Van olyan név, amit nem adnátok semmiképpen a gyermeketeknek? (beszélgetős fórum)

Hát én sem. Plo Koon izélgeti itt Enissát egész nap, már azt is ráfogja, hogy miatta nem lehet beszélgetni. Most meg te is ringbe szállsz.

Írtam, hogy szerintem hagyjuk, de nem bírjátok ki, hogy ne hangoztassátok a véleményetek. Oké, szerintetek úgy van, más szerint meg nem. Ennyi. Lapozzunk.

Rengeteg név létezik, amit nem adnék a gyerekemnek.

Kedvenceken még nem gondolkodtam, de tetszik az Ajsa és a Hunor.

Szerinted. De nem bírod abbahagyni, elfogadni, hogy másnak meg más a véleménye. Nyilván oka van.

Gondolom, te is a csúfolódók táborában voltál, ezért véded annyira a mundért.

Szerinted nem kellene. De te is csak egy vélemény vagy.

De talán már alaposan túl van ragozva a téma, úgyhogy hagyjuk.

Ugyan már! A semmitmondó, mit eszel, iszol, főzöl fórumokat a törzspont vadászok nyitogatták és írják tele naponta.

Egyébként már lassan egy napja izélgeted te is itt Enissát. Szóval miattad se lehet másnak más véleménye, csak amit te gondolsz? Miattad se lehet itt semmit sem írni.

Én a saját régi nevemet nem azért cseréltem le, mert tiszítószer már iskolás koromban is volt ilyen, és rendszeresen megkérdezték, habzok-e már. Nem azért, mert a saját férjem is poénkodott vele - ő legalább kedvesen, de mégis. Nem azért, mert irodalmi alak is kapta ezt a nevet, és nem éppen szimpatikus egyéniség volt. Habár ez mind közrejátszott.

Azért a leginkább, mert gyakran nem tudtam kimondani bemutatkozáskor. Hótt ciki volt. Mássalhangzó-torlódás volt a vezetéknevem utolsó betűjével, a kellemetlenebb változatban. Bemutatkozáskor a legcikibb, ha a saját neved nem vagy képes kimondani.

Oké :DD

Erről jutott eszembe, csuda jó dolog, hogy az angoloknak nem kell azonnal utónevet adni a gyerekeiknek, várhatnak 3 hónapot, hogy nagyjából lássa a szülő, milyen habitusú a gyerek, de ha mégis úgy érzi rosszul döntött, egyéves koráig bármikor változtathat az utónéven,

Ha esetleg most nevetnél rajtam, hogy milyen habitust lehet felfedezni egy csecsemőn, saját tapasztalatomat leírom. Egypetéjű, mások által összetéveszthető babák, egyik már születésétől elmélázó, komoly arcot vágó, míg a másik állandóan mosolygó, vidám baba volt, most 7 évesen is megmaradt ez a habitusuk.

Nem kell se neked, se nekem, se másnak kutakodni utána, de legyen ez örök tanulság a hölgynek, hogy mit oszt meg a világhálón.

Ha én a jogvédő szervezet vagyok, ti meg a védőügyvédei, tehát a mérleg egyensúlyban van.

Igen, tényleg vannak itt olyanok, akik másnak adják ki magukat, mint akik. Volt akinek a hozzászólásai felkeltették a figyelmemet, osztották az igét , csüngtek a szavain. Tényleg neki utánanéztem, s köze nem volt ahhoz a valakihez, amilyen arculatot felépített itt magának. Csupán egyetlen fotó alapján, tudtam meg hol él, milyen kocsija van, ki a családja, mi a foglalkozása, köze nem volt ahhoz, aminek itt beállította magát. De annyira butus volt, hogy egy csomó nyomot hagyott maga után a világhálón. Megnyugtatásodra, nem jelentettem fel, ez nem az én stílusom , elvileg nagykorú emberek használják az oldalt, azt hisznek el, amennyit akarnak.

Ez a többször leírt fingszitálás mondásod, olyan gyerekes :DDDD, szinte az óvodában érzem magam. :DD Tudod, a szó maga az ember, a jelleme.

Szilvia papírtörlő.

Dobó Kata (ismerős).

Félix (ketchup - szintén ismerős).

Varga Ferenc, Molnár Ferenc, nem, nem az énekesek, de gyakran kérik őket, inkább énekeljenek, mert a munkájukhoz nem értenek (és mindenki röhög - ők is).

Stbstb.

Végtelen a sor.

Nézd.

Odamehetsz, ahol ez történt, hisz kinyomozhatod, hol volt ez az egész. Akár Fittnagyi személyazonosságát, akár az említett 2 kisfiúét megtudhatod.

Megkérdezheted őket, hogy és mondjátok gyerekek, történt már veletek vicces vagy dühítő dolog a nevetek miatt?

Mire ők nagy valószínűséggel azt mondanák, igen, és talán mondható, hogy még fog is. Miért? Mert nem kell ahhoz különleges, vagy nem megszokott név ahhoz, hogy ilyesmik történjenek az emberekkel.

Simán lehet ezt még rágcsálni napokig, de a lényeg ám nem változik: attól, hogy valaki az adott pillanatban elviccel valamit (amit egyébként a kollégája ért csak), és nem sért meg senkit vele, attól még lehet jó szakember, és főleg jó ember.

Mondhatni minden csak kontextus kérdése.

Nem ideges vagyok, hanem táblagépről írtam, sajnos nem vagyok hozzászokva, mert billentyűzetet szoktam általában használni.

Miért is kellene nekem a hölgy után kutakodnom a neten? Nem csapott be, nem adta ki másnak magát, mint aki valójában. Elmondott egy sztorit, te pedig, mint egy jogvédő szervezet, véreskezű tagja rácsaptál, mint gyöngytyúk, ama bizonyosra, és már második napja a fejét követeled.

Azt hiszem vannak itt a Hoxán sokkal, de sokkal kétesebb alakok, azok után nyomozhatnál, ha ennyire tisztában vagy a google használatával.

A véleményedet már legalább százszor elmondtad. Ezért írtam ez már a fing szitálása. Szerencsére, ahogy látom csak páran osztják, és bízom benne nem vetted el a hölgy kedvét a további beszélgetéstől.

Ó, ha tudnád, hány ember nem alkalmas a hivatása végzésére, kortól függetlenül. A kor nem érdem, szerencse kérdése csupán.

Ha tudod használni a google-t akkor jól tudod, hogy a fotók alapján beazonosíthatod a települést. A nagyi már törölte azokat a fotókat, az unokája nevét is.

Mivel lennék különb annál akkor, ha leírom, pont azt, amit nagyon elítélek?

Az én lelkiismeretem nyugodt, nem kell aggódnod érte.

Csak azt nem értem, miért vagy ennyire ideges?

Véleményt írunk egy dologról, amit nem egyformán ítélünk meg.

Én szemtől szembe írtam le a véleményem, senkiről nem beszéltem a háta mögött.

Nem szép tőlem, hogy a hölgy korát firtatom, de azt hiszem valamit már letett az asztalra, ha ennyi ideig maradhatott a szakmában. Úgyhogy nem hiszem, hogy a hozzáértése megkérdezhető lehetne.

Bizony vannak, olyan országok is, ahol ha a világhálót használod fővesztés jár. Szerencse nem ilyen országban élünk, mert akkor már egyikünk sem élne.

Ha annyira azt állítod kibeszélte a gyerekeket, mondjál már róluk valamit a neiken kívül? Izgatna a sztori. Bepisilnek éjszakánként, vagy esetleg a szüleik nem adnak az egyéni ápoltságukra? Netán verik őket?

Vagy ilyen dolgokról te sem olvastál? Mert akkor amit állítasz kicsit több mint hazugság. Nehogy te kerüljél bajba, hogy valakiről olyant állítasz, ami nem történt meg.

Nyuszifül! Utánad szabadon, a megszólításban. :D

"(válaszként erre: 114. - Sikerbox)" Csak olvasol, de nem figyelsz, te fiú!

Ezt írtam, helyesbítettem .

De nem fogalmaztam jól, elfogadják a nevüket ez a helyesebb."

Neked is szép délutánt és tényleg kívánom, hogy a nagy Ő, általad kedvelt névvel jelenjen meg az életedben!

Engem nem ért sérelem, helyesebben a gyerekeimet nem érte, de én olyan ember vagyok, aki elítéli azt is, ha a máséval történik, vagy mással történik olyan eset, amit nem szép dolog kibeszélni, főleg nem a világhálón.

Akinek meg illik tudni a pszichológiából is valamit, annak nem szabadna így megnyilvánulni. Vannak országok, ahol ezért az életben nem mehetne gyerekek közelébe, ha a felettese tudomására jutna.

Ezek szerint ismered Fittnagyit, ha tudod, hogy szereti a gyerekeket. Én nem ismerem.

Én nem azt mondtam, újra és újra félreért néhányotok.

Persze, hogy találkozik az ember hülye, komikus helyzetekkel, ami könnyet csal az ember arcára.

Novellát tudnék írni, a kacagtató történetekből, de nem írom ki a világhálóra , és nem teszem ki a fotómat is hogy még inkább beazonosítható legyen a két kisfiú.

Ha emberekkel foglalkozunk nem tesszük közszemlére sem a nevüket, sem a bohókás történetüket. Ha dolgoztál EÜ-ben, akkor tudod, hogy ott is történnek nagyon nevettető dolgok, de nem írhatod ki beazonosíthatóan, hogy vele történt, a sztorit leírhatod. De már úgy nem, hogy X Gazellába benne maradt a toboz. A Gazellát azért írtam, talán ilyen név nincs.

Van a Besenyő csalás is a "MARGIT..normális?"

Nekem a férjem neve olyan, hogy rázott a hideg, ha meghallottam. Van pár ilyen név.

Mivel becenévvel ismertem meg, és mindig azt hallottam sokáig,ez a tényező nem okozott rossz szájízt. Utána meg már nem érdekelt, és nem a nevét használtam megszólításra.

Gondolkodott a névváltoztatáson pont ezért, de akkor is ugyanaz az ember maradt volna....szerintem, és mondtam, hagyja, ha idáig ezzel élt.

Nem is írtam. hogy a szüleire lesz büszke, hanem a nevére. De nem fogalmaztam jól, elfogadják a nevüket ez a helyesebb. Az én 2 gyerekem sosem jött úgy haza, hogy csúfolták őket, mert sikerült úgy nevelni őket, hogy sajnálják le a csúfolkodókat. Mindkettő nagyon elégedett a nevével.

Hogy mi a nevük nem írom le, általában tetszik az embereknek, de volt olyan is , aki megkérdezte, hogy lehet ilyen nevet adni?

"A lényeg, hogy neked és a párodnak megfeleljen, s úgy neveljétek a gyereket, gyerekeket, hogy azok büszkék legyenek rá. Ez csakis rajtatok múlik.

Ezt írtam, ez nekem nem azt jelenti, hogy a szüleire büszke.

Szólítsd Margarétának, vagy Grétának vagy akár ne a nevén.

Bár nem hiszem, hogy manapság túl sok Margittal találkozhat az ember.