Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)

Erős vagy:)

Nehéz így is,úgy is.

A cikkírónak egészséges babát kívánok!

Két évvel ezelőtt volt szerencsém találkozni egy fiatal holland házaspárral, akik akkor éppen a második down-szindrómával született kisgyermeküket fogadták örökbe Magyarországról. Bevallom nagyon megdöbbentett a dolog, mert tudvalevő, hogy ezeket a gyerekeket Magyarországon nem igazán akarja senki sem örökbe fogadni. Ez a holland házaspár azonban és a nagyobbik down-szindrómás gyermek,akit akkor már három éve a sajátjukként neveltek sugárzott a boldogságtól. Világosan látható volt, hogy nem sajnálatból, vagy együttérzésből fogadták örökbe ezeket a gyerekeket. Egyszerűen úgy tekintettek rájuk, mint mi a teljesen egészséges gyermekeinkre. Ami nagy különbség az ő országuk és a miénk között, hogy ott a társadalom maximálisan melléjük áll. Nem bolondnak nézik őket, amiért sérült gyermekeket vállaltak, hanem mély tisztelettel viseltetnek irántuk. A gyerekeket sem csúfolják az egészséges társaik, mert együtt nőnek fel velük és teljesn természetessé válik számukra, hogy az óvodában, iskolában vannak sérült társaik. Nem bántják, hanem segítik őket. Esélyt kapnak a normális életre.

Sajnos nem látom, hogy a magyar társadalom mikor válik ilyen toleránssá, de kívánom, hogy a te gyermeked már megtapasztalja ezt. Azért is lenne jó, ha minél többen mernék vállalni ezeket a gyermekeket, mert lehet, hogy nem ép teljesen az értelmük, de hihetetlen nagy szeret van bennük, amivel lenyűgözik a környezetüket

Nagyon sajnálom,ami veletek történt!!!Kívánok mielőbb egy egészséges pocaklakót!!!!

Nekem sok év próbálkozás után tavaly a 6.héten közölte az orvos, hogy Edwards szindróma, nem hordhatom ki a terhességet.Várni kellett,míg nem lesz szívverés, addig nem vették el.A 10.hét körül jártunk, mikor közölték az uh-n, nincs szívhang!Nem kívánom senkinek!De nem adtam fel, még a műtét előtt arra gondoltam, újra kismami akarok lenni, egészséges kisbabát szeretnék!!Májusban műtöttek, szeptemberben újra kismami lettem.Szorongás volt az egész kismamiságom, féltem, rettegtem, de hál Istennek most júniusban egészségesen megszületett a kislányunk.Kívánok nektek is mielőbbi babavárást!!!!

Sajnálom hogy így alakult, de legalább időben megtudtad hogy beteg a pici, így még volt esélyed dönteni, hogy megtartod vagy sem.

Nem tudom más hogy van vele, de nem tudnék senkit rákényszeríteni, hogy betegen, másokra utalva élje le az életét, megalázva, lenézve. Én is biztos elvetettem volna.

Még egyszer kitartást, hamarosan fog érkezni a kistestvér!

Ezt nem kellett volna a végére:

A mostani tudásom birtokában nem vetetném el a babát. Sőt semmilyen betegséggel küzdő babát sem tudnék elvetetni, nem lenne elég erőm hozzá. Persze akinek van és nem akarja felnevelni a beteg babát azt is teljes szívemből megértem. Én gyenge vagyok ahhoz a döntéshez.

Mit gondolsz, annak akinek el kellett vetetnie, az most mit érez? Szerintem nincs jogában beleszólni senkinek a másik döntésébe, de azt mindenesetre mérlegelnie kell, hogy mit tesz akkor, ha megszüli a beteg gyermeket, milyen élete lesz? Mennyi fájdalmas műtéten kell átesnie? Hogy közösítik ki az ovódában, speciális iskolába kell járnia, és sajnos az életkoruk is jelentősen rövidebb, mint az egészséges gyermekeké, milyen érzés 8-10 éves korában elveszteni?

Tudom, igy, hogy megszületett soha nem ártanál neki, de ha egyszer mód van kiszűrni ezt a betegséget, akkor adjunk esélyt annak, hogy egészséges gyermekeket szülhessünk. Nincs egy szülőnek nagyobb fájdalom, mint amikor szenvedni látja a gyermekét... Minden jót kívánok nektek, hogy ne legyen beteg a picurkád és a lehető legkevesebb megkülönböztetésben legyen része. Olyan iskolába járhasson, ahol elfogadják és szeretik majd.

