Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetés)

"Aki azonban elutasítja az orvosok segítségét a különböző megelőző vizsgálatokkor, az miért várja, hogy később segítséget kapjon"

Mert veszélyes a babára nézve. Ezért. Mert nem fogok egy gyereket kitenni egy életveszélyes beavatkozásnak. Szúrkáltassa a hasfalát és a méhét az, akinek kedve van ehhez, én nem fogom veszélyeztetni.

Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a magamfajta barom nem ijed meg egy Down nevű szindrómától, ahogy a nagyközönség teszi, akik riadtan és pánikolva, vinnyogva menekülnek a műtőbe.

Sértő voltam? Nem izgat. Elegem van abból, hogy itt pálcát lehet törni egy fogyit nevelő fölött, azt, aki pedig kapartat, az szent és sérthetetlen.

Úgy tűnik, elfelejtetted, amit írtál , ezért idézlek, hogy ne velem szórakozz:

"Mindenkinek ajánlom, hogy a magzatvízvizsgálatot ne hagyjátok ki, mert nekem 1:1024 hez volt az arány, tarkóredő 0.9, afp rendben.

genetikai szűrés rendben sotén csak a magzatvízvizsgálat nem lett megcsinálva.

Sajnos mégis down szindrómás a kislányom és nagyon szívbeteg.hogy mit éltünk és élünk át azt nem lehet leírni,az a szuri sztem semmi ehhez képest.2 hónapos 3630 at mértünk ma este nagyon pici, enni inni nem akar, és majdnem kiszáradt.

felelőtlennek tartom magam e miatt, hogy nem csináltattam meg mindenképp, és hittem a sima vizsgűálatoknak.

Oda vagyunk."

Erről beszéltem...

Tündéri a kislányod, sok-sok egészséget és örömet kívánok nektek.

Rendkívűl sérült a lelkivilágod,érzékeny vagy, anyatigrisként reagálsz, pedig szó sincs bántásról. Elismerésem, hogy harcolsz és mindent megteszel a gyermekeidért. Nagyon elszánt vagy és ez így helyes. Sok erő és kitartás kell, hogy átvészeld a nehéz időszakokat pl. műtét. , pont úgy, mint ahogyan a többi anyukának, akinek a gyermeke orvosi segítségre szorul.

Egyedül amivel nem értek egyet, az az, hogyha van lehetőség, hogy választhasson egy anyuka, akkor válassza azt, hogy majd a következő egészséges lesz, teljes életet élhet. Igy eltellik egy év és boldogan, felhőtlenül szülhet egészséges kisbabát. Ez természetesen azokra vonatkozik, akik már 12 hetesen szembesülnek vele: probléma van a babával. Sajnos tényleg van olyan, ahol csak jóval később derül ki, nekik én is csak azt mondhatom, hogy szeressék úgy, ahogyan csak lehet ... odafigyeléssel , törődéssel. Aztán majd a következő babánál már nem fog előfordulni.

Olvass utána és rájössz, hogy nem én írtam hülyeséget a mintavétellel kapcsolatban.

Aki azonban elutasítja az orvosok segítségét a különböző megelőző vizsgálatokkor, az miért várja, hogy később segítséget kapjon. Ez olyan, mint ahogy most divat nem beoltatni különböző betegségek ellen a babát... aztán ha mégis beteg lesz, akkor azonnal orvoshoz rohanni, hogy segítsenek. Még jó, hogy az orvosok arra esküdtek fel, hogy gyógyítsanak.

megértelek,ezért nem is érdemes az ilyen hozzászólásokkal foglalkozni.

Örülök,hogy megtaláltam ezt a fórumot,mert mint kivűlálló sokat tanulok,még így is:)

olvaslak benneteket,sőt kedvenceim közé raktam,mert ez nem mndenapi dolog szerintem.

"A TESZTEK NEM MINDEN ESETBEN ADNAK BIZTOS EREDMÉNYT,EZÉRT VAN A SZÚRÁS,AZ VISZONT TELJESEN BIZTOS,OTT NEM MARAD KÉRDÉS."

