Bántalmazott nők klubja!!! (beszélgetés)

Azt tapasztaltam én is, hogy arc nélkül, idegeneknek jobban kinyílok, őszintébb tudok lenni, mint szemtől-szembe. Szerintem ez olyan emberi.

Ráadásul itt hasonló sorsú emberekkel tudunk beszélni, és így könnyebb, mint mással, aki esetleg "csak" meghallgat, de valóban nem tudja átérezni, mi is kavarog bennünk.

Kivételt képez jelenlegi párom. :-))

Nalunk az agresszivitas mar gyerek koromban kezdodott.Apam alkoholista volt es utotte verte anyamat(minket fizikailag sosem bantott)kesobb par ev kulonbseggel meg is haltak.Akkor azt mondtam,hogy ha en felnovok akkor senkinek sem fogom hagyni,hogy bantalmazzon.Szegyenemre,nem igy lett.En is elkovettem azt a hibat,hogy hagytam magam bantani.Igaz,en legalabb idoben kimenekultem es nem szulettek gyerekeim,akiknek ezeket vegig kellett volna nezniuk.

Sokszor ledobbenek mikor hoxazok,hogy milyen sok nehez sorsu ember van.Mert ugye az ismerosokrol vagy akar a baratokrol nem mindig tudunk ilyen melysegekig dolgokat a multjukrol.Rolam is csak kevesen tudjak ezeket.Na,igen ahogy mondani szoktak,ezek nem az ablakba valo temak.Hmm.

Ami veled történt az sem lehetett egyszerű...teljesen megértem hogy bizalmatlan vagy.

De örülök neki, hogy rád talált a boldogság!

És remélem az idő múlásával majd teljesen el tudod feledni a rosszat!

A szüleimnek köszönhetem, hogy időben fel ismerték azt , hogy az én barátom nem szeretet érez irántam hanem birtoklási vágyat.

Nagyon szerelmes voltam, terveztük a közös jövőt.

Egy éjszaka mentem haza autóval és a jeges úton nem tudtam beszedni a kanyart, az árokba csúsztam.

Másnap nem éreztem jól magam és nem mentem el a megbeszélt időben, csak 2-nap múlva.

Rám támadt, nem kérdezte mi volt az okom.

Rosszul esett, a szüleimnek elmeséltem azt akarták azonnal szakítsak de én nem akartam.

Szerelmes voltam, és ők tudták más megoldás kell.

A szüleim fel keresték és megkérték hagyjon engem békén, nem akart, ezért apám elkapta a grabancánál fogva, határozottan közölte vele ha megtudja, hogy a közelembe jön agyon veri.

így el került nagy ívben.

Akkor nagyon mérges voltam a szüleimre amiért bele avatkoztak.

Azóta megnősült és tudom rendszeresen megy náluk a csihi-puhi.(ugyan abban a kisvárosban élünk)

Már áldom a szüleimet, hogy akkor akaratom ellenére megmentettek egy ilyen kapcsolattól.

Igen, sajnos elég nehéz volt feldolgoznom, talán még most sem sikerült teljesen....és ez párkapcsolatomra és a szexuális életemre is kihatott az elején...de szerencsére megértő párra találtam.

A baj az, hogy ez az egész dolog majdnem 3 éven keresztül ment(8 éves koromtól 11 éves koromig)...nem csak egyszer történt...és ezért is volt olyan nehéz.

De mostmár azt hiszem rendben vagyok.

Nekem meg nem telt el eleg ido.Azt is erzem,hogy a lelkemet nagyon megtorte.Azota nagyon bizalmatlan vagyok,ami nagyon rossz,mert igy nem lehet elni.Nem kereshetem allandoan a hibakat a masikban,vagy hogy mikor ver at egyebek.Ugy erzem a cuccaimon,az ingosagomon kivul vmi sokkal fontosabbat vett el tolem,a biztonsagerzetemet,a bizalmamat,a hitemet es valahol a feltetel nelkuli szeretre valo kepessegemet.

Sokaig parkapcsolatom se volt,egyszeruen keptelen voltam ra.Ha az ismerkedes elejen vmi nem tetszett,mar ott sem voltam.

Most boldog parkapcsolatban elek,es igyekszek ezekre mar nem gondolni,de sokkal erzekenyebb es bizonyos helyzetekben felenkebb lettem.Mar nem merem 100%-osan odaadni magam,szeretni tiszta szivbol...talan majd az ido mulasaval.

Sziasztok! Nekem két alkalommal volt részem talán átlagosnak mondható, bántalmazásban, az egyik leki, a másik testi. Elmesélem, hátha valakit megnyugtat, hogy nincs egyedül ezekkel..

Az egyetem alatt sítáborban voltam, egyedül, barátok nélkül mentem. És.. addig nem tudtam, mit jelent az alkohol. Talán sejtitek, mi is történt. Sajnos nagyon kemény árat fizettem érte, hogy megtanuljam a leckét. A legcsúnyább az egészben az volt, hogy a férfi, aki akaratom ellenére..., a tanári gárda orra előtt, az ő segítségükkel, tette, amit tee, velem, és... természetesen, miután leitatott, és.., azt mondta, dehiszen én is akartam.. Anyám is engem okol a mai napig, nem voltam már gyerek. Jaja..

Lelki: egyik munkahelyemen egy férfifőnök, mivel nem vagyok csúnya lány, a csöpögős kedveskedés is szerepelt a kelléktárában, főleg mert nagyon volt szüksége a munkaerőmre, azután pedig, üvöltött velem, rengeteget, és irtózatosan csúnyán beszélt, mikor úgy hozta a kedve. A 3. hónap végén, úgy döntöttem nem ér meg ennyit egy munkahely sem... eljöttem, a próbaidő végén.. Ő nem akart elengedni. Végül (pedig én sem vagyok egy megijedős fajta, és ilyen nem nagyon szokott velem előfordulni egy ideje..) anyám hívta fel telefonon, én megfenyeggette, hogy feljelenti, ha bármi bajom esne, vagy ha nem fizeti ki a munkámat..

Szerencsére, én mindkét esetet meg tudtam emészteni, átbeszéltem a barátaimmal, a családommal. Az első, testi példát sajnos nehezebb, mert én is hibás voltam.. és rosszul esik, hogy a mai napig a családom úgy hiszi, az én hibám. Pedig (ti mit gondoltok róla??), én azt hiszem, hogy egy alkoholtól magánkívül lévő nőt mege.ni... ahhoz egy egészen dötét lelkű, gonosz férfi kell. Mert előtte, józanul már többször visszautasítottam a közeledését.. Mindenesetre a felelősség ebben az esetben az enyém (is) volt, sajnos..

Engem édesanyàm terrorizàlt éveken àt,mig le nem léptem.Évekig nem volt vele kapcsolatom,azt se tudta idövel férjhez mentem,s gyerekem született.

4 évig azt se tudta élek-e....Aztan felvettem vele a kapcsolatot,de csak tàvlatbol.Talàlkozni személyesen nem ohajtok vele.Férfi sohsem terrorizalt,vagyis nem terrorizalhatott.Volt baratomtol,akit én tartottam el...kaptam egy hatalmas pofont a semmiért.Na akkor ki lett adva az utja.Soha senki nem nyulhat hozzam egy ujjal se.Nem alacsonyodhat le senki sem addig,hogy ilyesmit türjön.Sem a lelkedet sem a testedet nem hagyhatod màsoknak tönkretenni.Tudom,sokszor nehéz a lépést megtenni,de ha megtetted akkor màr könnyebb .

Mindenkinek csak azt tudom mondani,BÀRKI bàrki megprobal terrorban tartani igy vagy ugy,azonnal lépjen,mig nem késö!!!!!!!!!

Nem is értem, hogy képesek az emberek ilyenre??!!

Az ember rosszabb mint az állat!

Hát lányok... Nekem sincsenek szüleim és az egyetlen testvérem többször is nekem esett...volt egy alkalom, hogy kocsijában ültem és mentünk vhova. Egyszercsak bezárta a kocsit központilag és elkezdett ütni! Alig bírtam kiszabadulni...szaladtam az utcán,kiabáltam segítsenek mert jön utánam kócsival...senki sem segített. Csak néztek. Még jó hogy ismerős ott lakott, oda befutottam...oda nem engedték be.

Másodszor az öröség miatt esett nekem...a kezemben volt az akkor fél éves fiam, ő meg jött nekem és ordította: te le a gyereked!! Nem tettem, reméltem ha fogom a picit nem bánt! TÉVEDTEM!

Ütött és úgy beleharapott a karomba, hogy az összes foga látszott! A kicsit is megütötte, mikor megfordult én letettem a gyereket és a 2 kilós férjem focikupájával akartam leütni..de megfodult és megütött.

ilyen egy testvér! Hát ezért nincs nekem tesóm!

A rendőrség nem tett semmit...mert nem 8 napon túliak voltak a gyógyulásaim.

Sziasztok!

Nekem fiatalabb koromban volt gondom apámmal, de még ezt is rossz leírni, hisz inkább azt írnám hogy a köcsöggel.

Már bánom hogy akkor nem fordultam a rendőrséghez vagy legalább a rokonokhoz, mert így 14 év elteltével már semmit nem lehet tenni..

Max jól megverni, de attól még nem fognak változni a dolgok.

Az biztos , hogy egész életemet végig fogja kísérni amit tett.

Remélem soha többet nem látom!

Sziasztok!

Én is voltam hasonlóan rossz helyzetben, első házasságom alkalmával. Nem testi terror volt, hanem lelki, amit sokszor nehezebb felismerni, menekülni, mert nem olyan kézzel fogható, nehezen bizonyítható, és közben nagyon fél az ember. Mindemellett anyagilag is kihasznált. Sokszor megbocsájt az ember a másiknak, félelemből, szeretetből. Nehéz meghúzni a vonalat, amikor már nincs tovább. Aztán otthagytam, anyagilag is nagyon sokat buktam, nem is hittem, hogy valaha talpra állok. Nem mertem bízni ezután senkiben, nagyon nehezen engedtem közel bárkit is magamhoz. Most már túl vagyok rajta, boldog házasságban élek, és bánom, hogy nem előbb léptem, hogy olyan sok évet pazaroltam rá a folytonos megbocsájtások miatt. Mostani párom mindent feledtetett velem, nincsenek már rémálmaim, kiegyensúlyozott vagyok. Nehéz volt, nekem főleg, mert segítségem sem volt. Szüleim nincsenek, család sincs, barátkozni nem mertem a szégyen és félelem miatt, vagyis magam voltam, mint a kisujjam. Mégis sikerült elszakadnom, és újrakezdenem az életet. Most már persze párom mellettem áll, mindenben segít, barátnőim is vannak, de volt idő, mikor teljesen egyedül voltam. Higgyétek el, van kiút, csak nagyon akarni kell!

Elolvastam.Hellyel kozzel en is hasonlo cipoben jartam.En hiaba mentem a rendorsegre,nem csinaltak semmit.az en tortenetem kicsit masabb,mert en hozza koltoztem es nem adott vissza semmimet,azt mondta,ha barmilyen segitseggel megprobalom visszaszerezni a cuccaimat,akkor nem most majd 1-2 ev mulva megkeres es megbosszulja ha nem rajtam,akkor a gyerekemen stb.Nekem mar nem elnek a szuleim,en csak a baratnomhoz tudtam menekulni,onnan meg egy baratomhoz.Kb 1 honapig el sem ert sehol,de ahogy visszamentem a varosba es megtudta allandoan a nyomomban loholt.Hol zsarolt,hogy adjak meg neki penzt,hol bekulni akart...a baratnomet is zaklatta,kesz agyrem volt.

En azota mar az orszagot is elhagytam,vagyis meg a kontonenst is.Nem csak ezert,amugy is.Adodott egy ilyen lehetosegem es eltem vele.

Te nem felsz attol,hogy mi lesz ha kijon a bortonbol?

Ne haragudjatok, de nagyon kezdő vagyok itt, és nem tudom, hogyan kell beállítani, hogy visszatudjam nézni milyen hozzászólásokat indítottam.

köszike