Depressziómról, nagyon őszintén (beszélgetés)

Kedves bedina67!

Ismerem azt az érzést ami nálam is bejött az ital és a gyógyszer, de nem csak a kedvedet hozza meg segít színészkedni is úgy a külvilággal is jobban el tudod hitetni hogy, milyen jól vagy! De utána még rosszabb jön hidd el nekem az sem fog segíteni mert inni sem lesz kedved az a következő fázis!!! A pozitív gondolkodás és az akarat az segít!

Kedves Mező!

Én már olvastalak a pánikos fórumon is. Te egy értékes, bátor ember vagy. Pánik - depreszió olyan megfoghatatlan dolgok. Mikor van pánik és mikor van depresszió? Szerintem senki sem tudja. Az 'áter csak arra épít , amit Te mondasz neki, ebből von le következtetéseket.

Depressziós vagy, vagy szorongós csak a Jó Isten tudja. Valami van, ami nem úgy működik ahogy kéne. Nálad is, Nálam is.

Hogy mi az oka, mitől alakult ki ez a nyavaja erre kéne rájönnünk:))

Én két hónapja szedem a gyógyszert de azt a nyugodt, emelkedett állapotot csak az alkohollal tudom elérni.

Tudom én, hogy rossz gyógyszerre inni (ne gondolj sokra egy pohár bor max.)de csak ilyenkor vagyok felszabadult, olyan mint régen.

Jó ez vagy rossz? Az Isten sem tudja!! Depresszió, pánik, szorongás?

Ki tudja miez az 'áter biztosan NEM!!!

A depresszió, szerintem a pánik a szorongás nagytestvére!

Látom nem rakja be közvetlen linkként:

[link]

Sziasztok!

Én eddig a pánikbeteg fórumba irogattam, mert úgy nézett ki, hogy pánikbeteg vagyok, de kiderült, hogy az "csak egy kis melléktünet", pedig az önmagában olyan szörnyű, mint a halál..

Kiderült, hogy súlyos depresszióm van és ha már őszitén, akkor itt a naplóm:

<a href="http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=22381">Élet a súlyos depresszió és a pánikbetegség árnyékában</a>

Még nem tudom mihez kezdjek ezzel a depresszió dologgal, egyenlőre kezelés kell, azt én is belátom..

Kedves Varbóc!

Ha valaki 17-szer kísérel meg öngyilkosságot, az valószínűleg nem akar meghalni. Nem lehet, hogy mindez csak segélykérés, hogy figyeljenek rá, hogy törödjenek vele?

Lehet, hogy a munkája kielégíti és abban sikeres is, és a magánéletben:)))

Valószínűleg, mint minden betegségnél itt is meg van az egyénben a hajlam a depresszióra, de kell lennie valami kiváltó oknak ami a "nyavaját" előhozza.

A barátod esetében ezt az okok kell megtalálni ahhoz, hogy meggyógyuljon.

Szia!

Ennél a betegségnél a beteg sokáig nem tekinti magát betegnek, és nem is akarja kezeltetni magát, azért jó ötlet, a háziorvos talán rátudja venni egy kivizsgálásra. Solynos ez a betegségnél kisérő tünet az agresszivitás(veszekedés stb) és egy időután nem már nehéz elviselni. Sok kitartást és sikert kívánok, remélhetőleg sikerül orvoshoz vinni.

Üdv Mindenkinek!

Ahogy olvasom a fórumot, úgy gondolom talán kaphatok itt valamiféle tanácsot, mit kezdjek az anyósommal? Mániás depressziós, én amióta csak ismerem, beteg, de sajnos hiába a sok éves gyógyszeres kezelés, egyre csak rosszabb. Mindenkit elmar maga mellől, most már mi, akik segítettünk neki és elfogadtuk, hogy beteg, sem bírjuk idegekkel... Folyton kötekszik, rettenetesen agresszív, ezért vagyunk kénytelenek a férjemmel "kizárni" a családunkból a két kicsi miatt, akik nem értik, hogy miért jött már megint veszekedni a mama (persze kisírt szemekkel)? Érdekelne, hogy ki ismer rá valamiféle viselkedésmódra ebből, esetleg saját magán, és ilyenkor mi vált be? Mert ő sajnos nem érzi magát betegnek, ezt már többször is tudtunkra adta. Köszi a válaszokat.

