Csevegjünk erről- arról, ami Neked éppen problémát jelent, és lássuk új szemszögből a kérdésed. (beszélgetés)

meló :-(((((

de már csak egy hét...aztán szabadsáááág :-)))))

Neked is csillagmanó :))

holnap buli, vagy dógozol :DDD

szia Enissem,

igazad van, de hát bántani csak akkor bánt az ember, ha úgy érzi feléje is bántásal vannak :(

De sok ember olvashatná el ezt az utolsó két sort és tehetné magáévá :))

Szia Evasom!

Tökéletesen egyetértek veled, ha így kezdted az anyós szerepet akkor részedről megtettél mindent. Persze, hogy lehetnek rossz napjaink. Az ember később jön rá akaratlanul is megbánt valakit, vagy mert morcos a hangulatunk és nem is tudjuk miért tesszük, momdjuk azt amit ...de emberek vagyunk. Tudni kell bocsánatot vagy elnézést is kérni. :)

Ne felejtsük el a gyermekünk, gyermekeink is akkor boldogok, ha a párjukkal is jóban vagyunk. Van az életben elég probléma nem kell még ellenségeskedésekkel megnehezíteni legalább a családunk életét.

szia, vagyok :)

nálunk is az volt, szintén már csak volt, a divat, hogy ha bajom volt anyósommal, vagy Neki velem, egymással beszéltük meg és nem a páromat piszkáltuk.

Így azután kialakult, mi ketten beszélgettünk, a férjem elment szerelni ezt-azt. :))

Sziasztok, ha van valaki, örömmel beszélgetnék.

Az anyóstémával kapcsolatban: Én sajnos nem ismertem sem anyósomat, sem apósomat, mert korán meghaltak, így arról az oldalról nem tudok nyilatkozni. Viszont kétszeres anyós vagyok, látszólag rendben minden, de nem tudhatom, hogy ki mit érez. Azt beszéltük meg, hogy mindenki mondja el, ha valami nem tetszik, mert akaratlanul, vagy figyelmetlenségből, de még jó szándékból is okozhatunk a másiknak problémát. Lehetnek rossz napjaink mindkét oldalról, ezt is be kell látni. Megváltozni már nem tudunk és nem is fogunk, próbáljuk meg elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk.

anyósok, apósok, mindig nagy kérdés.

Mikor a kedvesem még udvarolt, megbeszéltük, egymás szüleit csak szépen emlegetjük, szidni egymásnak soha nem szidjuk.

Kedves régen ismerte a szüleimet, tegezte is Őket, de valahogy ritkán mondta nekik Anyuka, vagy Apu.

Anyósommal már első perctől kezdve nagyon jól megértettük egymást és a sógornőmmel is.

Voltak viták Anyukával, persze, néha gyereknevelés, néha más téren, de mindig szépen beszéltük meg és a végén sikerült jókat nevetni.

Szerettük egymást, gondolhatjátok a gyerek születése után minden nap Ő és a lánya, Anyukám és a Nagymamám ott voltak.

Reggel 7-től este 11-ig mindig volt nálunk valaki :)

Már régen nincs anyósom, hiányzik még most is :(

Mikor az esküvő meg volt, én bizony megköszöntem Neki, hogy felnevelte és ilyen fiúvá az akkor már férjemet.

Akkor tegeződtünk össze, Ő annyit mondott, Te is a gyerekem leszel, ha Ők tegeznek, Te is. :)

Szóval vannak ilyenek is :)

Hogy én milyen anyós leszek? Háttudomén? :DDDD

Sziasztok,

jöttem ám én is,

visszaolvastam, vagyis megittam a reggeli kv-kat, teát, sütit is ettem, no meg a virágot is eltettem a vázába :)))

nézek ám tovább, mert még csak az első oldalnál tartottam :)

Vajon, egyszer én milyen anyós leszek?

Nekem kettő is van, de én jól kijövök velük:)

Néhány év és a lányom is talál párt magának, ki derül majd.

Ez nem pénz kérdése. Kölcsönös tisztelet adás egymás iránt. Mindig érdemes belegondolni én is szeretem /normális esetben/ az édesanyámat, édesapámat. Akkor a párom miért ne tenné azt, hiszen ők voltak mellette amikor beteg volt, ha bánata volt. Nem lehet és nem is szabad ezt elfelejtettni vele. Az a tapasztalatom , hogy azok a nők nem tudnak kijönni egymással akik természetben egyformán egoisták. Nekem sem volt felhőtlen a viszonyom az anyósommal, de én megbeszéltem a férjemmel anyósom az ő édesanyja, nem akarom a viszonyukat megszakítani, de nem vagyok hajlandó eljárni hozzájuk. Azt a pár órát amíg átjöttek viszont próbáltam normálisan eltölteni velük.

Arról nem szabad megfeledkezni akinek megadatott, hogy gyermeke legyen, az jó esetben anyós is lesz. Gondolkozz el rajta lehet, hogy Te is mást, jobbat szeretnél esetleg a gyermekednek.

Jól félre értettelek....még csodálkoztam is, hogy Ti nem sütöttetek még? :DDDDDDDDDDD

Én csináltam már úgy is hogy nagy lyukú reszelőn reszeltem le a sajtot és tojásba tettem, szépen rápirukt a tojással. A lányodat ha megkéred, hogy az utolsóba amit Te eszel meg dobjon bele csipetnyi szezámot megteszi szívesen gondolom, és ha nem esik jól egészen biztos vagyok benne megérti. :)

Ja ezeket tudom, én is így csinálom, de a sajtos, szezámmagos...ezekről nem hallottam még..

Egy ideje szezámmag mániában szenvedek, csak a családom nem rajong érte túlságosan. A rántott húst és minden rántott dolgot én abba forgatnám meg, csak az a helyzet, hogy még mindig a lányom főz, és nem is merem mondani, mert volt rá példa, megcsinálta, nekem meg nem kellett,már akkor nem esett jól.

Szia Anuszika!

Az alap mindegyik bundáskenyérnél ua., amit Barai leírt.

Tanács nem szabad sokáig a tojásban áztatni, mert akkor rengeteget felszív a kenyér és belül nyers marad. Erre a célra megfelel a már szikkadt kenyér is. Én a gyerekeimnek csináltam olyat is, hogy próbáltam úgy szeletelni a kenyeret, hogy középen bevágtam a kenyér szeletet, majd úgy szeltem le. Ebbe aztán tettem nekik sajtot, sonkát vagy ketchupot. Mindegyik fajtát nagyon szerették. Természetesen a töltetlent is. :)

Sziasztok!

Na, most nekem ezekkel a bundás kenyerekkel bajom van, ha lennétek szívesek elmondani hogyan készítitek....a jó pap is holtig tanul, mégis bután hal meg....