Család vagy szerelem? (beszélgetős fórum)

Akárcsak az előttem szóló, én sem olvastam el minden hozzászólást, csak a Te történeted, kedves fórum indító.

Nem voltam még feleség, nem vagyok még anya, de voltám már szerető. Szeretőnek lenni: lángolás.Olyan, mintha csak az ünnepnapokat élnéd meg az év 365 napjából, mintha csak a desszertet ennéd olykor-olykor, a "mindennapok rántott levese" nélkül. Minden szép és rózsaszín. De ha a szeretőjével a hétköznapok valóságát éné az ember, ugyanúgy lennének problémák.

Mégsem azt akarom írni neked, hogy "légy jókislány, jó kicsi feleség és anyuka". Mert a férjeddel nincs meg a harmónia. Nincs jogom a házasság intézményéről tapasztalat nélkül megnyilatkozni, de azt hiszem, sem a lángoló szerelem, sem az önfeláldozás nem kedvez neki hosszú távon. A lángoló szerelmet úgy értsd, hogy a hirtelen fellobbanó drámai érzelmek nem vezetnek jóra. Ha szépen, fokozatosan szeret bele az ember a másikba, amint egyre jobban megismeri, egyre mélyebb és mélyebb rétegeibe lát bele, akkor van esély a hosszú, harmonikus együttlétre. Legalábbis én így tapasztalom a saját életemben. Nekem az ilyen hirtelen fellobbanó szerelmek csak szomorúságot hoztak.

A házasságot nem kellett volna meglépni... A férjed nem tűnik egy érett személyiségnek. Felelőtlenség lenne így még egy gyereket vállalni.

Háh. Jó kis cikk.

Elválnék, de olyan gyorsan, ahogy összeházasodtam.

Lószart kell azzal maradnod, aki mellet sózott heringnek érzed magad. Na pláne mégegyet szülni.

Gyerek... nem láttál még olyat, hogy gyerekkel együtt is elfogadnak egy nőt?

Jobb híján maradtál a szerencsétlen férjeddel, meg lelkifuriból, de lesz másik életed?????????????

Ébresztő!!!!!

Az a szép, hogy tudod, hogy címeres ökörséget csinálsz, de azért megcsinálod. Ehhez külön gratulálok!

Biztos boldogok lesznek a gyerekek anyuka mellett, aki nem örömmel éli az életét, hanem kötelességből. Beszarás! Szüljél egyből ikreket!!

Kedves topiknyitó,

nekem se férjem se gyerekem, és nem is olvastam el az összes hsz-t, mert látom így a felénél, hogy legtöbben arra akarnak rávenni: add meg magad és legyél jó kislány.

A cikkedet viszont elolvastam, és nekem az jött le, hogy a most már férjed zsarol. Majdnem megölte magát, 1 hét múlva megkérte a kezedet és most újabb gyereket akar tőled. Ez nekem nagyon bűzlik, és úgy gondolom hogy nem a szerelmét bizonyítja, hanem maga mellé akar láncolni, lehetőleg minél erősebben, nehogy szabadulhass.

Pedig az, hogy neked egyáltalán képbe jöhetett más, az azt jelenti, hogy valami nem működött jól a kapcsolatotokban. És nem megoldani akarjátok, vagy átbeszéli vagy akármi, neeem: érzelmi zsarolás, házasság, új gyerek. De két ember között nem ettől lesz erős a kötelék! Nem véletlen az sem, hogy kétségeid vannak aziránt, hogy jó irányba mész-e, vállaljatok-e még egy babát. Ha ez tényleg egy olyan helyzet lenne, amilyennek egy boldog házasságnak/kapcsolatnak lennie kéne, a kérdés fel sem merülne benned!

Hagyjuk az ijesztgetést, hagyjuk a jókislányságot, az érzelmi zsarolásokat, mert az mind csak a máz, a lényeg az, hogy _te_ mit akarsz csinálni? Ha nem tudod, akkor intézd el bármi áron azt, hogy kicsit egyedül maradhass, néhány napra család és pasi nélkül, hogy legyen időd és alkalmad gondolkodni, az ösztöneid szerintem meg fogják súgni a helyes választ.

