Csúfolódás az iskolában (beszélgetés)

Van egy arab mondás, ami nem szó szerint valahogy úgy hangzik: add nekem a gyerekedet az első hat évre, és örökké az enyém lesz.

Olyan sajnos NINCS,hogy az iskola másképp tudna nevelni, mint az otthoni környezet. Hat-nyolc óra nevelési munkája egy röpke közös vacsora alatt romba dőlhet, ha az otthoni nevelési elvek és világnézet merőben különbözik az iskolaitól. Egyébként ennek így is kell lennie, mármint, hogy az otthon a legnagyobb hatású a gyermekre, aztán a kortárs csoport, a baráti kör, és az iskola, mint intézmény, amely 45 percenként más személyt állít a gyermek elé, csak a sokadik a sorban. A bentlakásos intézeteknél másképp van, de az ma már nem reális alternatíva.

tehát reálisan kell szemlélni a lehetőségeket. éN az egyházi iskolákat arra tartom nagyon jónak, hgy az otthoni nevelési elveket vallva, azt folytassák napközben, amit a szülő az első 6 évben megalapozott és ahogy nevel minden áldott nap délutánonként és hétvégén. De arra nem alkalmas, hogy az otthoni környezettel és nevelési elvekkel ellentétesen valóban hatást gyakoroljon a gyerekekre, persze lehetnek kivételes esetek. Egyébként egyik iskola sem képes ilyesmire, egy kiváló nevelési és világnézeti elveket valló ilági intézmény sem:(

Szóval, kedves Eraanya, ha szereted a gyereked, nem vársz és nem gondolod, hogy ezután majd csoda történik. Megfogod szépen a tanév végén és keresel neki egy másik helyet!

Ahogy el is mondtam, én így tettem és egy percig sem bántam meg. Láthatod a fiadon, hogy kínlódik itt,akkor mire vársz? Szorítok neked!:)

ma, 2012-ben egy ismerosom gyereke katolikus iskolaba jar, es ha hisztiek, ha nem, az apaca a gyereket hosszu hetekig/honapokig probalta a jobb kezevel iratni, mert szegeny balkezes.

A szulonek kellett megkerni ugyan haggyja mar bal kezzel irni...

Szia!

Nálam anno ugyanez volt a porbléma gyerekkoromban, és a szüleim úgy gondolták, mint te, hogy ezzel megfutamodásra tanítanak, ha átíratnak másik iskolába.

Még így, 25 évesen is felemlegetem Anyunak ezt az időszakot, sírva könyörögtem a segítségért, de ezzel az ürüggyel nem kaptam. Szenvedéssel teli évek voltak, semmivel sem lehet kárpótolni ezért.

Amikor már ott tartottam, hogy nem érdekel Anyu véleménye, se a törvény és az iskola mellé kezdtem járni, akkor átíratott Anyu egy másik iskolába, és jééé, én lettem az osztály középpontja, persze jó értelemben.

Visszajött az önbizalmam és kiderült, hogy semmi baj nincs velem, tök normális vagyok. :)

Csak éppen rossz helyre kerültem.

Semmivel nem lettem konfliktuskerülőbb ember ettől, bár az tény, hogy ha van más választásom nem kínzom magam pl. egy rettenetes munkahelyen, előbb lépek mint mások. Sőt, a lakóhelyemet is lecseréltem, több száz kilóméterre költöztem, mert minden szenvedjek ott, ha van jobb?

Egy életem van, nem vesztegethetem.

A problémákkal ugyanúgy szembenézek mitn akárki más, de megtanultam a saját káromon (igen, magamat is okolom hogy nem szálltam szembe hamarabb a szüleim akaratával), hogy nem vagyok köteles szenvedni, ha van másik alternatíva.

Az élet egy könyv, lapozok és választok egy másik oldalt.

Tudom, persze egy tíz éves gyereknél még nem így működik, neki annyi lehetősége sincs a szabad választásra mint nekem volt anno.

De én azt mondom, ne hagyd, hogy a legszebb éveit elrontsák ezek a csúfolódók, ha le is csillapodik a helyzet, a gyermeked akkor is mindig kirekesztett lesz abban a környezetben. Ez nagyon lerontja az önbizalmát, kár lenne érte!

Dehogy akarom, de ahogy én se, ha nem vagy ismerősük, Te sem tudhatod, hogy mi lenne a jó. így aztán számunkra így ismeretlenül meddő vita,a szülőknek kell dönteni.

Nyilván Te is elmondtad ami bevált, és én is ami nálunk vált be. Még ruhát sem tudunk egyforma méretet adni egy korosztályra, nemhogy lelki tanácsot. Majd az anyuka szemezget, mi illik a gyermekéhez.

Nem tudhatjuk mennyire vágyott testvérre a kisfiú,azt sem mennyire volt ez, és mióta terítéken a családban,a téma.

Nekem édesanyám sajnált meg minden gyereket, és mondogatta, hogy mennyire szeretné magához venni, de lépések és tettek nem követték, mégis nagyon zavart maga a gondolat is, hogy egy idegen kerüljön a családunkba.

Nem került, testvérem volt, nem az egyke önzése beszél belőlem (és nem is minden egyke egoista) tapasztalat. Attól, hogy nem szerettem volna idegent a családba,ott segítek másokon ahol tudok, érzékeny vagyok mások problémáira, viszont úgy érzem csak abban az esetben vettem volna magamhoz idegen gyermeket, ha nekem nem lehet, akkor viszont úgy érzem, igen, a mostani eszemmel.

az a nagy igazság, hogy gyereke válogatja.

Vanm, akinél tök jó stratégia a mélyvíz, és van, aki belenyomorodik.

Csak az a baj, általában utólag derül ki, milyen típusú a gyerek....

Nem értek egyet!

Úszni sem úgy tanítanak, hogy bedobnak a mély vízbe és ússz! Mert ugye csak abban lehet megtanulni, ha leér a lába az nem jó.Közben lehet, hogy sokkot kap, lehet, hogy egy életre víziszonya lesz, meg pánik rohama. De nem baj, hadd edződjön!

Szóval, nem tudhatod, hogy amit te úgy gondolsz, hogy " had tanulja csak meg az a gyerek!" milyen mély nyomokat és sebeket ejt. Megtanul hallgatni, elhallgatni, megalkudni és ha évekig köztük marad, még olyanná is válhat. Ezt akarod?

Gratulálok a vállalásotokhoz, szép, amit tesztek.

De azt hiszem, a vér szerinti kisfiad éppen ezt sínyli meg: hirtelen egy nagy odafigyelést igénylő, fpgyatékos gyermek, majd még kettő, akik közül az egyik szintén különleges gondozást igényel.

Nem is tudom, egy gyermektől el lehet-e várni, hogy tökéletesen alkalmazkodjon egy ilyn gyorsan és ilyen radikálisan megváltozott helyzethez.

Gondoljunk csak bele: mi milyen nehezen viseljük, ha egy nem kívánatos személy mellénk ül le a buszon akár csak 5 megállóig is...mit kínlódunk az alatt a 10 perc alatt!

Itt meg egy kisfiú élete fordult fel fenekestül, s semmi beleszólása nem lehetett (gondolom)

Veszélyes saját gyermek mellé (főleg fogyatékkal élő másik) gyereket fogadni, pláne, ha többen is vannak. Jobban megértem, ha saját gyermekkel nem rendelkező szülő vágja ilyen nagy fába a fejszéjét, de ettől függetlenül kívánok Nektek sok erőt a feladathoz, és a kisfiadnak pedig ötleteket, hogy pattintsa le magáról a gonosz kis törpéket.

Na, ilyen nincs!!! Azt aláírom, hogy van 1-2 kivétel, aki kimeríti a tanárok amúgy is szűkösre szabott eszköztárát, de semmiképpen sem maradhat ki. Pl. a hangadónak fel lehet ajánlani, hogy ha itt nem tetszik, majd átsegítik másik iskolába. Esetleg kisegítőbe, mert ott nagyon hatékonyan tudnak bánni az ilyen díszmadarakkal.

Vagy a nyakukra küldik a gyerekvédelmiseket. Tudom, hogy ezek drasztikus módszerek, és azon sem fogok csodálkozni, ha néhányan majd mindjárt nekem esnek, de érdemes lenne megjátszani.

Nálunk volt példa arra, hogy egy jól szituált, jól nevelt, szorgalmas gyereket kezdett ki az egyik elhanyagolt osztálytársa. Gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítette, hiába osztályfőnök, pszichológus, gyerekvédelem meg mittomén. Ekkor az apuka elkapta az utcán a kölyköt, és megfenyegette. Nem beszélt vele csúnyán, hozzá sem ért, csak korlátokat szabott. És végre nyugalom lett. Ezek az erőszakos gyerekek ugyanis semmitől sem félnek jobban, mint az erőszaktól :(((

hat en is ezt mondom, de nem tudom, hogy mennyire veszi ezt eraanya.

szerintem ku*** nehez lehet! mindenkinek ott! en soha nem tudnam ezt vallalni!

Értem én,de ha megfutamodnak, és nem tanulja meg a gyerek, hogy ostoba gyerekek mondhatnak amit akarnak, Ő BIZONY ATTÓL NEM VÁLIK olyanná, amit mondanak róla, vihetik bármelyik iskolába, mert mindenhol, vannak csúfolódós gyerekek, silány szülői, anyagi stb háttérrel.

ez csupán az én véleményem.

