Bántalmazott nők klubja!!! (beszélgetős fórum)

Kedves Mind!

Mészáros Gréta vagyok, az ELTE Társadalomtudományi Karának mesterszakos hallgatója. Szakdolgozatomhoz kutatást készítek bántalmazott nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatairól. Ehhez a kutatáshoz keresek olyan interjúalanyokat, akik már legalább 1 éve kiléptek a bántalmazó párkapcsolatból, van a bántalmazó partnerrel közös gyerekük, és szívesen mesélnének saját anyaságukról. Az interjúk várhatóan kb. 1,5 órát vesznek igénybe, helyszíntől függően személyesen vagy online is történhetnek augusztus elejétől szeptember közepéig, előre egyeztetett időpontban.

Az interjúalanyok bármely személyes adatát, személyes történetét a résztvevők biztonságára ügyelve a dolgozathoz kizárólag anonimizálva használom fel.

Ha van olyan olvasó a fórumon, aki szívesen vállalná a beszélgetést, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot augusztus 10-ig az anyakutatas.elte@gmail.com email címemen.

Segítségüket előre is nagyon köszönöm!

Üdvözlettel,

Mészáros Gréta

Jajj, de rossz ezt olvasni:(

Mármint, hogy gyerekként...

Nem tudom, hogy a gyerekbántalmazásnál van-e rosszabb.

Ezt leginkább egy pszichiáter tudná megmondani. Olyan embereknél szokott előfordulni, akik sokáig hallgatnak, tűrnek és egyszer csak elszakad a húr vagy olyanoknál, akik néha pofozkodnak, de a társuk nem veszi ezt elég komolyan, aztán akkor ijed meg, amikor veszélybe kerül az élete.

Azért kérdeztem rá, mert bántalmazott nőknek szoktam segíteni feldolgozni a történteket, kilépni az adott helyzetből, tehát sokat tapasztaltam már a témában, ha nem is a saját bőrömön.

nem tudom hogy lehet odáig eljutni,hogy valaki bántsa azt akit szeretett eddig,

43-éves házasok vagyunk,

egyszer volt olyan,a kritikus 7-ik évben,valamin nagyon összevesztünk,éppen vasaltam,kezemben a vasaló, azt mondja ,ha nem fejezed be,lekeverek egyet,

nekem????? életed utolsó cselekedete lesz,mert úgy fejbe csaplak ezzel a vasalóval,hogy többet nem állsz fel,

soha többet a mai napig nem mondott vagy tett hasonlót,

meg mondtam,én annyi verést kaptam gyerekként,

hogy többet engem meg nem üt senki,

Szia!

Írd csak nyugodtan, hátha tudunk segíteni.

Ez azért elég nehezen hihető. Konkrétan semennyire.

Mondjuk mindegy is.

A férjed lefizette nemcsak a bírónőt, a pszichológust, az ügyvédnődet is?

Mert ki a te férjed?

Mi 4 éve vagyunk együtt. Túl vagyunk pár szakításon.. kissebb nagyobb vitakon.

Egyutt elunk es vannak szokasos kis vitak koztunk de az utobbi idoben feszult. Agressziv idegbeteg es kis aprosagokert is nekem tamad. Ellok. Szorongat. Tordeli az ujjam. Multkor baltaval jott felem ugy konyorogtem neki hogy ne. Masnap elkezdtem pakolni hogy haza kolzozok szuleimhez. Elejen mondta hogy mennyek stb.. aztan megkert hogy varjunk par napot milesz..ne menjek. Atolelt es mondta h nm enged szeret stb.. majd ra 3-4 napra ujjabb vita stb megint eroszakos volt es mondta koltozzek. ( olyasmiken vesztunk ma is ossze hogy alberletben lakunk nekem nincs fix munka helyem epp hogy keresek egy keveset. Es erre 20 ezerert tabla gepet vett amit velem nem beszelt meg. Ugy hogy itthon ures a huto stb.. tudni kell h van jo telefonja amin tud netezni stb

