Család vagy szerelem? (beszélgetés)

Csernus azt hiszem azt mondaná, tudatosan szembeköpöd saját magad.

Mire változtatnál, eltelik az életed, és nem állhatsz megint sorba új életért. Kivéve ha Buddha urunkban hiszel, az más, teljesen más. Még lehetsz a következő életedben boldog... ...amőba. Így a szaporodással sem lesz gondod. :)

Azért nem váltak el,mert az"asszony köténye mindent eltakart".Benne maradtak sokszor a pokolban is,mer nem "illett" elválni vagy mert a nő egyedül -gyerekekkel- anyagilag ellehetetlenült volna.Nekem az egyik nagymamám elvált,pontosabban lelépett a férje.Ez az ötvenes évek közepén volt.Utána benne maradt egy rossz házasságban egy alkoholistával.59 évesen meghalt,fájdalmasan korán...

Másik részről nagyapám azért nem vált el a nehéz természetű feleségétől,mert nem akarta hogy a fiának is mostohaapja legyen,mint neki volt.

Ma is élnek nők lelki-fizikai terrorban,nem válik mindenki "orrba-szájba".

Azért mondod ezt, mert nem ismersz olyan párt, akiknek ez sikerült.

Fel lehet, de mint írtam, csak akkor, ha ezt mindkét fél akarja, és tesznek is érte annak ellenére, ami történt.

A véleményem az, egy kapcsolatot csak két ember tud elrontani, soha sem az egyik vagy a másik. A választott párt nem megszerzni nehéz, hanem megtartani. Ezt felejtik el a párkapcsolatban élő emberek. A kapcsolatért nap mint nap tenni kell.

Valaki megkövezett, mert a gyermekre nem gondoltam. Nos. de gondoltam és gondolok is, ugyanakkor a feltett kérdés számomra nem a gyermek boldogságáról szólt, hanem a kérdezőéről. A férj kérése irreleváns egyenlőre véleményem szerint, szerintem a kérdező bizonytalanságát tükrözi, hogy egyáltalán feltette.

Ugyanakkor én azt gondolom, "ha a gyermekem boldog én is az vagyok " merő áltatás. A gyermekek hiper érzékenyek, és hamar levágják azt, ha valaki nem igaz érzelmekkel rendelkezik.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanul éld le. A boldogságod csak tőled függ, nem a másiktól. Ha boldoggá tudod tenni a párodat, Te is az leszel.

A tied is egy vélemény amit elfogadok, bár nem mindenben értek egyet veled.

Nem a stílusod zavar, csak az ékezetek hiánya.

Elmondanam a velemenyem arrol ,amit olvastam. Eloszor is, minek hozzamenni egy ferfihez akibe nem vagy szerelmes, csupan a gyermeked apja. Nem vagy szerelmes bele, szerintem nem is tiszteled, mert akkor sosem alaztad volna meg. Nem adja meg neked amire vagysz ,ami boldogga tenne, Miert mentel hozza???? O miert hiszi, hogy ez miatt majd mellette maradsz? Te miert gondolod, hogy a gyerekednek az lesz a jo ha a szulei egyutt maradnak akik nem is szeretik egymast, milyen pelda lesz elotte a hazassagrol, vagy egy kapcsolatról. Sose feledd a gyereknek minden plelda eloszor a szulotol jon. Arrol nem is beszelve, hogy hiaba irod, hogy a gyerek nem tud semmit, nem is kell mondani sem neki, sem veszekedni elotte, o akkor is mindent erez ami, ami kettotok kozt zajlik. Olvass csak utana. Sokan az anyagiak miatt maradnak egyutt, egyedul lehetetlen szinte. Na de megeri boldogtalansagban elni mint szerenyebben de ha melle bujsz ahoz akit szeretsz, es mar boldog is vagy, penz nelkul is. Viszint ha mar ilyen hulye voltal mar bocs, hogy hozzamentel, akkor edd meg amit foztel, es nezd meg 10 ev mulva a csaladod. Ferjed, magad , gyermeked. BOLDOGOK LESZTEK EGYUTT??? Kivancsi lennek. Sok sikert ehez az elethez.

Sokaknak biztos nem tetszik majd az irasi stilusom, elnezest erte, de nem Terez anyanak hivnak...meg mindig nem.

Udv :-)

Egyáltalán nincsenek elnagyolt elemek, én ezt nem is értem, hogy miből gondolod!?

Most teljesen le vagyok döbbenve, mert nem egészen értem az összefüggéseket. Talán, ha kifejtenéd bővebben, hogy mire gondolsz és mire alapozod ezt, tudnék neked megfelelő választ adni.

:)

Az a tervem. :P

Ez egy kicsit érdekes kérdés, de magyar család vagyunk!

Egyáltalán nem úgy kell elképzelni a veszekedéseket nálunk, hogy verekedünk stb.

Elmondanám, hogy a gyerek észre sem vett semmit az én félrelépésemből, mindig ügyelünk arra, hogy előtte ne veszekedjünk.

Abban az esetben, ha esetleg külön mentünk volna én mondtam volna el a gyerekemnek, hogy miért. Szerettem volna, hogy tudja az igazságot tőlem,ne mástól.

Már meg ne sértődj, de Te egy unatkozó feleség vagy?

Válj csak el, meglátod kis idő elteltével annak a férfinak sem kellessz, csak a kihívást kereste benned. Tudod a szomszéd kertje mindig zöldebb...

Ha elválsz utána nem fogsz unatkozni, a mindennapi megélhetési dolgokkal fogsz foglalkozni, mert egyedül gyereket nevelni nem könnyű. Túlóra és egyebek, azt veszed észre, alig leszel a gyerekeddel. Tapasztalatból írom ezt. Adj esélyt a házasságodnak, ne találkozz, és ne beszélj a szeretőddel egy évig, és csillapodik ez a fellángolás.

azt írod, hogy:

"nem tudom, hogy mi a helyes döntés"

már döntöttél...férjhez mentél hozzá