Dalszöveg - lánc (fórumjáték)

ne nézzen úgy rám,

a gyönyörű szemével,

a szívvel játszani

jaj nem szabad...

Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.

Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.

Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!

Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!

Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!

Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.

De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.

Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,

Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,

És mindig letörök, egy darabot a szívemből.

Kicsike állomás, ő az egy villanás jegyet vált,

Vissza se nézett eltűnt a szemem elől.

Refrén. Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.

Ennyit ér a szerelem:

Porig ég, csak a füstje marad.

..mogyoró van az ő tetején,

én ilyet nem kapok...

Szívekbe hatolni,

Reményre gyújtani,

Álmokat rabolni,

Miért szabad büntetlenül?

Vagy mindent, vagy semmit,

Csak így akarom,

Legyen a döntő szó tiéd,

S én elfogadom.

Már a félmegoldás nem elég,

A megunt kedves szerepét,

Én nem játszom el,

Még tőled se kell nekem!

Debrecenbe kéne menni,

pulykakakast kéne venni,

vigyázz kocsis lyukas a kas,

kiugrik a pulykakakas

...Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,

Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap,

Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad

..már nem él.

Nyugszik a csendes temetőben,

szemét lezárta a halál

az ő porából nyílt e rózsa,

e rózsa,rózsa,rózsaszál.

Nyár van, alig fürdőruhában

Égetem magam a napon

Nyár van, terepszínű világban

Feltűnő vagyok, tudom

.

Derűs lesz majd az ég

a remény szívemben él

újra jönnél felém

újra bújnál mellém

forróbb lenne az éj

talán már ez halvány szép remény....

Gondolsz-e majd rám,

ha más csókját kéred?

Ha nem ölel majd át,

két karom téged?

Most már virágos a rét,

Nem kell szíved, az a jég!

Késő minden, kisöreg!

Eső után köpönyeg!

Gólyamadár sej-haj fészket rakott belőle.

Gólyamadár sej-haj szépen kelepel a háztetőn,

Elhagyott, elhagyott engemet a szeretőm.

Most már ne kacsints felém,

most már mást szeretek én,

Késő minden kisöreg,

eső után köpönyeg

Ne nézd többé a múltam,

Megtévedt szív is szerethet.

De nézz könnyes szemembe,

Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek.

A szívem háborgó tenger,

S a szememből könnyek peregnek.

Mert én téged szeretlek,

Hagyd a múltat én sem kérdezem.

Halk zene szól az éjszakában......

Tévúton járok,

sajnos néha-néha én,

de bárhová megyek,

te ott állsz az út végén.

..tiszta tó,

melyből az élet víze árad,

add vissza nékem ó

szép szerelmes Iluskámat!

Légy az ici-pici párocskám!

Páratlannál szebb a páros szám!

Mért jársz egymagadban? Jobb lesz ketten,

Járjunk együtt kis babám!

Két száj egymás mellett jól elfér,

Két csók egynél sokkal többet ér!

Selyem keszkenőt, piros cipellőt adok a csókodért,....

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,

Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,

Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,

És az állomáson állunk, ahol integetni kell,

De a búcsúra csak pár ember figyel.

Nádfedeles kis házikóm leégett a héten,

Míg a babám ölelgettem vadvirágos réten.

A jegykendőm odaégett, adjál babám másat,

Csókolom a csókra termett pici, piros szádat.

Nádfedeles kis házikóm újra felépítem,

Az udvarát rózsafával szépen bekerítem,

Fehér rózsa, piros rózsa nyílik a kertembe',

Hej! de azért (a) legszebb virág a rózsám lesz benne.

Ó, te drága, ó, te drága Klementina

Régi barlang rejtekében,

Mély folyóvölgy oldalán

Aranybányász és a lánya

Éldegélt ott hajdanán...

az a kicsi házikó,

fehér fala ragyogó.

Dalos ajkú barna kislány, csókolom a kis kezét,

Azt mondják a rossz emberek, hogy elcsavartam a fejét.

Ne hallgasson senki másra csak a szívem szavára,

Esküszöm, hogy én vagyok az aki magát imádja

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,

Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,

Minek a nyíló virág, a kikelet,

Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?

Lila akácok, a boldogság sosem vár.

Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,

Amikor egymást szeretni nem szabad?

Mondd,m'ért szeretsz te mást

és én csak Téged,

M'ért másnak örülsz úgy,

ahogy én Néked,

ha mellém sodort egyszer már az élet,

én nem engedlek,oly könnyen el...

Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!

Hadd mondom halkan el, ne hallja senkisem.

A nagyvilág te vagy nekem,

Karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,

Szerelmesem, ketten vagyunk.

Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz.

Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.

Hazatalált kóbor szívem,

Gyöngéden ölelj át, és ringass szerelem!

Mondd, hogy szeretsz kedvesem

Mondd, hogy szeretsz kedvesem

Mert másképp nem hiszem

Mondd, hogy boldog vagy velem

Mondd, hogy boldog vagy velem

Mert másképp nem hiszem.

És mondd el százszor

hogy rajtam kívül

senki, senki nem kell neked

És egymagad élsz majd

és engem vársz vissza...

ha egyszer elmegyek

Egy kicsi ház van a domb tetején.

Gyere oda édes kis angyalom!

Ott leszünk boldogok majd te meg én,

Ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.

Orgona illatú most a világ,

Könnyeket ejteni oly csacsiság.

Vár az a kis lak a domb tetején,

Gyere oda édes, ott légy enyém!