Nagybetűvel írtam le ezt a marhaságot.

Tájékoztatok mindenki:nehogy bedőljön ennek.

Nem egy embert ismerek,akit szűrtek és SZÚRTAK!mégis danka lett a baba.

Te csak ne sajnáljál itt senkit.Arra nincs szükségünk.

Van akinek nem volt választása!!!!

A két traumát messze nem lehet összehasonlítani.

Vesztettem el babát,és szültem danka gyereket.

ÉN tudom mi a különbség!Nem te!

Rossz lehet neked.Folyamatosan mellényúlsz.

Ugyanazon megyünk kereszztül mint bárki más.

aggódunk a gyermekeikért, akár 130 az IQ ja, akár 60

De valóban fölösleges a szócséplés.

Viszont fölháborít, mert én is anya vagyok, és védem a gyermekeimet.

Amíg kívül voltam el sem tudtam képzelni, milyen dolog ez, most hogy benne vagyok el sem hiszem mennyire ugyanolyan mint a nagyobbal.

Ugyanúgy izgultam amikor a nagy veséje vacakolt, mert van vesebeteg a családban.

És nem aggódom kevésbé a jövője miatt, mint Ancsikámé miatt.Nem aggódok már jobban a kicsi lány miatt. Mert ha teret adok neki, és nem rejtegetem , hagyom élni, és nem nyomom agyon, akkor az ő élete, az ő igényeihez igazítva az ő számára épp megfelelő lesz.

Hogy ebben nekem több munkám lesz mint másnak? kértem segítséget?

"4 éves szinten de ő látta rajtuk, tudják hogy ők betegek" elnézést a pontatlanságért nem bemásoltam

Persze mégegyszer, neked van igazad, kár a szóért.

De most két nap alatt erősödtem és nem meginogtam.

ez nagyon igaz,de azt javasolom,hogy ne is foglalkozzatok az ilyen hozzászólásokkal,nincs értelme.mit tudja ő hogy ti mit tesztek és min mentek keresztül...

én maximálisan elismerem azokat az anyákat,apákat akik ilyen vagy más beteg gyermeket nevelenek,már lennt írtam bővebben erről.

millió erőt és kitartást kívánok nektek:)

Remélem te azért jól érzed magad.

Büszke vagy az életedre, a gyermekeid életére.

Remélem mind egészséges, és nem foglalják betegen az iskolákat.

Remélem van több is és kicsit javítják az egészséges népességet és ezért nem csupa beteg lesz az iskolákban.

Nekem kettő van, és mindkettő a szívem csücske.

Ancsikánkat január 17 én műtötték szívvel, sikeresen .Remegtem nehogy itt hagyjon bennünket.

Így én most döntöttem felelőtlenül, hogy szeretném hogy éljen. Ezt is megkérdőjelezed?

pedig föl is lett kínálva, nem muszáj vállalni.

Hogy mennyire jut?, mennyire lesz okos?

a lehetőség adott, mert él. És őszintén mondom, hogy legnagyobb dolog az életemben életünkben, hogy él.

A cikkíró benne volt ebben a helyzetben, döntött ahogy döntött, de köze volt a dologhoz.

Mi hozzászóltunk állást foglaltunk, mert benne vagyunk, igaz másként döntöttünk, más a véleményünk.

De olyan dolgoban foglalunk állást így vagy úgy, amihez közünk van.

Kívülről belepofázni ? milyen alapon? ha valaha te is hoztál ilyen döntést mért nem vállalod?

Mért van az hogy a cikkíró mellé, egyetlen fehasználó sem állt úgy, hogy én is így döntöttem és vállalom.

Mi is kapunk hideget meleget. Önfényezéssel vádolsz, pedig gőzöd nincs a dologhoz.

De vállaljuk, egymás után sorban.

Ki vagy te hogy itélkezel akár fölöttünk, akár a cikkíró fölött.

Itélkezel, nem elítélsz, mielőtt ebbe is belekötsz.

