Család vagy szerelem? (beszélgetős fórum)
Szerintem kiderült, hogy nem magamért élek!
Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha egyenlore nem tennel semmit, es nagyon-nagyon osszehuznad egy kicsit magad. Munka, tanulas, sport; kevesebbet lelkizni, agyalni, fantazialni, tobbet tenni, dolgozni masokert.
Ezt most nem igazán értem. Kifejtenéd?
Tudom, hogy igazad van és ezen is vagyok, hogy ezt elérjem, hogy ne is keressük egymást.
Egy hibás egy kapcsolatban sosincs, de már írtam erről, h mind 2 félnek tenni kell mindenért.
Hallgass a szívedre!:)
Én szurkolok Neked!
Ha elolvastad a cikket akkor világosan olvasható benne, hogy nem volt minden rendben köztünk, s ez mindkettőnk hibája volt. Ezt már mind átbeszéltük a férjemmel. Gondolom, hogy a megbocsájtásának az is oka volt, hogy felismerte nem csak én hibáztam.
Ezzel egyetértek.
És tényleg nem a kísértés miatt, hanem ezzel jelezve a döntés komolyságát és azt, hogy tiszteletben tartom a másik érzelmeit. Nem utolsó sorban nem forgatok ezzel kést a szívében.
Na hát ha már döntöttél, akkor miről is szólt az írásod?
Azt meg felejtsd el, hogy a szeretődből barát lesz. Persze, egészen addig a pillanatig, amíg össze nem akadtok egy gyenge pillanatban. És akkor kezdődik minden előlről.
Ha a férjed mellett döntöttél, akkor teljesen szakítsd meg a kapcsolatot a másikkal. És ne csak azért, hogy nehogy kísértésbe ess. Szerintem ennyivel meg kéne tisztelned a férjed. Gondolj bele, fordított esetben neked hogy esne, ha meg akarná tartani barátnak a nőjét, akivel megcsalt?
Igy is tonkre lehet tenni masok eletet...
De ennyire???
Mit ve'tett a ferj, mit a kisgyermek??
Csak azert, mert anyuka nem tud parancsolni az osztoneinek;
Elmulik!!!
Nem élem az életed ..nem látom amit látsz és nem érzem amit érzel..De..ha nem szereted a férjed..ha nem tudsz szeretettel hozzábújni..ne adj isten taszít..Akkor abból már nem lesz semmi..csak a kín..A gyerek akkor boldog ha a szülők is azok..Magam részéről nem hiszek abban ,hogy újra lehet gerjeszteni érzelmeket...Ha a másikat szereted igazán..akkor egy idő után a férjedet /rendkívül rossz ötlet volt hozzámenni/meg fogod utálni....Ne szülj második gyereket ..semmiképpen sem..
Ezt nem igazán értem. Ha valakinek az értékrendjébe nem fér bele, amit tett, azért engedd már meg neki, hogy esetleg hányjon magától.
Engem is szeretett a férjem,de egy házassághoz az édes kevés.Nem élhetsz le egy életet egy olyan emberrel akit nem szeretsz,vagyis leélhetsz,de minek?Ne érts félre nem a lángolásról van szó,hisz természetes,hogy az egy idő után alább hagy,hanem,hogy teljesen elmúlik az egész,hogy ha hozzád ér,az olyan mintha egy idegen érne hozzád,abszolút kellemetlen,hogy természet ellenesnek érzed azt,hogy egy ágyban feküdj vele,és akkor még csak nem is a szexről beszélek,csak próbálom érzékeltetni,azt hogy tényleg abszolút érzed,hogy vége van,nincs keresni valótok egymás mellet.
Miért kezdtél el másokkal ismerkedni ha a házasságod rendben van?
