Mit tegyek, ha az apám iszik?Anyukám már belefáradt!Az öcsém pedig nem veszi komolyan az életet! (tudásbázis kérdés)
Miért nem akarod, hogy elváljanak?
Anyukádnak is kijár egy normális élet.
Próbálj meg beszélni apukáddal. Kérdezd meg, miért teszi,tudsz-e neki segíteni valamiben.
(nem hisztizve)
Szerintetek,én mit csináljak ha apám kb hónapontaként 1x iszik és amikor hazajön hót részegen akkor egyből veszekedni kezdenek a szüleim.
Apám 1 hónappal ezelőtt motorral ment dolgozni és úgy jött haza,hogy segítettek neki...a motort meg KO. ra törte..
Aztmondta ma reggel anyám nekem,hogy ha ezt így foglya továbbra is csinálni akkor elfog válni tőle.
És én ezt nem akarom.
Kérlek valaki tudna valamit mondani,hogy mit csináljak? :(
Az alkoholizmus sajnos sok embert érint. Feleségek, élettársak, szülők, gyerekek, egyéb családtagok és rokonok életét keseríti meg.
Az én apám sem veti meg az alkoholt sajnos:P. Valamikor régen kezdte az ivászatot, úgy 7 éves lehettem talán. Mamám elmondása szerin magával ragadta a rossz társaság anno. És ugye ebben nincs megállás. 14 éves koromban költöztünk el addigi lakhelyünkről. Az ok a mamám (anyám anyja) kiállhatatlansága volt. Persze a háttrében az alkohol feszített vigyázzállásban. Eljöttünk, azóta sem lett sokkal jobb a helyzet. Igaz volt pár év "csendes üzem", de faterom újfent kezd ráállni a piára. Anyám persze szóváteszi neki, ami érthető is, hiszen melyik feleség örül az alkoholos lehelletnek a fárasztó műszakok után. És ilyenkor jön az egymásra mutogatás, kinek mennyire fárasztó a munkája, ki van könnyen stb. Apám sosem ismeri el, hogy be van rúgva, és haragjával ad nyomatékot a dolognak. Sokszor eltűnődtem már, mi lenne, ha nem léptem volna közbe már kismilliószor, nem fékeztem volna meg apámat. Nehéz rendet teremteni. Volt már, hogy konyhaszék repült utánam. Volt már, hogy rendőrséget hívtam, mert szétforgatta a lakást, megvágta magát késsel. Szerencsére ritkán történik ilyen, mégis mély nyomot hagytak eddig bennem. Ennek tulajdonítom többek közt, hogy nem igen járok társaságba, nem vagyok tuti magabiztos, és hogy mindenkivel jól kijövök a szűk környezetemben, sokkal jobban érzem magam köztük, mint a szüleimmel.
Ma is volt egy komolyabb összezördülés szüleim között, természetesen az alkohol miatt. És most jutottam el oda, hogy lépni kell, ha ez így megy tovább. Van hová mennem. Vissza a mamámhoz, aki egyedül él. A ház előbb utóbb amúgy is az enyém lesz. Rokonok, régi ismerősök zöme is ott van a környéken, ahol 12 éve egyik napról a másikra szakadt meg az életem.
Hát igen. Nem egyszerűek ezek a dolgok. Ki tudja mi lenne a megoldás. Csak azt nem értettem soha, hogy anyukám miért nem vált el tőle. Mindig azt mondta, hogy miattunk. Miattunk????????????? Most, hogy közeledek a 40 felé és nekem is van gyerekem, úgy gondolom - és persze már régen is így gondoltam - sokkal jobb lett volna ha elválnak. Szerintem ez a legnagyobb hülyeség, hogy a gyerek miatt nem válnak el. Én biztos nem tűrtem volna az ilyet. Amúgy nagyon sokat kértem anyut, hogy tegye meg ezt a lépést, sőt volt, hogy könyörögtem neki, de nem tette. Nem tudom miért, nem értettem őt, és a hasonló cipőben járó nőket sem értem. Inkább éltem volna egyedül anyuval, (és a hugommal) kevés pénzből, akár egy pici szobában is, mint hogy így éltünk, ahogy éltünk.
Szerencsére apu tényleg nagyon megváltozott. Csak olyan fura, mert most, hogy anyucika meghalt, és azóta apu nem iszik, nem igazán tudok vele mit kezdeni. Ezt arra értem, hogy naponta többször is felhív minket, elmond mindent, még azt is, hogy éppen kiújult az aranyere, mit csinált ma, hova ment, hova kell mennie, stb. Mindent de mindent. Én meg néha csak bólogatok, meg "aha, aha" válaszok jönnek, és nem tudok mit beszélgetni vele. Meg is kérdeztem a hugom, hogy egy kicsit lelkiismeret furdalásom van ilyenkor, mert néha mikor meglátom, hogy ő hív, már ideg rohamot kapok. Persze mindig türelmesen és kedvesen beszélek vele. De azt mondta a hugom, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, soha egész életünkben nem beszélgetett velünk egy szót sem, nem foglalkozott velünk soha, akkor most nehogy már nekünk legyen lelkiismeret furdalásunk. Amúgy a Hugom soha nem tudott megbocsájtani neki, ha ott voltunk anyuéknál és kint voltunk a konyhába, amikor apu kijött, a Hugom bement. Amikor apu bement a Hugom kijött. Nem bírt egy légtérben megmaradni vele. Szinte még köszönni is alig akart neki. És most ő is teljesen megváltozott. Ő is odafigyel apura, ő is mindig azt nézi mit főzzön és vigyen neki, stb.
Viszont a sok rossz után mentségére legyen mondva, tényleg nagyon normális. Ha mindig ilyen lett volna, azt mondanám: csodálatos apukám volt. És nagyon bánom, hogy ez nem így volt.
Nem baj, hogy rádjön a "szómenés" ahogy írtad. Nyugodtan írhatsz privátba is ha gondod van. Megértem a problémádat teljes mértékben.
Viszont igyekezz túltenni magad mindezen, tudom, (én aztán igazán tudom), hogy baromi nehéz. De a te életed ne tedd tönkre ő miatta. Mert elég ha csak idegeskedsz ezen minden nap, és már tönkre vannak téve a perceid, napjaid, amit jókedvüen is megélhetnél. Segíteni ezen úgy sem tudsz, és ha nagyon magad alatt vagy akkor is mindent tegyél meg, hogy átlépj a dolgok felett. Ezt azért merem ilyen bátran mondani, mert nem vetheti senki a szememre, hogy "könnyü ilyeneket mondani, nem tudja átérezni miről van szó". De én aztán igazán át tudom érezni ezt az egészet.
Fel a fejjel!!!!!!!!
Köszönöm, a részvétnyilvánításodat.
Tudod mit csinálnék az alkoholista apámmal?
Leütném, bevinném az elvonóra. Valami vértisztítót intravénásan beadagolnék neki. Lekötözném az ágyhoz legalább egy évig. Aztán kiengedném a szabadba és megkérdezném tőle:
" Na most hogy érzed magad te alkoholista állat! "
Asszem akkor el tudna gondolkozni azon, hogy mit is jelent alkoholistának lenni!Mert így, hogy borral és pálinkával öblít szájszag ellen, az már durva!
Elhanyagolja magát teljesen! Nincs már foga sem! Ami volt az fájt neki és puszta kézzel kihúzta magának. Természetesen pálinkával öblögetett!
Úr Isten, nem hiszem el, hogy ez az én apám!!!!
Hát látom neked sem volt ( van ) egyszerű életed!
Sokkoló amiket leírtál! Főleg az amikor apud azt mondta, hogy leszúrja anyudat! Ez nagyon durva!
Apum nem bánt senkit, régebben verte anyut, de a családtagok megfenyegették, ha egyszer is rá meri emelni anyura a kezét, abból nem lesz köszönet!
Azóta nem bántja.
Régebben apum kurvázott. Volt egy romániából származó prostituált, akit apum " megszeretett " és elkezdte pénzelni, ill. tőlünk megvonta a pénzt és neki adta. Anyummal annyiszor ültem kinn a csillagos ég alatt, és emlékszem azt mondogatta mindig, hogy már könnye sincsen, nem bír már sírni sem. Aztán anyum válaszút elé állította apumat és persze minket választott. Emlékszem egyszer haza kellett vinni a nőt romániába, s apum nem tudta máshogy meggyőzni anyut, ezért azt hazudta, hogy egy barátját viszi ki, és hogy megnyugodjon, engem is kivitt alibinek. Akkor voltam életemben először külföldön. Nagyon kicsi voltam, de hülye nem, és reggel megkérdeztem, hogy kivel aludt. Azt mondta, hogy egyedül. Persze nem volt igaz, és én ezt tudtam. Nem hülyék a gyerekek, sokszor okosabbak, mint azt gondolnánk!Mindegy, ennek már vége. Akkor rengeteget szenvedett anyum. Az öcsém talán semmit sem fogott fel az egészből, még pici volt, én olyan 10 éves lehettem.