A szerelem nagyon kell a kapcsolat elején, és a férjeddel anno meg volt. A szeretőddel ez lehet egy fellángolás is...szeretőből barát? Ez szerintem vicc, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ilyen létezik.

Ha én rájönnék, hogy a páromnak szeretője volt, mert kezdett "kihűlni" a kapcsolatunk, majd elkezdett vele barátkozni, hááát, ez biztos hogy szakítóok lenne.

A barátságnak az a lényege, férfi nő között, hogy tök mindegy, milyen nemű a másik, nem gondolok úgy rá, mint potenciális szex partnerre vagy ilyesmi. Ha megszakítod vele a kapcsolatot és a férjeddel maradsz, akkor olyan szinten meg kell szakítani, hogy ne legyen egy sms sem. Ha lesz bármilyen miimális kapcsolattartás, akkor nem fogsz tudni túllépni rajta.

Ha esély és szándék van a javításra, törekedni kell rá, ez egy dolog.

Ám egyik napról a másikra rossz kapcsolatot házasságá alakítani, isten tudja hogy hol a világban... és még ábrándozni is plusz egy gyerekről?

Én ez esetben a családot választanám.

Miért?

Mert leírásod alapján egy nagyon rendes férjed van aki szeret,aki nem lép félre (még bosszúból sem) aki képes teljes szívéből megbocsátani,és aki érted,a családotokért van.Ritka kincs manapság.Félreléptél,van ilyen,hibáztál,megbocsátott.Ő megkért,te hozzámentél.Most mégis örlődsz.Nem szép a másik érzelmeivel játszani.Az a másik férfi lehet hogy most izgalmas,meg volt az izgalom az életedben,de szerintem zárd le.Az unalmas hétköznapok,a monotonitás,az ugyanúgy ott is beköszöntene.Mindenkinek magának kell fent tartania a "tüzet".Csak nem igazán látom,hogy te ezt a férjeddel szeretnéd.Sok példát láttam már amikor valaki hasonló helyzetben kilépett,szinte mind megszívták...de nem ítéllek el,és te tudod,de én úgy gondolom egy házasságért a végsőkig harcolni kell.Ha semmiképp nem működik akkor persze ki kell szállni,boldogtalanságban nem szabad élni.Neked kell dönteni.Sok sikert hozzá!

Ja és én úgy gondolom, hogy folyamatos boldogság nincs. Szerintem már eleve jó életet mondhat magának az ember, ha azt mondja hogy általában elégedett a helyzetével, és vannak igen boldog pillanatai. Lehet nem vagyok valami romantikus, de nem hiszek a mindent elsöprő szerelemben.

Az ember felelősséggel tartozik emberekért, pl a gyerekéért, és nem rángathatja kénye-kedve szerint csak mert épp most per pillanat szerelmes.

Mennyi idő telt el a házasságkötés óta?

A férjed is magyar, vagy valmi hirtelenebb vérmérsékletű néphez tartozik?

Úgy gondolom, hogy ha van egy kisgyereke az embernek, akkor minden lépést úgy kell megtervezni, hogy neki a lehető legmegfelelőbb legyen.

Tehát, egy gyereknek apa is kell meg anya is. És a lehető legjobb, ha ez a két ember szereti egymást. A szeretet és a fellángoló szerelem között marha nagy különbség van.

Ha még tudják menteni a házasságot, akkor menteni kell, persze nem szenvedni meg marakodni. Egy gyereknek sem jó, ha késdobálós hangulatban kell felnőnie, vagy annál is rosszabb, jeges hangulatban.

Igen, a gyerek felnő, de nagyon nem mindegy, hogy gyerekként mit kap.

Bocsáss meg, de a saját életed tekintetében, - bármilyen furcsán is hangzik ez - Te vagy az első. Nem a férjed, nem a szüleid, nem a gyermeked/gyermekeid, hanem Te.

