Bántalmazott nők klubja!!! (beszélgetés)

Jól tetted, hogy kitetted a szűrét, előbb kellett volna! 7 hónapig eltartottad anyukáddal és még ő volt egy szemétmocsokjellemtelenpuhapöcs.

Kívánok sok boldogságot neked!

Sziasztok!

Én egyszer éltem bántalmazó kapcsolatban. Igaz, több volt a lelki bántás, mint a fizikai, de mindkettő belémégett.

Lelkileg megtört, sajnos nem vettem észre a jeleket: hülye a barátnőd, hülye a családod, vedd észre, hogy ők a rosszak, stb. Aztán jött az, hogy az önbizalmamat építette le: menj arrébb, akkora vagy, mint egy ház és hasonlók. Bármit tettem-mondtam, az rossz volt. Mindig szapult, hogy miért nem dolgozok, tanultam, iskolába jártam, mellette diákmunkán voltam. Többre nem voltam képes. De édesanyámmal 7!! hónapig eltartottuk.

A viták során meghallgattam, hogy "Anyu azt mondta... Anyu szerint..." és mindig rácsodálkoztam, hogy anyuci milyen roppant módon sunyi és álnok.

A veszekedéseknél elkezdődött a lökdösés, a karom szorongatása. Egyszer annyira meglökött, hogy nekitántorodtam a falnak, és nagyon bevertem a fejem. Hetekig fájt. Volt, hogy megütötte a combom, a karom. Megesett az is, hogy a falig tolt el és a falba verte a fejem. A legsúlyosabb az volt, amikor leültem az ágyon az ő térfelére, és ezért akkora pofont kaptam, hogy szemüvegem leesett, és másnapra lila lett az arcom.

Elegem volt, de szégyelltem magam, hogy milyen nő vagyok én, hogy ezt hagyom???

Aztán megtudtam, hogy megcsal 3 hónapja egy kis kolleginájával és az betette a kaput. Vasárnap elment dolgozni, 12 órázni, én pedig szemeteszsákba raktam a cuccait. Amikor hazatalált este, még a lépcsőházban lebonyolítottam a cserét. Én kaptam a lakáskulcsot, ő kapta a cuccait és mehetett Isten hírével.

Ennek 5 éve, és most egy olyan férfi a párom, aki sosem emelne rám kezet. Persze az emlék bennem él, nem olyan rég történt, hogy hirtelen emelte a kezét, meg akart simogatni, én pedig ösztönösen emeltem a karom és mentem hátra.... :(

Köszönöm, hogy leírhattam.

Úristen!:(

Hát az öngyilkosságért bizony nem lehet felelős mert ezt a tesód egyedül döntötte el. A többiért viszont nagyon is, és azonnal fel is kellett volna jelenteni (sőt, ha még nem tettétek, tegyétek meg!), nem öngyilkosságba menekülni. Elhiszem, hogy a tesód olyan lelkiállapotban volt, de azért mégsem értem, hogy miért nem ment azonnal a rendőrségre?? Ráadásul ha ezek után még vele marad, akkor meg valahol ő kereste magának, ha tudod, beszéld rá, hogy szedje össze magát és hagyja ott a francba az ilyen marhát! De előtte mindent tegyetek meg, hogy legyen ellene eljárás is! Nem ám utolsó pillanatban visszavonni a feljelentést!

Sziasztok!

Az unokatestvéremet már 12 éve rendszeresen bántalmazza a férje, testileg-lelkileg. Eleinte még küzdött, mindent megpróbált, hogy meneküljön, de a férje zsarolással mindig rávette, hogy visszamenjen. Több látlelet is készült, többször is feljelentést tett unokatestvérem, de azt a szemetet mindig kihúzták a bajból a barátai, eskü alatt vallották, hogy laci velük volt... Drogozik és iszik is, de akkor is bántja, amikor épp tiszta.

A rendőrség az ég világon semmit sem tesz, hiába a látleletek!!! Viki már odáig jutott, hogy szinte tagadja a bántalmazás és terror tényét, már csak tűr. Az éjjel megint nagyon durván megverte a férje, bevérzett a szeme, de már nem ment el látleletet vetetni sem :(

Két gyermekük van, a kisfiú erőszakból született, rettegnek az apjuktól, pedig szerencsére őket nem bánta, de számtalanszor szemtanúi voltak annak, ahogy az édesanyjukat megveri, vagy megerőszakolja az a szemét :'(

Mit tehet egy családtag, az evidens dolgokon kívül? Adjatok tanácsot kérlek, hogyan lehetne leültetni a fickót hosszabb időre? Hogyan rángassam ki ebből a beletörődésből unokatesóm?

Előre is köszönöm!

