek történt, és kívánom, hogy ezután csak súlyméréskor lássatok fehér köpenyt!

2008. okt. 11. 17:39

szia Ildiko!


Nagyon sajnálom,hogy szegény Picikének már ennyi borzalmat át kellett élnie,persze veletek együtt.

Kivánom,hogy most már minden baj elkerüljön Titeket és a kis Drága felejtse el a kórházban átélt szörnyűségeket!


M.

3. e28ddc7c9b (válaszként erre: 2. - 61917d1290)
2008. okt. 11. 17:18

Bocsi, de az előző tévedésből a leányzóm nevében ment. (Megkért, hogy vegyem fel a domiját.)

Ettől függetlenül mind kettőnk nevében gratulálok.

2008. okt. 11. 17:13

Gratulálok a fiadhoz, remélem már túl vagytok minden betegségen, és csak a kötelező oltásokon szurkálják Bencét.

Az én unokám alig két héttel idősebb Bencénél, ő május 8-án született.

2008. okt. 11. 17:03
Májusban megváltozott az életünk, egyik napról a másikra. Sajnos Bence 32 hétre született. Két hét kórház után végre hazamehettünk. Nagyon boldog voltam, hiszen kaptam az élettől egy gyönyörű kis manót, ráadásul szülinapom is volt. Kell ettől szebb ajándék?

Ugrás a teljes cikkre: Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook