Bántalmazott nők klubja!!! (beszélgetős fórum)

Szia!

Csak egyetlen kérdés (nem rosszindulatból)?!!

Te így akarod leélni az életedet??

Ha nem a válasz, akkor pakolj gyorsan és ne törődj azzal sem, ha kinyírja magát.... ő sem törődik vele mennyire fáj neked a verés (testileg és gondolom lelkileg is).

Ha vele akarsz maradni (amit nem hiszek el, hogy jó valakinek, hogy napi szinten megverik), akkor tűrj és véletlenül se szülj neki gyereket, mert rá is ez a sors vár, mint amiben te vagy most...

Kedves fórumozók

9 hónapja élek együtt a párommal. Alkoholista, pánikbeteg, szorongásos depressziós. A probléma elég komplex és nem teljesen egyértelmű a bántalmazás ténye. Legalábbis számomra.

Kicsit nehéz bele kezdeni...

Megpróbálom koronológiai sorrendben összefoglalni az eseményeket.

Tavaj decemberben ismertem meg őt, egy pszichiátriai osztályon ahol alkoholizmussal kezelték. Én egy ismerősőmet látogattam, aki drog függőség miatt feküdt bent. (Én magam nem élek semmiféle szerrel.) Szobatársak voltak. 30 éves élete teljében lévő eszméletlen jóképű férfi.

Kicsit elveszettnek tünt és talán pont ez adta meg a varázsát.Mindenképp pozitivnak tartottam, hogy befeküdt a kórházba és küzd az alkoholizmusa ellen. Néhány napig nem találkoztunk ugyanis elég viharos körülmények között távozott a kórházból. (Utobb kiderült félre kezelték ráadásul kisérleti gyógyszerekkel amik nem voltak jo hatással és ezt már akkoriban sejtette)Néhány napra rá felhivott, sokat beszélgettünk, és nagyon jól megértettük egymást. Annyira jól, hogy hihetetlen és hirtelen szerelem szövödött közöttünk. Napokon belül össze költöztünk. Sokat mesélt az alkoholizmusa előtti életéről, sikeres gazdag üzletember volt, de egy nő miatt mindent elvesztett. Akkoriban ugy gondoltam ő csak egy áldozat és az a nő nem szerette eléggé, nem tudta hogy kell viselkedni vele. Hisz minden kapcsolat kompromisszumokbol áll... Szinte azonnal ekezdett megint inni, de még részegen sem volt sok gond vele. Az első pofont soha nem fogom elfelejteni ugyanis előtte soha senki nem ütött meg. (A családomban sem és sehol máshol)Megrendültem és megrettentem, de szinte rögtön utána bocsánatot is kért én pedig elnéztem annyira elvarázsolt. A pofon ellenére eldöntöttem, ugy fogom szeretni őt ahogy van a problémáival együtt és segiteni fogok neki megoldani azokat. Ezután elezdődött egy periodikus időszak. Folyamatos illuminált és jozan állapotok váltogatták egymást. A verések sürüsödtek és néhányszor az életem is veszélybe került. A legszörnyűbb az hogy a legtöbb esetre nem is emlékszik és ha be is vallom neki mi történt előző nap/éjjel és véletlenül nem maradt látható nyoma (általában maradt) nem hitte el nekem. Nem hiszi el máig sem. Minden ivászatos időszak után megpróbáljuk megbeszélni azokat a napokat amik teljesen kiestek neki. Ha őszine voltam/vagyok kételkedik bennem és néha odáig fajultunk, h az egész elrontott életéért én vagyok a felelős. Mikor részeg és magabiztosságot kap az alkholtol én csak egy kis r***nc vagyok akit ő felkarolt és tanit, ha meg lejövetel van fogni kell a kezét és simogatni szeretgetni akkor meg én vagyok a minden és az egyetlen a csoda aki nélkül nem tud élni.

