Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt (beszélgetés)

Én nem igazán értem, hol vásárol a hozzászólók egy része, aki azt írja, 32-es, 36-os ruhákat lehet csak kapni a legtöbb helyen. Nekem 40-es, vagy néha leginkább 42-es a konfekcióméretem, és szerintem még életemben nem volt olyan,hogy ne találtam volna magamra ruhát, a kínai áruháztól a H&M-en át a New Yorkerig.

A másik meg (ami miatt biztos nem leszek sokak szemében népszerű)az,hogy a túlsúlyprobléma az esetek legnagyobb százalékában sima rinya és lustaság, nem genetika, meg hasonló kifogások. Mondom ezt úgy, hogy évek óta rajtam van 8-10 kiló, amit le kéne adnom, de nem teszem, mert inkább zabálok, mert sokkal jobb érzés nápolyit tolni az arcomba este tízkor, mintsem felkelni reggel hétkor futni. Ez van, vállalom, és gyanítom, hogy a túlsúlyos emberek óriási százaléka így van ezzel. Nagyon kevés, elenyésző azoknak a száma, akik nem mozoghatnak betegség miatt.

Végezetül egy nagyon morbid gondolat: érdekes módon az éhínségek, a háborúk vagy ne adja Isten a koncentrációs táborok idején vagy senkinek nem volt rossz genetikai adottsága/pajzsmirigy-problémája, vagy csak nagyon jól álcázta....

Na szóval: azoknak, akik irták, hogy erre az esetre ráhúzni a diszkrimináció fogalmát butaság, azt kell irjam, hogy igazuk volt (legalább is Magyarországra vonatkozólag). Bármennyire is akartam ezt tenni magyarországi viszonylatban, a jog szerint nem lehet, bár az, akit megkérdeztem, még nem hallott olyan, Magyarországon inditott perről, ami ennek a jegyében zajlott volna. Tehát nem tudni, hogy egy ilyen pernek mi lehetne a vége, mivel még nem volt. Azt a választ kaptam, hogy az Alaptörvényben benne van a hátrányos megkülönböztetés tilalma, de a túlsúly miatti szankcionálásról nem szól a fáma. Neki már csak hiszek, mivel jogász, és bizok a tudásában.

Mindenesetre kiváncsi lennék, mi lenne egy ilyen pernek a kimenetele otthon.

Tartoztam ennyivel azoknak, akik butaságnak tartották a témát illetően a diszkrimináció szót! Tévedtem a jelenlegi jogállást illetően, és ha tévedek, azt be is szoktam ismerni.

A csizmát ne is mondd... ugyanilyn okból nem kapok csizmát sem magamra, sem a lányomra. Az, hogy nekem nincs, már régen nem érdekel, inkább sportosan öltözködöm, szoknyát nem is hordok, bár néha jó lenne egy-egy elegánsabb darab. A kislányom viszont szoknyás, télen is szoknyát hord (persze azért is, mert a nadrágokat pálcikaember gyerekekre gyártják) ahhoz jó lenne ha kapnánk szép csizmát. De nincs...

Idén már az is gond lesz a lányommal, hogy 4.5 évesen még bőven kislány, de rég kicsi rá a 128-134-es méret. A nagyobb méretből pedig kamaszlány ruhákat csinálnak, ami inkább valamiféle elfuserált felnőtt-utánzat, semmiképp sem kislányra való ruhák.

A férfi ing szintén gond nálunk is, a férjemnek a felkarja a kritikus pont... sportolt világ életében, nincs kigyúrva, de így is 55cm a felkar körfogata... úgyhogy vagy ott veszünk inget ahol nincs becsomagolva vagy ahol ki lehet bontani... egy-két ilyen fix helyünk van, más üzlettel nem próbálkozunk...

Igen, a legnagyobb baj az, hogy manapság nem is törekednek az üzlet tulajdonosok sem a minőségre, sem a méret megfelelőségre. Én pl. csizmát nem tudok venni kb. 20 éve, mert nem éri össze egyik sem a vádlimat.