Mindezek után kezdett el inni, és iszik még ma is.
Az öcsém azóta 19 éves lett, és már fél apám hogy odasóz neki az öcsim, úgy hogy tőle tart. Én meg látom, hogy az elméje kezd néha megbomlani, és ilyenkor mindig beszólok neki. Egyszerűen utálom. Nem szeretem, nem gyűlölöm, csak utálom! Azért nevezem még mindig apámnak, mert eltart bennünket. De teszek róla hogy engem már ne sokáig kelljen! Találok munkát, ha az életembe kerül, akkor is!
Persze anyum is sokat dolgozik.
Uh, megint rámjött a szómenés, abba is hagyom.
Neked Sziszko69 meg annyit, hogy örülj, hogy megváltozott az apukád, és használd ki most míg lehet! Anyudat meg sajnálom és fogadd részvétem!!
Üdv.
Szia !
Nagyon meghatottak amiket leírtál. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok mindehhez. Azt, hogy mit érezhetsz én teljes egészében átérzem. Nekem egész kicsi korom óta csak olyan emlékeim vannak az apámról, hogy részeg. Amikor munkából haza kellett jönnie, az anyukám - aki nekem a legjobb barátnőm volt, és egy nagyon vígkedélyű asszony - ahogy jött az idő, hogy apu jön haza nemsokára, kezdett egyre komolyabb és rosszkedvűbb lenni. Mire apu hazajött, már remegett az idegességtől. Természetesen minden este részegen jött haza. Volt olyan, hogy este bevitte a hálószobájukba a nagykést, és közölte, hogy köszönjünk el anyutól, mert éjszaka meg fogja ölni őt. Gondolhatod hogy aludtunk. Felváltva a hugommal. Én aludtam egy órát, majd ő egyet, és figyeltünk minden neszre, hogy ha bár mi van, azonnal be tudjunk rohanni. Soha senki nem járt hozzánk, minden rokon és barát elmaradt, mert mindenkibe belekötött, stb. Mi sem jártunk sehova, mert senki nem hívott meg minket miatta. Minden karácsonykor, születésnapon, stb. megcsinálta a cirkuszát. Mindenbe belekötött, borzalmas volt. Elmenni sem mertünk otthonról egyszerre a hugommal, egyikünk mindig otthon volt, nehogy valami baj legyen.
Úgy hogy ahogy írtam, teljes mértékben átérzem a problémád. Azt írtad, hogy csúnya dolog, de azt kívántad, bárcsak nagyobb baja lett volna amikor leesett. Hát ne szégyeld ezeket a gondolatokat, én nagyon sokszor, (nem is sokszor, milliószor) gondoltam még ennél is rosszabbra, és kívántam, hogy valami történjen vele, és szabaduljunk meg tőle. Főleg amikor pl. úgy jött haza, hogy tiszta sár volt a ruhája, mert elesett hazafelé az úton, fetrengett, és a fizetését sem tudta hol van (akkor még nem számlára utalták, hanem kézbe adták). Szóval borzalmas ez a dolog, de sajnos szerintem az ilyen embereket nem lehet leszoktatni az ivásról. Történhet bármi, talán 1-2 hétig, vagy hónapig bírják, de utána újra kezdik. A történet vége amúgy annyi, hogy sajnos az édesanyám pont most karácsony előtt meghalt. Apu egyedül maradt, és képzeld azóta nem iszik. Megállás nélkül hivogat minket, mindent elmesél nekünk, jön hozzánk, kedves velünk, és olyan lett, hogy soha ilyennek nem láttam. És tudod mi a furcsa? Hogy úgy viselkedek vele, mintha a legjobb, legcsodálatosabb apa lett volna a világon. Istápoljuk, megyünk hozzá, visszük neki a kaját, hivogatjuk minden nap többször is, jópofizunk vele. Furcsa nem?
Aztán
Ah, ismét a régi kerékvágásban...
Elegem van...
A pasim is rátesz egy lapáttal...
Plusz az hogy idén lekéne dipolmáznom....
Állást is kell találnom...
Lakást is, mondjuk ez állásfüggő..
És hallom ahogy apám újratölti a poharat...
Yeee... :-((((
Jó lenne most egy félévet átaludni!!!
Szia!
Köszönöm jól vagyok! Úgy döntöttem, hogy apukámmal nem foglalkozom. Most hogy itthon vagyok a Karácsonyi ünnepek alatt, kicsit kordában tartja magát, mert tudja, hogy utálom, hogy olyan...
Már jó néhány hónapja csak a saját jövőm tervezésében ütyködöm :D
A barátommal albérleteket nézegetünk, de még nem komolyan :-)
Szeretnék még egy diplomát, úgy hogy suli után is nézelődöm.
És persze munkahely után is.
A két szakdolgozatom nagyon lefoglal, úgy hogy most nem is érdekel hogy mit csinál az apám, mert az Ő dolga.
Anyukám is hasonlóan elfoglalja magát, habár neki annyiban rosszabb, hogy ő midnen nap találkozik apuval és nem tud úgy elmenekülni, mint én, de most ő is bőrben van.
Öcsém meg ugyanolyan lusta, nemtörődöm, mint eddig volt. Nem tudom mi lesz belőle. Nem ártana neki egy nagy pofon az élettől, hogy végre megtanulja, nem az égből potyog a pénz!
Szóval ennyi. Elvagyok...
Kellemes Ünnepeket!!!
Puszi
szívós,hogy vagy,mi van veled?
Hanna
Ha, most már kórházba is került!Teljesen szétroncsolta magát a piával! Remélem ebből tanul.
A multkor leesett a padlásról, természetesen be volt rúgva. Nem esett semmi baja, csak a kisujján lett egy pici horzsolás.
Bocsánatot kérek aki szerint etikátlan ez a kérés, de akkor azt kívántam, hogy bárcsak eltörte volna a kezét vagy a lábát! Nem durva balesetet kívántam neki, hanem csak egy kéz vagy láb törést, amiből talán okult volna.
Na, erre ma meg be kellett vinni a kórházba, mert elájult.
Azért remélem gyógyítható!
Ahhh, haza jöttem! Apu józan... almalevet iszik!
Állítólag nem érzi jól magát. Beteg..., de nem érdekel. Már több százszor eljétszotta ezt. Ugy saccolom hogy max. 2 napig fog ez az állapot tartani.
De ilyenkor olyan aranyos. Vett nekem dinnyét... :) Miért nem tud ilyen maradni??? Ahhh
Sajnos ha eza helyzet, szerintem nem tehettek mást, mint igen, egy ember miat feladni a családi hézat és mindent. Ha nem teszik meg, egy ember miatt meg ytönkre mindegyikőtök élete.
Költözzön el anyud és tesód ha tud, ha te nagyrészt máshol laksz, akkor akár még a pici lakás is megteszi.- De így legalább megszabadultok ettől a borzalomtól. Szerencsére az én közvetlen családomban nem iszik senki, viszont a nagoyb családban igen. Át tudom érezni mit éreztek, szörnyű, az ember tehetetlen!
De nem szabad magatokat feláldozni! Legyetek egy picit önzőek!
Megint részeg...
Készülök haza menni a barátomhoz, s anyukám kérdezi, hogy mikor jövök megint "haza".A gyomrom görcsbe rándul.
Nekem egyszer apukám azt mondta, hogy miattunk iszik!Nem értettem és most sem értem.Olyan rosszak voltunk?Nem hiszem.Mi is gyerekek voltunk, vagyunk és leszünk míg vannak szüleink...
Akkor meg?Nagyon rosszul esett!!!Csak pislogtam.
Anyukám is úgy volt már év elején, hogy elválnak(már a kezében voltak a papírok) és vesznek külön-külön egy lakást.Persze, ekkor apukám hirtelen normális lett (kb 2 hétre). Mi is kertes házban lakunk és imádjuk mindannyian!Anyukám úgy gondolta, hogy egy kis lakást kialakít úgy, hogy mi ketten az öcsémmel egy szobában lakunk, ő meg a nappaliban.Na én erre felháborodva közöltem szegénnyel: ha nekem a 18 éves öcsémmel kell laknom 21 éves létemre, akkor nem fogok már "haza" költözni.Van barátom, tervezgetjük a közös jövőnket, ahol tanulok, ott van egy albérletem, tehát nem lennék hajléktalan.
Csak nálunk is az a hatalmas nagy baj, hogy apukám elissza a fizetése 3/4-ét. Én már vagy 7 éve nem vettem magamnak olyan ruhát vagy bármit, amire a szüleim adták volna a pénzt.Még soha nem voltunk közös nyaraláson.Most újítottan fel az otthoni szobámat saját pénzből.A polcaim ferdék lettek, mert apám részeg volt mikor felrakta....
Ezt az érzést valóban nem lehet szavakba önteni, mikor ilyet érez az ember!Egyszerre vagyok mérges, szánalmat érző, félő, és fáradt ember egyszerre.Ezt át kell élni, viszont senkinek sem kívánom.Olyan kevés a normális család.Annyire szeretnék egy boldog családban élni!!!
borzasztó nehéz ez. már sokmindenre gondoltunk.
De olyan igazságtalan. Ott van a szép nagy kertesházuk. Amibe szeretnek lakni. tesóm meg főleg. imádja a szobáját. stb.
És egy ember miatt kell feldobni mindent. ???
De ha egyeseknél az alkohol győz.Apám akkor iszik a legjobban amikor megkapja a fizetését. akkor 2 hétig neki minden "happy", ha a fogy a pénze akkor általában nyugi van. szóval 2 hét dili, 2 hét nyugi. Így megy ez náuk. Jó mi?
Pedig semmi gond nem lenne. Bennünket az sem érdekelne ha alkalomszerűen inna, vagy ritkán, de így nem jó.
Ismerös helyet.Az a baj hogy ha apukád nem érzi problémának, addig ezen változtatni nem nagyon lehet. Elráncigálhatjátok bármilyen szakemberhez, neki kéne belül akarni a változást, mert különben megette a fene. Szerintem nem lehet jó tanácsot adni. Gondolom elválni se tudnak a szüleid, ha másért nem azért mert nem tudnának külön külön hova menni, hisz egy lakás árából kettőt venni, vagy lehet el se tudnák adni a lakást.. sok a kérdés. Az én szüleim már vagy 30 éve vannak együtt, egyre rosszabb a kapcsolatunk, én is utáltam otthon lenni, most a felettük lakom, és most is néha görcsbe áll a gyomrom ha hallom lentről a hangokat, vagy ha feljönnek az unokához és látom apámon hogy ittas, vagy hogy anyum meg bátyám ki van megint borulva. De tudom ha messzebb lennék akkor se lenne jó mert akkoris azon agyalnék mi lehet otthon.
Esetleg azt nem tudjátok megcsinálni hogy anyud oda költözik ahol te is vagy, és ott bérelnéket lakást? Tudom akkor anyudnak új munkahely meg minden új lenne, de talán nyugodtabb lenne az élete.
Az én apám is iszik, és anyukám is már belefáradt, meg énis. Nekm is van testvérem, és mostanában elég problémás. És tudjuk hogy ez is közrejátszik, hogy nem egy szép, nyugis családot lát, hanem egy sokszor ideges anyát, és egy részeges, gyerekes apát.
ez hatalmas nagy baj.
Nagyon sok problémát okoz ez nálunk, hogy sokszor a pohár fenekére néz, de én már bele sem kezdek. mert elmondhatatlan, és leírni nem is lehet, csak átélni.
Pedig lehetnének rendes család. Van szép házuk, fennt tudják magukat tartani, nem kell nélkülözniük, hát akkor????????????
DE EZ VAN.
Mondtad már neki azt a mondatot amit ide leírtál, mármint, hogy a te apád akit szerettél milyen volt?
Tudod az önsajnálat nagyon erős tud lenni.
Az öcsém is dolgozik éppen.Most azt csinálja amit szeret, így nyugton van és némi aktivitást is mutat.
Arra már én is rájöttem, hogy valami lelki problémája lehet apukámank.Már egyszer leültem vele, hogy beszéljük meg, de nem akarta elmondani.Öszintén szólva nem is érdekel már...
Én mondtam neki, hogy ez az alkoholos dolog már betegség, ezt kezeltetni kell szakemberrel, és hogy én, ill. mi segítünk neki, ha egyedül nem megy, de erre annyi volt a válasza, hogy : "minden tőle telhetőt megtesz"
Az az én bajom, hogy a pia mellett marha nagy pofája is van.Nem lehet vele bírni.Azt hiszi ő a tökéletesség tökéletessége.Ami persze nem igaz, hisz néha csak úgy magától is elesik, vagy bezuhan a wc-be és elfelejti másnap amit előző nap mondtam...stb.
Már nem is az apám...
Az én apám, egy erős, kitartó és egyáltalán nem nagyképű, bájos férfi volt, akire lehetett számítani bármikor.
Undorodom tőle. Teljesen elhanyagolja magát.
És én iszom meg a levét, mert minden féle betegséget megkapok tőle.Undorító...