Rémálom a kórházban (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Rémálom a kórházban
Igen egy ilyen elválasztási konfliktus akár egész életre kihat /hat / gyerekként legtöbbször ekcéma -szemgyulladás alakul ki-de akár olyan önértékelési konfliktust is okoz ami bizony komolyabb betegségek kialakulásához vezet .
Egy gyereknek az anyja mellett a helye föleg ha kicsike még pláne ha beteg !!,de 6-7 éves koráig az anyja nyújtja a legnagyobb biztonságot számára .
látom a lapodon irsz a betegségedről - bizony a kialakulásában közrejátszik ez a történeted is -
de ezt is "egyszerüen" felül lehetséges irni -EFT -vel .
Igen, egy ilyen nagy traumát tud okozni egy gyermekben, akár egész életre szólót.
Én nem tudom, mi a fontosabb annál, hogy egy kicsi emberke számára megkönnyítsék a kényszerű bent tartózkodást, vagy... nem is tudom mi.
Meg amikor szinte szó szerint kiszakítják az anya karjából a kicsit... azt hiszem, szabály ide, szabály oda, de valamilyen módon megérdemelné az ilyen dolgozó, hogy visszakapja a kölcsönt!
Az ember egy bizonyos pontig megérti, hogy ha a szülő ott van, a gyerek esetleg nyafog, de szerintem ez normális, hiszen fél is, idegen helyen is van... ne adj isten, még gorombáskodnak, durváskodnak is vele... nem csoda, hogy sok kicsi hospitalizáltan megy haza és visszafejlődik.
Igen, ezek az orvosi, vagy a nővéri pszichikus ártalmak. S bizony, nagyon sokat tudnak ártani, akár csak egy szóval is.
S milyen sokat tudnának segíteni egy őszinte mosollyal... de még erre sem futja a legtöbbtől. Sajnos.
Nem semmi történeteket irtatok le ..
A fiam 4 hónapja született bent voltam ,pedig ha valaki nálam jobban ellene van az akadémikus orvoslásnak az már csal :)
Viszont kellemes meglepetésben volt részem mind a doktornő mind a szülésznő/föleg Ő / fiatalos remek humorú és nem kezdők voltak .Végig nevetgéltük a szülést a /párom nem annyira /és még azután is mig a páromat rendbetették - azt mondták még ilyen jókedélyű szülést nem vezettek le -amugy az U...ki kórházról beszélek .És amiket itt olvastam azokhoz képest egy magánklinikának is beillene a korház.
szerintem sokaknak felsem merül milyen egészségügyi károsodást idéznek elő akár egy egy sima nőgyogyászati vizsgálaton ,és itt nem a fizikai hanem a lelki megáláztatás megszégyenitést emelném ki ,a többiről nem is beszélek .
itt egy jó oldal és egy másik fórum ,hasonló mint ez .
Ja még annyit igaz nem egészen ide tartozik de egy egy felelőtlen kijelentéstől diagnózistól is megbetegedhetünk -ezt hivják diagnózis sokknak -eredmény az esetemben izombénulás -a diagnozis igy szolt még az szív ultrahangos vizsgálatnál -a gyerek szivével baj van - ezt két óra mulva már megcáfolták de addigra már késő volt ,másnap a bal lábam külön életet élt ,összecsuklott mint a collostok .
Borzasztó! Ez műhibának számít és még szórakoznak is rajta. Hihetetlen, de igaz.
S most már jól vagy?
És előttem?
Egyébként harmadik alkalommal, tavaly ősszel, mikor babát vártam, Pécsre mentem, mondván, hogy inkább fizetek egy magánorvost, mint hogy újra átéljem itt a dolgokat, pedig itt csak kb. 10 percre lakunk a kórháztól, míg Pécs jó egy órára van tőlünk.
Szóval Pécsen választottam egy jó orvost, s hozzá kezdtem el járni, akkor még mondjuk Pécsett is dolgoztam.
Igen, ám, de ember tervez, Isten végez, megint elvtetéltem sajnos és ez volt az a vetélésem, amikor már nem értünk volna be Pécsre, mert borzasztóan véreztem. Kénytelen voltam megint Mohácsra menni, a többit meg már tudod a pénzsóvár orvossal...
Túlságosan is békés természetű ember vagyok, de ott azért nálam is kiverte a biztosítékot sokminden. Hogy miért is nem szóltam semmit? Császár után örültem, hogy élek egyáltalán.
Aztán a kisbabámért aggódtam - ki tudja, mit csinált volna a szurkálós nővér vele éjjel, amikor nem látom, mert elviszik??? - és így tovább. Sokan könnyedén mondják, hogy márpedig ki kell állni magunkért, vagy másokért. De hidjétek el, ott, abban a helyzetben nagyon kiszolgáltatott vagy nekik. S én azoknak is igazat adok, akik azt mondják, hogy mi van, ha újra bekerülök? (miután szólt a rossz bánásmód miatt). Az emberi gonoszság nem ismer határokat. Főleg, ha valakinek nincs sem erkölcsi morálja, sem lelkiismeret furdalása sem mellette. Nem tudom, mit lehetne tenni.
Ott a betegjogi képviselő persze. De ő is vajon, kinek a pártján áll?
Hát nem semmi történetek...:-(
Azért csak nem kellene ezeket szó nálkül hagyni. Mit lehetne ilyenkor tenni?
Fogalmazom-fogalmazom magamban amit gondolok, de talán jobb, ha nem is írom le...