. Tehat ez a tab felesleges. Es en ez miattszoltam neki h ez most ra ert volna miutan anyagilag helyre jovunk.. ) tehat ilyesmiken vitatkozunk. Nem tudom hogy mit tegyek szeretem es nelkule nem birok egxszeruen elni.. mig kulon voktunk korhazba is kerultem.. nem tudtam feldolgozni. De igyse jo h testileg es lelkileg is vant. Mindennap a fejemhez vagja hogy nem dolgozom.. pedig keresek munkat de valamiert nem jon ossze hosszu tavu.. valamennyi penzt mindig keresdk. Csak egy ket hetig vagyok munka nelkul de valamit mindig csinalok. En sporolok. Beosztom. Takarekoskodok. Szamolgatok. O meg szorja esz nelkul es utana ha szolok erte az a valasz hogy huzzak el dolgozni.

4 éves kapcsolatomból léptem ki, most már lassan egy éve.

A probléma akkor kezdődött, amikor éppen meg is mutattam ki vagyok én valójában. Tudni kell rólam, hogy eléggé sértődékeny vagyok.

Amikor megbántott (tudni kell, hogy a megbántás nála nőügyekből, ivászatból, haverokból adódott) nem szóltam hozzá.. Ez neki nem tetszett . Először csak kérdezgette, hogy mi bajom. Nem válaszoltam neki, akkor jött a döbbenet, amikor már ordítozott velem és adott egy pofont is. Először csak sírtam, majd a sokadik pofon, ráncigálás után én is vissza adtam neki. Akkor még nagyobbat kaptam érte, azt mondta ilyet ne csináljak(én?!). Amikor nagy nehezen hozzá szóltam (mivel fájt ahogy bánt velem). Újabb kérdéseket tett fel (tudta,hogy nem válaszolok rá. Már-már azt hittem élvezi, hogy ezt csinálja velem) , amire ugyancsak nem válaszoltam, de ez már csak a sértettségen alapult, akkor újabb és újabb pofonokat kaptam tőle. Nem bírtam a könnyeimmel így tehát elkezdtem sírni, majd azt mondta ; ne sírjak e miatt.. Ez csak egy eset volt a többiből.. Onnantól nem volt megállás.. Volt,hogy a szekrénynek lökött, mikor a földön ültem (féltem tőle, ezért nem feküdtem mellette az ágyon), amikor már megelégeltem, hogy ütlegel és lefog , elkezdtem üvölteni.. A számmal együtt az orromat is befogta, így nem kaptam levegőt, könyörögtem, hogy engedjen el.. nem kapok levegőt. Volt, hogy fojtogatott. Olyankor már én sem hagytam magam , ütöttem és rugdostam, hogy engedjen el. Volt, hogy haza akartam menni tőle és bezárta az ajtót, majd az ágyba lökött, hogy én nem megyek sehová. A rendőrséget akartam hívni(végső elkeseredettségemben) amikor kikaptam a telefont a kezemből, falhoz vágta utána kivette belőle az aksit.. Mondanom sem kell mit kaptam érte. a Combom belsejét szét harapta (másnap mentem nőgyógyászhoz.. )

Egyik esetnél SEM állt drog vagy alkohol hatása alatt..

Sajnos sokáig eltűrtem. Nem tudom amiatt, hogy először voltam igazán szerelmes vagy, mert egy oltári nagy hülye voltam..

Rádöbbentem, hogy ennek véget kell vetnem, mert soha nem lesz vége, ha nem lépek.

Anyával kiskoromban ugyanez történt.. Apám a húgom és az én szemem láttára verte el rendszeresen. Nem hittem, hogy velem ugyanez megtörténhet.

Egyébként a családtagjai és a haverjai is tudtak róla.. A "haverjai" rendszerint nevettek rajta.

A lényeg a lényegben, ha valaki hasonló esetben van , mint én az minél előbb lépjen ki a kapcsolatból. Később nehéz lesz.

Nem is tudom hol kezdjem a történetem.

Volt egy 10 éves kapcsolatom amiben elég sokat szenvedtem. Még 21 éves koromban 1996-ban autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam, amivel rendszeresen (jelenleg 3 havonta) járok Pécsre az immunológiára kezelésekre. Ennek ellenére 2006.-ban gyerekünk született egy fiú.

2009-től ismét munkába álltam, először egy kis település önkormányzati hivatalában voltam pénzügyes, majd 2012-ben átkerültem a Közös Hivatalhoz egy kisvárosba. Jelenleg is itt dolgozom.

A volt párom rendszeresen megalázó megjegyzéseket tett rám, h ronda vagyok, örüljek hogy ő betegen is felvállal, kancsal vagyok, púpos. Ha sminkeltem olyan megjegyzéseket tett kinek akarok kurválkodni. Nem tetszett neki, ha az ember túlórázott.

Mellette nem egyszer fizikailag is bántalmazott. Persze sose úgy, hogy látleletet vetethessek, csak "finoman" a falnak lökött, lerántott az ágyról a bokámnál fogva, neki lökött a falnak. Mikor rendőrt hívtam volna kirántotta a telefonzsinórt a falból vagy rászorította a kezem a mobiltelefonra, hogy kiesett belőle.

Volt olyan mikor túlóráztam a kolléganőmmel és mikor hazaértem meggyanúsított, hogy dugni voltam és mikor ki akartam menni a lakásból bezárta az ajtót, majd hívta a szüleit, hogy bekattantam és a bolondok házába kell csukatni.

Arra is volt példa, hogy nekem támadt a fürdőszobába és rászorított a wc kagylóra miközben szexuálisan zaklatott.

Közben elszigetelt a családomtól, mert szerintük ők is bolondnak tartottak. Szinte az összes barátnőm eltűnt mellölem. Feltörte a facebookom, a telefonom.

Közben az Általános Iskolába októberbe behívott a fiam osztályfőnöke, hogy baj van a fiammal az iskolában. Sír és azon panaszkodik, hogy én elhanyagolom, verem és csúnyán beszélek vele.

Egész megdöbbentem ezen, hisz otthon a párom szokott ilyenekkel gyanúsítani. Kétségbeesésembe a helyi családgondozókhoz fordultam.

Mikor az ember elunta a dolgokat és szeretett volna ebből a megalázó helyzetből kilépni a volt párom ellopta 2014. dec. 3-án a táskámból a bankkártyámat és a barátjának átadva megloptak a helyi takarékszövetkezet automatájánál.

A netbankon vettem észre a nagyobb összegű pénzfelvételt, szerencsémre a napi limit miatt 150.000Ft-nál nem tudtak levenni többet, így amit apukámtól örököltem nem tűnt el teljesen.

Erre azt mondta, hogy én két kézzel szórom a pénzt és a fiának kellett megmentenie. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tettem és a kamera által rögzített felvételek alapján be is bizonyosodott, hogy ők voltak. A volt párom 40.000Ft-os pénzbírságot kapott, a barátja 50.000Ft-ot. Nekem megígérte, hogy kifizeti az ellopott összeget, de ez a mai napig nem történt meg.

Ekkor én még mindig nem léptem, bár a munkahelyemen igényeltem önkormányzati bérlakást amit meg is kaptam.

Március 7-én ebédet készítettem majd film kihagyás és vasárnap reggel ébredtem az ágyon ruhástól fekve. A volt párom azt állította berúgtam, de semmilyen másnapossági tünetet nem tapasztaltam magamon. Se fejfájás, se hányinger, csak 20 óra emlékezet kihagyás. Felhívtam a családsegítőket és ők azt tanácsolták menjek le a sürgősségire amit meg is tettem. Negatív lett az alkoholtesztem és a májenzim értékek se mutattak eltérést. Ismét feljelentést tettem ellene.

Utána a kórházból már nem mentem haza. A Gyámügy első fokon nekem ítélte a gyerekem és rendőri segítséggel elhoztuk az iskolából. Azóta ő nálam van. Közben a volt párom megfellebbezte az ítéletet és a másodfok el is törölte.

Még nem volt meg a bírói ítélet és volt két lyukas nap. Mikor már nem volt érvényben az elsőfokú gyámhatósági határozat, de még nem volt bírói végzés sem. Ennek ürügyén el akarta vinni a fiamat. De nem engedtem aznap iskolába és lementem a gyerekorvoshoz, hogy írjon igazolást. Ekkor a volt párom megjelent a gyerekorvosi rendelőbe és követelte a gyereket, már akkor hívtam a rendőrségi 107-et, de azt mondták nem tudnak így kijönni. A volt párom azt mondta felmegy a gyerekért az édesanyámhoz, menjek utána és ha ott a háznál cirkuszol akkor hívjam őket.

Miután végeztem a gyerekorvosnál elindultam haza, de szemben megláttam a parkoló autóját, ezért bementem a szomszédos családsegítőkhöz. Ott beszélgettünk és mikor kinéztünk az utcára üresnek találtuk messziről a kocsit, mivel a hátsó ablakai sötétítettek. Azt gondoltuk a családsegítővel talán felment a volt párom a gyerekorvoshoz, így elindultam anyukámhoz. Két háznyit mentem mikor kiszállt az ikertestvérével az autóból. Nem is ő, az ikertestvére állt elém és azt mondta vége a hazugságaimnak és pofon ütött. Bemenekültem az ott lévő ház udvarába, mivel nem volt kerítése. Erre még fényképezőgépet is elővettek, hogy fotózzanak mert birtokot háborítok. emellett kiabáltak rám, hogy pszichiátriai eset vagyok és a pszichiátriára van bérletem (idegösszeroppanást kaptam a bankkártyás dolog után). Az udvarból hívtam a 107-et, ki is érkeztek a rendőrök. Az egyik velem beszélgetett, a másik a volt páromékkal. Miután velem elbeszélgetett az egyik bekísért a családgondozói hivatalba, Majd jött a másik is és lebeszéltek a feljelentésről, és a látleletről

hogy nincs értelme, mert hiába pirosabb az egyik arcom, de mivel sírtam nincs mit látleletezni. Meg ők elbeszélgettek velük és helyre rakták őket. Másik nap mégis úgy gondoltam, nem hagyom ennyiben és megtettem a feljelentést, de nem náluk hanem abba a városba ahol az ügyvédem él.

Közben itt a jó idő és az összes nyári ruhám a közös házban maradt. Azon a hétvégén volt a fiam otthon láthatáson az apjánál láthatáson és azt mondta egy zsákba vannak a ruháim és azt mondta az apja bármikor elvihetem őket. Ezért telefonáltam neki, hogy szeretnék átmenni értük. De ő közölte, hogy ott ugyan semmim nincs már.

Gondoltam bemegyek a rendőrségre tanácsot kérni, hogy ilyenkor van-e még reményem a ruháimra vagy a sok egyéb veszteségem mellett lemondhatok ezekről is. Erre a rendőr aki amúgy az egyik intézkedő volt a pofonnál és ő volt az aki a volt páromékkal beszélt csúnyán lehordott. Azt mondta ő nem ad nekem tanácsot, mert úgy se fogadom meg. Mellém videókamera kell, mert össze-vissza beszélek, egyik nap, így- másik nap úgy. Hogy előtte azt mondtam nem teszek feljelentést, majd másik nap mégis. Hogy őt leszidták Tamásiba, mert nem jól végzi a dolgát. Egész elkeseredtem és elmentem a családgondozókhoz ahol sírva fakadtam ás elpanaszoltam mi történt. Utána munkába mentem, de nem sokra rá megjelent a rendőr és a polgármester irodájába hívatott, ahol szintén előadta rólam, hogy mellém videó kell.

Nem elég, hogy mennyi megaláztatást szenvedtem el a rossz kapcsolatomba, h a volt párom ellenem nevelte e gyerekem, aki sokszor megütött, meghúzta a hajam és a bántalmazásoknál azt mondta, ha én nem lennék bunkó az apja nem bántana. Hogy az volt az elhanyagolás, hogy munkába jártam és a munkámhoz szükséges mérlegképes tanfolyamra, hogy az egész bírósági tárgyalás abból állt, hogy én alkalmatlan vagyok anyának, pszichés zavaraim vannak, hogy a nyílt utcán simán pofon ütnek akkor még a rendőr is így viselkedik velem akihez tanácsért fordulok.

A NANE nem elérhető, A Patent Egyesület szintén.

Kérdem én, hova fordulhat ilyen esetben az ember?