Ki kell lépni! Nem fog tudni semmit tenni. Ez nagy kamu. Hidd el, hogy nem történhet semmi. Lépj, de gyorsan. Fuss.Amikor tudod, hogy nincs otthon, vedd a csomagod és tünj haza. Menj közben és jelentsd fel a rendőrségre, hogy XY bántott és akármi történik, legyen a dossziék között. Légy erős, de a héten. Tervezd ki! Tégy érte. Így örök életedre csak ez marad neked. Minél többet maradsz, annál jobban megszokod!

Most lépj, kiutat ne adj, s akkor menj, mikor nincs otthon! Sok sikert kívánok!

Egy olyan személy, akit enyhén bántalmaztak, de lépett. Úgy még szeretem a férjem. Fél év kellett, hogy mindenről lemondjak, s azt mondjam, hogy inkább egyedül, mint az életkedvem, erőm, energiám odavesszen.

Sziasztok!

Szerintem már az is egyfajta nagyobb előrelépés ha merünk írni a problémáinkról és felvállaljuk azt amiben élünk. Több mint fél éve élek egy rossz kapcsolatban amiből esélyem sincs kilábalni, így érzem jelenleg....

Már amikor megismertem akkor éreztem hogy nincs rendben vele valami, trágár és obszcén szavakat használ nem éreztem hogy tisztelné a világot és a benne élőket, de mivel mint ilyenkor mindig kedves volt és humoros, gondoltam belevágok. Ezt már azóta ezerszer megbántam.

Az első szakaszban csak kisebb verések, pofonok, harapások, köpködésekkel szembesültem, mivel előtte nem volt a párkapcsolataimban erre példa sokk ként ért, de azt gondoltam ez fékezhető. Óriásit tévedtem a verések azóta még intenzívebbek, teljes véraláfutások a karomon, combomon, lábfejemen, ütések a koponyámra és az arc csontomra ami miatt néha a számat sem tudom kinyitni normálisan napokig, enni is nehezemre esik. Iszonyat erős csontozatom van ez a szerencse hogy még nem történt törés de ha ez így megy ennek is eljön az ideje.

Viszont ami ezeknél is borzalmasabb az a lelki terror, inkább elviselnék 1000 ökölcsapást mintsem azt amit belül érezek. Megrögzött agresszív, betegesen féltékeny emberről beszélünk akinek tévképzetei vannak. A barátaimat elmarta senki nem keres már, azt hiszik én nem akarom felvenni a kapcsolatot pedig csak tiltva van. Aki még megmaradt azokkal is havonta 2 alkalommal találkozhatok. Ha elenged a családomhoz az otthoniak mobiljáról kell hívnom hogy biztosan otthon vagyok-e, néha időre méri mennyi idő alatt érek át...

Ezt még fokozza hogy ő kénye kedve szerint él, nyíltan levelezget nőkkel, hajnalokig dorbézol, volt hogy 1 napig azt sem tudtam merre jár.

Megpróbáltam elhagyni, azt mondta ha így gondolom csomagoljak össze és menjek! Ez egy csapda volt pakolás közben annyira megver és követeli hogy maradjak ott. Utána ölelget és úgy csinál mintha misem történt volna és azt mondja minden egyes verés az én hibám azért mert védekezek a támadások közben és néha próbálok vissza vágni. Egyszer azt gondoltam hogy lehet az a baj hogy vissza próbálok ütni de ha nem teszem addig provokál és üt amíg csak bírja. Rengeteg sebem van és gyűlölöm azt aki velem él, megmondtam neki hogy feljelentem, erre azt mondta hogy ha ezt megteszem akkor kivégzi a családomat. Sajnos nem érzem úgy hogy ne kellene egy ilyen fenyegetést komolyan venni az ő esetében.

Talán már csak az segít rajtam ha külföldre menekülök de a családomat az sem védi meg, ezért tűrök amíg nem találok jobb megoldást. Amiket olvastam az alapján a rendőrség nem nagyon töri magát a mi országunkban ami elszomorít főleg ha megtapasztalod a saját bőrödön a tehetetlenséget és a félelmet

Sziasztok!

Elszörnyűlködve olvastam az itteni hozzászólásokat, a sértettektől!

Nekem 2010Júniusában volt egy súlyos testisértésem sértettként, bár nálunk halmozott bűncselekményről beszélhetünk!

A vád az én esetemben: súlyos testisértés, maradandó fogyaték okozás, személyi szabadság korlátoyás, sikkasztás, zaklatás!

Az illetőt aki elkövette kötelezték arra,hogy nagy összegű kártéritést fizessen, az elszenvedettekért! Nem 6számjegyű összegről beszélek, hanem 7jegyű! Bár ez még mindig semmi ahoz képest,hogy hála neki, nem bízom már az emberekben, nem tudok tömegbe bemenni, sorolhatnám!

A tárgyaláson vicc volt amit művelt,a szembesítésen adta a jófiút, ő egy pofont adott tenyérrel (megjegyezném : Kétoldali állkapocs törés, arccsont törés, bordatörés, csak a fejemen 14db ökölnyom volt kivehető) A többit nem is részletezném, szerencsémre kirendelt ügyvédje volt,akit nem érdekelt mi lesz vele!

Az elsőfokú ítélet szeint 8év letöltendő! Várjuk a másodfokú ítéletet! .... De nem valószínű hogy kap enyhítést! Reméljük marad legalább ennyi börtönév neki, .... a 2fokú itélet után megkérdezem azért tőle, megérte e .....

Elhagytam...

Majdnem hiába... A szívemből az agyamból képtelen vagyok kiirtani az emlékét. Minden nap gondolok rá...

Úristen, szörnyű ám olvasni, kikkel milyen borzalmak történnek.

Remélem, sikerült mindenkinek megfelelő döntést hoznia és el tudott szakadni attól az embertől, aki bántotta...

Ginu! Na, ez azért nagyon durva! Százezer ft-tal akarták meghonorálni azt, amin keresztül mentél mind testileg, mind lelkileg?????

Távoltartási végzésed legalább van, vagy erre sem méltatott a "mélyen tisztelt" bíróság?

Megelőzés:jól meg kell nézni kivel állsz szóba. Ha már beszélgetsz, figyelj. Figyeld a gesztusait, a kifejezéseit, figyeld, hogy mer-e a szemedbe beszélni, artikulál-e rendesen. Ha már ezen is túl vagy, akkor figyeld meg, milyen, ha valamitől ideges lesz, hogy beszél a barátairól, családjáról a háta mögött...stb. MÁR itt kiderül rengeteg dolog, amin nem szabad átsiklani.

Vagy: egy párkapcsolati veszekedésben egyáltalán nem az a megszokott, hogy úgy beszélnek Veled, hogy b...meg. És ez még nem is olyan durva igaz? Mert aki igazán szeret, az TISZTEL is. És aki tisztel, az nem aláz meg, nem akar megbántani se szavakkal, se tettekkel!!! Tehát milyen is az, ha valaki szeret valakit???? Te bántod a gyerekedet? Szereted, nem? Akkor? Ugye hogy nem ütöd meg? Lehet, hogy az a férfi (agyabeteg) és bár szeret Téged, attól még üt. Neked ilyen szeretet kell? Hidd el van más férfi, aki szintén fog szeretni, de nem üt hozzá. Ez sokkal jobban hangzik nem? :)

Viszont, ha már ilyen helyzetben vagy, csak TE tehetsz magadért.

Ha gyereked is van, akkor pedig kutya kötelességed elvinni Őt onnan!!!!!!!!!!!!!! Hogy hagyhatod, hogy ezt végig nézze, megélje? Tudod mekkora törés ez Neki?

Nekem is van egy kisfiam (véletlen gyerek)....nálunk borzalom volt a kapcsolat, mert nem illettünk össze. Sok veszekedés. Nálunk nem volt verés vagy lelki terror. De a mindennapos feszültség, veszekedés is elég volt. Csomagoltam és elköltöztünk, mert a gyerek nem élhet még csak feszültségben sem, nem hogy lássa, hogy vernek!!! És én sem akartam így élni csak azért, hogy a gyerekemnek apja legyen. A gyereknek az a legfontosabb, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott Édesanyja legyen:)!

Most mennem kell, SZÉP és MOSOLYGÓS napot kívánok Mindenkinek:)

Sziasztok,

A helyzet az, hogy ebben az esetben is megelőzni kell a bajt, nem orvosolni. Értem ez alatt, hogy egy ember nem lesz csak úgy egyik percről a másikra erőszakos. Ez egy már meglévő tulajdonság amit ideig óráig tud leplezni, de aztán előbújik belőle az állat! Na ilyenkor kell azonnal elmenni és soha vissza nem térni! Azt kell felfogni, hogy ahogy akkor megtette máskor is megfogja csak idő és szituáció kérdése. Persze a nők ilyenkor arra gondolnak, hogy azért ilyen mert szeret stb... Ezt ki kell zárni és fel kell tenni magunknak a kérdést, ha a szomszéd Gizike pasijáról lenne szó, akkor is így gondolnánk? Azt tanácsolnánk neki, hogy persze maradj vele biztos szeret azért vert félholtra!? Azért működnek a lelki terrorok, meg a fizikaiak is, mert a nők nagy többsége a döntéseit teljes egészében érzelmi alapon hozza meg. Pontosan tudja, hogy ez nem jó neki de jön a magyarázat:szeretem! Na ha nekik az jó ha a ruhát ilyen formában kapják, akkor nincs mit tenni! Maguknak kell meghozni a döntést, és végrehajtani is nekik kell. Gyors felismerés és elhatározás kérdése. Aki átélte annak legközelebb már zsigerből fel kell ismernie az erőszakra utaló jeleket.