Múlt télen pl. egy cipő butikban is próbálkoztam, adott is az eladó egy szép hosszú szárú nem túl olcsó csizmát, de ahogy odaadta láttam, hogy nem fog összeérni, így adtam is vissza. Erre mondta az eladó, hogy próbáljam csak fel, mert nincs nekem vastag lábam. Tudom, nem túl vastag a vádlim, de izmos, így ezek a vádli nélküli nőkre gyártott csizma nem ér össze, sőt gumicsizmát sem tudtam venni magamnak:))))

A másik: a fiúk elég magasak (185 és 192 cm), így én általában az eladók idegeire megyek, mert az ingeket kibontom. Persze meg vannak sértődve, mert nem vagyok hajlandó csomagolt inget venni, de azt végképp nem akarom, hogy rövid legyen és ne tudják hordani. Régen a hossz is volt méretezve.

Igen, és ne is beszéljünk arról, hogy a legtöbb nő belepaszírozza magát a legalább 1 számmal kisebb ruhába, illetve ha sztreccs, akkor minimum kettővel kisebb. Persze az nem érdekli őket, hogy úgy néznek ki benne, mint egy középen elkötött túrószacskó. Tehát a vékonyságuk ellenére kövérnek tűnnek.

Kitaláltam, az oktatásban van a hiba!

Heti 1 tesióra= sok kövér gyerek= sok kövér felnőtt!

Ez megoldódni látszik!

Kritikán aluli eladói oktatás = nem korrekt eladó!

Hát ez nem!

Van néhány üzlet már Mo-on is, ahol nem áll meg a méretezés 42-nél, de a butikok nem ezek közé tartoznak. Én a magam részéről nem is vásárolok kis üzletben, mert szeretem ha van választék, és nem szeretem ha az eladók ott nyüzsögnek körülöttem, vagy megpróbálnak rámtukmálni dolgokat csak azért hogy nekik fogyjon az áru. A nagy üzletek közül meg egyre több szélesíti a méretválasztékot... Egyébként ez nemcsak a ducik problémája... Van barátnőm aki vékony, de magas, itthon alig tud vásárolni, mert minden nadrág és minden felső rövid neki. Nálunk ez általános jelenség, pl. a legtöbb márkás farmerból létezik minimum 3 féle hossz, az tuti hogy nálunk csak a normált tartják. Itthon is kapható gyerekcipő márka, 3-4 féle szélességben, bőségben gyártják a gyerekcipőiket, nálunk mégis csak a középső, normált árulják. A keskeny lábú gyerek kiesik belőle, a magas rüsztre szűk... de mivel nincs más, az átlag vásárló beéri ezzel, megveszi ezt, mert nem tud mit tenni... az üzletet meg nem érdekli, hiszen az áruja így is elfogy, nem kell kockáztatnia azzal, hogy a nem átlagos méreteket is tartja.

Visszatérve a sovány-duci kérdésre, a legtöbb butik nem is értem miből él meg, mert egyszerűen olyan fazonú ruhákat tartanak, ami nem normális, átlagos alkatú emberekre való, hanem elfuserált Barbiebabákra - illetve tudom, normális alkatú, 38-40-es méretű lányok paszírozzák bele magukat az egy-két számmal kisebb cuccokba.

Egyébként én 46-os méretet hordok, megvan az a néhány fix üzlet, ahol biztos lehetek benne hogy kapok magamra ruhát, nem kísérletezek máshol. Nagyobb gondban a 4.5 éves gyerekemmel vagyok, aki kifejezetten izmos, erős alkat, sportol is, képtelenség rá ruhát venni. A gyerekruhákra még inkább igaz, hogy csak egyféle alkatra árulnak ruhát...

Nem azt mondtam, hogy én ennek örülök, de akkor ne tegyünk ilyen kijelentéseket, hogy mert arra nincs kereslet...

Érdekes módon az anorexiadivattal senkinek semmi baja nincs, pedig az sem egészséges, de ők legalább tuti beleférnek a ruhákba nem? Hiszen csakis ez számít!

Ezzel én is egyet értek... Sokan nagyon védték az eladónőt, aki a cikkben említve van, de én is találkoztam már ilyen viselkedéssel (attól függetlenül, hogy szőke volt-e vagy sem, lényegtelen), de a lényeg, hogy valóban sok eladónő viselkedik ilyen bunkón.