Igen, vannak fogalmaik! De itt nem valószínű, hogy az a legnagyobb kérdés.

Ahogy olvastam a hozzá szólásokat, úgy látom, hogy eléggé más az osztályba járó gyerekek értékrendje.

Szerintem bármit is tesz ez a kisfiú, mindig lesz valami, amit lehet csúfolni. Ez tipikusan a Nyuszika esete... Talán ismeritek a viccet. Az olyan értékek nélküli életrendből jövő gyerekek, már a poén kedvéért is belekötnek. Csak úgy...

És ha a pedagógus nem partner és nincs az egyháznak sem segítő keze, hát én nagyon gyorsan fognám a gyerekem és vinném innen, mielőtt tovább sérül!

A gyerekek bárkit, bármiért képesek csúfolni.

Én bizony visszacsúfoltam: mivel pedagógus gyermeke volt, a szőnyeg szélére lettem állítva. Őszintén elmondtam, hogy igen, csúfoltam, de csak azért, mert az ő fia kezdte, én csak megvédtem magamat. Tőlem 2-3 évvel volt fiatalabb a fiatalember. Mindketten megkaptuk a magunkét.... Soha többé nem bántottak!

Nem állítom, hogy az a jó megoldás, hogy visszaszólunk, de ha látja a másik, ezzel engem nem bánt, fel sem veszem, stb., akkor egy idő után abbahagyják.

Szép nagyon amit tesztek, de nem lehet, hogy pontosan ezért lett ilyen a kisfiatok? Lehet, hogy úgy érzi már nem elég jó nektek ő.

Lehet köpködni, de én elsőre egyel próbálkoztam volna, és amint a vér szerinti gyermekemen változást érzékeltem volna, akkor az ő érdekében bármilyen nem tetsző dolog is, de elálltam volna ettől a nemes feladattól. Hiszen elsősorban azokért vagyunk a felelősek, akiket a világra hozunk.

Nem sértésnek szántam, Te miért vetted annak ?

Nem akarok ezen veled vitatkozni, biztosan Te jobban tudod.

Én abból indultam ki, hogy ahol élek, nagyon sokan csinálják, ami nagyon jó, mert szegény kis gyerekek megismerik a családi életet.

Rengeteg a kihelyezésre váró gyerek és rengeteg az a család, akinek az a 15eFt/fő - plusz a gyermek ellátmánya - sokat számít.

Sokan ebből oldják meg a saját gyerek étkeztetését is, mert valóban el kell számolni a ruhanemű, meg befizetések összegével, meg ilyesmi, de azzal nem tud senki elszámolni, hogy a gyerek 1 vagy 2 tányér paprikás krumplit evett.

Ha Te nem munkaviszonyban csinálod, akkor nézz utána a dolgoknak, mert ezt az itteniek abban csinálják.

szerinted? persze hogy állami gondozott vagy olyan akit családból emelnek ki a rossz körülmények miatt.Akkor a pedagógus,a tanár is szégyenkezzen mert pénzért tanít gyerekeket?

Nem lehet akárki nevelőszülő,de ha érdekel olvass utána a neten lehet jelentkezni képzésre.

Pontosan ezt kell megértetned a gyermekeddel, hogy azok a gyerekek, akik csúfolják gonoszak, otthon nem kapnak meg bizonyos dolgokat, és bizony az irigység beszél belőlük.

Visszautalnék bubóbubó nemtom hányas hozzászólására, mely szerint a gyerekek gonoszak. A gyerekek nem gonoszak, csupán még nincsenek meg azok az eszközeik, amikkel fel tudnak dolgozni helyzeteket, így ez jön ki belőle. A kislányom sírva jött haza egyszer az iskolából, hogy csúfolták, hogy "anyuka báránykája". Akkor megbeszéltük, hogy bizonyos nagyon sok kisgyerek szeretne az anyukája báránykája lenni, de bizonyos egyre kevesebbnek adatik meg. Egy nézéssel kezeltük az ilyen helyzeteket... ha csúfolták felemelte a fejét, elindult, és a válla fölött lesújtóan visszanézett. Ennyi ... soha nem volt gondja. Ő megértette, hogy miért történik, ami, és ugye kezelni kellett, hát nem ereszkedett le arra a szintre. Kis idő volt csak ez 2. osztályban. Többé nem fordult elő.

nekem zsebpenzem volt egesz koran, visoznt addig nem ertettem a penzt, amig nekem kellett megkeresnem. Az meg eleg keson volt.

A meseben lehet, hgy ertik, a valosagban meg egyenfuggo. Vannak sporolos gyerekek, van aki nem tud ra vigyazni.