Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » Csodák pedig voltak, vannak, lesznek!

Csodák pedig voltak, vannak, lesznek!


Azért írtam le a történetem, mert talán páran erőt meríthetnek belőle, hogy nem szabad feladni, még akkor sem, ha szinte semmi esélyt nem adnak, keresni kell a lehetőségeket, és HINNI, HINNI, HINNI, egy percre sem feladni!
Csodák pedig voltak, vannak, lesznek!

Csodák pedig voltak, vannak, lesznek, csak hinni kell bennük. Velem már kétszer megtörtént.


Az első házasságomban nem akart jönni a baba, így orvoshoz fordultunk. Mindkettőnket megvizsgáltak, kiderült, hogy páromnak átkozott rossz az eredménye, ebből így nem lesz baba. Kezelték fél évig, én is kaptam injekciót. Eredmény, minden változatlan. Közölték a férjemmel, SOHA NEM LEHET GYEREKE. Felajánlották az donor spermás inseminatio-t, amit én csak a férjem két heti könnyes könyörgésére vállaltam be. A második inseminatio alkalmával, 1989 februárjában teherbe estem. Sajna, terhességemnél gondok adódtak, így 8 hónaposan császármetszéssel vették el a kis fiamat, beteg volt, műtötték, felépült, majd kapott a kórházban egy fertőzést, és 18 napos korában örökre itt hagyott.

A bánat közepette eszünkben sem jutott a védekezés, és egyébként is feleslegesnek tartottuk, az orvosi vélemény miatt.

És ekkor jött a CSODA, mert a szülést követően kb. 8 héttel SPONTÁN BABÁS LETTEM. Az én kis csodám, ma már több mint 19 éves.


17 év után elváltam, és 4 éve egy új házasságban élek. 3 éve elterveztük, szeretnénk egy közös babát, de sajnos, nem akart jönni. Párom javaslatára orvoshoz fordultunk. A doki nem talált problémát, 4 hónapig Clostilbegittel otthon próbálkoztunk, de semmi. Ezek után következett 3 sikertelen inseminatio. A 3 sikertelen inseminatio-ra, a korábbi mióma műtétemre, és a koromra (decemberben töltöm a 40-et) hivatkozva az orvosom beutalót adott a Kaáli Intézetbe, lombik kezelésre. Az első konzíliumon derült ki, hogy párom eredményei kivételesen jók, de nálam vannak gondok. Az fsh hormon értéke nagyon magas, 20,4 volt.

A kezelőorvosom szerint ez azt jelenti, hogy kezdenek kimerülni a petefészkeim, közeleg a változókor. Szerinte ezért is nem sikerültek az insemek, mert hiába volt tüszőm, ha nem volt benne petesejt. Azt mondta, ezzel az eredménnyel ne is számítsak semmi jóra. Kérdeztem, van-e gyógymód, közölte, nincs.

Azért megpróbálkoztunk 2 hónap múlva, akkor 17 volt az fsh . Sajnos, igaza lett az orvosomnak, lett 3 tüszőm, de egyben sem volt petesejt. Nagyon kiakadtam, bőgtem, doktornőtől kikaptam, mert mi másra számítottam. Megint rákérdeztem, lehetne-e ezt kezelni valamivel. Megint nemleges választ kaptam, sőt! Közölte, ha nem vagyok megelégedve a kezelésemmel, menjek másik intézetbe, de mindenhol zárt kapukat találok ezzel az eredménnyel. Közölte velem, hozzak egy huszonéves nőt, aki ad nekem petesejtet, és garantálja a terhességet. Két napig élni sem akartam. Utána eldöntöttem, nem adom fel, akkor is lesz még kisbabám. Eszembe jutott, hogy az intézetben egy hölgy mesélte, hogy sikertelen lombik után fogyni szeretett volna, ezért fülakupunktúrára járt, és csodálatos módon, gyógyszer nélkül lett 3 gyönyör petesejtje, doktornő legnagyobb csodálkozására.

Hát, felkerekedtem, és én is kerestem egy akupunktőrt. Elmeséltem, mi a gondom, kérdeztem, tud-e nekem segíteni, mondta, természetesen. Felváltva szúrtuk kéthetente a füleimet, 1 mm-es tartós tűvel, ami a két hétig végig benne volt. Szúrtuk a petefészek pontokat, méregtelenítő pontokat. Minden hitem ebbe a kezelésbe fektettem. Mellette rátaláltam egy Gynex nevű gyógynövény cseppre, amit a hormonok rendbe rakására is ajánlanak. És nem felejthetem ki kedves fórumtársnőm segítségét, aki személyre szóló meditációs szöveget írt nekem, amit telefonra mondtam, naponta többször hallgattam, míg végül, már fejből elmormoltam, akár meló közben is. És HITTEM! Ezekben a módszerekben teljes szívemmel. Egy hónap kimaradt, mert zárva volt az intézet, 6 hét múlva viszont mehettem vérvételre, és a doktornő legnagyobb csodálkozására, a hormonszintem 6 hét alatt lement 12,66-ra. Megkezdődött a stimuláció, lett 2 tüszőm, mindkettőben volt petesejt, mindkettő megtermékenyült, osztódott. Visszakaptam őket, és 2 hét múlva pozit teszteltem, egyik babócám velem maradt. Megint megtörtént velem a CSODA, amikor már az orvos sem bízott bennem, és nem segített, segített a HITEM. Ma már a 17. hétben vagyunk, 2010 május 7-re várjuk a kis bébinket, és most én vagyok az egyik legboldogabb kismama a világon.




Írta: erika691230, 2010. január 21. 10:03
Fórumozz a témáról: Csodák pedig voltak, vannak, lesznek! fórum (eddig 113 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook