Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Debrecenbe kéne menni,
pulykakakast kéne venni....
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám, Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.......
Kicsikém ne tétovázz,
domboldalon kicsi ház...
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki se látott,
Visszahozom néked, ami egyszer elment,
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt.
Vallomásra küldöm, ami szép és jó van,
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban.
Néked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Az arcodra hulló könnyek között néztem,
Mintha mi se fájna olyan könnyen mész el.
Én meg itt maradtam vágyaimmal csendben,
Megkeresni téged síró szellők szárnyán szálló levelekkel.
Javítás:
S hull a könnyem mint az eső,
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kebelembe,
Árkot mos a két orcámra,
mint a patak az utcákra.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
megfogadnám, de már késő,
S hull a könnyem mint az eső,
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kebelembe,
Árkot mos a két orcámra,
mint a patak az utcákra.
De, ha hosszú éjszakákon a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze, én se húnyom a szemem le
s felzokogok én is.
Mondd meg nékem rózsám, mondd meg nékem nyilván
Tudjam ki igazán, várjalak e vagy nem
Várjalak e vagy nem, mikorra várjalak
Mikor lészen néked visszafordulásod, visszafordulásod
Mindent, mindent vihar tépett,
S az életünk sárgult falevél lett.
Nyomába a téli ködnek
Simogató enyhe szelek jönnek.
A napsugár játszi' könnyed,
Melengeti a megdermedt földet.
Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek.
Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek.
Te vagy nékem az az asszony akitől a boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony akinek én oly' keveset adtam
Te vagy az a fénylő csillag aki mindig fent ragyog az égen,
Aki hogyha eltévedek megmutatja a jó utat nékem
Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is fiam.
Feletted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan.
Búcsúzóul most a karod kitárod,
Úgy suttogsz jó éjszakát,
Amíg a tündérek országát járod,
Apád majd vigyáz reád.
Te vagy az életem minden reménye,
Te vagy az élet nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe,
S álmodjál szép gyermekem.
Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
Hallgasd a szívem szavát,
Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
Kis fiam jó éjszakát.
Ha majd az utadon virágok nyílnak,
Akkor is törődj velem.
Én mindig szeretlek, várok rád, hívlak,
Gondolj rám, szép gyermekem.
Mikor majd utamnak végére értem,
Mondd ki a búcsú szavát.
Köszönj el apádtól mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát.
Tudom én, így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell...................:(
Kislány a zonoránál,
fehérebb az orgonánál,
jaj de szépen játszotta
a Liszt rapszódiát...
Addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek…
....................................
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad…
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az ÉDESANYÁDNAK!
Ragyogtak rám a csillagok,
mer' tudták, hogy árva vagyok.
Édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam, kit nem soha.
Látod végtelen a tánc
Lelkedről lehull a lánc
Szétáradnál, mint a tenger
És érzed már, hogy nincs határ
Lehet könny nélkül sírni
ha fáj a szív,
de a fájdalmat
titkolni kell...
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Búcsúzz a gyermekkortól,
A tündérek gyöngyházfény csókjától.
Búcsúzz a biztonságtól
Az édes, tiszta, szép álmoktól.
..mindenkinek,
s aztán megint mehet
minden tovább.
Ne nézd többé a múltam,
Megtévedt szív is szerethet.
De nézz könnyes szemembe,
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek.
A szívem háborgó tenger,
S a szememből könnyek peregnek.
Mert én téged szeretlek,
Hagyd a múltat, én sem kérdezem.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.
Babája a Kati künn lakik a tanyán.
Tizenhárom fodros szoknya ring a derekán.
Tizenhárom fodros szoknya, kerek rózsám a káposzta.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.
Alma a fa alatt nyári piros alma
Engem gyaláz a szeretôm édesanyja
Éngem gyaláz engem tesza vesu a szóra
Szeretem a fiát nem ztehetek róla...
Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta.
Az édesanyám háza nálam nélkül de árva.
Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva,
Hogy érted vagyok, rózsám három évig katona.
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
s onnant ver engem az eső.
S a legdrágább asszony volt, az édesanyám nékem.
Elrepültek már az évek, minden más azóta.
Szép,tündéri gyermekálmok, megfakultak sorra.
Azért mégis boldog vagyok, nem gondolok másra,
Új reményt hint családomnak szeme ragyogása.
..még itt a búcsúzás,
csak Te voltál nekem
senki más....