értelek,nekem erről más a véleményem,de az az én dolgom.persze értem azt amit te mondasz,csak mivel én is betegen születtem így mást gondolok sok mindenről...

azért örülök,hogy válaszoltál:)

Őket rettenetes módon sajnálom, sok-sok erőt és egészséget kívánok nekik, kitartást és türelmet, hogy szeretetben tudják felnevelni a beteg gyermeküket, hogy meg tudják adni neki a megfelelő kezeléseket. Éppen ez a dolog lényege: a terhesség alatt és később is derülhetnek ki olyan betegségek, ami ellen nem lehet tenni, nincs mód, a megoldás csak az , hogy a lehető legtöbbet megtegyen értük az ember... és az egész társadalom, aki csak teheti, támogassa az ilyen gyermekek gyógyíttatását, kezelését.

Ellenben szándékosan ne ítéljük őket erre a sorsra...

Nem kellene dicsőségnek beállítani az anyukákat, akik úgy döntöttek, hogy megtartják a danka babájukat... ha mindenki így döntene, az óvodákban és az iskolákban nagy számban csak ilyen gyermekek lennének. Igen, ha már így döntött, bizonyára felvállalta, amit fel kellett, a fájdalmat és az örömet.

Engedtessék meg minden terhes kismamának, hogy eldöntse, akarja-e. Ettől nem lesz gyengébb, ez a döntés sokkal, de sokkal erősebb embert kíván, mint az, hogy hagyjuk menni az útján a dolgokat... hátha mégsem az... aztán felváltva sírunk és büszkélkedünk , hogy milyen erősek vagyunk, mert bevállaltuk. Hát nem. A trauma ugyanúgy megvan mindkét esetben.

A tesztek természetesen nem minden esetben adnak biztos eredményt, ezért van a szúrás, az viszont teljesen biztos, ott nem marad kérdés.

Sajnálom ezeket a gyermekeket, hiszen anyukájuk ítélte őket erre a sorsra.

Vagy tudatosan, szándékosan, vagy pedig azzal, hogy nem vett részt azokon a vizsgálatokon, amelyek kiszűrhették volna . Anyukák, köztetek van olyan, aki saját maga döntött így: akkor vállalni kell a döntéseteket, de ne fényezzétek túl a dolgot... ti döntöttetek.

Szívemből szóltál te is....

Mikor kaptatok diagnózist?

Hol vizsgálták?

Én is átérzem nagyon amiről írsz.

köszönjük. Örülök, hogy mindhárom gyermeked egészséges.

:-)

üdv köztünk.

Mennyi idősek a kislányaid?

Mi az önteltség? Hogy örül, hogy megy neki?

Ez olyan, mint amikor nekem mondják, hogy öntelt vagyok, mert nehéz egyetemet végeztem.. Nem vagyok öntelt, csak örülök, hogy sikerült, büszke vagyok magamra..

Ugyanúgy mint ők, egészségesen büszke, mert tudom, hogy nem megnyertünk valamit, hanem a belefektetett energia térült meg..

Az egészséges büszkeség az irigyeket irritálja..

Köszönöm Neked ezt a hozzászólást!

Én is két egészséges gyermek anyukája vagyok, vannak gondok, de küzdünk, küzdünk és küzdünk.

eddig én is csak olvastalak titekt,én azt mondom hogy aki bármilyen sérült gyerekeket nevel le a kalappal előtte.ismerek down-os gyereket és a szüleit is ismerem,mindig felnéztem rájuk,nekem van 3 egészséges gyerekem,foglamam sincs hogy mit tettem volna ha azt modják h beteg,tényleg nem tudom.hálát adok a jó istennek,hogy egészségesek!!!

ismerek siket gyereket ismerem a szüleit,látom micsoda kőkemény munka egyáltalán az hogy megtanult beszélni,illedelmesen viselkedni,hogy pl nem kiabál artikulátlanul stb.és tényleg bárki aki bármilyen sérült gyereket nevel minden tiszteletem az övé,és itt pedig a tietek.ne foglalkozzatok a rosszindulattal,mert ti igazán tujátok mit miért tesztek!!!!

Kezdettől olvasom a fórumot. Nem akartam beleszólni, mert nem akartam vitát szítani. Megtette helyettem más. Sajnos olyan emberek alkotnak véleményt, akik nincsenek tisztában a Down szindróma fogalmával. Azt sem tudják, hogy e DS-nek vannak különböző súlyossági fokozatai, lehetnek társult betegségek, de lehet, hogy az értelmi fogyatékosságon kívül semmi egyéb nem társul hozzá. Születése után fejlődhet úgy, mint egy épp gyermek, az is lehet, hogy minden apró fejlődésért kemény munkával meg kell küzdeni.

Nem ítélem el, aki genetikai vizsgálat után úgy dönt, nem akar fogyatékos gyermeket nevelni. Joga van hozzá.... Lehet, ha nálam kiderült volna a terhesség kezdetén én is így döntöttem volna. Mára már biztosan bánnám...

Persze én sokszor gondolkodom azon, milyen is lenne, ha kisebbok lányom is ép lenne, úgy, mint a nagyobb. Lehetne diplomája, vagy legalább szakmája, de a legrosszabb esetben is élhetne önálló életet. Ha már erre ninncs lehetőség, megpróbálom mindenből kihozni a legtöbbet. Nem akarom ezt részletezni, megtettem már más közösségi oldalon, ahová töltöttem fel képeket, videókat, de senki sem titulált bennünket szerencsétlennek, aki hozzászólt, mindenki csak grarulált az elért eredményekhez.

Több terhet tett a vállunkra sors, s tudjuk ezt a terhet méltón cipelni, nem omlunk össze apróságoktól. Lehet, hogy megnehezíti egy anya életét egy fogyatékos gyermek, de meg is változtathatja pozitív irányba. Toleránsabb, megértőbb, türelmesebb lettem, próbálok másoknak is segíteni. Sok egoistát ez irritál, de nem törődöm vele, valószínűleg ők a boldogtalanabbak.

Nem akarom megingatni a fórumindítót a döntéséban, tegyen úgy, ahogyan ő a legjobbnak látja, ne hagyja magát befolyásolni senki által.

Szó mi szó- nem vagyunk különbek mint mások, de különb vagyok mint voltam.

Ancsikám és a Balázskám megtanított arra, mennyire másodlagos vagyok, mennyire tudok önzetlen lenni, hogy tudok értük harcolni.

Ha megyek az utcán és látok bármilyen fogyatékos embert szánalmat nem érzek, de ők már sorban érzik hogy nem megnéztem őket, hanem a szemükbe néztem, és ha alkalmam adódik szólok néhány szót.Érzik hogy értem őket.

Nem fényezem magam csak elmondom miben változtam meg gyökeresen.

Amíg nem volt Ancsi, nem gondolkodtam ezen, most amióta van azóta másként látok.

Mért is baj ez?

Védem a fogyatékkal élőket. Naná, mert ki ha nem mi, hiszen tudjuk mivel jár, az első sokktól, az átsírt éjszakák nappaloktól, az örömökön át, a büszkeségig.

Azért az nem semmi, hogy ilyen reakciót váltottunk ki.

Ha nem bosszantaná őket, olvasnának másról.

De visszajön és olvas, pedig beteg gyermeke lévén, ő ugyanolyan elutasító mint akinek nincs.

Nem fél hogy meggyőzzük?

Nem érdekes.

én erre a fórumra ,cikkre úgy találtam, hogy beírtam a keresőbe down.

Szívesen olvasok másokat már előrébb járókat, azokról amik ebben az esetben fontosak.

Torna, növekedés, etetés, járás tanítás stb.

erre akadtam, sajnos.

De azért nem bánom, mert sorban születnek dankák, és ha az anyukájuk úgy mint én is beírják a keresőbe a down-t akkor ide találnak, megtalálnak bennünket, mi pedig, nagyon szívesen és szeretettel támogatjuk, bíztatjuk.

