Baba elvesztése 20 évesen, s rémálom a kórházban (beszélgetés)

Egyet értve az általad írottakkal azt gondolom,hogy nem lehet elfogadható magyarázat az,hogy belefásultak a munkájukba...

Ha nem tudják emberségesen,kellő empátiával végezni a hivatásukat,akkor alkalmatlanok erre a feladatra, és el kell őket tanácsolni az emberek közeléből. Nem kötelező ott dolgozniuk,de ez maguktól nem jut eszükbe.

Kíváncsi lennék,milyen gyakran van ezeknél az embernek nem nevezhető lényeknél alkalmassági vizsga?

Arra is kíváncsi lennék,ha a kórházból távozókkal kitöltetnének egy kérdőívet távozásukkor,hogy mennyire voltak elégedettek a bánásmóddal,mivel szembesülne a kórház igazgatója.

szia!

mivel én is nemrég 21 évesen vesztettem el a kisbabám hasonló kórházi dolgok közepette így teljesen átérzem a fájdalmadat és keserűségedet. sok erőt kívánok a lelki felépüléshez és a további hónapokhoz hogy feldolgozd a kórházi történteket is és mihamarabb átéld a csodát!

Engem annyira bosszant ez a mérhetetlen rosszindulat-és kedves ancsipancsi ezt nyugodtan magadra is értheted-borzasztó milyenek lettek az emberek!Mindenki mindenkiről a legrosszabakat feltételezi,szerintem sokan már azt sem tudják mi az hogy EMPÁTIA!Ez teljesen kihalni látszik és ez nagyon szomorú...

Az hogy az ápolók-orvosok 'belefáradnak:Könyörgöm!Mit keres ott?? Nem tudta??Uggyan már...

Ja és drága ancsipancsi: ilyenekre mondják hogy MINDENKI MAGÁBÓL INDUL KI!!!

Bár nem tudom milyen ember vagy ha egy ilyen történetet még volna kedved kiszínezni...:///

Elképesztő és nagyon sajnálom, hogy min kellett keresztülmenned! Én sajnos nem tudok meglepődni a kórházi bánásmódon, bár gyorsan leszögezem velem mindig nagyon rendesek, korrektek voltak.

Mielőbbi lelki felépülést kívánok neked! Van egy másik fórum a "Missed AB után újra próbálkozunk"

El sem hinnéd, hány nőnek kell megélnie a baba elvesztését. Ha gondolod nézz be, nagyon rendes társaság gyűlt ott össze

Szívből sajnálom a dolgot.

Én is egészségügyis vagyok, de volt rá példa, hogy velem is kutyául bántak a kórházban.

Nagyon durva, sajnálom ami Veled történt... Sajnos nálunk sem jobb a helyzet, tudnék mit mesélni de ez itt most nem rólam szól...

Remélem mielőbb visszatér hozzád a kisbabád!

Végig könnyeztem/sirtam a cikkedet. Nagyon sajnálom, hogy meg kellett élned ezeket, és szivből kivánom, hogy SOHA többé ne legyen részed még csupán hasonlóban sem!!!!! Sok-sok erőt kivánok Neked a történtek feldolgozásához.

Én 19 éves voltam, amikor a méhen kivüli terhességem volt. Nekem is azt mondta az egyik nővér, hogy még annyira fiatal vagyok(voltam), majd lesz másik. Mélyenérző nővérke volt :(. Aztán rá két évre volt egy vetélésem, majd sok-sok évig eszembe sem jutott újra próbálkozni. 2 évvel ezelőtt kezdtük el, amikor elveszitettem az apukámat (mintha csak Őt akartam volna visszakapni egy kisbabában). Nagyon gyorsan sikerült is, szinte a 2. hónapban teherbe esnem, de sajnos elveszitettük nagyjából a 10., 11. hét környékén. Amikor vérezgetni kezdtem, a kutya nem mondta, hogy esetleg feküdjek, vagy szedjek Utrogestant. Ránditott egyet a vállán a nőgyógyász, és közölte, hogy egy magzat, ha nem életképes, akkor távozik, és ez a magzat el fog menni. Azt hittem, hogy orrba vágom. Fél éves szünet következett és nőgyógyászváltás, aki vizsgálatok sorozatára küldött jobbra-balra. Kiderült, hogy túl sűrű a vérem (ezért a terhesség kiderülése után rögtön el kell kezdenem magam injekciózni Clexane-val), hogy pajzsmirigy alulműködéses vagyok (akkor a TSH-m 6,22 volt, ha nekem nincs rendben, akkor a magzat, aki a 12. hétig az én hormonjaimból kellene, hogy éljen, nem tud miből élni), hogy vérszegény vagyok (de ez volt a legkisebb probléma a háromból). Hálás vagyok annak a dokinak a vizsgálatok miatt, de miután ezt követően újabb 3 vetélésen voltam túl, Őt is leváltottuk, mivel mindig csak azt hajtogatta, hogy nem tudja mi a gond, és próbálkozzunk. A legutolsó biokémiai terhesség volt (túl korai szakaszban ment el az embrió), egy nőhöz kerültem, aki megvizsgált, szervileg rendben talált, de azt mondta, hogy az előző doki hibát követett el, amikor csak a Clexane 40-est irta fel, és nem adott Utrogestant. Addigra már a téma "szakértőjévé" váltam, és endokrinológushoz is elmentünk a pajzsmirigy miatt. Magunktól mentünk el a párommal "kiskatona" vizsgálatra, ott végre elküldtek FSH, LH, E2, AMH hormonvizsgálatokra, és még mindig csak küzdünk. Szóval, az én tanácsom az lenne, hogy keress egy nőgyógyászt, aki komolyan veszi a problémádat, aki hajlandó elküldeni vizsgálatokra, aki nem a koroddal vagdalkozik, hanem SEGITENI próbál!!!! Ha jó kezekbe kerülsz, minden rendben lesz! Ne szégyellj orvost váltani sem, ha úgy érzed az egyik dokival kapcsolatban, hogy valami nem stimmel, rúgd ki, válts! Te fizetsz Neki azért, hogy normálisan viselkedjen, és felelős orvosként viseltessen irántad!

Őszinte részvétem és mint leendő orvos én szégyellem magam ezek miatt a kíméletlen és alakalmatlan egészségügyi dolgozók miatt! Amikor ilyet olvasok már bánom, hogy orvosnak és nem jogásznak álltam, mert akkor a bíroságon vasalnám ki a szart az ilyen kóklerekből!:@

Három gyermekes édesanyaként bátorítalak, hogy ne add fel ezt a szép álmodat az anyaságról. Én is 21 évesen szültem meg az első gyermekemet, aki most már 16 éves szép nagylány és egy percig sem bántam meg, hogy ilyen fiatalon belevágtunk! De mivel ezt az első szülést nagyon megszenvedtem (hála a csodás kórházi személyzetnek), ezért utána sokáig nem mertem újabb babát vállalni, így inkább a második gyermekünket örökbefogadtuk:). Aztán nemrég, már cseppet sem fiatalon, szültem egy második babát..:)

Borzasztó, amin keresztülmentél és kívánok mielőbbi gyógyulást a lelkednek, testednek egyaránt! De ne hagyd, hogy ez a rémálomszerű élmény eltántorítson a családalapítástól és az újabb próbálkozásoktól. Keress egy megbízható és emberséges nőgyógyászt és bízd rá magadat már az első perctől kezdve, aki majd átsegít az első nehéz időszakon. És szerintem mielőtt ismét belevágtok a baba project-be, vizsgáltasd ki magadat jó alaposan, hogy kiderüljön van-e valami kézzelfogható oka a vetélésnek, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő veletek!

Nagyon sok sikert kívánok és örömteli következő terhességet, aminek a végén magadhoz öleled a makkegészséges babácskádat!;o)

Barbisbukta nagyon szomorú a történeted, sajnálom.

Meglátod sikerülni fog. Minden jót nektek!

Szia.. én is 20 vagyok, teljesen megértelek. Nem tudom miért mondogatják hogy jaj csak ennyi vagy máris gyereket akarsz nem tudom egyáltalán mi közük ehhez? ha te ekkor akarsz akkor ekkor lesz és ők úgysem tudnak mit tenni ez ellen...

Minden helyzetben gondolj a babára és magadra, és próbálj nem törődni az ilyen mocsok emberekkel. tudom hogy nehéz, de sajnos már olyan sokat olvastam itt hogy a nővérek nem épp kedvesek és tapasztaltam is..

Fel a fejjel :)

Egy valódi rémtörténet még olvasni is, és te ezt át kellett hogy éljed. Embertelenül bántak veled. Lehet,hogy nem ártott volna a kórházat is megemlíteni a cikkben.

Ebből is látszik, hogy az ember annyira kiszolgáltatott egy kórházban. Nem is értem meg, hogyan kommunikálhatnak ilyen rosszul az orvosok és a nővérek egymással. Ráadásul szerintem sok ápoló/nővér belefásul a munkájába, és ilyen durva pokróccá válik.

Sok sikert kívánok neked a jövőre nézve, és mielőbbi gyermekáldást!

Nekem lombik program segítségével lett kisbabám 3 év után. Már 10 hónapos a lányom.

Teljesen átérzem a fájdalmadat! Ilyenkor könnyű mondani, hogy kitartás és hogy hamarosan lesz másik kisbabád.

De neked ő kellett volna és nem másik!

Sok erőt és mihamarabbi lelki felépülést kívánok!

Remélem mihamarabb bekopogtat hozzátok a gólya!

Nagymama létemre nem szégyenlem bevallani, hogy potyogtak a könnyeim,mire a cikk végére értem. Ilyen fiatalon ennyi szörnyűséget átélni nem lehetett könnyű.

Kívánom,hogy légy nagyon erős,kitartó.Keress egy megbízható orvost,és bízz benne,hogy egy éven belül magadhoz ölelheted a babádat.A párod is segít ebben.

Én ezt a kórházat és személyzetét név szerint az Egészségbiztosítási Felügyelet figyelmébe ajánlanám.Milyen embernek nem nevezhető lények dolgoznak ott? Ők a hivatásuk szégyenei!!!

Szív szorítva olvastam végig a történetedet, először is ami veled történt, másrészt ahogyan veled bántak. Iszonyatos dolog szerintem ha valaki elveszíti a gyermekét, bármilyen idős is az. Másrészt ilyen állapotban támogatniuk, segíteniük kellett volna lelkileg neked, nem még hogy jobban megnehezítsék a dolgokat. Elképedtem mert én nővérnek tanulok, lassan 4 éve egy egészségügyi suliban, most kezdődik a 3 éves képzésem. Ilyenkor akkora indulat van bennem, az ilyen ember mért ment el ápolónak, vagy orvosnak, az ilyenektől válik sz@rrá az egészségügy itthon(bocsánat a kifejezésért). De az ezek azok az estek amik elveszik az ember lelkesedést.

Remélem hamarosan megérkezik egy egészséges kisbaba, ami hatalmas boldogságot ad majd neked. Sok erőt és kitartást kívánok!

Hát homolyan mondom a sírást hoztad rám:)Akár én is írhattam volna ezeket a sorokat,mert sajnos átéltem én is kétszer ezt a rémálmot:(Akorházi bánásmód az felháborító,pedig de sok olyan nővérke van akit elküldtek a korházakból létszámleépítés miatt de sokkal emberségesebb együttérzőbb lenne.Én az ilyen hárpiákat akiknek nincs lelkük vagy csak már belefásultak elküldeném.Egy ilyen helyzetben az ember vigaszt vár kedvességet együttérzést nem pedig bunkózást.

Idővel majd begyógyulnak a sebeid és jobb lesz elfeledni viszont nem fogod soha sem.

Kívánom neked,hogy sikerüljön az álmodat megvalósítani és kívánok neked az életben minden jót és szépet.

Egy három gyerekes anyuka aki két babát elvesztett.

Teljesen mindegy, hány éves az illető, amikor átéli a nagyon vágyott gyerek elvesztését.Abban a pillanatban mindegy az életkor.Csak később vigasztal, hogy rengeteg időd van még.Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó anya leszel, ha eljön az ideje.

Fontos, hogy a következő próbálkozás előtt egy komoly kivizsgálást csináltass, hormonszint méréssel egybekötve.Valami nem stimmelt, ha se először, se másodszor nem tapadt meg rendesen a baba.Nehogy több ilyen élményed legyen.Legalább fél évig védekezz, erősödj meg testileg-lelkileg.

Én is 20 évesen szültem az elsőt, nem mondom, várhattam volna még 4-5 évet, de nem bántam meg.

hat elolvastam, es fortyogok... tapintatos vagy, he nem irtad le, melyik korhaz ez... nem tudok mit hozzafuzni... en is elvesztettem a babamat, igaz a 39heten, de nekem szerencsem volt a korhazzal, meg a noverekkel is...nem ertem ezt az egeszet... csak egy szo jut eszembe... undorito.

sajnalom, h ezt at kellett elned! kivanom neked, h teljesuljon az almod!!!!