Azért tök jó, sok nő arra biztatja a másikat, hogy hagyja el a férjét.... Én értem, hogy sokan most boldogabbak az új kapcsolatban, dehát senki nem mondta, csak egy emberbe lehetünk szerelmesek életünk során, DE miért kell váltogatni? Én szerintem túl maradi vagyok meg minden, ha egyszer a férjem szeret, tisztességes velem, dolgozik értem és a családomért, áldozatokat hoz, a családot helyezi előtérbe, ha velem kedves és érzem szeret, akkor miért hagynám el? Mert nem lobog a tűz úgy mint az elején? Ezt most már nem neked írom Kaleidószkóp, hanem azoktól kérdezem akik "váltottak". Természetesen azt megértem, ha valaki azét lép ki egy kapcsolatból, mert abban bántalmazott valamilyen téren, vagy mert a férje/felesége alkoholizál, elveri a sok pénzt értelmetlen dologra, nem jár el dolgozni, gorombán viselkedik, holott nincs oka stb stb, az érthető, DE amúgy? Szerintem nem véletlen tart ott a társadalom ahol....
járt utat a járatlanért el ne hagyj.
ha valakivel megromlik a viszonyunk, úgy érezzük, hogy elég, hogy ez így már uncsi, képesek vagyunk keresni egy ,másik lehetőséget, hiszen az új mindig izgalmas, meg kell ismerni, mert még ismeretlen. de tényleg feldobnád egy kis fellángolásért a régit? nem kéne szimplán elgondolkozni, hogy mivel jobb az új pasi a férjednél? ha le tudtál vele élni ennyi időt, ráadásul szeret, nem csal meg, nem bánt, akkor hogy lennél képes az "izgalmasért" ott hagyni?? fel kell dobni a házasságot, programokkal, több szexszel, nevetéssel, idézzétek fel a férjeddel a jó dolgokat, a találkozásotokat, a randikat, bármit, ami segít emlékezni a szépre. és nem egyből a kiutat keresni. az új izgalmas pasi pedig, ha őt választanád, ugyanúgy unalmassá, megszokássá válna egy idő után, sőt, ki tudja, milyen rejtett tulajdonságai vannak...
Azt írod, hogy már döntöttél.
Ha így van, akkor állj erősen a döntésed mellett, és egy idő után a kísértés el fog múlni.
De ehhez le kell mondanod a barátságáról is, mert úgy nem fog működni, hogy vele is tartod a kapcsolatot.
Valamiről muszáj lesz lemondanod, addig nincs kiút.
Nem, nem feltételeztem, "unatkozó háziasszony vagy", pont ezért írtam, hogy dolgozz', járj el erobikórákra, járj vásárolni, foglalkozz továbbra is annyit a csemetéddel amennyit tudsz és szépen lassan minden visszazökken a régi kerékvágásba. A férjed biztos nagyon szeret téged, menjetek el néha vacsorázni - ha megtehetitek -, moziba, sétáljatok, romantikázzatok. Talán vissza lehet hozni a rég elfeledett érzéseket. Én drukkolok neked és hidd el, ha a férjedre újra egymásra találtok, akkor már ne is lesz szükséged arra a "barátra"! Remélem jól döntöttél és ezt az idő is igazolni fogja!
Hát hajrá sok szerencsét hozzá:) Én is megpróbáltam annak idején,mégis az lett a vége,hogy elhagytam a férjemet azóta a "szeretőmmel" és a lányaimmal élünk négyesben,igazi családként,még ha nem is Ő a vér szerinti apjuk.
Akkor most felhozom anyukám példáját. 5 gyereket nevelt fel az apám mellett, akit talán még szeretett, mikor hozzáment, de útközben (a 3. gyerek után (én az 5. vagyok)) beleszeretett valaki másba. Soha nem volt köztük semmi, de ő volt élete nagy szerelme. Sok sok vita és veszekedés volt otthon emiatt, mert apukám nagyon féltékeny volt. Még azzal is meggyanúsította anyukámat, hogy a 4. gyereke nem tőle van, hanem a másiktól. Szegény nővérem meg is sínylette ezt gyerekként. De nem csak ő! Mindannyian úgy nőttünk fel, hogy nem tudjuk milyen a szeretetteljes anya-apa viszony. Ezt mind az öten meg is tapasztaljuk a saját viszonyainkon. Nagyon rossz volt látni, hogy otthon csak a veszekedés van. Hogy az én anyám-apám még egy puszit sem adott egymásnak soha. Szóval, ha pont a gyereked miatt nem akarsz kiszállni a kapcsolatodból, akkor ne tedd!! Azzal teszel neki rosszat, ha benne maradsz. Hidd el, én tudom! Én sokszor kívántam, hogy bár válnának el. Nem tették. Apukám sajnos meghalt, mikor 13 éves voltam. Anyukámat 1 évre rá megkereste ez a régi szerelem. Soha olyan boldognak nem láttam, mint akkor (55 évesen), abban a pár évben, ami még nekik megadatott (sajnos pár év múlva meghalt ez a férfi a sors fintoraként ugyanabban, mint apukám).
Szóval összefoglalva: hallgass a szívedre!!
Igazán nem bántottál meg a reakcióddal, értem a mondani valódat. :)
Annyit fűznék hozzá, hogy nem egy unatkozó háziasszony vagyok ám. Egyszerűen így történ, így alakult....van ám, hogy az ember sodródik az árral. Most próbálok visszaevezni.
Lehet, h csak a lelkiismeret furdalása miatt ment hozzá?:) Nem tudhatod, Te sem, és én sem, de tennünk kell, h a kapcsolatunk ne engedjen le mint egy lufi, de nem biztos, h tud csak, ha mind 2 fél szeretné. Gyerek miatt sok mindent bevállal az ember, ezt csak azok értik akik ebben éltek, egy anya védi gyerekét mindentől.
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat és a tanácsokat. Őszintén bevallom, hogy megleptetek, mivel én tényleg szinte csak vádaskodásokra és elutasításra számítottam.
Annyi igazságot leírtatok, szinte mindenkiében éreztem valamit....
Én úgy érzem, hogy azzal, hogy hozzámentem a férjemhez döntöttem és választottam. Természetesen szeretem, bár már lehet, hogy nem azzal a lángoló szerelemmel, de hát ennyi év után kétlem, hogy bárkinél is ez lenne, még akkor sem, ha nem követte el az a hibát amit én.
Nem fogok elválni, mert ha ő ezt képes volt értem és velem végig csinálni akkor nincs kérdés és kételkedés. Valahogyan újra el kell nyernem a bizalmát és tudja és érzi, hogy én ezt nagyon komolyan gondolom.
A "barátom" - én inkább így nevezném....ő elfogadta ezt, tiszteletben tartja, de a barátom szeretne maradni és ha szükségem van rá, akkor segíteni bármiben.
sajnos sok az ítélkezés... "milyen anya kép lesz a gyereked előtt"... hm.. mégis milyen?! attól mert az anyja nem boldog a házasságában, a gyerek apjával még a gyereknek nem lehet semmilyen rossz anya képe az anyjáról.. ez nem jelenti, hogy kevésbé szereti a gyerekét, vagy más fontosabb nála..
egysze MINDEN kiderül... MINDEN..... és akkor ott fogsz állni és életed végéig HÁNYNI fogsz magadtól.
az, hogy megpofoz a férjed, az lesz a legkisebb büntetés. Az ÉLET nagyobbat fog bevágni.
a gyengeséged miatt (mert nem mertél lépni) és amitt is hogy MINDENKIT megaláztál. még a gyerekedet is... hiszen milyen "anya" kép lesz a gyereked előtt ??
egyet ne felejtsél el: a mostani kapcsolatod "költség" sokkal nagyobb lesz, mint amit kapsz ettől a szeretőtől....
ezt meg hallgasd meg...
[link]
Igen, igazat adok neked Csabi abban, hogy tisztáznia kell mind a két féllel mit érez és mit akar. A hölgy nyilván szereti a férjét ha hozzáment. Tehát előbb volt a megcsalás és utána a házasság. Ha azt a másik ffit szereti, akkor miért ment hozzá a párjához? Szerintem azáltal, hogy másik szemszögből közelítettem meg a dolgot, még nem törtem pálcát a hölgy felett. Nyilván előfordul, hogy megszeretünk mást, de akkor el kell döntenünk mit akarunk.
Minden kapcsolatban vannak nehézségek, de idővel nem várhatjuk, ugyanúgy lángoljon a szerelem mint az első hónapokban.
Szerintem senkinek semmi joga itélkezni. Nem tudhatja senki, hogy mit hoz a jövő, és nem esik épp ő is hasonló cipőbe. Szerintem várj pár hónapot...probáld rendbe hozni a kapcsolatodat a férjeddel ( addig ha lehet szakítsd meg a másik férfival a kapcsolatot) és ha pár hónap múlva is azt érzed, hogy nem megy és mást akarsz akkor nincs értelme folytatni a házasságot... gyereket meg főleg ne vállaljatok be még egyet. ELhiszem, hogy a gyerek miatt nem mersz lépni, de nem a ti gyereketek lenne az első és utolsó akinek a szülei elváltak, és ettől még ő lehet ugyanolyan bolodg, mint egy olyan kis barátja akinek a szülei boldogok a házasságukban. Nézd a saját érdekedet is!! Légy boldog! A szerelem mindenkinek jár... :)
Én értem miről beszélsz!
De senki fölött ne törjél pálcát, nem tudhatod mit hoz a jövő:))
Engem is megaláztak, tönkre tettek és a házastársam, pedig sosem volt mellette senkim, de boldogtalanul élni valaki mellett, már kevés, h hozzá bújak tévénézésnél, már inkább taszít.
A szívnek parancsolni nem lehet, egész életében bánni fogja, h nem lépett, ott lebeg majd, h milett volna ha.....!
Légy erős azt kívánom és lépd meg, de becsületesen felemelt fejjel, mind 2 féllel tisztázd.Én szurkolok neked:)
Légy Boldog! :)
Ne haragudj meg, hogy ezt írom, de a te életed túl kényelmes! Van egy férjed, aki tiszta szívéből szeret téged, aki dolgozik érted és a gyermekedért. Igaz, nem látok bele a családotok életébe, csak tippelhetek az alapján amit olvastam, de le merem fogadni, ő (a férjed) nem keresett másik nőt akkor, mikor mind a ketten éreztétek valami megromlott kettőtök kapcsolatában. A férjed szeret téged, férfibüszkeségét eldobva felvállalta érzelmeit (sírt) és megkérte a kezd, hogy biztosítson affelől, szeret és "felvállal" téged. Te vagy a párja, aki kiegészíti. Nem hiszem könyörtelenül maga mellé akart ezáltal láncolni, hogy akkor márpedig "csak az enyém leszel senki másé". Ő is tudja, ha valaki menni akar, úgyis megy. Te maradtál. Nyilván szereted, csak meguntad a szürke, dolgos hétköznapokat és izgalomra vágytál. Az a másik férfi lehet szeret, de nem annyira mint te őt és fele annyira sem szerethet mint a férjed. Eleve ha tudta van valakid, van családod, bármennyire is vonzónak tart, nem erőlteti a dolgot. Neki ez inkább kihívás volt, hogy megszerezzen téged!Belegondoltál abba, mi lenne ha őt választanád? Vajon mindent megtenne érted?Szeretne annyira felségül vegyen?Szerintem ha már csak az övé lennél, nem lenne benne izgalom és megunná. Lehet két szék közül a pad alá esnél. Sőt biztos. Becsüld meg és szeresd a férjed, mert biztos nemcsak jóban, de a rosszban is melletted áll majd (utóbbit már bizonyította). Dolgozz ahogy eddig, járj el tornázni és foglalkozz sokat a gyermekeddel és próbáld meg helyrehozni a szerelmi életed a férjeddel. Hidd el, ha nap végére lefáradsz, nem lesz időd sem energiád izgalmas kalandokra. Többre fogod értékelni az esti összebújást a tévé előtt. Ez az élet, nem pedig egy szerelmes regény......
További ajánlott fórumok: