Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Az emlékezés napja cikk

Az emlékezés napja


Halottak napja, Mindenszentek… gyertyák, virágok, halkszavú ünnep, míg más országokban nagy mulatság, vacsorával, zenével… ki hogyan és pontosan mit is ünnepel ma?
Az emlékezés napja

A halottainkra való emlékezés egyidős az emberiséggel, a szokások, hiedelmek szorosan fonják körül ezeket a sötét, néha már téli időjárással bíró napokat. A Halottak napja és a Mindenszentek sokszor keveredik a fejekben, hivatalosan november 1-jén Mindenszentek napja van, amelyet a katolikus és ortodox keresztény egyházak is ünnepelnek, 2-án pedig Halottak napja, a „még nem üdvözült lelkek napja”, mindkettő több mint ezeréves egyházi ünnep. A sokak által ördögtől valónak tekintett Halloween az angolszáz vidéken mélyebb értelmű és nem szorítkozik a csokicsenésre és a jelmezes szomszédolásra, amit nagyrészt fölösleges külföldi szokások átvételének tekintenek nálunk. Az All Hallows Eve, kb. Mindenszentek előestéje október 31-én szerepel a naptárban, vagyis három különböző napról van szó. Nagy vonalakban, a kelta eredetű ünnep szerint Samhain a halál istene az október 31-ről november 1-re virradó éjjel elrabolja a Napot és elkezdődik a tél, amely a természeti népeknél - nem kell messze mennünk, még a magyar paraszti életben is - nyilván azzal járt, hogy az eddig betakarított és feldolgozott termést, élelmet kellett beosztani tavaszig, sokszor szűkösen. Az ember beszorult a szabadból lakhelyére, s villany sokáig nem lévén a mécsesek, fáklyák, olajlámpák fényénél próbálta átvészelni a telet.

A tűzgyújtás, az áldozatok bemutatása és a sötétség fény általi „elkergetése”, enyhítése természetes emberi reakciónk, és él a mai napig, hisz nem csak az emlékezés miatt gyújtunk gyertyákat, mécseseket, hanem mert jólesik az apró fények látványa a határtalan sötétségben.

Ezek az ősi ünnepek mosódtak össze a későbbiekben az egyház által hivatalossá tett emlékezés napjává. Különböző hagyományai élnek, érdekes, van, akinek tán megbotránkoztató a Mexikóban és más dél-amerikai országokban honos vigadozás. Csontvázakkal, koponyákkal (minden elképzelhető anyagból és méretben tobzódnak ilyenkor, a műanyagtól a csokoládéig), rengeteg étellel-itallal és hangos zenével utcabálszerű hangulatot teremtenek, a lakásokban oltárok állnak étellel-itallal, sárga virágokkal díszítve, majd az egész család a temetőbe kivonulva éjfélig mulatnak, amikortól ismét a holtaké lesz a hely. De a Távol-Keleten, pl. Kínában is nagyon hasonló módon ünnepelnek, a haláltól való félelem elriasztásának ősi módszere a fény és a zaj keltése. Nálunk leginkább a gyertyagyújtás és a virágok adják a csöndes emlékezés hangulatát, jellemzően krizantémot viszünk a temetőbe, a szó egyébként aranyvirágot jelent és sok helyen elsősorban a megemlékezés virága lett ez a rengeteg változatban kapható, színes kis növény.

Mindenki másként emlékezik. Van olyan családtagom - bizonyára Nektek is -, aki soha nem jár ki a temetőbe, nem szereti a sírokat látni, kényszernek tartja, otthon gyújt mécsest, vagy éppen máshogy gondol a szeretteire. Ezt tiszteletben tartjuk, azonban mi többiek, akik szeretik ennek az ünnepnek a hangulatát, minden évben kimegyünk, méghozzá ha tehetjük sötétedéskor, így előbb a virágok hegyei kerülnek főszerepbe, de aztán ahogy lassan lemegy a nap, már a milliónyi apró fény látszik csak, s én úgy hiszem, mindegyik egy-egy kis ima vagy gondolat, felidézése azoknak, akik már nincsenek közöttünk…




Írta: niit, 2018. november 1. 09:35
Fórumozz a témáról: Az emlékezés napja fórum (eddig 4 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook