Bűntudatom van, bölcsibe kell adnom kisfiam, nem tudok vele... (beszélgetős fórum)

Tudod nem helyes a szemléleted! Az ikrekkel otthon voltam 7 évig! Feketén dolgoztam szobafestőként 3 évig mellettük, mert apuka naplopónak hívott! Nem vettek fel takarítani sem, mert két gyerekem van…,folyton betegek lesznek volt a kifogás! A harmadik gyereknél is iskolába jártam, és 2 évesen bölcsibe ment, mert igen, kellett a pénz! Kaptam egy jó munka ajánlatot és kitudtam törni egy kicsit a szar házasságomból, mert apukának az sem volt elég, ha a legszuperebb, legtökéletesebb anya, feleség voltam, egy senki voltam, mert nem volt pénzem. Ahhoz, hogy eltudjak válni, kellett pénz! Így is 5 éves volt a kicsi, mire megtudtam a saját életemet, magamat teremteni! Nem lettek sérültek a gyerekeim!

A fiam 4 évesen kezdte az iskolát itt Angliában! Nem beszélte a nyelvet! Fantasztikus gyerek! Nem tört meg, pedig 2 éves korában kezdte a bölcsit és ezzel egy időben lett leszoktatva a ciciről, addig szopizott, ezt nehezebben viselte.A lányom fantasztikus ember lett, nem sérült! Az ikrek ugyan csak rendben vannak, bár velük voltam a legtöbbet!

2 évesen rendben vannak a gyerekek! Nem kell aggódni az miatt ,hogy bárki sérülni fog! Miért szültem? Mert mindig nagy családra vágytam, mert a gyerekeim teljessé tettek! Viszont nem szűntem meg mint nő, csak mert anya vagyok!

Ha ezért elítélsz valakit…,elítélsz engem, akkor mit éreznél, ha elvetettem volna a gyerekeim, mert nem választottam megfelelő apukát? Jobb lett volna?

Ez így nem szép! Olvasd el még egyszer, hogy miért is kell visszamennie dolgozni!

Elsiklottál valami mellett. Van elméletem arra, hogy miért reagáltál ilyen hevesen!

Persze, mert akinek a férje nem talicskán tolja haza a nagylóvét, az ne is szaporodjon, igaz?

Inkább hallgattál volna…

Ugyanígy voltam. Volt, hogy síkítva tépte a ruhámat reggel a gyerek, hogy ne hagyjam ott. Bőgve mentem dolgozni. 2 percre volt a melóhelyem. Mire beértem, küldték a képet a bölcsis nevelők, hogy boldogan játszik rendőrsisakban a gyerek a többiekkel. Nap végén alig akart hazajönni.

Jó neki a társaság, hidd el. Ne legyen lelkifurid! Persze lesz, de túl kell élni ezt is. Ez rendben van!

Neked életed legszebb három éve volt, más meg vágja a centit.

De az a más miért akar másnak megfelelni? Miért nincs önálló gondolata, amit érvényesíthetne, urambocsá, miért szült gyereket, azt is elvárásból? Vagy, hogy megfogjon egy pasit, netán a lakásért, a segélyért?

Utóbbira is van példa.

"A 2-3 éves otthonlétet Kádár vezette be a kapun belüli minkanélküliség része volt, mert kivont egy csomó aktív embert a munkaerőpiacról, így nem látszott munkanelküliségnek. Azóta meg senki nem mert hozzányúlni."

Erre válaszolta Birebora, hogy Kádár jól tette, én meg azt, hogy nem tette jól - mert olyanokat is 3 év otthonlétre kényszerített, akiknek nem való, és akik nem akarták.

Nem gondolom, hogy ettől szaranyák lettek volna/lennének.

A magyar nők (anyák) foglalkoztatottsága alacsonyabb az európai átlagnál a gyes "bebetonozottsága" miatt. Ha a gyes elengedhetetlen feltétele lenne a gyerek mentális egészségének, egészséges testi-lelki fejlődésének, akkor miért nem vagyunk ezen a téren világelsők? Mert nagyon nem vagyunk, sőt...

Felőlem mindenki maradjon otthon addig, ameddig gondolja, és ameddig megengedheti magának anyagilag vagy egyéb szempontból. Ha valaki a főállású anyaságban szeretne kiteljesedni, tegye, én csak örülök, ha a vágyott életet élheti. Csak ne legyen rákényszerítve senkire. (Tudom, nem konkrét kényszer, de az elvárások nagyon erősek.)

Ahogy írtam, nem a gyest tartom rossznak, hanem a hozzá kapcsolódó elvárást. Az első hozzászólásomban is azt nehezményeztem, hogy elvárássá tették.

Neked életed legszebb három éve volt, más meg vágja a centit.

Már a 7. hsz.-ben leírtam életem legszebb 3 éve volt, hogy a gyerekemmel lehettem.

Igaz, amikor aludt, akkor én tanultam, tehát volt feladatom is.

Nem volt GYES betegségem, nem voltam depressziós, annak ellenére, hogy szerettem a munkámat. Igaz fiatalon szültem,tehát még nem voltam belefásulva semmibe, nem azért vettek el, mert jött a gyerek, nem lakásért kellett a világra jönnie a gyereknek stb.

A teljes GYES életünk egyik legjobb időszaka volt, igaz, kötetlen munkaidőben dolgoztam mellette. Munkámat is elvégeztem, a fiamat sem untam, otthon is viszonylag rend volt.

Ahogy Birebora,én is nosztalgiával gondolok vissza arra a 3 évre.

Gyesbetegség, munkaerőpiaci érték erős csökkenése (ez az átkosban még nem számított). Továbbá mindenki megszokja, hogy "anya úgyis otthon van", ergo neki kell mindent csinálni.

De nem gondolom, hogy 3 évet otthon lenni a gyerekkel rossz. Az erőltetése, elvárása a rossz, vagyis az, hogy nem veszik figyelembe az egyéni igényeket. Ha valakit frusztrál, hogy kiszakadt a megszokott életéből, és nem elégíti ki szellemileg a pelenkázás-kisautótologatás-házimunka, akkor senkinek nem jó az otthonlét erőltetése.

Fog jutni időd rá, mert jutni kell. Ez nem kérdés. Gyereked van, nyilván lesz időd rá. Hidd el sokan munka után látják el a feladatukat otthon is. Megszokod te is és a gyerek is. Apukát vond majd be a feladatokba és ha van nagyszülő és tehetik, őket is. Igy áll fel a család. Kicsit most érzékeny vagy amit megértek.

Hány éves a gyerkőc?

Remek, te is, én is fenntartjuk a véleményünket és igy kerek a világ. Nem kell mindenben mindenkinek egyetérteni.

Nekem jó volt úgy. A mai napig jó szivvel, és szeretettel gondolok vissza arra a 3 évre. A politikai része sem most, sem akkor nem érdekelt. Örültem, hogy lehetőségem volt kihasználni.

Arra biztatok minden anyukát, apukát ha teheti használja ki ezt a páratlan lehetőséget.

Bizony nagyon kényelmes, boldog és kiegyensúlyozott, soha vissza nem térő időszak volt nekem (kihangsúlyozom, nekem de élek a gyanúperrel nem vagyok ezzel egyedül) Mindenre volt időm kényelmesen.

Vigasztajon a tudat, hogy szerintem mindenki vagy sokan igy érez ahogy te, és ha a gyerek 3 éves kora után mennél vissza dolgozni akkor is igy éreznél. Ez egy folyamat, de meglátod minden rendben lesz.

Elég jól követem, hogy ki mire válaszol.

Igen, a gyest még az átkosban vezették be.

Azzal a nem titkolt céllal (mivel akkor a teljes foglalkoztatottság volt az előírás), hogy így legálisan több százezer nőt ki lehet vonni a munkaerő piacról.

A véleményem fenntartom, a huszonezres gyesből vegetálni lehet.

Sokaknak sajnos nem választás, hogy otthon maradnak vagy sem. Pl. nincs bölcsőde, ahová járhatna a gyerek.

Nézd, nem tudom, hogy és miért nem követed ki mire válaszol, pedig nem nehéz. Valaki irta, hogy Kádár vezette be a 3 éves gyest, én arra reagáltam, hogy jól tette. Erre ketten irták, hogy szerintük nem. Szerintem meg de. Én otthon voltam és kihasználtam. Életem egyik legboldogabb időszaka volt. Igaz, nem most volt, más világ volt, pedig hitelünk volt, új lakás stb. Apuka sem dolgozott ájulásig. Most is azt mondom, nem kötelező. Aki nem akarja, nem tudja, menjen vissza dolgozni.

Sem hangulatról, sem pénzről, sem ájulásig munkáról sem semmiről nem irtam. Akinek nem éri meg, ne maradjon otthon. Kb. ennyi.

Köszönöm a hozzászólásokat.

Sajnos igen a pénz miatt megy bölcsibe, mert dolgoznom kell, de tudom hogy jót fog neki tenni, mert szeret gyerekek között lenni. Az bánt hogy nem tudom mi van vele addig, félek nem jut úgy figyelem rá mintha csak velem lenne, de az is igaz én néha kiégek és türelmetlen leszek, így munka után hiányozni fogunk egymásnak. Kényelmes volt eddig vele lenni, háztartást főzést meg tudtam csinálni, most majd mindezt munka után, ugyan jut-e így is elég időm rá.

A gyerek 2 éves kora után járó huszonezres gyes sokat dob a hangulaton.

Apuka dolgozhat látástól-ájulásig, vagy megy a spórolunk mindenen.

Nem tudom, hogy ez mennyire pozitív a gyerek fejlődése szempontjából.

Hogy az anya otthon lehet 3 évig a gyerekével?

Szerintem ennél jobb és hasznosabb dolog kevés van. De aki nem úgy gondolja ne használja ki. Szive joga mindenkinek az tenni amit jónak gondol.

Mobilról válaszoltam az előbb, így a te hozzászólásodat is Bellabi hozzászólásának néztem.

Erről tudnék mesélni, de itt jön be csak a saját látásmód elfogadása.

Nem a kíváncsiság hajt, hogy ez hogyan működik sikeresen.

Hát tudod mit, hidd a vállveregetést, meg is érdemled. Élj a magad világában, véletlenül se merj valami másról gondolkodni, mint amit beléd vert a megszokás a társadalom. Pont neked és a hasonlóan gondolkodóknak nem is ajánlanám, sosem tudnátok a világra nyitott, boldog és elfogadó embereket nevelni.

Kedves Bellabi!

Gondolkodtam leírjam-e? Viszont arra jutottam semmi értelme.

Egy biztos, amilyenek vagyunk, nagyjából olyan a társaságunk, olyanok a barátaink. Tehát nincs értelme erről győzködni bárkit is, hogy ez nagyon jól működhet.

Az is tény, ehhez kell a szülő ne teherként élje meg, a gyerek is élvezze.

Voltak itt is, akik írtak naplót erről, aztán bezártak a sok okoskodó, ellenkező miatt.

Látod a magad igazát fújod te is! Ha figyelmesen olvastál volna, akkor láthattad, már az elején írtam, attól, hogy otthon van az anyuka, nem azt jelenti a 4 fal között élnek egy börtönben. A gyereket attól még viheti közösségbe, lehet tartalmas, netán tartalmasabb életet élni.nem magyarázom tovább, ehhez a mást is elfogadni tudó egyén kell, nem beszükült látásmód.

Azt a kérdést vártam és a gyerek, gyerekek hogy élték meg, hogyan érték el a szülők, hogy a gyerekek jobb eredményt értek el?

Nem,beszükült gondolkodású vagy, csak a saját verziód tudod elképzelni. Neked nem is tudnám javasolni

És erre mi motivált, hogy 12 éves koráig magántanítsd? Hány éves koráig volt magántanuló? Mi lett a kamaszkori barátságokkal, szerelmekkel? Ha publikus...

Lehet amúgy, hogy a Te családodban van egy kivétel, de a covid miatti "online", valójában szülőkre maradó oktatás jellemzően meglátszik a Covid-generáció tudásán és nem jó értelemben. Én tanítottam otthon a lányom 1 évig, ő is egyéni tanrendes volt, COVID miatt, nekünk tüdőbeteg van a családban, és vakcina előtt szinte biztos, hogy megölte volna, így ez volt a legksiebb rossz. A vizsgákat ő is megcsinálta (énekből lett egyszer 4-ese, a többi 5-ös), de pl. mondták, hogy látszik, hogy nem fut úgy, ahogy azok, akik egész évben az udvaron futkároztak egymással. Illetve neki nagyon hiányoztak más gyerekek, nehéz volt utána már egy összeszokott társaságba beilleszkedni, szerencsére elmondta, és rengeteget beszélgettünk, hogy ez nem neki szól, csak annak, hogy új, hogy hogy közeledjen, hogy reagáljon. Ha ugyanez a szitu, lenne, még egyszer így döntenék, de sok nehézséget okozott és örülök, hogy túl vagyunk rajta. Most rengeteg barátja van, jó nézni együtt őket.