Az ember szereti a gyermekét/gyermekeit, de azok az élet rendje szerint előbb vagy utóbb elmennek a szülői háztól. Akkor egyedül maradsz a társaddal. Tudva ezt, a gyermekeid miatt maradsz vagy távozol egy kapcsolatból?

Nem a gyermek az első, mert ha Te nem vagy boldog, a gyermeked sem lesz az. Viszont, ha a gyermeked boldog, akkor Te is az vagy? Én ebben kételkednék.

Nem. Bizonyos dontessoroat onmagaban hordja a rosszat vagy a meg rosszabbat.

Nem mindenkinek van olyan szerencseje, mint Cammillanak.

Igen, olvastam én is.

De ott is már mikor felvállalták, nem volt az annyira romantikus.

Előrebocsátom, nem ítélem el a cikk íróját.

A kapcsolatot meg lehet menteni, amennyiben ezt mindkét fél akarja. Az, hogy a cikk írója férjhez ment, nos ebből azt gondolom, ezzel egy régóta benne hiányként élő dolgot is lezárt. Nem a gyermekéért ment férjhez, hiszen akkor azt sokkal korábban is megtehette volna. Most saját maga miatt tette ezt meg. Nem szánalomból, nem azért, hogy "biztos legyen" a helye, nem tartottak fejéhez pisztolyt. Azért ment férjhez, mert szereti a társát. Nem szerelemmel, azt a szeretője iránt érzi. Pontosabban arról azt hiszi, hogy szerelem.

Szerintem az a tény, hogy valaki valakivel a "szabadidejében" találkozik, és ott a legjobb formáját mutatja, odafigyelés, együttlét tekintetében az egészen más, mint a mindennapi együttélés.

Sok ember, aki szeretőt tart, ezt elfelejti, és azt gondolja, szerelmes, holott csak odafigyelnek rá, és kényeztetik. Ez az, amit "otthon" nem kap meg. Ebbe szerelmes a cikkíró, ez hiányzik Neki.

Tudom, nevetségesen hangzik, de abban a pillanatban, ahogy a férjétől kapja meg ezeket, azonnal halványulni fog az érzés, és egy idő után el is fog múlni az iránt az ember iránt, aki iránt most szerelmet érez, és aki miatt kínlódik. A cikk írója is megpróbálta összehasonlítani a kért embert. Almát a körtével. Ez nem működik.

Az pedig, hogy még tartja vele a kapcsolatot, a lehető legrosszabb, ami tehet.

A férj annak ellenére, ami történt szereti a feleségét. Megbocsátott a feleségének - és valahol mélyen saját magát is hibáztatta a történtekért, kimondva vagy kimondatlanul - a feleség pedig hozzá ment.

A kapcsolatuk elején valamiért beleszeretett ebbe az emberbe, valamiért összeköltöztek, és valamiért gyermekük született. Ami történt megtörtént, nem hátra kellene nézegetni, hanem azzal az emberrel kézen fogva előre menni, akit társává választott.

Ajánlom figyelmedbe kedves cikkíró a közösségi zene és filmnézegetős csatornán a Fireproof című filmet. Magyar nyelvű szinkronnal is fent van.

Nem az a legfontosabb, hogy ő ne sérüljön, hanem a gyerek ne! Ha csak marakodni tudnak apukával, akkor jobb elválni, ha van esély szépen élni, akkor meg mindent meg kell tenni ennek érdekében. Mert a gyerek az első és a legfontosabb.

Azért az élet nem egy Anna Karenina regény :)

Hát ha ez a hozzáállás maradi, akkor én is az vagyok :)

Szomorú, de kib...ott önző társadalomban élünk.

A kisfiadnak az volna a legjobb, ha apa és anya együtt marad, és nem veszekszik

A férjednek az volna a legjobb, ha bedobozolna, és szülnél még egy gyereket.

A barátodnak az volna a legjobb, ha vele volnál.

Neked mi a legjobb, mikor leszel boldog? Valaki így is úgyis sérül, az ne te legyél! ;)