Kik a szentinelézek, mit lehet tudni róluk?

A szentinelézek vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, mezőgazdasági tevékenységre utaló bizonyítékok nincsenek. Íjakkal és nyilakkal vadásznak és egyszerű módszerekkel halásznak. Kisebb csoportokban élnek, ideiglenes kunyhókban laknak, melyeket négy oszlopra emelnek és ferde, levélből készült tetővel fedik be. Fémművességet nem ismerik, de a partra sodródó fémtárgyakat képesek hasznosítani, például fegyverekhez illeszteni.

A szigetlakók külseje jellegzetes: alacsony termetűek, sötét bőrűek, hajuk gyapjas. Egyes antropológusok szerint a szentinelézek az Afrikából származó legkorábbi emberi populációk leszármazottai lehetnek és akár 60 000 éve is élhetnek ezen a szigeten, amelyet foggal-körömmel védenek.

Létszámuk sem ismert, becslések szerint 40 és 500 fő között élhetnek a szigeten. Az indiai népszámlálások során csak egy tucat embert sikerült megfigyelni, de a valós létszámuk ennél több lehet.

A szentinelézek minden idegent ellenségesen fogadnak és a modern civilizációval való kapcsolatfelvételi szándékuk szinte teljesen hiányzik. Már az ókorban is ismerték őket, de a szigetlakók agresszívan viszonyultak a külvilághoz, így a Csola-dinasztia idején létesített katonai támaszpontokon élők sem tudtak velük kapcsolatba lépni. A 19. században brit expedíciók próbáltak szövetséget kötni velük, de ezek a kísérletek is kudarcba fulladtak, sőt, többször támadások érték a behatolókat.

A szentineléz nyelv a külvilág számára teljesen ismeretlen, ezért nyelvészeti besorolása sincs. Feltételezték, hogy a szentineléz nyelv rokonságban áll az ongi nyelvekkel, mint például a jarawa, de amikor ongi nyelvet beszélőket vittek a szigetre a kommunikációs kísérlet kudarcot vallott, nem ismerték fel a szentineléz nyelvet. A szentinelézek és az ongek hasonlóan készítik el az ételeiket, hasonló testdíszítéseik és anyagi kultúrájuk van. A jarawákkal is mutatnak hasonlóságokat, például íjaik hasonló mintázatúak.

Tudományos vizsgálatok csak nagyon korlátozott keretek között végezhetők. A leszármazási kapcsolat igazolásához elengedhetetlen a genetikai anyag vizsgálata, de a szentinelézek mintáinak beszerzése nem megoldható. Eredetük tudományos megerősítése így lehetetlennek látszik.

Az 1800-as évek végétől kezdve számos kísérlet történt a kapcsolatfelvételre, de ezek többsége agresszív ellenállásba ütközött. A szentinelézek íjakkal és nyilakkal védekeztek, sőt 2006-ban két halászt is megöltek, akik a sziget közelébe merészkedtek. A holttestek elszállítására érkező helikoptert is nyílzáporral üldözték el.

Az 1980-as években történt, hogy egy teherszállító hajó zátonyra futott a sziget közelében és a szentinelézek fegyverrel próbálták megakadályozni a hajó személyzetének megmenekülését.

Az egyik legtragikusabb eset 2018-ban történt, amikor az amerikai hittérítő John Allen Chau megpróbált kapcsolatba lépni a szentinelézekkel. A helyiek azonnal megölték és a holttestét magukkal vitték az őserdőbe.

Az eddigi egyetlen sikeresnek mondható látogatás 1991-ben történt, amikor az indiai antropológus, TN Pandit vezette expedíció közelítette meg a szigetet. Ekkor a szentinelézek fegyvertelenül indultak a hajó felé, sőt néhányan még a hajóra is felmásztak, hogy elvegyék az ajándékokat. Ez a találkozás történelmi áttörés volt, mert eddig még nem sikerült ilyen kontaktust kialakítani velük. A sikerhez hozzájárulhatott, hogy egy női kutató is részt vett az expedícióban, ami talán jelezte a törzs számára a békés szándékot.

Mivel a közvetlen kapcsolatfelvétel veszélyes és tilos, a modern kutatók drónokat és műholdakat használnak a sziget megfigyelésére. Ezeket a repülő eszközöket a szentinelézek néha nyilakkal lövik le, de a megfigyelések így is értékes adatokat szolgáltatnak.

Az Északi-Sentinel-sziget lakóit az indiai kormány 1956 óta védi törvényekkel, amelyek tiltják a sziget megközelítését. Az 1956-os indiai törvény kimondja, hogy kívülállók számára tilos az Északi-Sentinel-szigetre és más, őslakos csoportok által lakott szigetekre utazni az Andamán- és Nikobár-szigetek térségében.

Nemrégiben az indiai hatóságok egy kalandvágyó amerikai férfit letartóztattak, mert illegálisan utazott az Észak-Sentinel-szigetre. A látogatással nemcsak a saját életét, hanem az ottélőkét is veszélyeztette, hiszen ők annyira elszigetelődtek, hogy a hétköznapi betegségekkel szemben nincs ellenállóképességük, így súlyos következményekkel járhatna például egy fertőző betegség behurcolása a közösségbe.