Azért ezek már nem kis dolgok amiket leírsz. És bár a hozzászólásod legelső mondatával tökéletesen egyet értek (és magamévá is teszem :-), de ezt én nem tudtam volna annyiban hagyni.
Bár amit most leírtál is meglehetősen verdesi nálam a biztosítékot, de a szülészetes történeted - bocsáss meg a szóhasználatért - de az mindent vitt :-(((
Én ott minden lehetőséget megragadtam volna, hogy ..... hogy-hogy, nem is tudom... Ez a szomorú. Az ember nem is igen tud mit tenni! Talán ez a legfájdalmasabb...
Szerinted utánad még hányan jártak így vajon??? ÁÁÁ, kész vagyok...
Hát, most már úgy vagyok vele, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
Az a legszörnyűbb, hogy szinte nincs olyan osztály, ahol tényleg emberségesen bánnának az emberekkel ebben a kórházban.
Mert tudod, egy egészségügyi dolgozónak is lehet rossz napja, meg persze, neki is vannak problémái, de azért ha már nem tud segíteni, legalább ne ártson a viselkedésével!
Azt is tudom, hogy olyan beteg is van, akinek tényleg semmi sem jó. Én is találkoztam már ilyennel is a munkám során. De azért a legtöbb páciens normálisan áll a dolgokhoz, a dolgozók viszont nem. Sajnos ez a tapasztalat.
Én voltam már mindkét oldalon, tehát ugye beteg is, meg dolgoztam és dolgozom is az egészségügyben. Szándékosan soha nem bántanék meg egy beteget sem, törekszem rá, hogy még véletlenül se, hiszen olyan kiszolgáltatott az ember betegen!
Nem vagyok hálisten beteges, de sajna a Sebészetet is megjártam már a mohácsi kórházban... na ez meg az a másik osztály, amire szintén mindenki panaszkodik. Ugyanolyan léhűtőek, embertelenek a nővérek... szörnyű ezt írni, de tényleg így van.
Trombosis gyanújával kerültem be, először a sűrgősségire, egy hideg áprilisi napon. Majd megfagytam, az ijedségtől is, de - hiába kértem - nem adtak takarót, miután megvizsgáltak. Ott feküdtem náluk kb. egy napot, azt sem mondták hogy most mi van, inni sem adtak, s mondom, csak egy vékony lepedőt kaptam, merthogy ez a szabály. Az nem baj, hogy már kihűltem, a fogaim összekoccantak és egyre rosszabbul voltam...
Aztán felkerültem a Sebészetre. Azt azért tudom, hogy trombosissal nem szabad mászkálni, így este, mikor már tényleg nem bírtam, annyira kellett már pisilni (mert ugye a sűrgősségin sem mehettem ki), kértem egy ágytálat. Ciki, nem ciki, de már borzasztóan kellett. Erre jön be nagy sokára egy nővér dérrel-durral, hogy minek nekem ágytál, mikor a saját lábamon is kimehetek?!? - de ezt számonkérően. Hát, mondom, elnézést, de trombosissal nem mehetek ki... erre leordítja a fejem, hogy nekem nincs trombózisom! Hát, mondom, nekem a háziorvos, meg a mentősök is ezt mondták, azóta senki nem tájékoztatott.. és semmi gond, kimegyek én a lábamon, örülök, hogy nincs nagyobb baj. Mint aki betojt, úgy araszolgattam kifele (mert már alig tudtam tartani), meg rajtam volt egy infúzió - állványostól, azt persze húznom kellett magam után.
A WC-n persze sorbanállás volt, mert mondanom sem kell, 1 db. betegvécé volt (akkor?) az egész osztályon!
Másnap megint semmi, mert persze a dokiktól nem lehet ám csak úgy kérdezni (nem szokás, felsőbbrendűek, vagy éppen nincs idejük)... ahogy a cikkíró is mondta.. bent feküdtem úgy egy hetet, hogy fogalmam sem volt, hogy mi bajom? - mert persze a dokik csak vizitkor jöttek-mentek, csak a köpenyük suhogását lehetett hallani. A nővér ugye nem kompetens...
Kaptam infúziókat, meg a hasamba injekciókat. Az infusiokról annyit még, hogy gyakran hiába szóltam, hogy kiürült a zacskó, a fülük botját sem mozgatták... vagy amikor látni véltem a légbuborékot a csőben... akkor sem jött senki légteleníteni, ha nem akartam feldobni a talpam, kénytelen voltam magam szétszerelni és vissza. Ennyit a gondoskodó nővérkékről.
Késő esténként úgy röhögtek a nővérszobában, hogy a hangos TV-jük kismiska volt mellette!
Én még hagyján, de épp mellettük volt a súlyos, többszörös műtéteken átesettek kórterme jobbról-és balról, szerintetek hogyan pihentek azok a szerencsétlen betegek???????
És nem csak én vagyok/voltam ilyen véleménnyel az osztályról, sok mindenkitől hallom vissza, hogy mennyire nemtörődőek (egy gyógytornász ismerősöm is ott műtötték, benne is csak az maradt meg, hogy mennyire gorombák, mosolytalanok és durvák ott a nővérek).
És nem értem. Nem értem, hogy nincs annyi bennük, hogy beleképzeljék magukat egy másik embertársuk helyzetébe?
Azt megértem, hogy tényleg nem fizet jól az egészségügy, hogy nincsenek meg a kellő feltételek, hogy rossz, hogy mindent a dokik zsebelnek be és így tovább... de miért kell ezért a betegeket büntetni?????? Ők tehetnek a legkevésbé az egészségügyisek helyzetéről! Mégis mindig rajtuk csattan az ostor.