Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Gedeon bácsi
a nők bálványa,
őt minden hölgyvendég
úgy imádja....
A fákon a harmat, a nyíló virág,
A távoli fények, ó, de sok hű jóbarát.
Ők annyiszor látták a könnyeimet,
Ha megkérded őket, elmondják neked.
Az arcomat a fénybe fordítom,
És a perceket én újra számolom,
Nincs már semmi baj,
Mert elmúltak a fáradt éjszakák.
Jöjj velem a fények útjain,
Veled éljem én a boldog napjaim!
Nekünk nyílik majd
Az út mentén a sok kis virág.
....üzentem a szegedi bírónak,
Márványkővel rakassa ki az utat.
Rakassa ki, rakassa,
Rakassa ki simára.
Jön a babám nyikorog a csizmája....
..szeme,arca csupa derű,
nála a szöveg számít,
meseszerű...
Borban az igazság,
Borban a vigasz!
Már hosszú évek óta azt mondják nekem,
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek.
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy, mint más emberek.
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk.
Van mégis csillagfényű álomvilág,
De azt gyermekünk álmodja tovább.
A szívem háborgó tenger,
S a szememből könnyek peregnek.
Mert én téged szeretlek,
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Madárka,madárka,
csácsogó madárka,
vidd el a levelem,
vidd el a levelem,
szép magyar hazámba...
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni
Sose voltam gazdag, de megvan minden
A legszebb pillanatok vannak ingyen
Sok fénylő szempár ragyog a világon
Millió lányé és én mindet imádom
köszönet a rózsákért,
és a boldog órákért,
esküszöm,ha nagy leszek
hát meghálálom én...
Gondolatban százszor űzlek el,
Százezerszer visszaérkezel.
(Na) Persze, jön a holnap…
tudod, egy bálvány leomolhat.
Gyere gyorsan,
Mielőtt mást keresnék.
Nem kell, hogy félj, az éjszaka minket is eltakar,
Nincsen veszély, s leomlik minden fal,
Vár ránk az éj, és én maradok hogyha féltenél,
A testemhez érsz, beleremeg a föld és az ég.....
Kinek nincs,
kinek van
kót az udvarában....
Másét soha nem kívántam másét sose kértem,
A rózsából mégis csak a tövis jutott nékem.
A boldogság útján én még sose tudtam járni,
Én nékem az életemben nem sikerült semmi.
Hullanak már a levelek vége, van a nyárnak
Bánatimat elsírom a hervadó határnak.
Elfeledem forró csókját, a rózsát egy szálig
De a szívem mindegyre csak teutánad, vágyik.
Elfeledem forró csókját, a rózsát egy szálig,
De a szívem mindegyre csak, teutánad vágyik.
Énnálam egy boldog óra nagyon ritka vendég,
Mintha minden földi jóból kitagadott lennék.
Életemben nem volt nékem egy szép boldog percem,
Mert a legszebb virágokat is mindig másnak szedtem.
este, este,de szerelmes kedd este..
babám karján aludtam el az este..
Rózsa,rózsa,
labdarózsa levele,
csak egy legényt
neveltek a kedvemre,
csak egy legényt
neveltek a ledvemre,
kék a szeme
göndör haja fekete.
Nézd, táncolok én,
Nézd, dalolok én,
Mindennek része így leszek,
New York, New York!
E soha el nem alvó város csak engem vár vár,
Megadnám, bármi legyen érte az ár!....
Jó az álmodozás,
egy édes csók után,
jó a percnyi varázs
kell is néha tán....
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el.
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
M,it értem tett az én anyám.....
Túl,túl,messze túl,
mi van a hegyen messze túl,
sej a hegyen messze túl
lófej széles ibolya virul
Kicsiny falum ott születtem én,...
Anyám, mondj el értem egy imát!
Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár........
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek......
Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek..
nem,nem,nem,
nem,nem,nem,
nem megyünk mi innen el,
míg minket a házigazda
furkósbottal ki nem ver
Amikor én fehér hajú öregasszonyt látok,
Aki szelíd két szeméből hinti a jóságot.
Szívem mélyén felszakad a könnyeknek forrása,
Úgy nézek rá, mint valaha az édesanyámra, az édesanyámra.
Fehér hajú édesanyám, de messze vagy tőlem,
Vadvirágos sírhant alatt, kinn a temetőben.
Árva vagyok, árvább lennék, kolduslelkű régen.
Ha egy csillag nem vigyázna rám a magas égen, fenn a magas égen.
Lányok a legényt
jól megbecsüljétek,
Ha részeg is
ágyba fektessétek...
Itt se jobb, ott se jobb
- oly mindegy!
Ragadd meg, mit a sors
Néked ád: komédiázz,
Fogadd el, mit a sors kínál!