Down-szűrés: vérvétel vagy amniocentézis. Avagy hogyan válik a babavárás aggodalommá? (beszélgetős fórum)

ez nagyon pozitív,de sajnos ha egyszer ilyen baj ér nehéz a pozitív rálátás.én tudom.mikor a babónk elment.nagyon nehezen lettem terhes állandóan stresszeltem,és mikor terhes lettem 9 hónapot végigrettegtem.kb 20x voltam dimenziós uh-n minden negatív ételt itelt gyümit...és egyszerűen mindent kerültem és féltem!

De még nem történt meg,az első terhességemnél nem féltem!8 hónapos korig dolgoztam,napi 8 órában(igaz ülve :D)még úgy emlékszem talán 30.hétig bicajoztam.7 hónaposan konyhát festettem.-))sose felejtem el anyukám anniyra féltett hogy ott állt a hátam mögött....február 6-án szültem szülés előtt 2 héttel estem egy akkorát -22fokban tükörjégen fenékre:DDkérdeztem.."lányom"-jól vagy,vesénrúgott akkorát jelezvén köszi anyu.-)

gratulálok neked és az egész családnak!

Kisfiadnak pedig hosszú és boldog életet, szeretetben szülei mellett a lehető legtovább!

volt szerencsém, évekkel ezelőtt 1hónapot Downos gyerekek (kamaszok) között tölteni. hihetetlen és csodálatos emberkék, volt közöttük olyan, aki Bp-re Sopronból önállóan érkezett vonattal.

Sok családdal a mai napig beszélőviszonyban állunk :)

Mi is ilyesmin gondolkodtunk. A magzatvízvétel előtt nálunk is 1% volt az esély, hogy Downos, és 1% az esélye a vetélésnek.

Én semmiképpen nem szültem volna meg, ha beteg, de erről 100%-ig meg akartam bizonyosodni. Lehet, hogy nem jó párhuzam, de tegyük fel, örökbe szeretnétek fogadni egy babát, és eléd raknak kettőt: egy olyat, amelyik Downos (vagy félkarú, féllábú stb., mindegy), és egy teljesen ép babát. Melyiket választanátok? Én úgy érzem, hogy ha lehet választani, akkor inkább egészséges gyereket szeretnék. Az más kérdés, hogy hiába születik egészséges gyerek, pár évesen, vagy 10-20 évesen még mindig lehet komoly baja, vagy érheti maradandó károsodás.

Sziasztok!

Én mint Down gyermeket nevelő szülő,kicsit megbotránkozva olvastam pár hozzászólást!

Aki nem hiszi azt,hogy egy sérült gyermekkel is teljes életet lehet élni,az nagyon téved!

Ezek a gyerekek is vannak olyan értékesek mint egészséges társai,sőt!

Ők egy igazi kis csodák,legyen szó akár Down,akár autista,vagy bármilyen sérült gyerkőcről!

Véleményem szerint semmi extra nincs abban,ha van egy DS gyerekem,egyszerűen olyan programot kell szervezni,amibe Ő is belefér.Mi ezt sikeresen megoldjuk,ugyan úgy elmegyünk nyaralni,mint bárki más,ugyan úgy éljük az életünket,mint mindenki.

Számomra egy hátránnyal jár a dolog,hogy csak éjszakai munkát tudok vállalni,de már ezt is megszoktam.

Bazsim is eljár oviba,szereti nagyon.

Májusban lesz 4 éves,most indult el önállóan,de inkább cipelteti magát.Nem étkezik teljesen egyedül,és egyáltalán nem beszél.

De ettől ugyan olyan az életünk,mintha egészséges gyereket nevelnénk.

Rengeteget foglalkozunk vele,de ez egyébként is természetes úgy gondolom.

Az a fajta szeretet,amit Ők tudnak adni,az teljesen más!Nincs bennük előítélet,nem lesznek sosem anyagiasok,nem lesz majd kamaszkortól hazudozás sem,követelőzés sem.

Sosem értettem azokat a szülőket,akik teherként élik meg ha pl. DS gyermekük születik,pedig a mi indulásunk sem volt zökkenőmentes!

4 éves kora ellenére két komoly szívműtéten van túl a Bazsi,de már több mint egy éve gyógyszermentes teljesen.

Terhességem során minden eredményem kitűnő volt,mondhatni,minta kismama voltam.Azt elismerem,fejbe vágott minket a bejelentés,miszerint Ds babánk lett,de csak hozzá állás kérdése,mennyi idő alatt leszel túl rajta,mikorra vagy képes elfogadni.

Ezt nagyban hátráltatja a nem megfelelő tájékoztatás,valóságos rémként jellemzik sok helyen a sérült gyerekeket,és mást sem hallasz,csak hogy merőben megváltozik az életed!

Megváltozik,persze,hiszen immár eggyel többen vagytok:)

És ennyi!

És igen,felmerül többekben a kérdés,mi lesz a sérült gyermekkel,ha a szülei már nem lesznek?

Mi személy szerint úgy gondoljuk,hogy Bazsi 18-20 éves korára teljesen önellátó lesz,mert annak kell lennie,hiszen akadálya nincs.Ő is megtanul mindent,csak nála hosszabb a folyamat.

Mi sem élünk örökké,ezt is tudjuk,de ha kellően sikerül felkészíteni az életre,semmi gond nem lesz!

én pedig azt nem értem, hogy miért nem bízunk a babánkban? miért nem hisszük el neki, hogy jól van, hogy egészséges? én amnion nem vettem részt, de minden egyéb vizsgálatot is feleslegesnek éreztem. Tudtam és éreztem, hogy a babám egészséges. Hogy mégis koraszülöttként jött a világra, annak semmi köze nem volt betegséghez. a méhlepény nem ideális helyen tapadt. szerencsére tökéletesen egészséges, nagylány már, éppen akövetkező terhességen gondolkodunk.

természetesen akötelező vizsgálatokon most is részt fogok venni, csak nem hiszem hogy minden esetben szükségesek. Feleslegesen aggódik minden anyuka, feleslegesen okoz magának és a babájának szenvedéssel teli napokat-heteket.

Ha gond van odabent, én előbb fogom tudni, mint bármely műszer, vagy analizis.

Szia!

Ne érts félre, nem szeretnék kötekedni vagy ilyesmi. Nagyon sajnálom ami veled történt! A vizsgálat előtt nekem is ilyeneken járt az eszem, hogy de mi van ha mi leszünk az 1%, vagy mi van ha elmegy a baba, de kiderül, hogy egészséges... mindegyik variáció szörnyű, viszont abban is biztos vagyok, hogy mégegyszer nem csinálnám végig azt amit a fiammal kellett átélnem.

Gratulálok neked!

én tudom,már sosem esnék át amnio-n,2 gyeremekem közt volt egy vetélésem miatta.extramagas afp eredmény miatt kellett megcsinálni,mert mindanyiunk tudja a magas értékek milyen betegségeket rejthetnek.nos nekem 16X-os magasságban igazából döntési jogom sem volt,megcsinálták.egészen a lepényig lementek.a lepényem leállt,ezáltal a keringés is,a babóm meghalt.majd később jött a genetika és víz eredmény.minden normális értékben,majd a boncolás igazolta,teljesen ép volt minden.-(((

Kétségem se lenne,sosem mennék bele.

ne haragudjatok,nem kedvet akartam rontani, a vérvétel mellett voksolnék:.)

barátnőm most 40 éves,neki minden eredmény dawn felé mutatott,megcsinálták és a víz és lepény szerint genetikailag minden ok!

Én azt mondom ha a lelke az embert nem hagyja nyugodni bizonyosságot kell szereznie és úgy érzi ezzel a vizsgálattal megerősítést nyer mindenképp csináltassa meg!De 100az egyhez vetélési arány van,ami iszonyat nagy a tekintetben hogy magyarországon naponta kb.50 vétel van.-((

Sziasztok!

Gratulálok a kisbabádhoz! :o)

Én pl. nem mentem el a magzatvízvételre. Most vagyok 30 éves. Lombikos vagyok, most ikreket várok. Van már egy kislányom, ő is lombikbaba, a kórházban a genetikus szerint már nála is indokolt lett volna a magzatvízvétel anno, de senkinek eszébe nem jutott megcsinálni, de még csak fel sem ajánlották. Én bízom ahogy az előző terhességemnél is az genetikus UH-s dokiban, a kombinált teszt eredményében és csak azért mert ICSI volt a lombik, nem akartam megszúratni magam 2x is. Minden leletem negatív, mint anno a kislányomnál is, így mi felesleges kockázatnak tartottuk a férjemmel a szúrásokat. Azóta is minden rendben van, szépen növekszenek a babáim még a pocakomban. Én már azért összeteszem a kezem, hogy terhes vagyok, lehetek ennyi küzdelem, fájdalom és kitartás után, ha a vizsgálatok nem indokolják, nem fogom kitenni magam egy elég magas kockázatú szúrásnak... de ez csak az én véleményem.

Szia!

Örülök, hogy végülis minden jól alakult.

Az én történetem is hasonló, ha nem baj megosztanám veletek. Szintén 2009-ben adtam életet első babámnak. Bár ő élve született, sajnos csak 15 napot élt. Down-szindrómás volt és összeomlott a légzése meg a keringése. Hozzáteszem elmentünk a down-szűrésre, voltunk 4D-n, több orvos is látott a terhesség során, de semmi erre utaló jel nem volt. Most ismét várandós vagyok és nekünk is döntenünk kellett, hogy vállaljuk-e az amniót vagy sem. Nem volt egyszerű döntés, de vállaltuk és 1-2 héten belül egészséges kislányunk fog születni. :-)

Én csak a magam véleményét mondom, és nem általánosítok.

Ha beteg gyerekem születne, akkor is imádnám, mindent megtennék érte, de mindig attól rettegnék, hogy mi lesz vele majd, ha én már nem leszek.

Ezért nem vállalnék már gyereket, bármennyire is szeretnék.

Ha mégis, akkor örülnék, ha "kiszűrnék".

Igen, csak az vele a bajom ezzel az "ami kiszűrhető, szűrjük ki", hogy itt mire megy ki a játék? Arra, hogy ha nem egészséges, akkor jön az abortusz. Ezt nem tudom elfogadni. És most nem azért írom ezt, hogy kezdjünk egy újabb abortusz-vitát (van belőle bőven itt a portálon is), hanem az piszkál, hogy ez olyan természetes, hogy szűrjük ki, idegeskedjünk, ha nincs baj, akkor jó, ha van, akkor elvetetjük. Miért olyan magától értetődő ez?

Hangsúlyozom, nem vitát akarok kezdeményezni, de szerintem ezen azért jó lenne elgondolkodni, hogy miért van így? Biztos, hogy így helyes?

Nekem a vérvétel 1:20-ra hozta ki a kromoszómarendellenességet. Sokan írják, hogy mennyi szeretetet tud adni egy Down-kóros gyerek is, bár én őket icipicit egy kis állathoz hasonlítanám, de jó értelemben: az állatok tudnak annyira önzetlenül, feltételek nélkül szeretni. De végiggondoltuk a párommal (aki biológus) azt is, hogy ha beteg lesz a gyerek, akkor mire számíthatunk: sokkal több időt és energiát vesz igénybe, az is előfordulhat, hogy a kapcsolatunk megy rá. És mi a helyzet akkor, ha lesz egy testvére, aki egészséges, és a beteg testvér mellett nem jut majd rá annyi idő. Volt egy kolléganőm - pont ez a helyzet náluk. Sokáig nem is tudtam, hogy két gyereke van, a közösségi oldalakra is csak a kisebb fényképét rakta ki. Annyira akart gyereket, hogy ez sem érdekelte, hogy beteg lehet. Én meg azt vallom, hogy annyi betegség, baleset teheti még tönkre az életét, legalább azt, ami kiszűrhető, azt szűrjük ki.

Visszatérve a mi történetünkhöz: a magas kockázat miatt javasolták a magzatvízvételt. Én mindvégig meg voltam róla győződve, hogy ha a gyerekem meg akar születni, akkor meg fog, és kibír bármit. Hittem benne, és nem okozott csalódást. A magzatvízvétel ugyan picit fájt, de nem volt rosszabb, mint egy vérvétel (csak úgy összerándult valamelyik izmom, hogy emiatt felkiáltottam - mintegy reflexszerűen). Végül nálunk is negatív lett az eredmény, egészséges fiunk született.

Én még huszas éveimben járok de kb két évvel ezelőtt én is átestem ezen a vizsgálaton mert 1:25höz jött ki a Down-kór kockázata, de én méhlepény mintavételen voltam és nem magzatvíz, talán biztonságosabbnak mondható, de ezt pontosan nem tudom...A lényeg, hogy ez nem csak a harmincas és negyvenes hölgyek körében fordul elő én még csak 25 múltam akkor...

Csak a kombinált tesztet szorozzák a testsúllyal és nem mindegy hogy 100 vagy 50 kg-os az a részarány szorzó, mi ikrekkel kezdtünk és azért volt magas a hcg szintem és ez is hozzá játszott, szó mi szó lassan 1,5 éves a kistöki, aki szintén eme vizsgálaton ment át és makk egészséges.

Valószínű aki egyszer már volt ilyen vizsgálaton azt küldik másodszor is szóval én a tesóval számítok egy újabb hercehurcára...

Örülök, hogy egészséges a baba, de azért adj hálát, hogy nem lett baj. Van nem egy történet arról, hogy volt, aki amniocentézis után igenis elvesztette a babáját.

Egyébként ha nem turbózták volna fel annyira mostanában a betegségektől való rettegést, akkor nem lenne ekkora idegeskedés. Oké, nekem is a torkomba szorulna a gyomrom, amíg nem tudnám meg, hogy egészséges a babám, de ha beteg, azt is lehet szeretetben nevelni - ezt nem egy fórumtársunk élete bizonyítja.

Ez nem konkrétan neked szólt, kedves cikkíró, hanem mindenkinek, aki áldozatul esik ennek a hangulatnak, hogy a Down-os gyermek egyenlő a világ végével.

Sok boldogságot a kisbabához!

Én magam tavaly adtam életet második babámnak, amikor is már elmúltam 36 éves. Nálam ugyanezek a dilemmák fordultak elő, a végén a biztos eredményt hozó magzatvíz mintavétel mellett döntöttem. Persze én is rettegtem az egésztől, a baba elvesztésétől, de így utólag átgondolva, maga a mintavétel nem volt olyan borzalmas. A vizsgálatot végző orvos és az asszisztens is nagyon rendesek voltak, végig nézhettem a vizsgálatot a monitoron láttam, hogy a picikém tényleg bizonságban van a befurakodó tűtől. Hihetetlen, de ahogy bement a tű, a kisbabám elnmnt a méhem másik felébe.

Mindenkinek ajánlom, aki egy picit is aggódik a baba egészségéért.

Most egy 4,5 hónapos kislány boldog anyukája vagyok.

Szia! Gratulálok a happy end-hez:) Nekem is nagyon rossz lett az eredmény, 1:43-hoz mindez 28 évesen...Mára boldog anyukája vagyok egy 19 hónapos egészséges kislánynak:)

Kívánok nektek minden jót, üdv: Anita.