Egyszer hirtelen felindulásból akartam elhagyni amit telefonon közöltem vele, de könyörgött hogy beszéljük meg menjek haza. Haza mentem, amiből az lett, hogy fél éjjszakán keresztül térdeltetett egy sarokban, ütötte a tarkomat hogy az arcomon ne maradjon nyom. (ugyanis hostess vagyok és ha elrondit nem tudok dolgozni)Aztán meg mikor megnyugodott behivott maga mellé az ágyba és megint én voltam neki a világ közepe. Egyszer majdnem belefojtott egy kád vizbe. Ezek részeg esetek voltak, jozanul viszonylag ritkán bánt, de már ugyis megesett. Most már egy hónapja körülbelül nem ütött meg nincs is rajtam semmi seb, ilyen jobb időszakokban reménykedem hogy változni fog. De ahogy olvasom a forumokat, mindenki azt mondja az ilyen ember nem változik... Áltatom magam? Máig ha nem talál ébredéskor hirtelen maga mellett mert wc-n vagyok vagy a konyhában őszinte rémület tükrözödik a tekintetében amit nem tudok elviselni... Most is gomboc keletkezik a torkomban ha eszembe jut, hogy elhagyjam és mit szólna ha egyszer már nem találna maga mellett. Ha ez józan időszakában történik akkor tuti megtalál... Ha részeg időszakban akkor meg a saját életének vet véget. (Többször volt már öngyilkossági kisérlete és csak a vak szerencse mentette meg az életét.) Nem akarom hogy bezárják nem akarom hogy meghaljon nem akarom h bántson többet... Mintha nem létezne jó megoldás, mintha nem kétezne kiút...

Sziasztok!

Szeretnék tanácsot kérni tőletek,elmesélem mi a helyzet nálunk röviden.

Férjemmel válunk be van adva a válókereset,van 2 gyerekünk egy 5 éves és egy 10 hónapos ,férjem elköltözött 2011. julius 17.én.A házasság alatt lelkileg zsarolt és lelkileg fenyeget és betegesen féltékeny,nem öltözhettem csak ugy ahogy ő engedte,semmi smink,nem beszélhettem férfiakkal.Sőt már annyira eldurvultak a dolgok hogy tegnap kéf fiammal voltam játszótéren és ott beszélgettem egy férfi ismerősömmel férjem megjelent köszönés nélkül ököllel össze verte a férfit,pedig csak beszélgetett velem.Engem meg fenyegetett megöl és a két gyereket elveszi tőlem.Elakart venni tőlem ott a helyszinen őket de nem engedtem.Ott mindenki szeme láttára millio kisgyerek elött sőt a saját fiai elött esett neki ökölell egy vadideggenek aki beszélgett velem.És közölte ha valamelyik férfi hozzám szól még azt is szétveri.Lehordott minden konzumhölgynek finoman irtam .Létszives segitsetek nekem hova fordulhatnék ilyen esettel.Mert nembirom már nagyon félek és féltem a kicsiket.Köteles vagyok ilyen esetben oda adni 2 hetente a gyereket 5 éves fiamat?Még nincs birói végzés hogy mikor adhatom oda,még folyamatba van a válás.:(Előre is köszönöm annak aki véleményezi amit leirtam.

271. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan,

b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva,

b) nyilvános rendezvényen,

hát remélem hogy beleszámitják a doki papirját mert ugye végül is a hasamba is vágtak és igy keletkezhetett a bevérzés a picim mellett......:(

Egyszerűen eltünsz-előlük.uj lakcim stb.

Gondolomm ilyen emberektől gyerektartásra sem tartasz igényt...

Végig olvasva majd nem elsírtam magam:..(

Szeretnék én össze találkozni azzal az emberrel ha meg engednéd, csak annyit mondanál a nővéred vagyok vagy a barátnőd és úgy szájon vágnám és én tekerném ki a nyakát, hogy az anyja se ismerné fel!!!

Na akkor el gondolkozna, hogy nő is el verheti. Én ugyan ezt tettem a mostani párommal azóta sincs veszekedés én azt gondoltam mikor útóljára meg ütött, hogy ez volt az útólsó most megölöm, majd nem sikerült is! De valahogy ki jött a kezeim közül. Mái napig emlegeti, hogy megvertem szegényt:D és már csak nevetünk rajta.

A tanácsom az ha nem megy szépen akkor megy drasztikusan még pedig úgy hogy a bántalmazott nők clubjába beírsz, és ők egyből segítenek, meg súgom én 66 kg vagyok bár most diétázok de 54 kg voltam mikor neki rontottam a páromnak. Egy a titkom karate edzésekre járok súlyt emelek stb..., de nagyobb erő fölényben vagyok mint ő.

A párodnak is az tenne jót ha tőled kapná meg ami jár neki!!! És ezt tapasztalatból mondom. Ne légy annyira engedékeny, legyél egy kicsit más hozzá mint eddig. Én könyörgök, hogy más legyél hozzá, rakd ki ha nem más rendőrséggel. Rendőrségnek csak annyit kell, hogy mondjál, hogy önkényesen engedély nélkül jött a lakásodra! bántalmaz.

Sziasztok!

Olyan minta 2 emberrel lennék egyszerre egy jó és egy rossz énnel, átmenet nélkül és kiszámíthatatlanul, tőlem függetlenül fordul át egyikből a másikba :(

Több mint egy éve vagyunk együtt. Már az elején láttam hogy elég türelmetlen (földhöz vág dolgokat).

De úgy voltam vele hogy nem iszik, nem füvezik, nem lóg a haverjain és hát senki sem hibátlan.

A barátai előtt ő a vicces, az okos, engem meg úgy kezel mintha ott sem lennék. Nem jártunk el sűrűn. Azt gondoltam kényelmetlennek érezné kimutatni hogy "mennyire nagyon szeret".

Aztán hozzám költözött, és itt kezdődtek a gondok eleinte csak szidott hogy ekkora meg akkora szar ember vagyok, aztán szidta anyámat hugomat, meg mindent amiről tudta hogy kicsit is szeretem. Eddig sem volt nagy arcom de megbékéltem a testemmel, de most már ha a tükörbe nézek mintha nem is én néznék vissza :( Úgy érzem az állandó szidásokkal mindent kiölt belőlem amire valaha kicsit is büszke voltam.

De úgy voltam vele hát kicsit labilis, de mindenkinek vannak rossz napjai.

Ez után jött az, hogy egyszer kiderült hogy 2 hétig folyamatosan hazudgált nekem és kérdőre vontam majd mondtam hogy köztünk mindennek vége, mire rám zárta az ajtót és ez sokszor megismétlődött.

De még ezzel is úgy voltam biztos ennyire "szeret".

Aztán pár hónapja elmentünk bulizni elég sokat ittunk már nem emlékszek min vesztünk össze csak hogy végigrángatott az utcán. Másnap gondoltam biztos valami rosszat mondhattam... Eltelt úgy egy hónap megint jött a szidásaival és elegem lett mondtam hogy menjen el, erre nekem nincs szükségem, mire a válasza az volt hogy rádobott az ágyra kicsavarta a kezem és a hátamra térdelt majd amikor elkezdtem segítségért kiabálni befogta a számat az orrommal együtt,azt hittem megfulladok, majd lassan elengedett. Mondtam neki hogy menjünk el hozzájuk nagy nehezen elcsaltam mert féltem itt lenni vele kettesben. Náluk nem tudtunk bemenni ideges lett és mondtam hogy nyugodjon meg, de míg ilyen én félek tőle. Leültünk egy buszmegállóba, majd felállt elment majd visszajött és azzal a lendülettel ahogy odalépett megragadta a karom, kitépett a buszmegállóból, majd ordított hogy ő nyugodt engem meg lehordott mindennek valahogy kiszabadítottam a karom és mondtam hogy nem merek vele lenni mert félek mire közölte hogy beleépít a betonba ha nem indulok el de kúrvagyorsan...erre elfutottam eléjük, hogy hátha fél hogy az apja felkel, de nem félt..először megmarkolta a fejem tetején a hajam és úgy ecsetelte hogy mi fog történni velem a hazafelé úton majd megfogott nyakamnál fogva gugoló állapotomból felrántott(utána 1 hétig fájt a nyakam) mire sikerült megkapaszkodnom a kilincsükben, erre megfogta mindkét kezemet kicsavarta és azt mondta induljak vagy eltöri a vállam...gondoltam nincs mit tenni hát végigsírtam az utat.

Másnap bocsánatot kért "így szeret úgy szeret". Betudtam egyszeri botlásnak esküdözött hogy több ilyen nem lesz. Tegnap este viszont újra elszállt az agya, rávágott az ágyra megharapott (már be is lilult), a hátamra ült a két térde a két kezemre (hogy a 44kgmal esélyem se legyen a 87kgjával szeme) majd hátulról könyékkel fejbe vágott, a hajamra is rákönyökölt, és elforgatta a fejem majd teljes erővel a párnába nyomta, a másik kezével meg többször is az oldalamba mart... majd miután feleszmélt hogy mi történt és mit tett visszatért a jó énjéhez és elkezdett bocsánatot kérni, mert ő nem akarta ezt tenni hülye volt nem tudja hogy történhetett, aztán később amikor kimentem a fürdőbe letérdelt hogy mennyire sajnálja és bocsássak meg...igazából ezzel a lelki és testi "terrorral" már kiölte belőlem az iránta érzett szerelmemet pedig jobban szerettem mint bárkit eddig :( Az eszem is azt mondja menjek míg nem kapok egy nagyobb ütést, vagy ne adj isten valami maradandót. De valami mégis visszahúz :(

Sziasztok!

Elképesztő hogy milyen világban élünk.Hihetetlen hogy milyen emberek vannak. Sokan gonoszak és számítóak, mások pedig tűrik a megaláztatásokat.

Kedves Kriszti!

Elolvastam a történetedet. Nem tudom mit mondjak... mik lennének a megfelelő szavak. A bántalmazásra ( pláne ha az többszöri) nincsen bocsánat.

Én 5 éves voltam amikor a nagyapám molesztálni kezdett...és ez tartott 3 éven át. Furcsa, hogy sokan nem tudják felidézni pontosan hogy mi történt velük, én mindenre emlékszem. Emlékszem arra is ahogy a nagymamám lefoglalta a szüleimet addig amíg nagyapám kivitt engem a házból és a garázsban parkoló autóba zárt. Emlékszem mindenre amit ott tett, minden egyes szavára. "Hiába mondanád el, úgyse hinnének neked. Te csak egy gyerek vagy élénk fantáziával. Mit ér a te szavad egy felnőttével szemben."

Három éven át ment ez így minden egyes alkalommal amikor ott voltunk náluk. Az volt a legrosszabb amikor ott kellett aludni...nagymamám tudott mindenről, mégis hagyta, "falazott" neki.

Nyolc éves voltam amikor meg akart erőszakolni. nem történt meg hogy az ő szavaival éljek "túl kicsi vagy hozzá, még nem elég tág". Arra nem emlékszem hogy azon a napon hogy mondtam el a szüleimnek, csak arra hogy anyával beszélgettem.

Azóta eltelt 14év..egyszer sem láttam őket. Nem tartjuk a kapcsolatot.

A családban sem tudják, csak a szüleim...mindig magamban kellett tartani. Még fel sem jelentettük.

Sajnos emiatt úgymond "rosszul" szocializálódtam. Ha baj volt, nem kértem segítséget senkitől sem.

Ezt nem lehet csak úgy feldolgozni...azt hittem már túl vagyok rajta, de nem. Mindig előjön ha olyan viccet hallok, vagy a visszatérő rémálmokban.

Segítséget kértem és így valamivel könnyebb. A mai napig bánom hogy nem jelentettük fel.Legszívesebben világgá kürtölném amit tett, mert nem csak engem bántott. Többen is voltak és ki tudja, lehet vannak a mai napig.

"Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az igaz ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal-Tragédiái érlelik naggyá."

Krisztinek és mindenkinek aki hasonló problémával küszködik:

Nem vagytok egyedül!! Kérjetek segítséget, mert egyedül nem megy. Együtt azonban (a barátokkal, családdal, szülőkkel, partnerrel) bármilyen akadályt le lehet küzdeni. Mert mind erősek vagyunk, egyediek és különbözők, ugyanakkor egyformák. Mindenki hordja a keresztjét, legyen az a szomszéd vagy egy ismerős arcú idegen az utcán.

Bárki is légy, ERŐS vagy, és Fontos alkotóeleme a világnak. Egyedi és megismételhetetlen, pótolhatatlan...

Sziasztok!

Nagyon szomorúan olvasom, hogy mennyien küzdenek ilyen problémával.........

Szeretném én is elmesélni az én sztorimat, mert tényleg jó kiírni magamból, és talán egy visszaigazolás is jól jön, hogy helyesen döntök, és tényleg nem vagyok olyan rossz, mint ahogy a férjem állítja...

Szóval mint ahogy a többiek is írták, senki nem gondolta volna róla, mert kívülről egy kedves, megnyerő fiatalember....és senki nem gondolná, hogy milyen a 4 fal között...(

7 éve vagyunk házasok, és tulajdonképpen az anyagi nehézségek miatt kezdődött az egész, a férjem több milliós adósságot csinált, de nem az ő hibájából egészen..., (becsapta egy barátja)és sok mindent elvesztett az életben, kisgyerek korában anyját, apját, nem foglalkoztak vele...

És aztán mivel már a kapcsoltunk elején eléggé ő akart uralkodni, és alkalmazkodási problémái voltak, mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta.... én meg nem bírtam már végül, így sajnos hosszú időn át becsaptam, és a lakást úgy rendeztem be, hogy kitaláltam, hogy kaptam ettől, attól, mert így mivel úgy tudta ingyen van, elfogadta, és "megengedte", hogy a lakásunkba kerüljön. Akkor azért sokat biztatott, mellettem állt, és valóban sokat költött rám.... vitt-ide-oda.... helyettem is fizette a lakáshitelt..stb.. (mivel sajnos én a titokban vásárolt lakberendezésekre költöttem....)

aztán egy nap nem bírtam tovább, és elmondtam neki mindent, mert már nagyon nyomta a lelkemet. Többször bocsánatot kértem tőle...De azóta nem tud megbocsájtani, és onnantól kezdve jöttek a szidalmazások...( trágárul beszélt, szidott mint a bokrot) és ráadásul van két kicsi gyermekünk... szóval nagyon összejött... egymás után jöttek a gyerekek, (másfél év) rossz anyagi helyzet, hazudodások..... én meg már a végén nem bírtam, és bejelentettem, hogy válni akarok, mert már mindennapos lett a szidalmazás, és minden szarért leszidott, hálátlan kurvának hívott a gyerekek előtt.... Másfél évig szenvedtem komoly alvászavarban,súlyos depresszióban, és ő csak kinevetett, és szivatott... aztán jöttek kisebb fizikai bántalmazások.... ellökés, hajhúzás, szembeköpés, rugdosás, pofonok, lefejelés. (vér sosem volt, tehát könnyú testi sértésnek minősülő bántalmazások) De mind kivétel nélkül a gyerekek előtt zajlottak. Aztán feljelentést tettem ellene, ettől mégjobban bedühödött, és a grabancomnál fogja húzott végig a lakásban.. és még egyéb "kedvességek" Mindössze egyszer adtam neki vissza, többször már nem. Tűrtem a gyerekek miatt... többször kértem, hogy legalább a gyerekek előtt ne csinálja, de nem értdelte, mert úgy érezte elárultam őt......... és még nekem áll följebb..... sokkal nagyobb verést érdemelnék... hisz ő mellettem állt ha baj volt, mindent megadott, és most, mikor neki lenne szüksége,hogy támogassam, akkor én félreállok, és mindent elveszek tőle....... tehát ezt szerinte még belefér... hisz megérdemlem azok után amit tettem vele..........

Beszélni nem lehet vele...... próbáltam elhívni párterápiára is..... de semmi....... Eddig nem akart válni, de most már belenyugodott, de megfenyegetett, hogy mindent megtesz, hogy nála legyenek a gyerekek, és hogy sok adósságot zúdít majd a nyakamba, hisz megfeleződik minden........

Szerintetek tényleg olyan nagy hibát követtem el, hogy így kelljen viselkednie..... hogy megérdemlem? Szerintem azért ez nem olyan borzasztó nagy bűn?

Már beadtam a válópert mert nem hajlandó változtatni semmin, mert ő érzi magát sértettnek, és pláne azzal hogy feljelentettem azóta gyűlöl, és még úgy sem tudja megbocsájtani, hogy a saját felesége feljelentette.....

Már csak a gyerekek miatt is úgy érzem meg kell tőle szabadulnom, mert ilyen mintát látnak..... két fiú ráadásul.......

Eddig sosem bántott, de az irányítások, tiltásoknál azért gondolkodhattam volna, hogy egy erőszakos ember..... más is mondta, hogy nagyon erőszakos, mindennek úgy kell lennie, ahogy ő gondolja, ha valaki nem úgy gondolkodik ahogy ő, akkor az hülye. De nem vettem észre, hogy már nem kellett volna hozzáennem.....

Kérlek írjátok le a véleményeteket, hogy helyesen cselekszem.... Sőt most ideiglenes gyermekelhelyezést is kértem, mert nem enged elköltözni, mert joga van a szülői gyermekfelügyeletre.......... anyukámhoz tudnék költözni esetleg......

Köszönöm, hogy meghallgattatok!!!!!!!!!!!

Várom visszajelzéseteket!

Kriszti

Nehéz ugyan kikerülni egy ilyen kapcsolatból, de ahogy a te eseted és az én esetem is mutatja, nem lehetetlen. Ugyanakkor ott, elég kilátástalannak tűnik a helyzet, de pont azért írjuk le a mi történetünket, hogy mások lássák, lehet utána teljes, boldog életet élni.

Örülök, hogy sikerült kikerülnöd belőle! A picit mikorra várjátok?

Sziasztok!

Nekem is volt egy hosszú kapcsolatom, ami tönkre ment. A féltékenykedés már beteges volt. A tettlegesség is előfordult, és miután nagy nehézségek árán kikerültem abból a kapcsolatból, elég nehezen tudtam beilleszkedni a társadalomba, mivel barátaim sem lehettek előtte, nem mehettem sehová.

A szakítás után egy senkinek éreztem magam és féltem egy újabb kapcsolattól, mindenki úgy ismert, hogy zárkózott, magamnak való vagyok, a volt párom pedig milyen aranyos, kedves ember. Jó színészi képességei voltak.

Szóval a hirtelen szabadsággal egyszeriben nem tudtam mit kezdeni, de kis idő múlva el kezdtem társaságba járni, barátokat szereztem, és rátaláltam életem párjára. Bíztam magamban, és hittem, hogy megérdemlem a legjobbat, mert ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, semmivel sem vagyok rosszabb. Azért mert egy illető az ellenkezőjét hitette el velem pár éven keresztül, attól én még jó ember vagyok és jóra fordulhat minden. Hála az égnek nem kellett sokat várnom és pozitív fordulatok álltak be az életemben. A jelenlegi párommal sikerült vennünk egy szép kis családi házat, és összeházasodtunk.

A férjem egyenesen büszke rám, hogy megnéznek más férfiak is. Biztat, hogy szép vagyok, szeret engem és megtesz mindent értem, értünk, ahogy persze én is. Jelenleg első kisbabánkat várjuk, ami még jobban összehozott minket. Imádjuk egymást és a születendő picit.

Szóval van remény. Hinni kell önmagunkban, és abban, hogy megérdemeljük a legjobbat!

Csajok,mar egy csordara valo lo hereje kijonne,annyi loheret kaptam:)))

Koszonom szepen!Aranyosak vagytok.

Chat,az nincs itt.Max,ha vkinek privat uzit kuldesz.Akkor masok nem latjak,hogy mit irsz.

En azt szeretm a hoxaban,hogy sok normalis emberrel lehet kotetlenul beszelgetni,sok fele temarol.Aki meg nem normalis,azt el lehet kerulni,max nem valaszolsz neki.

Nem régóta találtam erre a honlapra, szóval még csak ismerkedek vele. Nincs itt chat? Lehet, ott könnyebben lehetne beszélgetni.

Máshol az a baj a chattel, hogy mindenki ismerkedés célból van fent, és állandóan fel akarnak szedni. Nos, ezért inkább már nem járok oda.

Én csak csevegni szeretnék egy jót, mint most veled. :-)