Depressziómról, nagyon őszintén (beszélgetős fórum)

Bizony.

És gondolj majd bele: milyen büszke leszel magadra,mikor napok,hetek mulva meséled, hogy ezt is átugrottad:)

Benned van az erő, Klucz:)

Hullámvölgy...

Áttudod ugrani,már nagyon tapasztalt vagy, ugye tudod?

Menni fog, csak ne keseredj el.

AZ altató engem is érdekelne...

:$

Hullámvölgy az stimm. Jó lenne túllenni rajta és leszűrni a tanulságot.

Igazi, komoly altatót én se szedtem soha csak gyógynövényes drazsét. Melyik teakeverék vált be, maya80?

Én alapból nagyon rossz alvó vagyok, és úgy 8-10 éven keresztül nagyon sok bajom volt az elalvással.

Mostanában eléggé zajlik az életünk és előfordul, hogy ha éjjel felébredek, már nem tudok visszaaludni, mert jár az agyam...

Én nem szedtem soha altatókat, viszont bevált egy gyógynövényes altató-nyugtató teakeverék.

Csak azt remélem,hogy ez nem egy újabb hullámvölgy jelzése, Klucz.

Alvás,alvás...

Nekem is csak a baj van vele.

Főleg, mert pokolian aktivan álmodok. Néha esek az ágyról, meg nem tudok elaludni,meg sok a rossz álom..

Az önsajnálat a részünk baszki.

Nem van mit tenni:P

De neked hajrá hajrá hajrá hajrá :)

Hogy ne csak csupa jót írjak, kondván milyen zökkenőmentesen halad minden, mosolyogva, megosztom veletek, mekkora feneket tudok keríteni annak, hogy nem megy az elalvás, és hogy mennyire a szívemre veszem, ha ehhez gyógynövényes altatót kell bevennem. Rémes, hogy el tud kapni az önsajnálat, önbántás, hogy nem jön össze könnyen, mint másnak. Régen dühített, mára elkeserít, és azon kapom magam, az estéim lassan e körül forgolódnak :(

Tudni kell, a nehéz elalvás a depim kezdeti fizikai tünetei közé volt sorolható, ezért érzékenyen érint, hogy bár hangulatilag közel sem tartok ott, mint régen, ez a probéma ismét előkeveredett :/ Elevenembe vág, ha nem smakkol. Tudom, tegyem össze a kezem, hogy csak ennyi bajom van :P

Jogos,jogos,jogos!

Nagyon büszke vagyok Rá:)

Rabea, nagy dolgot tettél.

És nem magadért,hanem a kicsi lányodért.

Én büszke vagyok rád,ha számit.

És igen,mindent megtudsz csinálni.

Amit akarsz.

Miért? mert muszáj. Mert van miért.

És kiért...

Gratula,gratula.

Ma már jobban vagyok,és tudom hogy jó döntés volt!

Inkább apa nélkül nöjjön fel,de ki tudja hogy mit hoz a jövö! De ne a vérszerinti apja mellett!!A saját lányait adósságba hajtotta,a nevükben kölcsönöket fel,mindenhol csak a minusz!!!!

Nyugodtan szeretnék élni,a babának egyedül többet tudok nyújtani,mint vele..Jelenleg krízís nevelöanyánál van,3-4 hétre.Láthatom,és tudom hogy jó helyen van...Összetudom magam szedni anyagilag és lelkileg is,nincs szükségem megalázásokra,és fájt hogy a babának egy babakocsit,de egy kengurut sem tudott venni!!

Egy gyereknek elkell tudnia magát tartani a járadékokból-volt a közmondása.Vártam volna meg hogy 18 legyen és neki aláírjon bármit? Piciként meg félvállról veszi? Tudom hogy nem éltem volna

sokáig,kikészített teljesen! Most meg jön hogy felejtsek el mindent,kezdjük elölröl az egészet!!

Ha újból lehetne kezdeni,biztos hogy nem vele!!!!

Nem számított rá,hogy megmerem tenni a feljelentést,és büszke vagyok magamra,hogy képes vagyok harcolni magamért és a picimért!!

Mindennek nyoma marad, ezzel együtt kell élni. Csak az nem mindegy, hogyan. Jó is, hogy nem felejtem el, miken megyek/mentem keresztül, emlékeztet rá, ne járjak ugyan úgy.

Büszke lehet mindenki magára, aki akár egyedül, akár segítséggel esetleg mindkettővel de képes volt abból az ördögi körből kiszállni, amiben benne volt. No és persze akik most tervezik, most munkálkodnak azon, sikerüljön :)

A következőek csak a saját meglátásaim.

