Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Halottaink emlékére cikk

Halottaink emlékére


"Jézus dicsőségben feltámadt, ahogy mondta.-Ez az én reményem is!"

Halottak napja. Egy nap, mely sokunk számára nehéz, néha elviselhetetlen, hiszen ilyenkor a gyertyák villózó fényében még inkább érezzük elhunyt szeretteink hiányát. Még fájóbb számunkra az elmúlás, a visszafordíthatatlan valóság súlya. Nehéz egy gyermeknek állnia a szülei sírjánál, de talán ennél is kegyetlenebb egy szülőnek gyertyát gyújtani gyermeke emlékére.Sajnos én elég korán megtapasztaltam, milyen fájó tud lenni anya és apa hiánya. A következő néhány sor hosszú évekkel ezelőtt íródott, félig leégett mécses fényénél, könnytől ázott arccal...

Az esti szürkületben millió apró kis fény cikázik. Gyertyák pici lángja világítja meg a temetőt, és lejatott fejű emberek állnak némán a virágokkal borított sírok előtt. Senki nem szól, de eben a gyertyaszagú csendben mégis minden benne van.

Ez az este csak az övék. Most úgy érezzük néhány pillanatig, újra itt vannak velünk. Felkavarodnak a régi képek, szerelmek és barátságok. Együtt emlékezünk. Valahol halotti ének szól, és mellettem egy öreg néni imádkozni kezd. Szinte csak magában, de aztán már együtt mondjuk a szent igét:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod,

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezöknek;

és ne vigy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól;

mert tied az ország, a hatalom és a

dicsöség mindörökké.


Ámen.


Aztán kialszanak az apró fények. LAssan én is elindulok, de az emlék még jó darabon elkísér. Otthon újra gyertyát gyújtok, és azokra a szeretteimre emlékezem, akik távoli temetőkben leltek nyugalomra. S miközben a gyertya csonkig ég, elmondok halottaimért egy imát. Azokért, akik fontosak voltak nekem, azokért, akiknek a létem köszönhetem, a rokonokért, a barátokért...és az életért!




Írta: ea9bff1b44, 2008. október 31. 17:03
Fórumozz a témáról: Halottaink emlékére fórum (eddig 10 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook