Család vagy szerelem? (beszélgetős fórum)

Hogy büntetne meg a sors?

Veled mi történt?

Én nem ítéllek el, sőt, megértelek, én is hasonló helyzetben voltam, igaz gyerek nélkül, 1 5 év kapcsolat 1 hónap házaság után hagytam el a férjemet, egy mási kekdvéért akibe azonnal belezúgtam, igaz már több éve ismertem, mint havért. Borítottam mindent. Azóta is együtt vagyunk. NEm bántam meg.

Tedd fel a krédést: kinek a boldogsága a legfontosabb? De ne feledd, ha te boldog vagy, a gyereked is az, mindegy hogy hol élsz és kivel, de ha te boldogtalan vagy, ő is az lesz, bármilyen "idilli" házasságban is vagy, a gyerek nem hülye, érzi, ha a szülei boldogtalanok!!!!!

Lehet, hogy csak 1 évet élnétek együtt, de olyan boldogan, mint még soha, és lehet, hogy ez eleve megváltoztatná a hátra lévő életedet!!!!

Szerintem még nem késő, döntsd el. A házasság ma már sajnos nem érték, de szerintem kár volt összházasodnotok (ahogy anno nekünk is), és nehogy gyereket szülj egy ilyen helyzetbe!!! VAlószínűleg ez a gyerek meg házasság egy kapálózás a párod részéről, mert ha ezt régebben is így gondolta volna, akkor hamarabb megteszi. Kivülről könnyebb okoskodni ,tudom, én is kaptam anno hideget-meleget,de a te eleted, neked kell dönteni. IGaz felelősséggel vagy egy gyerek iránt is.

Beleleptel, de nagyon;

hibat kovettel el, amikor igy kotottel hazassagot;

ki a fontosabb? a ferjed, a gyermeked, vagy a kivanatos masik?

ugye nem szulsz meg egyet??

Az a kerdes, hogy ebbol a misz-maszbol hogy hozod ki a legjobbat?

Valakirol le kell mondani.

"Hiába csábít a forrás sziréndala százfelől hisz minden út lemondás az összes többiről...." Horácius

........................................

gyáva vagy kiszállni a házasságodból. a Sors meg fog büntetni - ha akarod, ha nem.....

sokkal többet fogsz szenvedni, mint ami "gyönyört" kapsz a szeretődtől... sajnos, saját példa....

Őszintén javaslom, hogy azonnal lépjél ki valamelyik kapcsolatból.....

amíg nem késő....

jaj az kimaradt, hogy gyereket szerintem se szülj amíg ebben a helyzetben vagy és nem oldódnak meg a gondok..

:-)

Szia!

Én szintén azok táborát fogom erősíteni, aki nem ítél el..

szinte ugyan ebben a cipőben járok, annyi különbséggel, hogy én régóta (10 éve, nekem akkor barátom – mostmár férjem, neki barátnője, mostmár felesége volt + gyereke) ismerem. Annó egy ideig tartottuk a kapcsolatot (semmi szex nem volt), aztán majd 5 évre megszakadt a kapcsolat. Ő közben megnősült, én férjhez mentem… megszületett a lányom..

Majd lassan 2 éve hogy újra egy véletlen találkozásnak köszönhetően újra felcsaptak az érzelmek. Tavaly februrában bevallotta hogy mióta meglátott szeret, az 5 év nem találkozás alatt is naponta eszébe jutottam. Ekkor jöttem rá hogy gyakorlatilag én is szeretem mióta megláttam, csak nem mertem bevallani magamnak.

A viszonyunk azóta tart, titokban. A férjemmel a lányom születése óta romlik a kapcsolatom a férjemmel (tehát a szeretőm újbóli színrelépése előtt óta), sokat veszekszünk.. sok nézeteltérésünk van.

Tanácsolni igazából nem tudok okosat, csak akartam hogy lásd hogy más is van ebben a cipőben, és nem ítéllek el!

Nem irigyellek, de nem is ítéllek el, és valahol megértelek. Itt egyetlen kérdés van: az eszedre hallgatsz, vagy a szívedre?

Nyilván dönteni, vagy teljesen tutti módszert a döntéshez, senki nem fog tudni adni neked, sem itt a fórumon, sem máshol.

Én két dolgot javasolnék, hogy gondolkodj el rajta, az egyik pro, a másik kontra. Hátha majd valamelyiket erősebbnek érzed, és ez segíti a döntést.

Egyik: le akarod-e úgy élni az életed, hogy végig hazudod magadnak, a férjednek, a gyerekednek? Van-e így értelme az egésznek? Jobb-e a gyereknek egy hazugságra, színjátékra épülő papírmasé házasságban felnőni, vagy az a jobb neki, ha nincsenek együtt a szülők, de példát vehet róluk egyenességből, őszinteségből?

Másik: biztos a nagy Ő a nagy Ő? Vagy csak azért tűnik ennyire vonzónak, mert távoli? Egy kapcsolat elején mindig minden annyire ideiálisnak tűnik! Ő ért meg, ő a lelki társam, vele a legjobb a szex, stb... Aztán ahogy múlnak az évek, előbb-utóbb mindenki egy kicsit unalmassá válik, elkezdjük látni a hibáit... Mennyi esély van rá, hogy mondjuk 5 év múlva vele is csak olyan megszokásos lesz a dolog, mint most a férjeddel? Ha meg úgyis az lesz, érdemes érte mindent felborogatni? Érdemes eldobni a férjed, aki sok éve mindenben kitart melletted, egy olyanért, akire nem tudod, hogy meddig és mennyire számíthatsz, mert még nem bizonyított? Mert ugyebár egyelőre csak a szája jár, nagyon könnyű úgy ígérgetni, hogy egyelőre semmi realitása annak, hogy neki valóban ki kell állnia melletted...

Szerintem ezeken gondolkodj el, tudom, hogy most disznó voltam, mert mindkét oldal mellé tettem egy elég erős érvet. Pont ezért nehéz ez az egész.

Két tanács, amit egyáltalán nem kell megfogadnia senkinek, csak én ezt tenném: egyrészt adj még időt a dolognak, és ismerd meg jobban az új pasit (persze csak akkor, ha hajlasz rá, hogy mégis elválnál érte), és utána dönts véglegest.

Másrészt semmiképp se szülj még egy gyereket a férjednek addig, amíg nem vagy teljesen biztos benne, hogy ezt szívből és szerelemből teszed, és nem akarod őt elhagyni. Soha soha soha ne szüljön senki azért, hogy összetartson egy kapcsolatot! Nem jó módszer, és nem is működik, maximum látszat-kapcsolatot, újabb hazugságokat eredményez.

Szia!

Nem ítéllek el...Sőt! Pontosan tudom miről beszélsz...Minden porcikámmal átérzem amit leírtál...Csak azt nem értem, miért mentél hozzá? Megijedtél, és jót akartál tenni ezzel a házassággal? Hogy talán majd elmúlnak az érzéseid?? Hiszen bejött az életedbe valaki... Tudom, hogy rémisztő érzés, de nem ítélheted el magad azért mert eljött az életedbe a DING. A gyereknek nem jó, ha anya nem boldog... Ha apa nem boldog... Ha veszekedést lát, vagy egyszerűen csak érzi a feszültséget. Ne hidd, hogy könnyen beszélek, mert nem így van... Egyszer a gyerkőc/gyerkőcök is felnőnek majd, és te ott maradsz...Ott maradsz azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, amiket nem éltél meg, és míg élsz a fejedben fog motoszkálni, hogy mi lett volna ha... Nem könnyű döntés, az sem, ha mész, az sem ha maradsz... De titkon is láncolod magadhoz mint két férfit, mert nem tudsz nem akarsz nemet mondani... Még, ha szavakkal ki is mondod, de nem ezt érzed, különben megszakítottál volna minden kapcsolatot a szeretőddel, ha komolyan gondoltad volna, azt, hogy igent mondasz... Lehet nem most, de, ha kiszálltál volna, később esélyt adtál volna a férjednek is egy teljesebb harmonikusabb életre.Hogy ő is megtapasztalhassa azt amit te. Nem az az igazi akivel le tudjuk élni az életünket, hanem aki nélkül nem.

Sok sikert kívánok, neked az életben, és hidd el, az idő segít megoldani mindent:)