Van itt egy klubb ha gondoljátok jelentkezzetek.

Akik nehezen tudnak kilépni,vagy most probálnaj megszabadulni egy rossz házasságbol.

Mit is mondhatnék....Borzasztó olvasni, hogy férfiak mit meg nem tesznek egy nővel. De azt legyen szíves nekem valaki elmagyarázni, hogy akit össze-vissza vernek, az miért érzi azt, hogy ott szeretne maradni???? Ezt nem fogom fel. Aki egyszer, majd többször is kezet emelt, az mitől változna meg?

Remélem mindannyian érezni fogtok magatokban annyi erőt, hogy lépjetek mielőbb, hogy boldog jövőtök lehessen. Ez a jövő kezdődhetne akár ma is.....CSAK rajtatok múlik. :)

Szívből tudom ajánlani, hogy menjetek el önvédelmet tanulni, ahol nem feltétlenül az a lényeg, hogy fizikálisan megvédd magad, hanem az, hogy megértsd, hogy tudod kiszűrni az ilyen embereket. Megtanulhatod, miképp ne válj áldozattá!

Küldöm az erőt és pozitív energiákat Mindenkinek:)!!!!

Úgy látom én azon kevesek közé tartozom, akik már sajnálják, hogy fellázadtak... A párom vállalkozása éppen akkor ment csődbe, amikor a kisfiammal otthon voltam gyeden. A megélhetésünk borzalmasan nehézzé vált, el kellett adnunk a lakásunkat, mindenünket. Albérletbe kerültünk és ő nagyon nehezen talált munkát (nem budapestiek vagyunk). Így elkezdett inni, depressziós lett és orvoshoz nem volt hajlandó fordulni. Aztán jöttek a dühkitörések és rajtam csattant az ostor...és a keze is. Ez így ment kb. 3 évig. Ekkor eldöntöttem nem járok tovább kék foltokkal és garbóban és a következő estnél segítséget kértem. Őt a rendőrség vitte el, engem a mentő... És innentől egy rémálom az egész életem! Nem a volt párom zaklatása miatt, ő nagyon bánja a dolgot. A hatóságok hozzáállása miatt. Azóta mindenhol el kell mesélnem több ember (3-4 személyes irodák és ügyfelek)füle hallatára, hogy milyen megaláztatás ért. Beidéz a rendőrség, a bíróság, a családsegítő, a gyámügy. Szerettem volna elköltözni a közösen bérelt lakásból, de nincs pénzem sem a kauciót letenni, sem a költözést kifizetni. A szüleim már nem élnek, a két gyermekemen kívül senkim nincs. Egy családi házat béreltünk, de azt egyedül két gyerekkel nem bírom eltartani. Minden lehetséges fórumot végijártam és tudjátok mit mondtak? Idézem: "nem érte maradandó egészségkárosodás, így támogatást nem kaphat." Szuper, legközelebb kiveretem a fél szemem... Bekértek minden lehetséges papírt, jegyzőkönyvet, egy csomó ajánlott levelet írattak velem, és még kölcsönt sem kaphatok tőlük... Pedig állandó keresetem van, ezt igazolnom kellett és vissza is fizetném de semmi... Letelt a 30 napos távoltartás, és én ugyanott vagyok és mindenem pénzzé teszem csakhogy el tudjak költözni.

22 éve van munkaviszonyom, soha semmiféle támogatást nem kaptam, pedig ennyi ideje fizetek adót, járulékot. Most először tényleg segítségre lenne szükségem, de mivel életben maradtam így nem jár semmi.

Egy jó tanács minden bántalmazott nőnek: Csak akkor lépj, ha áll mögötted egy biztos anyagi háttér vagy elég tartalék, mert a hatóságok csak a jegyzőkönyveket gyártják. Inkább tűrj!

Írtam levelet a NaNe alapítványnak is. Tudjátok mit válaszoltak? Na pont semmit! Még válaszra sem méltattak...

Tudom a saját jozan eszemmel h bánt engem és mégis fáj belegondolni hogy elhagyom...

Azt hiszem nem vagyok normális...

Valami nagy baj van velem...

Sajnos vidéki vagyok, a családom kitagadott mert a saját lábamra akartam állni és eljöttem otthonrol. Pesten meg még nincsenek olyan jó barátaim akik befogadnának.

Távoltartási végzéshez ha jol tudom nyoma kell lennie a bántalmazásnak, látleletet kellene vetetni 8 000 Ft-ért, és akkor is még hetek honapok kérdése mire meglesz. És a rendőrség mindig túl későn reagál... Sajnos a magyarországi jogrendszerre nem hagyatkozhatom...