Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Szerelmünk története! cikk

Szerelmünk története!


Azért írtam meg a történetemet, hogy mindenki lássa, mindig van kiút, egy szebb és boldogabb jövő! Nagyon sokat gondolkodtam, megírjam-e ezt a történetet, mert lehet, sokaknak nem fog tetszeni, de megírom, hogy ha valaki nagyon rossz párkapcsolatban él, ne féljen feladni a múltat és a jobb jövő reményében új életet kezdeni.
Szerelmünk története!

Talán azzal kezdem, hogy leírom a mi kis baráti társaságunk tagjait, mert később még fontos lesz.

Írom páronként talán úgy könnyebb követni a szálakat. Volt E.+Zs., H.+R., M.+T., K.+A. és Sz. A lányokat írtam elöl, az utolsó fiú, ő még egyedülálló.

Zs., R. és Sz. testvérek. H. és A. szintén testvérek és M. és K. ez én vagyok tesómmal. Szóval egy nagy család alakult ki a kis családokból.

Én exemmel 7 évet voltunk együtt, megéltünk sok jót, de még több rosszat. A 7 év alatt legalább ötször szakítottunk és mindig megbocsájtottam neki, mert azt hittem, nincs kiút. Nagyot tévedtem.

Exemről tudni kell, hogy agyhártyagyulladása volt kiskorában, ezért mindennemű alkoholtól el volt tiltva, csakhogy ő nem tartotta be. Emellett imádta az anyját és még rajtam keresztül is képes volt átgázolni miatta. Nagyon sokat veszekedtünk és az sem állt távol tőle, hogy kezet emeljen rám.

Aztán a szülinapomon megkérte a kezemet a szüleim előtt szépen, ahogy kell. Hát nagyon nem akartam igent mondani neki, mert tudtam, hogy a mi kapcsolatunknak nemsokára vége lesz, de mégis igent mondtam. Másik év szeptemberében nagyszabású eljegyzési bulit tartottunk. Mai napig nem tudom, miért mondtam neki igent, talán szégyelltem, hogy a szüleim meg a nagyszüleim előtt visszautasítsam, ráadásul szilveszterkor.


A kezdet.

Szerelmünk egy szombat délután kezdődött. Esküvőre készültünk és A. nem találta azt az inget, amit fel akart venni, így R. felvitt nagymamámhoz, hátha ott lesz. Nagyon összevesztünk azon az ingen. Mentünk az úton és a lábamra tette a kezét és akkor kérdezte meg R., hogy miért tűröm el ezt a viselkedést, mert nem ezt érdemelném. Én is visszakérdeztem, hogy akkor ő miért tűri el, mert az ő kapcsolatuk is nagyon a végét járta. Ők még többet veszekedtek, mint mi. Ezzel annyiba maradt a beszélgetés. Nem tudtam mire vélni ezt az érintést, hiszen ha azt vesszük rokonok voltunk, így sose jutott volna az eszembe, hogy közöttünk bármi legyen. Aztán este az esküvőn, mikor már mindenki jó hangulatban volt (kivéve őt, mert nem iszik alkoholt) valahogy megint egymás mellé keveredtünk, senki nem figyelt ránk, megfogta a kezemet és mondta, hogy komolyan gondolta, amit délután kérdezett. Mondtam én is. Valahogy szavak nélkül is kezdett kitisztulni a kép, hogy valójában mit is akar tőlem. Aztán szó szót követett… Majd mikor mentünk haza, mondtam neki, hogy lehet, most ittunk kicsit, de akkor sem fogom elfelejteni ezt a beszélgetést. Erre ő, hogy nem is szeretné.


A folytatás.

Így kezdődött a kapcsolatunk 2007. szept. 29-én. Ugye titokban kellett találkoznunk. de minden alkalmat megragadtunk, hogy tudjunk találkozni. Minél többet voltunk együtt, annál tisztábban érződött, hogy mennyi közös van bennünk. Aztán 2008 májusában egy baráti kiruccanás alkalmával összeveszett a csapat H.-val és R.-rel, így több mint 3 hónapig mi sem beszéltünk egymással. Aztán szeptemberben megtört a jég, egyszer hazavitt melóból és akkor megkérdezte mi lenne, ha megpróbálnánk együtt. Nagyon nehéz döntés volt, nagyon szerettük egymást, de másrészt nem tehettük meg a párjainkkal. De mégis megtettük.

Szeptemberben szakított a párjával, októberben én is szakítottam, de még csak ott kezdődtek a bajok. A munkában mindenki ellenünk fordult, lehordtak a fekete földig, kígyót-békát ránk kiabáltak. Egyrészt igazuk volt, mert tényleg nem volt szép tőlünk, amit tettünk, de az életünk és a boldogságunk múlott a dolgon. Így történt, hogy nem maradt egy barátunk sem, mert mindenki bennünk látta a világ ellenségét. R. párja és a barátnőnk, meg mindent elterjesztettek még azt is, ami nem volt igaz. Nagyon nehéz volt túltenni magamat a dolgon, mert munkahelyen is ilyen, jaj de utállak környezetben voltam. De túltettem magam rajta. Jó egy év eltelt, mire valamelyest lazult a helyzet, de akkor is mindenki még mindig ferde szemmel nézett rám.

Aztán velünk felpörögtek az események. 2008 novemberében már mutatkoztunk együtt, 2009 februárjában odaköltöztem hozzá. Két csodálatos évet töltöttünk együtt. Sok minden nem történt, ezért nem írok erről az évről. 2010-ben megvettük az első lakásunkat, 2011-ben márciusban pozitívat teszteltem, aminek nagyon örültünk, júliusban pedig szűk családi körben összeházasodtunk. Aztán november 9-én megszületett szemünk fénye, Bettina Adrienn. Nagyon boldog vagyok, és ha azt kérdezik, megérte-e, azt mondom, igen, és ha kellene újra megtenném, mert 7 év szenvedés után nagyon boldog vagyok, amit nem cserélnék el semmivel!




Írta: Katalin02, 2012. március 17. 09:08
Fórumozz a témáról: Szerelmünk története! fórum (eddig 20 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook