Belefáradtam az egyedüllétbe... (beszélgetés)
ha a külsőségekből nem, akor gondold át, mi az a hiba amit még tolerálsz.vagy próbálj szélesebb körben keresni
viszont igaz hogy nem egyszerű. nekem ismerős most vált, és ő is azon panaszkodik hogy nem talál normális nőt.
Mit sugall?
Elfogyott a gyanta otthon, vagy szabin van a kedvenc kozmetikusa, ki tudhatja?
Nem hiszem, hogy ilyen kategorikusan kellene felfogni a dolgokat.
Én már csak arra lennék kíváncsi, -ha valami csoda folytán megtudhatnám -, hogy az előző barátnőid milyen rossz dolgokat és megbocsájthatatlan hibákat mondhattakak Rólad? :)
ez a tipikus kisujjat nyújt és az egész kéz kell.
mondjuk én sosem várom el a páromtól hogy azt mondja szeret. nekem inkább fontosabb hogy ha baj van számítsak rá.
Igen. Elvárások azok vannak, viszont cserébe nem adnak semmit. Az sem elég, ha a férfi mindent megad neki, megunja, és utána már le se sz*rja.
azt viszont megtanultam, hogy egy nőnek sose szabad azt mondani, hogy szereted. Mutasd ki, és kész, de mondani tilos. Mert utána csak kihasználják.
igen. nem egyszerű.de azt is tudnod kell minél idősebb leszel annál nehezeb lesz, mert a végén már csak elváltat találsz.
vagy kicsit adj lejjebb a külsőségekből
Több, mint negyedszázadot éltem le egyedül - kisgyermekkel -. Lényegében nem volt magánéletem, igaz, nem is tartottam fontosnak. Aztán még lehúztam majdnem két évet a fiam nélkül.
Lehet, hogy nehezebben adja fel az ember a függetlenséget, de szerez annyi tapasztalatot, emberismeretet, érik annyit lelkileg, hogy ha találkozik az ember valakivel, - az Igazival - (mert van, aki a lelkünk másik fele), nem gond az alkalmazkodás, tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. Természetesen közben múlnak az évek, egyre jobban. A karácsonyok, a szilveszterek egy kicsit lehangoltabbak...
A csoda akkor következik be, amikor már lemond az ember róla...
Változó. A sors fintora amikor minden okés lenne... akkor meg foglalt.
Van hogy kedves okos, de nem tudnék hozzáérni, ezen nem lehet túllépni. A másik változat ha nezebb mint én. Felszínes, buta, anyagias, lusta, néhány a problémákból. Háromszor elvált, két gyerekkel, harminchat évesen ötvennek is kinéz, füstöl mint a kémény, büdös a szája stb.
További ajánlott fórumok:
- Társas magány - egyedüllét érzése a családban
- Az idő múlásával egyre inkább belefáradtam a konfliktusokba....
- A rengeteg egyedüllétől lehetek depressziós?
- Mit tegyek, ha az apám iszik?Anyukám már belefáradt!Az öcsém pedig nem veszi komolyan az életet!
- Félelem az egyedülléttől
- Egymást maró szülők. Belefáradtam!