Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története
Szia!
Az én kisfiam a 33.hétre született,bár nálunk semmi probléma nem adódott fejlett volt még inkubátorban sem volt egy percet sem,rengeteg kisembert láttam a koraszülött osztályon.
Sajnálom az eddigieket,de ezekután remélem már semmi baj nem lesz:))
Szia!
Szomorúan olvastam a cikkedet! Drukkolok, hogy többé ne kelljen ilyen borzalmas dolgokat átélnetek!!
Egészséget és minden jót kívánok Nektek!!
Szia
Kicsi drága,hogy bírta ki ezt a sok szenvedést?
Miért?Épp csak bejött a világunkba.
Kívánok nektek egészséget!
Szió! Hát ez borzalmas. Terhesen állandóan attól rettegtem, hogy mi lesz ha beteg lesz a kisbabám. Szerencsénk volt, bár nincs olyan nap, hogy ne rettegnék attól, hogy valami baj történik. Én szerencsére nem éltem át ilyen borzalmakat, de szeretnék neked sok kitartást, és a továbbiakban sok-sok egészséget kívánni. A világon ez a legdrágább, az egészségünk. Remélhetőleg most már minden rendben lesz, szurkolok nektek.
Bence pedig ezt el fogja felejteni.
Szia. Kegyetlen és kiszámíthatatlan az élet és a sors, remélem mostmár elkerül benneteket minden rossz, szívből kívánok nektek gyönyörű, mosolygós egészséges napokat, a babónak pedig óriási puszi, amiért ennyire erős. Ja és biztos el fogja feledni a borzalmakat, még annyira csöpp.
Koraszülöttes ápoló vagyok, és igen, náluk még, ennyire piciknél 90%-ban a fejet szúrjuk meg!
Szép napokat nektek.
Szia!
Nagyon sajnálom, ami veletek történik. Hasonlóakat élt át velem anyukám, amikor csecsemő voltam (31 éve) - koraszülés, vérátömlesztés, vérvétel fejvénából stb. Sajnos az emlék megmaradt, 31 évesen is tűfóbiás vagyok. Képes vagyok egy vérvételen elájulni.
Remélem a te prüntyikéd nem jár így.
Kitartást és minden jót kívánok nektek!
Utálom az olyan kórházakat, ahol nem engedik az anyát a gyerek mellé branülkötés közben!
A fiammal kb. ugyanígy jártuk az intézményeket 10 hós koráig, tudom mit éltél át, én csak egyszer hagytam, hogy elvigyék tőlem, utána nem érdekelt az osztály rendje, én bementem, én fogtam.
Meglepő módon a fiam nem elfelejtette, hanem megtanulta kezelni a helyzetet, a nyaggatásokat, és ha megkértem már pl. 10 hósan, hogy mutasson a nővérkének egy szép vénát, hogy a branül sikeresen bekötődjön, majdnem egy mukk nélkül tűrte a vájkálást a bőre alatt, de még a kezét sem kellett lefognom...közben persze nekem csorgott a könnyem, de én foghattam és beszélhettem hozzá, nem kellett se ráfeküdni, se lefogni a gyereket (aki már újszülöttként 4 naposan is kifeszítette magát a dokinő karjából, mert ott nem segíthettem fogni őt, letették, és nyomták a felkarba a 4napos oltást, az én fiam meg ugrott egy nagyot és az oltóanyag kilőtt a világba :))
Azóta is ha doktorhoz megyünk, nem kell leszorítanom, elmondom neki mi lesz, nyissa a száját nagyra, vegyen nagy levegőt, előtte még otthon meg a váróban "megbeszéljük" a szurit is, hogy fájni fog, de kell, muszáj és lehet sírni is, de megyünk és adják. Érdekes módon ezzel sincs többnyire problémánk :) csak az én tűfóbiám akadály néha :) meg az, ha ő ülve kéri a szuriját és lefektetik akkor 3 ember kell hogy tartsa :)) én szóltam előre :D
Teljesen megértelek és remélem nem kell többet találkoznia a babócádnak semmilyen kórteremmel, max. ha a kistesót megy majd látogatni valamikor :)
Tényleg sokkoló volt olvasni ezt a sok szörnyűséget.
Remélem, túl vagytok a nehézségeken, sok vidámságot és egészséget kívánok az egész családnak.
Ildikó!
Felnézek az erődre, kitartásodra!
A kisfiad bátor, erős legényke!
Nagyon sajnálom ami veletek történt, és kívánom, hogy ezután csak súlyméréskor lássatok fehér köpenyt!
szia Ildiko!
Nagyon sajnálom,hogy szegény Picikének már ennyi borzalmat át kellett élnie,persze veletek együtt.
Kivánom,hogy most már minden baj elkerüljön Titeket és a kis Drága felejtse el a kórházban átélt szörnyűségeket!
M.
Bocsi, de az előző tévedésből a leányzóm nevében ment. (Megkért, hogy vegyem fel a domiját.)
Ettől függetlenül mind kettőnk nevében gratulálok.
Gratulálok a fiadhoz, remélem már túl vagytok minden betegségen, és csak a kötelező oltásokon szurkálják Bencét.
Az én unokám alig két héttel idősebb Bencénél, ő május 8-án született.
Ugrás a teljes írásra: Egy törékeny baba és az első nehéz hetek története