Én egyszer unokahugomnak szerettem volna egy csini felsőt vásárolni ott, ahol tudom, hogy ő is szokott magának ruhákat venni. Ahogy beléptem már vigyorogva méregetni kezdett a csaj, és mikor leakasztottam egy felsőt, akkor odalépett és egyből megszólalt, hogy sajnos nem tartanak ilyet nagyobb méretben.

Tudom, erre a legtöbb reakció az lesz, hogy FOGGYÁ LE vzzeg, ha be akarsz lépni egyáltalán egy ruhaüzletbe... :))

A vérbeli üzlettulajdonos az eladóival felíratja, hogy mire lenne igény és közölteti a vásárlóval, hogy momentán nincs, de ha komolyan érdekli a kedves vevőt, beszerzi! Általában hetente van, van ahol sűrűbben áruhozatal. Közli, mikor nézzen be újra, addigra lesz!:)

Nem találomra kell árut hozatni! Akkor tényleg nincs bukta.

Ez nem csipkelődés volt, hanem megpróbáltál mással együtt kioktatni, hogy egy szót helytelenül használok.

Ha valamit értelmezni szeretnék, akkor a szónak nyilván azt a jelentésést helyettesítem be (már ha ismerem), ami a szövegkörnyezetbe illik. Személy szerint nem okoskodnék, hogy a vizet nem lehet késsel darabolni, és nem is szeli ketté csobogó víz a végtagját, ha valaki azt mondja nekem, hogy tegnap vacsora készítés közben elvágott egy eret a kezén.

Nem, nem forgattad ki a szavaimat, az volt a közlendőm, hogyha az alapfogalmakat kevered, akkor nem tudok értelmes vitát folytatni veled.

Nem is azzal van a baj, hogy "Ha nincs, hát nincs, ez van..." Hanem azzal a Ciránó-i mondással válaszolok: "Magamat, ha kell kigúnyolom, de hogy más tegye, nem tűröm el" (Tudva levő, hogy neki nagy orra volt) Szóval azt gondolom, mindenki nagyjából tisztában van a lehetőségeivel. De amikor mások kéretlenül, akár egy-egy fintor kíséretében is, szembesítik vele, hát ez a durva és bántó!

Én is átéltem hasonlót a fiam születése után. Fürdőruhákat reklámoztak akciós áron. Itt valaki azt kérdezte, miért megy be olyan boltba, ahol nem az ő méretét árusítják? Hát én az akció miatt mentem be. Az eladó a kérdésemre csak végigmért, föntről le és vissza, majd közölte nyomatékkal, hogy EKKORA nincs! Kiszédültem onnan, be egy fehérneműket is gyártó cég boltjába. Szerencsém volt, mert egy idősebb ismerős eladónő jött, félve de előadtam, hogy fürdőruhát szeretnék. Segített és legalább 3-4 féle közül választhattam. Igaz nem volt olcsó, de évekig használtam. De azóta is, főleg nyáron gyakran eszembe jut az eset. Most már egy kicsit könnyebb (18kg-mal)a helyzetem:)

Tényleg bu.s, néha amit én fogok a kezemben fari, meg amit a férjem fog, ugyanolyan kinézetű csak míg az enyém cipzáros elöl az övé végig gombos!

Van olyan barátnőm, aki simán a férfifarmert hord, mert méretileg az jobban passzol rá és nem mondja meg róla!

Be lehet persze, pár darabot, amit vagy rögtön elvisznek vagy ugyanúgy ottmarad. Ha pedig elfogyott, de jön a következő duci újra leveri ezt a hisztit, mint a cikkíró. Csak az a kérdés hogy egy üzlettulaj mennyire tudja kiszámítani, hogy na ebben a szezonban lesz 3 duci vásárlóm, akinek ez a fazon fog tetszeni, ebben a színben, lesz másik 2 akinek a másik szín, 1 pedig akinek pettyes kell. Nem lehet így kiszámolni, ezért inkább be sem szerzi, mert azon tuti nincs bukta.

Ahova most majd megyek ne gondold, hogy beszerezett 5 zsák 25ös gatyát, hanem van cirka 15 darab, 5 féle színben és egész tavasszal-nyáron egy darabot sem adott el belőle, én is 2-t fogok venni, mert már kiöregedtem a pink és lila farmerből, a többit valószínű bebukta