köszönöm a tanácsokat! én nem tartom ezeket az ön-szuggesztiós dolgokat bárgyúnak, mivel én már alkalmaztam hasonlókat, és valóban bevált.

na persze, ekkora negativ dolog, mint ez a válás, még nem volt az életemben...három hónap alatt jutottam el addig, hogy egyáltalán be mertem vállalni önmagamnak is, hogy igenis baj, hogy ennyire ki vagyok készülve és ezen valahogyan változtatni kellene, s az első lökést ehhez önmagamnak kell megtenni.

volt ugyan egy pici segitségem is...volt egy nagyon okos pasim az elmúlt egy hónapban, akivel ugyan nem fordultak komolyra a dolgok, de rengeteg erőt adott nekem azzal, hogy mindig kitartásra bíztatott, és azt mondogatta, hogy igenis erős vagyok és meg tudok birkózni a gondokkal. új dolgokra hivta fel a figyelmemet az életben, illetve hogy más módon tekintsek a már meglévő értékeimre. nagyon sokat köszönhetek neki, de sajnos ő már kilépett az életemből...

az a baj, hogy rettenetesen ingadozó a hangulatom, s ezzel együtt az önbizalmam is.

most pl.erősnek érzem magamat és távol a depressziótól, de lehet hogy délutánra már csak begubózni vágyom és senki és semmi nem érdekel csak a sírás...és ezek a hullámzások nagyon nehezen elviselhetők.

Szia Dina2!

Biztos meg volt rá az okod, hogy elköltözz, és a gyermekeiddel új életet kezdj. Lehet, hogy most nincs aki elhiteti, hogy szeret, és megerősít a döntésedben, és így sokkal nehezebb, de bizz magadba, mert az idő igazolni fogja a döntésed helyességét. Lehet, hogy most kevesen állnak melletted és tarják helyesnek, de probáld ezeket a negativ dolgokat figyelmen kivűl hagyni, most a ti életek a fontos, és azt tedd ami nektek jó. Nehéz út előtt állsz, sok kitartásra van szükséges, és önbizalomra. Nemtudom jársz e könyvtárba vagy valahova amíg nem mész szakorvoshoz, talán egy könyv amiben olyen dolgokról ernak segítene a mindennapokban. Nálam segített. Sue Palton Thoele: A női bátorság könyve, (ez a könyv elmélkedései segetenek, hogy az önbizalmadat megerősíts. Van töb hasonló könyv is probáld meg, ha találsz ilyet. A lényeg az, hidj önmagadba, és ehhez az kell hogy hitesd el magaddal, vagyis mondd el napjában többször, hogy okos vagy, erős vagy bátor vagy, megoldasz mindent, és idővel tényleg érezni fogod, hogy belül megerősödtél, és akkor már tényleg könnyebb lesz. Sok sikert hozzá. lehet, hogy kicsit bárgyú, és nehéz hinni benne, de tényleg megerősithet, ha neki állsz. Egy probát megér.

A helyzetem azért jutott idáig, mert idén áprilisban költöztem el a férjemtől...6 együtt töltött, többé-kevésbé szép év után, két kicsi gyerekkel, albérletbe, életemben először kellett teljesen a saját lábamra állni, teljesen önállóvá lenni az életben...iszonyú módon szeretetigényes és önbizalomhiányos ember vagyok, egész életemben mások állandó megerősitésére volt szükségem a döntéseimhez és most nagyon, de nagyon egyedül érzem magam...nagyon nagy a teher a vállamon, és nincs mellettem, a közelemben senki, akire számithatnék bármikor...

hát ez van...és nem tudom, ki tudnék e mászni belőle, persze-önállóan. szakemberhez fordulni is félek, legalábbis a hivatalos válási procedúra előtt biztos nem fogok, mert ha az ex megtudná, képes lenne vmilyen módon ellenem felhasználni...

Sziasztok!

Pont akkor ment el a netem,amikor a cikk megjelent. Sajnalom, hogy ilyen sokan magujkra ismertek az iromanyrol. Remelem mindenki megtalalja a kiutat ebbol a sotet alagutbol.

Dina!

Szerintem keress fel szakembert. Mert ha van mod arra, hogy te is orulni tudj az eletnek, akkor meg kell talalni. Az ido sajnos biztosan nem segit szerintem. Lehet mar az is segitene, hogy megbeszeled azokat a dolgokat amik a szivedet nyomjak, ha az sokszor eleg megfogalmazhatatlan is. Mi itt szivesen meghallgatunk es segitunk, ha tudunk!!:)

Rem 87!

Ez az!! Csak igy tovabb! Sok sikert a tanulmanyaidhoz, na es persze szep nyarat!

Maya!

Gratula a babadhoz! Igazad van, ha szerethetunk valakit es gondoskodhatunk valakirol feleloseggel, az a legnagyobb motivacio! Ugyes vagy, hogy egyedul csinalod!!

Zsebi28!

Sajnalom :( !

Szia Dina2!

lehet, hogy régota otthon vagy és csak a családdal törödtél? És azért vagy ilyen? Mindegy mitől vagy ilyen, de kezded magad eltávolítani a barátoktól olyan értelembe, hogy nem osztod meg problémáidat,csak utalgatsz rá, gondolod vagy remélem a másik kitalálja.Az elhallgatott kinem mondott problémák egyre mélyebbre vihetnek és ezért nagyon jó lenne, ha szakember segítségét kérnéd. Segetene a probléma feltárásában, mert lehet, hogy az igazi mélyebb problémát még magadnak sem valottad be. Nem kell félni, de minnél melőbb mész a szakemberhez annál előbb túl leszel ezen a dolgon. Sok bátorságot kivánok neked ezért. Ne szégylej segítséget kérni.Kérdezz priviben ha akarsz, bár nem vagyok szakember. Örülnék ha mondanád, hogy döntöttél. Minden jót.

Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy honnan lehet azt megállapitani, hogy valóban depis vagyok? Tudom, hogy vannak bizonyos tipikus jellemzői klb.szakkönyvek szerint...hát ezek közül én szinte mindennek megfelelek. S plusz még az a helyzet, hogy a környezetem előtt ezt nagyon próbálom titkolni, erősnek akarom mutatni magamat, mert szinte szégyellem azokat az érzelmeket, indulatokat, fájdalmakat és gondolatokat, amelyek kavarognak bennem. és közben önmagamat is egyre nehezebb elviselnem, mert úgy érzem, fogy az erőm és félek, hogy egyszer összeomlok, miközben ott a két gyerekem, akik miatt még itt vagyok...

régebben ha valami bántott, könnyen elmeséltem egy barátnak, vagy anyunak, kipanaszkodtam magamat és utána megkönnyebbültem. most meg egyszerüen képtelen vagyok kimondani az érzelmeimet, úgy a negativakat mint a pozitivat. Mindig elhatározom, hogy most istenigazából kisírom magamat a barát vállán, és amikor odakerül a sor, hogy lehetne, én bezárkózom, leblokkolok és csak hallgatok hosszúkat...

ez az igazi depi? mi kezdjek vele? várjak, hátha az idő majd segít rajtam? de úgy érzem, egyre nehezebb...

Nagyon erős emberek vagytok!

Soha ne huzzon vissza abba az állapotba semmi.

Én is vagdostam magam, én is éveken keresztül jártam pszichiáterhez, és nekem is volt gyomormosásom a túl sok nyugtatónak köszönhetően. Nem mondom, hogy ma már nem vagyok depressziós, de sokat tanultam, és nagyon jól tudom kezelni! Ezen kívül van egy kilenc hónapos kisbabám, akit egyedül nevelek, úgyhogy miatta mindneképp vigyáznom kell magamra. És érte aztán megéri...!

Gratulálok, hogy neked is sikerült!