Egy jó darabig valóban a gyerek jelentheti az egész világot, óvó menedék, biztos pont, a feltétlen szeretet forrása. De ha egész családban szeretné valaki felnevelni a gyermekét, ahhoz apai minta is szükséges. Azaz egy jó apa, és annak nem kell feltétlenül vérszerintinek lennie. És azon túl, hogy valaki mindent megtesz, hogy jó anya legyen, nem szabad elfelejteni, nő is. Kirekeszteni a férfinemet, lemondani a nőiségről nem biztos, jó döntés egy egész életre. Nyitva kell hagyni a lehetőséget, ami most fáj, később talán nem fog, és akkor ki lehet nyílni másképp is.

Ne legyen bűntudatod :) Egy babának is jobb lehet, ha az anyukája kipiheni magát, rendezi sorait, törekszik a kiegyensúlyozottságra, és erre bizony időt kell szakítani. Az idegállapot nem mindegy. Magad miatt is hasznos összeszedned magad, de miatta is!

Létezni de nem élni: hasonlóban én is voltam, nem egészséges. Mentálisan semmiképp.

Úgy vélem, egész életünk alatt változunk, és akit egykor nem kívántunk (baba), később nagyon meg lehet szeretni, ha úgy akarjuk.

ha nem volt okosabb döntés, jól tetted.

Egyáltalán: Volt hozzá bátorságod.

Nagyon nagy szó.

Én büszke vagyok Rád...

Ha számít egy picit is...

Sajnos láttam már ilyen apukát.

Csak az mondjuk a Koxot is szivatta a csemetéjével...

Kölnben. (22-23 éves fia volt.)

A lányod büszkesége az első.

Neki meg? Neki az anyja...

:)

Igen, rosszul esik.

Tudod, amikor elbánnak az emberrel...

Mintha naplódat kiolvasnák, és tovább adnák...

Mindenkinek.

És azok használják az infókat.

Csocsálják, nevetnek rajta.

Suliban ülök, mellettem ül egy nagyon aranyos leányzó...Nem az én korosztályom,de pokolian jó ember.

Aki megjárta a poklot. Drogok,börtön.

Tündéri, de érezni rajta,hogy picit bizalmatlan.

Azok adták fel,azok adták ki, akikhez kötődött. Akik belesodorták.

Mára vége. Mára túl van rajta.

De nem múlhat el nyomtalanul.

Ma beszélgettem egy tanárommal, aki mondta, hogy jó lenne segitséget kérnem,bár csodálatos eredményt produkáltam az elmúlt 2 évemhez képest.

Emberként tartanak számon. Már.

nem könnyű,. de nem lehetetlen.

És azokhoz az emberekhez mérten, akik belehúztak a rosszba, azokhoz képest *magasabb* vagyok.

Kibirtam szállni. Nagyjából egyedül!

Büszkék rám...A tanáraim, diáktársaim.

Már...Már megérte.

Azt hiszem...

..

:)

Hm..

Elgondolkodtató minden leírt szavad.

Ezek szerint annak a párkapcsolatnak vége már, ugye?

Ha nem vagy boldog benne,vagy nem voltál *ember* benne, akkor kikell szállni.

Akkor is, ha nehéz.

Akkor is, ha hetekig csak sírsz.

Ha a kislányodnak jó helye van,olyan embereknél van, akik szeretik, önzetlenül pártolják, akkor ne legyen bűntudatod

Hetek hosszú idő...

Főleg egy anyának. De ha muszáj, akkor muszáj.

A legfontosabb, hogy Te segíteni akarsz neki.

Még ha áldozatot is hozol.

Szerintem, de ez csak az én véleményen, lehet, hogy tényleg nem dönthettél jobban.

És idővel, igazolódik,hogy jót tettél.

Minden sárból fellehet állni, saját tapasztalat.

Pedig én nagyon az alján voltam....

Nem kivánt baba? A lényeg, hogy szeresd.

Érezze, hogy hiába a pocakos hónapok, mára ő jelenti Neked a Világot. Az egész világot.

Csak elkezdeni nehéz.

Tudom.

Hányszor estem bele abba, legutóbbi majdnem az életembe került, hogy rossz embernek adok magamból őszintén...

Nem annak,akinek kellett volna mondjuk.

Visszaélt vele, kihasználta, stbstb.

nem egy ilyen van,volt sajnos.

Idővel majd megértem, hogy nem minden ember jó, nem mindegyik tekinthető egyáltalán *emberi* lénynek.

Sajnos, sokkal többen vannak azok, akik ellened, nem melletted dolgoznak...

Szomorú, de igaz.

Vagy aki nem felsegít,ha elesel,hanem átlép rajtad,vagy, rosszabbik esetben rád tapos, ész nélkül pl...

Könnyebb volna élni úgy, hogy több a jó ember...

De kérdés ez: Kinek mi a jó?....