Nagyon- nagyon sajnálom, és együtt érzek veled... Nekem januárban kellett megszülnöm a 21 hetes kisfiamat, őt is várta a bátyus, nálunk is a Down-kór volt az ok. Most itt ülök és potyognak a könnyeim, legszívesebben átölelnélek, ezt igazán az tudja milyen nehéz, aki megélte...

De én sem adtam fel, és májusban beköltözött a pocakomba egy kislány, már 25 hetes, és a jó Isten meghallgatta az imáimat, teljesen egészséges, magzatvízvételt csináltattam. Csak azt tudom tanácsolni, hogy rengeteget beszélgess a férjeddel, nehéz feldolgozni, sohasem fogjuk elfelejteni a kis "angyalkákat". Tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb beköltözzön a pocakodba egy egészséges kistestvér, és hidd el nem vagy egyedül, nagyon szorítok! Ölellek

Együtt érzek veled! Nem kis "dolog", amin átment a család és Te magad.... :(

Én szerencsésnek mondhatom magam, 35 felett szültem mind a két gyerkőcömet, így mind a kettőnél egyenes irány volt a genetikai vizsgálat. Első gyerkőcnél amniocentézis, második gyerkőcnél chorion-biopsia. Ez utóbbit ajánlom azoknak, akik esetleg nem tudják melyiket válasszák, mivel ezt előbb meg lehet csináltatni, mint az amniót. Igaz kicsit macerásabb, de "megéri".

A második terhességemnél nagyon nem akartam "hasszurit", de egy kedves UH-s orvos azt mondta hiába csináltatok kombinált tesztet, a korom miatt úgy is javasolják a hasszurit, kár a pénz kidobás. Ma már örülök, hogy nem "bújhattam ki" a vizsgálat alól!

Ui: Sajnos sokszor nem jelent semmit, hogy a legjobban felszerelt helyre mész, a legjobb dokit fizeted meg.... :( Az élethez sok sok szerencse kell! (nekem fizetett dokim volt, még is úgy császározott meg, hogy nem zsibbadt el a fél hasam, és a 2. gyereket szültem nála nem kis pénzért)

Szia.

öszintén sajnálom azt amin keresztül kelletetek menni.

Nekem/nekünk 29hetesen született meg a kisbabánk,de rá 34órájára egy pokollá vált az életünk,elég volt hozzá egy telefon hívás.....elment....örökre elment....pedig egészségesen született....ennek lassan 2 és fél éve...császárral született...de rá alig 16 honapjára megszületett az új reménysugárkánk Hunor....aki nov 09.én már 1 éves lesz.....

tudom mi az a pokoli érzés amit érzel,tudom milyen az amikor a hasadhoz érve nem érezheted már őt többé,tudom milyen nehéz minden pillanat,perc ora,napok,hetek,honapok,...egy örökké valoság,és akkor elkezded tervezni egy ujabb babbával a jövöt és az idő repülni kezd,uj értelmet nyer az élet...de belül nem tudod tul tenni magad rajta..belül tombolsz,gyászolsz,aggodsz és ez normális.....nekem 2 nagyobb gyermekem van.

Nagyfiam mikor esett az eső mindig azt mondta sirva zokogva :ANYA MENJÜNK ÁSSUK KI HOZZUK HAZA VALENTINT ,MERT TÜDÖGYULLADÁST FOG KAPNI!!!és ehhez hasonloak..nagyon nehéz időszak jött.és minden olyan alkalom nehéz ami a nevére a születésére,és Nov 01.....elfeledni nem lehet,elfogadni ahhoz hosszu évek kellenek....enyhülni fog enyhülni,aztán jön egy ujabb szikra,egy ujabb fordulo egy ujabb dátumés akkor ujra padlon leszel....de erős vagy,mert kislányod miatt erősnek kell lenned...hogy az ő kiseszében is feldolgozodhasson a gyász.....átélje ahogy nekik kell.....jön majd uj csoda,szivedben remény és félelem,jön majd enyhülés,de légy türelemmel...

öszinte öleléssel Anett

Kedves Szimonic!

