Császàros szülés altatásban (beszélgetés)

Nekem két császárom volt.. a lányommal vajúdtam, aztán császár, miután kiemelték altattak, mert gondok voltak még velem... a fiammal már programozott császárom volt, ott nem kellett altatni...

a kislányomat szinte semmit nem tudtam szoptatni, a fiam most 11 hónapos, még esténként szopival zárjuk a napot...

a kettő közötti lényeges különbség én azt gondolom nekem az volt, hogy második alkalommal volt segítségem. ahol szültem látogató nem jöhetett be, így lényegében onnétól kezdve hogy lábra tudtam állni nagyrészt egyedül kellett mindent megoldani a kórházi napok alatt.. és akinek volt császári sebe az tudja mit jelent... és mikor már fáj, és fáradt az ember, akkor valszeg könnyen el is hagyja magát, főleg, ha nincs is közvetlen támasza... szerintem nekünk a lányommal ezen ment el a szopizás...

a kisfiammal fogadtam csecsemős nővért... Hatalmas segítség volt.. amint lehetett mellre tette a fiam, segített, hogy kell jól csinálni.. de ami még ennél is fontosabb volt, tudtam pihenni, nyugodt voltam, jó kedvű, kipihent.. nem stresszeltem, hogy megint sír a gyerek, és megint nem fog rendesen szopizni, és mit rontok el, miért nem megy... szóval a legfontosabb szerintem, hogy legyen segítséged, és élj Vele.. nem kell 24 órában Neked egyedül megoldanod mindent... nem attól leszel jó anya, hogy az első pár napban felbuksz, de akkor sem engeded ki a kezedből.. pihenj amikor úgy érzed muszáj, ha kipihent vagy máskép látod a világot, és fog menni az a szopizás is, ne aggódj :)...

Ez természetes, hogy nem lett semmi baja az altatástól:) Régebben meg nem is volt más lehetőség, a gerinctáji érzéstelenítés nem olyan régóta van. És abban az időben is rendben megszülettek a császáros babák, mikor csak altatásban császároztak:)

Amúgy azt én is sajnálom, hogy kimaradt a természetes szülés megélése, mert nekem vhogy hiányérzetem maradt utána. Pedig nagyon ragaszkodó a kislányom.

Én is valahogy így gondolom. Igaz ugyanl hogy nagyon összetett agyi és fizikai folyamatok állnak a sikeres szoptatás hátterében, de foylton csak azt nyomatják, hogy MINDENKI KÉPES szoptatni. Hát nem. Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy mindenki képes megfoganni és egsézséges gyermeket a világra hozni, de mondják ezt egy meddőséggel kezelt asszonynak. Ő tudja csak igazán, hogy mennyi mindennek kell ehhez stimmelnie, a hromonrednszertől kezdve a csillagos égig.

Az uTrogestan, Duphaston gyógyerről is szint emindenki hallott, vagy szedte, vagy ismerősének kellett szednie. Kérdem én, ha olyan létezik, hogy a női szervezet nem tudja előlállítani a beágyazódáshoz és a terhesség fenntartásához legfontosabb hormont, miért ne létezhetne, hogy a szoptatáshoz szükséges prolaktint és egyebeket nem a megfelelő mértékben termeli a szervezte?

Én magam is félek attól, hoyg hogy és mint lesz majd, de egyre inkább meggyőződöm arról, hogy akinek megy,annak csázár után is megy a szoptatás, akinek sajnos nem, annak sima szülés után sem.

És senki nem tudhatja, hoyg neki miért igen vagy miért nem.

Szerintem akinek nem jön a tej, annak természetes szülés után se jött volna. Nem vagyunk egyformák, van, akinek sikerül a szoptatás, van, akinek nem, de attól még nem lesz valaki rosszabb anya.

Van olyan ismerősöm, aki nagyon akart szoptatni, az egész napja csak abból állt, hogy szoptatott, fejt, masszírozott, a gyerek mégis majdnem kiszáradt, még kórházba is kerültek, de addigra szegény csaj teljesen kimerült a sok stresszelés miatt. Miután áttértek a tápszerre, helyreállt a világ rendje, anya és babája is kiegyensúlyozott volt. Én meg szinte nem csináltam semmit, miután belövellt a tej, kb 1 hétig napjában 1-2x masszíroztam, néha kicsit szívtam a mellszívóval, utána pedig tényleg semmit, minden ment magától. Ha ránéztem az órára, hogy hamarosan szoptatás idő van, utána ránéztem a kislányomra, már éreztem is, hogy csöpögni kezd a tej:)

Szóval ez nagyrészt genetika, csak az a baj, hogy a legtöbb védőnő nagyon nyomatja a szoptatás témát és ez stresszeli azokat a kismamákat, akiknek nem sikerül.

Akivel pozitív dolog történik, pozitívan éli meg, az azt mondja, túllihegik. Akivel negatív, az nem mond ilyet. Hallottam nem egy "ellenpéldát", ill. láttam a kórházban, amikor szültem, de számodra a POZITÍV GONDOLKODÁS az egyik legfontosabb, le se írom őket!:)

Szerintem a legegyszerűbb, hogy beszélsz az orvosoddal, és elmondod a félelmeidet, és azt, mit szeretnél.

A legtöbb kórházban tartanak szülésfelkészítő tanfolyamot, oda is bemehetsz, beszélj a nővérekkel, náluk mi a szokás, és hogyan tudnák NEKED megkönnyíteni.

Az számomra már rég kiderült, hogy még egy településen belül sem ugyanolyan se a terhesgondozás, se SEMMI!!!

Nem is kicsit van túllihegve. Én és a húgom is altatásos császárral születtünk és anyukánk egyéves korunkig szoptatott minket. Én érzéstelenítéses császárral szültem, 2 nap múlva indult be a tejem sűrű mellre tevés mellett, én is egyéves koráig szoptattam a kislányomat (pedig az első két napban, míg nem volt tejem, még tápszert is kértem neki, mert már lila volt a feje az ordítástól, annyira éhes volt).

Mikor engem császároztak, volt olyan szobatársam a megőrzőben, aki altatásos császárral szült és nem is kellett 12 órát várni a babára, mert 6 óra múlva behozták hozzá egy kicsit.

Nem volt semmi gond a babával, sem a szoptatással. Szerintem kicsit túl van lihegve a dolog.

Áronkám reggel 9kor lett meg, délben keltem fel és olyan 5 felé hozták be hozzám elősször. Gyakram tettem mellre, szépen megindult a tejem, nem volt semmi gond.:-)

Hugom hétfőn szült, császárral, érzéstelenítéssel (epidurális). Bent tartották az orvosok most hétvégére (elvileg ma már jöghettek volna haza) mert nem indult meg a teje, egészen tegnapig, amikor meg elkezdett "dőlni" :D..

A sógorom cseppentett bele a pici szemébe, meg tarthatta is a kezében picit a szülés után közvetlenül.

Szia, 2 császáron vagyok tól, 4 hó múlva vár rám a 3..

Egyik altatásban történt, a másik nem..

Kapsz injekciót, simán elalszol..nem fogsz emlékezni semmire. Nekem szebb élményeim voltak, mikor fent voltam..a 3.at mindenképp ébren szeretném.

Kitartást, nemsokára a karjaidban tarthatod a babádat.:-)