Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
De mivel, hogy széjjelszakadt
szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács,
aki összekalapálja.
Kinyílott a rózsa,
zúgnak patakok,
nem tehetek róla,
szerelmes vagyok,
nem tehetek róla,
jött egy szép legény,
kinyílott a rózsa
és megszerettem én
Lent, az utcánkban áll egy kis bár,
minden éjjel egy férfi ott jár.
És a zenekarnak pezsgőt ígér:
"Játszák el újra nékem!" Csak ennyit kér......
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár,
Amikor kinyílnak majd a violák........
Gondolsz-e majd rám,
Ha elmúlt az éjjel.
Minden álmunkat,
A hajnal tép széjjel.
Régi mesékre emlészel-e még,
volt egyszer rég,volt egyszer rég...
Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.
Tele van a város akácfa virággal,
Akácfa virágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.
Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer az, ki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el neved,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Rongyláb Jani csőnadrágját* meglazította,
A szomszéd srác egy mozdulattal a hárét bedobta.
A lampionok megremegtek, a banda rázendített,
A szaxofonos recsegtette, a dobos pergetett,
Rázták a táncot az út közepén és nézték az ablakból,**
||: Szólt a rock és a roll az utcáról! :||
A kockás zakó, háromszögre kötött nyakkendő,
A tánciskolás illemszabály nem volt kötelező,
A szőke Pannit egymásután tízszer lekérték,
nekünk találkozni kellett,
valahol,valahol,valamikor
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj -repülj velünk egy más világ felé
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én
Azt hittem álmodsz, mert kezem a kezeden volt,
Nem láttam, hogy másra gondolsz.
Nem is láthattam semmit sem,
Nem is láttam, csak vergődtem,
Nem is éltem, csak túléltem,
És most nem hiszem.
Nem! Én ezt nem hiszem el.
Nem! Nem hiszem el.
Nem! Én ezt nem hiszem el.
Azt hittem alszol, mert egyedül ébredtem fel,
Nem tudtam, hogy miért mentél el.
Nem is tudhattam semmit sem,
Nem is tudtam, csak szenvedtem,
Igen szenvedtem, s elvesztem
Nélküled és most.
Azt hiszem, játszol, mert máskor is játszottál már,
Nem hittem, hogy ennyire fáj.
És most mindenből emlék lett,
S nekem emlékek sajnos nem kellenek,
Nem is kellhetnek akkor sem, hogyha szépek.
Rózsabokorba jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába.
Járt utánam három falu legénye,
Én meg csak úgy hitegettem,
Csalogattam,válogattam belőle.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
anyám,édesanyám,
elszakadt a csizmám,
elszakadt a csizmám,
ki varrja meg immár...
Már minálunk babám, már minálunk babám
az jött a szokásba...
Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz,
Hogy szíved enyém!
Légy az enyém
Soha el ne bocsáss!
Vilja egy csókod
A sírba temet,
Néked adom
Éltemet
A szürke házfalakra
Rászakadt már az est
Valahol felsír még egy
Kisgyerek
Hallom, az édesanyja
Dallal csitítja el
Hallgatom a nyitott ablaknál
S végül én is énekelem..
Könnyű álmot hozzon az éj
Altasd el, hűs dunai szél
Aludj el
Kisember
Aludj el!
Na na na na na na na na
Hússzal ezelőtt érkeztem,
és azt mondták, hogy ez az a hely.
Ahol mindent sikerült megnéznem,
köszi, de sajnos nem mehetek.
Mert a főnököm az az Isten,
kinek szárnya van, de ereje nincsen.
Hogy egy kicsikét legalább megverne,
vagy lassan utánad engedne.
Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél én meg itt maradtam.
Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Na na na na na na na na...
Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni,
Lehet így, lehet úgy,
De az álmok mezején,
Találkozunk még,
Te meg én…
Nád a házam teteje, teteje,
rászállott a cinege,cinege,
hess le róla cinege, cinege,
leszakad a teteje, teteje.
..tán,ketten elrepülünk
ezen az éjszakán,
mindent elfeledöünk,
álmodunk csupán.
Kaptam csókot az Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Kék az ég és zöld a föld.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.
Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk
Kerek ez a zsemle,
nem fér a zsebembe,
két felé kell vágni,
úgy kell megpróbálni...
Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
Hosszú út porából köpönyeget veszek.