Nem kívánom senkinek, hogy így legyen.

Mindenkinek, mint ahogy annak idején magamnak is egészséges babát kívánok.

De azt is kívánom, hogy az életnek indult dankák minél többen megszülethessenek.

Bocsi félreütés helyesen a mondat:

Ne! akarjuk már minden áron a másik felet meggyőzni nekem vagy nekem van igazam.

Jaj, mert Te olyan tökéletes vagy? Benned nincs hiba? Benned nincsenek kétségek, örömök?

Miért zavar Téged az, hogy danka baba anyukája és boldog? MIÉRT? Ha nem tetszik nem kritizálni kell, hanem csöndben kell maradni, nem kell szítani itt is a haragot, a lenézést.

Neked egészséges gyermeked van? IGEN? Akkor örülj neki és élvezd ki minden percét, mert sosem tudhatod mit hoz a jövő...

Végig olvastam az írásod és az összes hozzászólást.

Valóban aki nincs hasonló helyzetben könnyen beszél. Egészen más tudni már a terhesség előtt, vagy csak szüléskor szembesülni vele hogy a gyermek beteg.

- Dönteni mindkét esetben többféle képpen lehet. Évekig egészségügyben dolgoztam, láttam, találkoztam, mindegyik eshetőséggel,több esetben évekig nyomonkövettük az utána történteket...

Azok akik úgy döntöttek mint te, megkűzdöttek fájdalmukkal, és szembe kellett nézniük azokkal akik elítélik a cselekedetet.Ne velük foglalkozz! Aztán az újabb terhességnél,újabb nehézségek, félelem, depresszió, amikor minden eredmény negatív, mégsem hisznek az eredményben, csak amikor megszületik a baba.

Mérlegeltél megszenvedtél már mire a döntést meghoztad(tátok). Ne hibáztasd magad, nézz előre, és sok erőt kitartást, egészséges kistestvért kívánok...

Azok akik az eredmény ellenére megtartották,később arról számoltak be, abban bíztak, hogy az eredmény téves. Na igen volt aki haza sem vitte, volt aki igen és egész szépen sikerült "összecsiszolódniuk", élték-élik hétköznapjaikat sok-sok ellenállásba, nehézségbe ütközve. Kimodva, vagy kimondatlanul a gondolat és tudat, hogy szeretett csemetéjük valyon melyik %-hoz, fog tartozni, meddig fog élni...

Természetesen azokra is igaz akik szülést követően szembesültek,a "helyzettel".

Valójában csak azt próbáltam érzékltetni, minden esetben mindenkinek meg van keresztje amit így vagy úgy cipelni kell. Jó lenne ha el tudnánk fogadni mindenki döntését, véleményét anélkül, hogy ezzel megbántanánk másokat. De akarjuk már minden áron a másik felet meggyőzni nekem vagy nekem van igazam.

Mindenkinek az van és az indoka, hogy miért vállalta amit vállalt!

3-tehességemből az első és a harmadiknál nagyon komoly problémák merültek fel. (először ikerterhesség, másodszor AFP 90x-e a megengedettnek..) Nem fárasztanék senkit a történettel, pedig valószínű tanulságos lehetne az is, hogy először mit gondoltam és ugyanakkor második esetben mit.....Hogyan reagáltam a történtekre, és hogyan vészeltem át..

Mindenkinek még egyszer sok erőt és kitartást kívánok... nem hiszek a véletlenekben, mindennek meg van az oka történjen bár mi is...

Amibe nem halunk bele az csak megerősít!

Öntelt,lenéző.ostoba szánalmas.Ezek vagyunk mi.

Nem magadból indultál ki,kedves kobika?

Ti ellenetek kell harcolnunk.A kobikák ellen.

Á,mégsem .Nem harcolunk.Szóra sem méltatunk!

Ennyi!Ne szóljunk hozzá,mintha itt sem lenne.

Majd megunja.

Vannak itt értelmesek is.

Ugye?