Nagyon megrázott a történeted.Tiszta szívből kívánom, hogy minél előbb megérkezzen Hozzátok a várva-várt "Kistestvéj":-)

Nagyon sajnálom ami veletek történt. Szép családod van és a leírtak alapján mindent megtesztek azért, hogy egyszer egy egészséges kistesóval bővüljön a család. Szívből drukkolok és kívánom nektek.

Az én történetem egy kicsit másképp végződött, mint a tiéd.

Van egy hat éves kisfiam. Nála a terhességnél sem volt semmi gond és a genetikán is mindent rendben találtak. (Családi okok miatt érdemesnek tartottam elmenni.)

A kislányom több, mint másfél év után fogant meg egy kis orvosi segítséggel. Akkor már elmúltam 35 éves. Az orvosom ajánlotta a kombinált tesztet, amit meg is csináltattam. Pozitív eredménnyel jött vissza. A dokim azt mondta, hogy ne ijedjek meg, mert olyan kis százalák esélyt (0,5) adtak és ez kockázati számításon alapszik. De azért menjek el genetikára. Debrecenben az Egyetemen jártam genetikai vizsgálatokra. A tarkóredőre azt mondta az orvos, hogy még határértéken belül van, de nagyon közel a felső értékhez. Talán azért, mert egy picit korosabb a baba. Ő is adott 0,5 %-ot. Amikor megkérdeztem tőle, hogy a magzatvíz viszgálatot ajánlja-e, azt mondta várjuk meg az AFP-t. Addit két ultrahangot csináltak. A másodikat akkor, amikor az AFP eredményéért mentünk. Közölték, hogy kislányom lesz. A doktornő meg azt, hogy az érték eltér, de 0,3 % esélyt ad annak, hogy a baba Down-szindrómás lesz. És még megkérdezte, hogy azért mentem el, mert elmúltam 35 éves. Ilyen eredménnyel még születhet egészséges gyermek, de a vizsgálat miatt 1% esélyem van elveszteni a babát akkor is, ha egészséges. A biztonság kedvéért elmentünk egy 4D-s ultrahanra is, ahol mindent rendben találtak. Ezek után úgy döntöttünk, hogy nem lesz magzatvízvizsgálat. (Titkon megnyugodtam és egészséges babát vártam.)

A terhességem 37 hetében megindult a szülés. A magzatvíz szurok fekete volt, így az orvos azonnali császárt kért, életmentő műtétként. Még amikor a kicsit kivették a pocimból és az orvos megsimogatta a karom akkor sem gondoltam, hogy ez a baj. Minden más betegség eszembe jutott, de a Down nem.

Csak amikor a gyermekorvos bejött a szobámba és megkérdezte, hogy hazaviszem-e a gyereket, akkor tudtam meg, hogy mi a baj.

Most nevelem a 19 hónapos Donka babámat. Igazi kis szeretetgombóc. Imádom.

Nagyon jó a cikked, mert ha én előbb olvasom, biztos nem elégszem meg a nálam elvégzett ultrahang eredménnyel. Nem néztek orrcsontot, ujjhosszt, combcsontot. Pedig tudták, hogy a Down szűrésére megyek.

Én is úgy készültem, ha az eredmény pozitív és az orvosok is javasolják, akkor megcsináltatom az amniocentézist. De nekem éppen ellenkezőleg, nem nagyon ajánlották. Azt is tudtam, hogy elvetetem a babát, ha beteg. Azóta a kislányom és a Néma sikoly című abortuszról készült film (tudom, hogy nekem meg kellett volna szülnöm és az egy picit más, hisz "csak" meghalni hagyom) meggyőzött arról, hogy helyesen döntöttem. A mostani tudásom birtokában nem vetetném el a babát. Sőt semmilyen betegséggel küzdő babát sem tudnék elvetetni, nem lenne elég erőm hozzá. Persze akinek van és nem akarja felnevelni a beteg babát azt is teljes szívemből megértem. Én gyenge vagyok ahhoz a döntéshez.

Persze, így értettem, így teljes,

kösz a pontosítást

szia.nagyon sajnálom,ami veletek történt.kivánom, h minél előbb beköltözzön hozzátok egy kis pocaklakó!

gyönyörű a kislányod,régebben mikor nyilvános naplód volt,mindig olvastam.